Hont András

Hont András írása a nyilvános veszekedésig fajuló vitáról, amelyik az egyik közéleti táborhoz sem tartozó értelmiségiek szerepéről szól.

A múlt évtized demonstrációfolyama, illetve annak furcsa ritmusa nem destabilizálta, hanem konszolidálta a rendszert és a látszólagos pártversengést. Tanulságok és mellékhatások, tüntetésmustra második rész.

Végigvesszük a NER-rel szembeni megmozdulások immár 12 éves történetét. Tüntetések és tanulságok, első rész.

Több ellenzéki körzetet is elhódított a Fidesz a hétvégi időközi választáson. A tendencia eléggé egyértelmű.

Április 3. drámaian rajzolta át az ország választási térképét. Ábrákon mutatjuk, hogy mennyire, és hogy miként tűnt el az ellenzék az ország egyes vidékeiről.

Nem a Fidesz mosta át Magyarország agyát, hanem a létező Magyarország kényszerítette alkuba a Fideszt. A kétharmados többségben pedig már az egykori ellenfelek is képviseltetik magukat.

Lehet még rosszabb is az ellenzék számára, ha nem változtat sürgősen valamin, legalábbis ez derül ki, ha összevetjük a népszavazás számait a választási eredményekkel.

A mostani vereség legalább annyira az értelmiségé és a sajtóé, mint a politikusoké.

Attól függ, hány párt jut be. Minél kevesebb, annál több. Tegnap a Medián intézetet alapul véve próbáltuk ki a mandátumkalkulátorunkat,...

Például, ha a Fidesz annyit szerez, amennyit a Medián jelez neki, és a két kisebb párt NEM jut be a parlamentbe.

Az előző ciklus fideszes szavazatnövekedését térképen is ábrázoltuk. A kapott látvány nem támasztja alá azt az elméletet, hogy a közel ötszáz mozgósításgyanús körzet az ország legszegényebb régióiból került volna ki. Inkább az feltűnő, hogy az a szavazási metódus, amelyik korábban a legkiszolgáltatottabb helyekre volt jellemző, más vidékeken is megjelent.