„Intézményesített földrablás” – Ángyán József összegzése az állami földeladásokról

Ángyán József, a második Orbán-kormány egykori vidékfejlesztési államtitkára korábban megyénként dolgozta fel a 2015-2016-os földeladások részleteit, most pedig összegezte a „Földet a gazdáknak!” program országos tanulságait. Az anyagot Ángyán kortörténeti dokumentumként és forrásanyagként ajánlja az érdeklődők figyelmébe, hiszen a földárverések általa feldolgozott adatait időközben eltüntették a hivatalos kormányzati honlapokról.

Az idén 72. életévét betöltő Ángyán József 2010–2012 között, a második Orbán-kormányban volt a mostani Agrárminisztérium elődjének, a Vidékfejlesztési Minisztériumnak parlamenti ügyekért felelős államtitkára. Kormányzati pozíciójában szigorú szabályokat szeretett volna bevezetni a földügyekben, ám a kormány nem támogatta az elképzeléseit, ezért 2012 elején lemondott tisztségéről.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A 2015-2016-os állami földeladások részleteit az egykori fideszes államtitkár korábban külön megyei jelentésekben dolgozta fel, a most elkészült országos összegzésben pedig azok általánosítható tanulságait foglalja össze. Az anyag mellékletei pedig a földeladási program valamennyi – ma már hivatalosan elérhetetlen – alapadatát is tartalmazzák.

Ugyanis a földeladási program „hivatalos adatait a kormányzat nemcsak különböző adatbázisokban és közvetlenül elemezhetetlen formátumban hozta nyilvánosságra, hanem az árverések befejeződését követően igyekezett azokat gyorsan eltüntetni”. Szerencsére Ángyánnak és segítőinek még sikerült időben lementeniük az árverési eredményeket, így azok fennmaradtak az utókor számára, és lehet őket tanulmányozni, elemezgetni, ahogy azt az agrármérnök is tette.

„Akié a föld, azé az ország”

S hogy miért fontos ez a téma még most, 8-9 évvel később is? Erre a kérdésre rögtön az országos összegzéshez írt ajánlóban válaszol Ángyán József.

„Mindenekelőtt azt kell látnunk, hogy a nemzetek modernkori biztonsága ma már nem csak a honvédelemtől, annak erejétől, színvonalától, hanem nagy mértékben attól függ, hogy milyen állapotban és kinek a kezében vannak azok a természeti erőforrások és rendszerek, amelyekkel a környezet és az alapellátások – az élelem-, az ivóvíz- és energiaellátás – biztonsága megteremthető.

Ezek között is kiemelt szerepet játszik az élelmezési és élelmiszer-biztonság, valamint a nemzeti szuverenitás egyik legfontosabb alapeszköze, egyben a magánvagyonok gyarapításának is forrása, a termőföld. Nem véletlenül tartja tehát a népi bölcsesség, az évezredes hagyomány, hogy »akié a föld, azé az ország«”.

Intézményesített földrablás zajlott

Az egykori államtitkár úgy véli, hogy a földeladások adatainak elemzése alapján „egy olyan korrupt, legújabb kori feudális, hűbéri birtokadományozó, klientúraépítő, jutalmazó/büntető rendszer” képe rajzolódik ki, amelyben az állam „a gazdálkodó családok, helyi közösségek helyett a »nemzeti tőke erősítése« jelszavával, politika-közeli üzleti, rokoni, baráti körökkel és/vagy nagybirtokos »zöldbárókkal«, továbbá a spekuláns tőkével, annak hazai és külföldi »oligarcháival« köt szövetséget, alakít ki stratégiai partnerséget”.

Ángyán szerint „Egyre több jel mutat arra, hogy e hierarchikus rendszer működtetése révén Magyarországon, a »Földet a gazdáknak!« fedőnevű program keretében egyáltalán nem a Kormány által hangoztatott »néppárti stratégiaváltás, a földön és a földből élő családok és helyi közösségek megerősítése és helyzetbe hozása«, hanem

államilag támogatott földspekuláció, intézményesített földrablás zajlott.”

Az Ángyán-jelentés szerint ennek nagyon súlyos oka van: „Hátterében a formálisan különböző politikai pártokhoz kötődő, ám a magánvagyon gyarapításában közös érdekű, nagy gazdasági érdekcsoportok alkotta hálózat áll, amely a mindenkori politikai hatalom kézben tartásával igen hatékonyan szolgálja a mások – általában a közösségek – által felhalmozott értékek, a nemzeti vagyon és a közös kasszák megrablását.

E közös tőkeérdekeltségű háttérhálózat a gazdaságpolitikát, illetve a döntéshozókat úgy befolyásolja, gazdaságilag is »érdekeltté teszi«, hogy azok a gazdasági, piaci, jogi és intézményi feltételek számukra kedvező alakításával elhárítják a magánvagyon gyarapításának útjában álló akadályokat, a hasznon pedig megosztoznak.

Találóan állapítja meg erről a helyzetről egy elemző tanulmány, hogy míg egy normálisan működő állam esetében a kormányzati intézmények működtetnek hálózati struktúrákat, addig a rablóbandák fogságába került állam esetében a maffiahálózatok működtetik a kormányzati intézményeket.”

A »barátok« kivételes helyzetben vannak

Ángyán József úgy véli, hogy ennek a rendszernek az egyik alapeleme, hogy a különböző szereplőket – „attól függően, hogy milyen viszonyt ápolnak a FIDESZ vezető köreivel” – két csoportra, »baráti« és »nem baráti« érdekeltség kategóriába sorolja. A két különböző kategóriára pedig „egymástól gyökeresen eltérő szabályokat, eljárásrendet alkalmaz”, ami Ángyán vizsgálatai szerint „az állami földbérleti és privatizációs rendszer működésében és eredményeiben is világosan tetten érhető”.

„A »baráti« érdekeltségek a politikum finanszírozása fejében részesednek a nemzeti vagyon és a közkasszák megrablásának hasznából,

és az állam minden eszközével, törvényeivel, költségvetésével, intézményeivel segíti zsákmányszerzésüket.” – írja Ángyán József. Az agrármérnök részletezi is, hogy ennek milyen formáival találkozott a földárverések vizsgálata során.

Például a »barátok« rendkívül kedvező feltételekkel bérelhetnek földet az államtól, és hosszú távú bérleti jogaikat erős törvényi garanciák szavatolják, így monopolhelyzetbe kerülhetnek. Ángyán itt példaként említi a Csányi Sándor agrárérdekeltségeit összefogó Bonafarm csoportot, a Mészáros Lőrinc agrárérdekeltségeit összefogó Talentis Agro Csoportot, és a német nagyvállalkozó Braun-család és annak feje, Ludwig Georg Braun érdekeltségébe tartozó céget, a Hubertus Agráripari Bt.-t.

De a professzor szerint van olyan formája is a »barátok« előnyökhöz juttatásának, amikor az általuk bérelt állami földek egy részét eladja az állam – többnyire nekik. Így bérlőkből földtulajdonossá válhatnak, ami még kedvezőbb pozíció számukra. Ángyán azonban úgy véli, hogy ezekben az esetekben az állam előre egyeztetett ezekkel a kivételezett bérlőkkel, ami

„az intézményes korrupció és hűtlen kezelés alapos gyanúját is felvetheti”.

Ehhez a részhez Mészáros Lőrinc Agrosystem Zrt.-je és Búzakalász 66 Felcsút Mg. Kft.-je mellett a közéletben kevésbé ismert embereket hoz példaként.

A »baráti« kategória harmadik részébe Ángyán József azokat az MSZMP/MSZP kötődésű tagokat sorolta, akik „ugyan nem tartoznak közvetlenül az uralkodó FIDESZ holdudvarához, ám a kitapintható, pártokon átívelő, közös gazdasági érdekhálózat tagjaiként, feltételezhető politikai háttéralkuk eredményeképpen földbérleményeik túlnyomó többségére mégis nyertes árajánlatot tudtak tenni”. Példaként itt a Tedej agrárholdingot és a privatizált állami gazdaság jogutódaként létrejött Agrárgazdaság Kft.-t említi.

A »nembarátok« ellehetetlenítése

A csókosokkal ellentétben Ángyán József szerint a rendszer által »nembarát« kategóriába sorolt szereplők kifejezetten rosszul jártak a földárverések során.

A már eleve »nembarátok« által bérelt területeknél az egykori államtitkár szerint „a földeladás alapvető célja a bérelt területek kormányközeli, »baráti« tőkeérdekeltségekhez, a »nemzeti tőkésosztály« tagjaihoz juttatása, akik azután a tulajdonosváltás okán megváltoztathatják a bérleti szerződéseket, pl. jelentősen megemelhetik a földbérleti díjakat, és ezzel leszoríthatják a »nem baráti« bérlőt a területről, majd az így ellehetetlenített céget igen jutányos áron fel is vásárolhatják”.

Ugyanakkor Ángyán szerint ennél is nehezebb helyzetbe kerültek azok, akiknek megromlott a viszonya „a politikummal”, s ezért a »barát« kategóriából átsorolták őket a »nembarátok« közé. Ők ugyanis nem csupán elvesztették a korábbi (fentebb részletezett) előjogaikat, hanem „a bosszú jegyében politikai, gazdasági és/vagy magánéleti támadások középpontjába kerülnek, és az így kialakuló bandaháborús viszonyok közepette helyüket más »barátok« azonnal betöltik”.

Az egykori államtitkár szerint „A földügyekkel kapcsolatban ez egyebek mellett pl. azzal is jár, hogy az államtól rendkívül kedvező kondíciókkal bérelt földjeiket is kihúzzák alóluk”. Erre a legismertebb ilyen sztorit hozza példaként: az Orbán Viktor miniszterelnökkel szembeszálló, ám alulmaradó Simicska Lajos minden érdekeltségét elvesztette.

Ángyán József összegző jele… by atlatszo

Zsákmányszerzés a nemzeti földvagyonból

Ángyán József a 2015-2016-os földeladásokról szóló zárójelentésben azt írja, hogy a bemutatott tények és elemzések alapján „arra a következtetésre juthatunk, hogy az állam kirablásának, a rábízott, közös nemzeti földvagyonunkat dobra verő, intézményes magánvagyon-gyarapítási, zsákmányszerzési folyamatnak vagyunk szemtanúi és elszenvedői”.

Ezt szerinte a földértékesítések alábbi jellemzői támasztják alá:

• egy szűk, kedvezményezett kör darabszámra kevesebb, ám európai, családi gazdasági léptékkel mérve nagy területeket szerzett meg,
• a családonkénti/érdekeltségenkénti összeszámítási kötelezettség és ezzel a közös birtokmaximum is kikerült a földforgalmi törvényből, így egy nagyobb család vagy tőkés társasági kör akár korlátlan nagyságú földterülethez juthat,
• a területek közel felét alig több mint 200 érdekeltség szerezte meg,
• köztük 12 olyan nagy érdekeltség is található, amelyek árverezőik révén 1000 (!) hektárt  is meghaladó területre tettek – általában versenytársak nélkül, a kikiáltási árral megegyező – nyertes árajánlatot,
• a helybeliek országos átlagban a területeknek csupán kevesebb mint egyharmadát kapták, és csak kisebb birtoktesteket,
• a földek több mint kétharmadát és a nagyobb birtoktesteket külső, tőkeerős, gyakorta városlakó, a mezőgazdaságtól távoli végzettségű és/vagy foglalkozású árverezők vitték el.

Ráadásul Ángyán szerint a ténylegesen helyben élő és gazdálkodó nyertesek aránya még rosszabb lehet, mert az árveréseken részvételre jogosító »helybeli szerzőképes földműves« státuszt „bárki, bármilyen végzettséggel könnyen szerezhet úgy, hogy akár nem is kell(ett) a megvásárolt birtoktest fekvése szerinti településen megfordulnia”.

A kormányzati propaganda és a valóság

Ángyán József arról is ír, hogy a földeladási „programot kísérő állami propaganda is tanulságos lehet, hiszen a kormányzat részéről először – már szinte megszokottan – hírzárlat övezte, majd a szándék nyilvánosságra kerülését követő tiltakozások hatására erősödő – a közvéleményt félrevezető sok csúsztatást, valótlan állítást, hogy ne mondjam egyenesen hazugságot tartalmazó, a tényeket (mondván »az emberek úgysem ismerik«) figyelmen kívül hagyó – kommunikációs propagandakampány kísérte, és övezi még ma is”.

Szerinte a „kormányzati állítások a nyertes fölvásárlók 30 ezres és az általuk megszerzett birtoktestek 60 ezres számát illetően sem helytállóak, bizonyosan »hasra ütéssel« születhettek, hiszen ténylegesen

mindössze 3.900 árverező összesen 8.700 birtoktestre tett nyertes árajánlatot”.

Ángyán arra is felhívja a figyelmet, hogy „A következmények nélküli hazudozás cinizmusát mutatja, hogy ráadásul ezeket a ténylegestől közel egy nagyságrenddel eltérő adatokat a programot lezáró törvénybe is beiktatták, ami persze a kormányzat általános szavahihetőségét is erősen megkérdőjelezi”.

Az agrármérnök azt is kiemeli, hogy a földeladási program eredménye mennyire eltér a kormány által meghirdetett céljától. Mint írja, a „»Földet a gazdáknak!« fedőnevű program nem elsősorban a falvak és tanyák népéről, a ténylegesen gazdálkodó, helyben élő családokról szólt, hiszen a fővárossal együtt

115! város tőkeerős lakói szerezték meg a sikeresen elárverezett területek több mint felét, vagyis minden 2. hektár e városok lakóihoz került.

Maga Budapest 40 nyertes árverező, »kérges tenyerű földművest« adott, akik nem kevesebb mint 4.400 hektár – helybeli gazdálkodók elől – megszerzett földet fognak a fővárosi lakcímüktől nem kevesebb mint 50-230! km távolságban lévő vidékeken megművelni.”

Ángyán külön kitér arra is, hogy vizsgálatának eredményei „a miniszterelnök külföldiek földvásárlásait illető korábbi kijelentéseit is határozottan cáfolják”, ugyanis „kormányközeli külföldi családi/üzleti érdekeltségek tagjai szereztek meg közel 5.000 hektárt a dobra vert állami földekből”. Ráadásul „zömében kikiáltási áron, azaz versenytársak és licitálás nélkül”.

Alig volt valódi árverseny

Ángyán József szerint az ő elemzésének „eredményei is megerősítik továbbá azokat a helyi értesüléseket és sajtóinformációkat, hogy az esetek jelentős többségében nem volt érdemi árverés, a területek jellemzően – közel 85!%-os arányban – kikiáltási vagy azt alig meghaladó áron keltek el.

Ezek alapján tehát leszögezhető, hogy teljességgel alaptalanok azok a kormányzati állítások, amelyek szerint versenyben kialakult piaci áron jutottak a nyertesek a dobra vert állami földterületekhez”. Mint írja,

„valódi árverseny csupán a területek alig több mint 4%-ának árverésén alakult ki,”

és ennek szerinte több oka is volt.

Egyrészt az, hogy olyan nagy méretű birtoktesteket hirdettek meg, amelyeknek „akár százmillió forintot is meghaladó kikiáltási árával a valóban helyben élő, ténylegesen gazdálkodó családok, kis családi gazdaságok és fiatalok bizonyosan nem rendelkeznek”.

Másrészt „az egyébként is kiszolgáltatott helyi gazdacsaládok nem vették a bátorságot, hogy a jó politikai kapcsolatokkal és/vagy nagy tőkeerővel, gazdasági/piaci befolyással rendelkező helyi vagy országos »nagyurak« ellenében, a meglévő, kis gazdaságaikat is végveszélybe sodorva próbáljanak földhöz jutni”.

Harmadrészt pedig Ángyán szerint számos jel utal arra, hogy a nagy nyertesek „egymás között előre leoszthatták a területeket, így az európai szinthez képest igen alacsony áron juthattak olyan állami földterületekhez, amelyek az élelmiszer piacon monopolhelyzetbe hozhatják őket, vagy a földpiac várható teljes liberalizációját követően nagy haszonnal lesznek majd értékesíthetők”.

Az egykori államtitkár úgy véli: „végső soron arra a következtetésre juthatunk, hogy a »Földet a gazdáknak!« fedőnevű állami földprivatizációs, »intézményesített földrablási« programmal tovább erősített NER-állapot

egyik állomása lehet annak a gyorsuló és ma megállíthatatlannak tűnő belső új-gyarmatosítási folyamatnak,

amelynek törvényszerű végső következménye a természeti erőforrások és a termőföld politika-közeli rokoni/üzleti/baráti körök, föld-spekulánsok, köztük pár tucat oligarcha – újmagyarul »nemzeti tőkés«, még újabb magyarul pár tucat »integrátor«, legújabb magyarul »nemzeti regionális multi« – és gazdasági társaságaik kezébe kerülése lesz”.

Ángyán úgy véli, hogy ez a folyamat és birtokkoncentráció már zajlik, s ennek következményeképpen törvényszerűen létrejöhet a „bérmunkán és néhány növény iparszerű tömegtermelésén alapuló tőkés nagybirtokrendszer”. Az pedig a dél-amerikai modell, amikor a helyi közösségek felbomlanak, a vidéki térségek kiürülnek, és a nagyvárosok környékén nyomornegyedek jönnek létre.

„Az ennek nyomán kibontakozó társadalmi és környezeti katasztrófa teljes összeomlással fenyeget, és éppen Dél-Amerika példáján látjuk, hogy milyen nehéz ebből a mélységből újra felkapaszkodni. Eddig az állapotig semmiképpen nem szabadna eljutnunk!” – írja Ángyán József.

Hozzáteszi azt is, hogy szerinte mit kéne ehelyett csinálnia és támogatnia a kormánynak: „A hazai tradícióinknak és az európai – kis/közepes családi gazdaságokon és azok összefogásán, szövetkezésén alapuló, a földet a helyi közösségekhez juttató, annak hasznát helyben tartó, a helyi gazdaságot és társadalmat erősítő, továbbá a város-vidék kapcsolatokat újraépítő – agrár- és vidékmodell lehet a záloga megmaradásunknak.”

Ángyán József teljes országos földárverési jelentése itt olvasható. A korábbi megyei elemzések ezeken a linkeken érhetők el: Bács-Kiskun, Baranya, Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Csongrád-Csanád, Fejér, Győr-Moson-Sopron, Hajdú-Bihar, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Komárom-Esztergom, Nógrád, Pest, Somogy, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Tolna, Vas, Veszprém, Zala.

Erdélyi Katalin

Címlapkép: Orbán Viktor miniszterelnök (j) és Mészáros Lőrinc (Fidesz-KDNP) akkori felcsúti polgármester a Búzakalász 66 Felcsút Kft. bányavölgyi mangalicatelepének avatásán a Fejér megyei Alcsútdobozon 2014. november 18-án. (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)