A dolgok állása

Simicska kapitulált, kiszáll az üzleteiből, Nyerges vihet mindent

Feltétel nélküli kapituláció – ennek tűnik, és így jellemezték forrásaink is azt, hogy Simicska Lajos minden üzleti érdekeltségét átadja volt üzlettársának, Nyerges Zsoltnak. Tudomásunk szerint június közepén ütötték nyélbe az ügyletet. Amit ebből a publikum mindenképpen észrevesz majd, az a Hír TV tulajdonosváltozása: szinte bizonyos, hogy kérészéletű volt a kormánykritikus hangvétel. A nagy talány az Index sorsa.

Az Átlátszó építőipari berkekből hallotta június elején először, hogy Simicska hamarosan, méghozzá az akkori hírek szerint június 18-i hatállyal kiszáll az üzleti életből, és hogy az utód egykori üzlettársa, Nyerges Zsolt lehet. Most a 24.hu-nak közleményben maga Nyerges erősítette meg a hírt azzal, hogy a vételár szigorú üzleti titok, és hogy az ügylethez a Gazdasági Versenyhivatal jóváhagyása szükséges.

A tranzakció – a Nyerges-közleményre hivatkozó 24-közlés szerint – érinti Simicska és családja „saját és közös tulajdonban lévő építőipari, mezőgazdasági, média- és közterületi reklámpiaci, illetve vagyonkezelői üzleti érdekeltségeit is”. Azaz mindent.

A reklámpiaci érdekeltségeit, amiket a Mahir 1994-es privatizációja óta gyűjtögetett, benne a koronaékszer Publimont-tal, aminek még a sovány 2017-ben is csaknem 4 milliárdos volt a forgalma. Ugrik az egykor megkerülhetetlen építőipari cég, a Közgép, amelyik szintén összehozott még 4,8 milliárdos árbevételt még tavaly is. Ennek az összegnek sok versenytársa örülne, bár kétségtelenül szomorkás a 2014-es 113 milliárdhoz viszonyítva. Nyergeshez kerül a Mezort-csoport, s vele a nyugat-dunántúli termőföld- és agrárbirodalom.

Ami túlmutat az egyszerű cégátadáson: a Simicska-féle médiabirodalomból mára szinte egyedül megmaradt végvár, a Hír TV. Nyerges ismerői nem is rejtik véka alá, hogy nem marad olyan, mint amilyennek az elmúlt időszakban tűnt. Nem lesz markánsan kormánykritikus. Piaci berkekben azt is pedzegetik, hogy a televízió valahogyan Puch László volt MSZP-pénztárnok, újabban az állami hirdetésekkel szépen tartott Népszava kiadója közelébe kerülhet, ezt azonban Puch most érdeklődésünkre cáfolta. Egészen pontosan úgy fogalmazott: „egyelőre én ezt kizártnak tartom”, s elmondása szerint nem is hallotta korábban a hírt.

A nagy talány az Index sorsa. A legbefolyásosabb magyar nyelvű hírportál papírforma szerint nem része a Simicska-birodalomnak. Az, hogy milyen pletykák tartják magukat makacsul a médiapiacon, nem is lenne érdekes, ha a kiadó igazgatóságában nem ülne az Opten adatai szerint jelenleg is Simicska talán egyik utolsó bizalmi embere, Nagy Ajtony Csaba.

Forrásaink szerint a mostani ügyletben Nyerges egyértelműen Orbán Viktort képviseli. Azaz szó nincsen megegyezésről, ami történt, az Simicska fegyverletétele. Úgy tudni, Nyerges, aki a G-nap után nem nyomban, hanem némi spéttel vált csak le Simicskáról, évek óta dolgozik azon, hogy visszakerülhessen a „nemzeti nagytőkések” körébe. Egy ideig alámerült, mint korábban írtuk, például a festői Madeirán töltekezett.

Orbán szereti járatni a Canossát azokkal, akik erre hajlamosak, és szokott úgymond nagyvonalúan engedékenynek is mutatkozni – hogy azonban ez mire elegendő és mekkora biztosíték, arról Spéder Zoltán tudna beszélni, ha akarna. Nyerges mindenesetre eléggé belső körös, szolnoki földije például Orbán feleségének, Lévai Anikónak. Ráadásul a cégek jó részére menedzserként korábban, még a békeidőkben rá is látott, vagyis föltehető, hogy rugalmasan be tudja állítani a vállalatokat a „hadikommunizmusba”.

Az üzletfelekről sokat írtunk. Adtunk róluk egyebek mellett oligarcha-portékat (Simicskáról itt, Nyergesről itt). Ezek a cikkek még a fénykorban, a 2010-2014-es választási ciklus és éves szinten sok százmilliárdos állami munkák idején mutatták be a régmúltat. Simicska esetében a kisdiákkorból eredő és már-már férfiszerelemnek tűnő baráti szövetségét Orbánnal, Nyergesnek pedig a szolnoki kötődését. Az 2014 utáni oligarchaváltást pedig elemeztük részletesen is – a cikk, Becker András kollégánk tanulmánya Magyar Bálint maffiaállam-könyvsorozatának egyik fejezete volt. Az emlékezetes G-napon Erdélyi Katalin kollégánknak megszólalt maga Simicska is. Keresetlen stílusában ellenállást helyezett kilátásba.

Ami eddig tartott. Akik közel állnak hozzá, az április 9-i reggeli kijózanodással magyarázzák a döntést. Hiába próbálkozott először Puch László révén a szocik felé szövetségest keresni, majd állt át a Jobbik mögé, a választások eredménye azt mutatta, hogy lehet duzzogni, de további (minimum) négy év alatt mindene elfogyhat – ezt magyarázzák most a kegyvesztett oligarcha ismerői. Így, forrásaink szerint méltányos lelépéssel igyekezik kármenteni. Ami bármennyi is, ha hozzáadjuk azt a 45 milliárd forintot, ami a kartellvádak és börtönfenyegetés után mégis beesett a Közgéphez a leállított M4-es sztrádaépítés munkáira, nem hangzik rosszul.

Simicskától sokan vártak választást eldöntő „atombombát” a kampányidőszakban, de ez is elmaradt. A közkeletű magyarázatok szerint azért, mert maga is bűnrészes azokban, amikkel egykori szövetségesét vádolhatná.

Én nem osztom ezt a véleményt. A közös gazdasági deliktumok, már ha voltak ilyenek, jó része, az eredeti tőkefelhalmozásos sztorik mindenképpen elévülés-közelbe kerültek. Ráadásul, ha az egyik fél (Orbán) gyakorlatilag immunitást élvez – ne játsszuk a naivat, azt élvez -, akkor a társát sem fenyegeti komoly veszély. Egyéb, súlyosabb okának kell lennie, hogy Simicska letette a fegyvert. Ha úgy dönt, hogy elmondaná, mi állunk elébe.

Rádi Antónia

Fotó: MTI archív

Megosztás