Tízéves az Átlátszó – volt és jelenlegi szerzőinket, kollégáinkat kérdeztük a kedvenc munkáikról

Ma tíz éve, 2011. július 4-én, a függetlenség napján indítottuk el az Átlátszót, saját tőke nélkül, az olvasók adományozó kedvében bízva, egyetlen újságíróval. A tényfeltáró újságírást, az információszabadság társadalmasítását és a közérdekű bejelentők védelmét tűztük ki célul egy nonprofit szervezet keretei között. Azóta sokat fejlődtünk, egyre gyarapodik a stábunk és rengeteg szerző megfordult nálunk az elmúlt évtizedben – a jubileum alkalmából arra kértük őket, hogy elevenítsék fel kedvenc átlátszós munkáikat. 

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Ferenczi Krisztina Szarok rá, hogy más mit mond című 2012-es videóinterjúja azóta legendássá vált, ez volt Mészáros Lőrinc egyik első interjúja. Ma már az is kuriózumnak számít, hogy Magyarország jelenlegi leggazdagabb embere – akkor még Felcsút polgármestereként – egyáltalán elérhető volt az újságírók számára. Ferenczi Krisztina az Átlátszónak 2012-ben készített cikksorozatot a miniszterelnök felcsúti projektjéről: a magyar sajtóban ő vette észre először a fociakadémia körül szerveződő hűbérbirtokot. Ferenczi Krisztina súlyos betegség után, életének 65. évében hunyt el 2015-ben. Másfél évtizeden keresztül követte fáradhatatlanul az Orbán-vagyon gyarapodását. Az utolsó interjújában arról beszélt, hogy „Orbán Viktor személyes vagyonosodását sokáig még a sajtómunkások is huszadrangú kérdésként kezelték, és engem tapintatosan hülyének néztek, pedig ez az első számú probléma”.

„Szarok rá hogy más mit mond” – Mészáros Lőrinc vs Ferenczi Krisztina, videóinterjú

Szarok rá, szarok rá, hogy más mit mond, engem az érdekel, hogy itt mit mondanak rólam, mert higgye el, én vagyok annyira önérzetes, meg én alföldi származású vagyok…

Oroszi Babett: Ezt a cikket azért szeretem, talán a legjobban az összes átlátszós közül, mert ez volt az, ami először megmutatta, mekkora mértékű közpénzhez jutott Tiborcz István, és milyen módon: ezzel a cikkel indult el az Elios mélyebb vizsgálata a sajtóban, amely később megalapozta az OLAF-vizsgálatot. Addig nem lehetett tudni, miből telik svájci tandíjra és egyebekre Orbán Ráhelnek, hogy hogyan lett milliárdos Tiborcz István. Ha nem születik meg ez az anyag, ha Becker András kollégám nem kér meg, hogy dolgozzunk együtt a témán, akkor még az is lehet, hogy soha nem derül ki, vagy csak később, hogy milyen üzletekkel alapozta meg vagyonát a mára az egyik leggazdagabb magyarrá vált Tiborcz. A cikk csapatmunka volt, míg én az adatokat gyűjtöttem, és közben egyre inkább kirajzolódott, hogy Tiborczék két főbb tenderrel alapozták meg a sokmilliárd forintos bevételüket, addig Becker Andrásnak az tűnt fel, hogy a pályázatokat Tiborcz üzlettársa készítette elő –, majd pedig az egészből olvasható szöveget csinált. Jó volt.

Miből telik Orbán Ráhelnek 15 millió forintos tandíjra? Meg fogsz döbbenni!

Miközben a miniszterelnök zéró toleranciát hirdet a korrupcióra, családtagja sajátos versenyfeltétekkel zajló közbeszerzéseken nyer milliárdokat: veje, Tiborcz István és annak régi üzlettársa játszanak csikicsukit uniós forrásból megvalósuló pályázati kiírásokkal. Az urizálás-vita közepén végre megszólalt valaki az Orbán családból is: „Férjemmel önálló családunk van, saját lábunkon állunk, saját erőnkből boldogulunk, saját életünket éljük.”

Becker András: Aztán jöttek sorban a cikkek, lassanként minden kiderült – lett is interpelláció, feljelentés, nyomozás, de ezeket persze, kezelte rendszer. Egyedül az OLAF-fal nem lehetett dűlőre jutni, ezért a tiborczos pályázatokat inkább kivették az uniós elszámolásból, viszlát OLAF. Szegény Polt Péternek megint nyomoztatni kellett, aztán kiállni a nyilvánosság elé, és belemondani a kamerába, hogy nem történt bűncselekmény. Az én utolsó Elios-cikkem erről szól, erről a szégyentelen „nyomozásról”, a lényeg ott van a címében: Így szabotálta el a nyomozóhatóság és az ügyészség az Elios-ügy felderítését. A cikk pontról-pontra bizonyítja, hogy erre – hogy t.i. bűncselekmény hiányában zárták le a nyomozást – nincs más logikus magyarázat, mint a bűnpártolás. Hogy a rendőrség és az ügyészség is részese a vő közpénzen történő feltőkésítésének. A cikknek nem lett semmilyen következménye – hogy az ügyészség lapított, az érthető, de a független média is hang nélkül ment el mellette. Egy normális országban… – ilyenkor ez szokott, más nem is nagyon tud következni. Nekem ez az a pont, amikor vagy viccelni, vagy hallgatni kell.

Utánajártunk: így szabotálta el a nyomozóhatóság és az ügyészség az Elios-ügy felderítését

Lassan elülnek a botrány hullámai a Tiborcz István cégének többmilliárdos bevételt hozó Elios-ügy körül[1], főhősünk vagyona pedig a polgári jog előírásainak is megfelelni látszó ingatlanbefektetések formájában halad a kifehéredés útján.

Erdélyi Katalin: Ez az egyik kedvenc cikkem, több okból is. Izgalmas volt a több hónapos, titkos kutatómunka a NER-es magánrepülőről és luxusjachtról, amikről még soha senki nem írt. Bizsergető volt összerakni a sok kis mozaikdarabot, és tudtam, hogy valami olyat csinálok, ami nagyot fog szólni. Persze ,ez nem sikerült volna Németh Dániel kollégám munkája, fotói és videói nélkül, így a dicsőség vele közös – ahogy a díjak is, amiket a cikkért kaptunk. Nagyon vicces volt, hogy a kormánymédia a cikk után külföldi titkosszolgálati összeesküvésre gyanakodott, a fideszes politikusok pedig összezavarodtak, hogy lebuktattuk magánrepülőzés közben a miniszterelnök urat. Külön öröm, hogy a jacht és a repülő még ma is szerepel a hírekben, és a cikkünk fontos alapja lett más anyagoknak, nálunk és más független lapoknál is.

Orbán Viktor, a magánrepülőgép, a luxusjacht, és a Mészáros-klán – tudjuk, hol nyaraltak idén nyáron

Idén nyáron sokáig követtük két exkluzív jármű, egy magánrepülőgép és egy luxusjacht útját szerte Európában, és közben a magyar kormányzat és holdudvara különböző szereplőire bukkantunk. Lefotóztuk, ahogy Orbán Viktor miniszterelnök az osztrák lajstromszámú magánrepülőgéppel érkezett haza Budapestre a Videoton bulgáriai meccse után.

Rádi Antónia: Off-shore cégeken átfuttatott dollármilliárdok, elnyomó poszt-szovjet rezsim vezetői a kedvezményezetti pozíciókban, magyar bónuszként egy véres gyilkosság, és az azzal kapcsolatos diplomáciai manőverek. Nehéz ennél izgalmasabb témát elképzelni. Ezért is dolgoztam lelkesen az OCCRP nemzetközi oknyomozó csapat segítőjeként az azeri guruló dollárok sztoriján. A feladatom a Brit Virgin szigetektől Dánián át Bakuig az egész bolygót behálózó pénzmosoda magyarországi érdekeltségeinek felkutatása és bemutatása volt. Kiderült: Magyarországra több részletben, összesen kilencmillió dollár érkezett, méghozzá egy olyan off-shore cég bankszámlájára, ami a lehető legközelebb áll az azeri kormányhoz. Történt mindez abban az időben – 2012-2013-ban –, amikor a magyar hatóságok kiadták Azerbajdzsánnak Ramil Safarovot, a baltás gyilkost.

Azeri guruló dollárok Budapesten a baltás gyilkos kiadása idején

Pontosan öt éve, hogy Magyarország nagy nemzetközi megrökönyödést keltve kiadta Azerbajdzsánnak Ramil Safarovot, a baltás gyilkost. A hála nem politikai kategória, nem is pörgött fel különösebben a két ország gazdasági kapcsolata a gesztus nyomán.

Csepregi Botond: A Fradiról sokk cikket írtam, és mindenhol populáris téma az ország legnépszerűbb fociklubja. Azonban számomra ez a történet volt fontos, ahol nem a politikusok milliárdos machinációi álltak a középpontban, hanem egy, a közvélemény által alig ismert, a háttérben mégis fontos szerepet játszó alak. SRK egy egykor alvilági körökben működő figura és múltjának nehezen összerakható darabjai alapján azt próbáltuk megérteni, mi mozgathatja a futball körüli zűrös alakokat. Események, képek alapján címkéket – szélsőjobbos, náci, radikális, huligán, ultra – könnyen osztogatunk, az SRK-ról szóló írásokkal talán közelebb jutottunk ahhoz, kik vannak a jelzők mögött.

Lelátói balhék és revolver-újságírás – jelenleg is zaklatásért ül a Fradi-tábor önjelölt vezére

A 2000-es évek végétől Molnár Krisztián változatos módszerekkel próbálta kiterjeszteni befolyását a ferencvárosi szurkolók között, célpontjai közé tartozott, tartozik a klub biztonsági szolgálata is. Ezeket az éveket fenyegetések, lelátói balhék, megfélemlített szurkolók fémjelzik. Tevékenysége még mindig jó ürügy arra, hogy a klubvezetés egybemossa személyével a vénaszkenner ellen ágáló és az új stadiont bojkottáló ultrákat.

Kovács Ildikó: Ez a cikksorozat gyakorlatilag az első feladatom volt az Átlátszónál – és a következményeket figyelembe véve Mong Attilával igen jó munkát végeztünk. Nem ment gyorsan, hiszen több szempontból is meg kellett vizsgálnunk azt az állítást, miszerint valaki trükközött az uniós támogatásokkal. Egyrészt át kellett rágnunk magunkat több száz (vagy talán ezer?) oldalnyi dokumentáción; másrészt az állításokat a legjobb tudásunk szerint össze kellett hasonlítanunk más forrásokkal; harmadrészt személyesen meg kellett látogatnunk az érintett csepeli magánklinikát. Számomra a legizgalmasabb rész az volt, hogy sikerült előásnom évekkel korábbi árlistákat, amelyekkel bizonyítani tudtuk, hogy a később a bíróság által is bűnösnek talált érintettek valóban túlárazták az uniós pénzből vett laptopokat.

Átlátszós cikksorozat alapján készült a magyar esettanulmány az OLAF éves jelentésében

Hülye maradt volna az OLAF, ha nincs az Átlátszó! Ha az Átlátszó újságírói nem mennek el Csepelre, nem lett volna esettanulmánya idén az Európai Csalás Elleni Hivatalnak, az OLAF-nak Magyarországról.

M. Tóth Balázs: A Sargentini-jelentésről írt cikkem talán a mai napig az egyik legolvasottabb írás az Átlátszó történetében, közel negyedmillió olvasóval. Ez két tévhitre cáfol rá. Egyrészt nem igaz, hogy az emberek hosszú cikket nem olvasnak el – ennél terjedelmesebb írás kevés jelent meg a felületen. Másrészt tévedés, hogy egy jogi tárgyú, a demokrácia és jogállamiság állapotáról szóló írás csak nehéz és unalmas lehet, amit senki nem olvas el. De miért olvasták éppen ezt annyian? A titok nyitja, azt hiszem, két dolog. Egyrészt az írás megjelenéséig annak ellenére nem jelent meg részletes ismertetés a Sargentini-jelentésről, hogy ez volt akkor a legtöbbet tárgyalt közéleti kérdések egyike, és ezt a hiányt fel kell ismerni. Másrészt lett a cikknek egy kattintékony címe. Mindkettőért Bodoky Tamásé az érdem. A szomorú csak az, hogy ha ma elolvassa valaki a cikket, az ott felsorolt tizenkét területen javulást nehéz lenne kimutatni. Ahogy a jelentés megírásába fektetett erőfeszítések hasznosulása is minimum megkérdőjelezhető.

Miről szól a magyarfaló Sargentini-jelentés? Elolvastuk, hogy neked ne kelljen

A napi politikai viták és hírek központjában pár napja az ún. Sargentini- jelentés áll. Ugyanakkor annak részletes tartalmát kevesen ismerik. Ami érthető, hiszen 68 oldalas, jogi-technikai nyelven megírt szöveget nem szívesen olvasgat az ember.

Sarkadi Nagy Márton: Huszonéves, sok tekintetben kezdő újságíróként ez volt az első komolyabb sztorim azután, hogy Bodoky Tamás formálódó csapatához csatlakoztam. Utólag nyilvánvaló, hogy a témát alaposabban és olvasmányosabban is fel lehetett volna dolgozni. A nemzeti légitársaság 2012-es felszámolásának irányított voltára utaló bizonyítékokat összehordó cikksorozat mégis olyan sztoriról szólt, ami mellett amúgy a teljes magyar média elsétált. Ez számomra is jelezte, hogy alapos munkával még hagyományos kiadói háttér és szivárogtató politikusok segítsége nélkül is meg lehet találni a fontos történeteket. Évekkel később előkerült kormányzati iratok bebizonyították, hogy a sztori stimmelt, de erre már erősen utalt az is, hogy a történet főszereplőjének házi magánnyomozója a publikálás után felbukkant a környezetemben.

Titkos forgatókönyv szerint dőlt be a Malév?

Varga Jenő, a Malév állami felszámoló által kijelölt vagyonfelügyelője állhat a nemzeti légitársaság elleni felszámolási eljárást elindító hitelező cég mögött, amely valójában egy mikrovállalkozás. Törvényjavaslatok és kormányrendeletek időzítése utal arra, hogy a kormány is együttműködik a baloldalinak tartott pécsi milliárdossal. Kérdéses azonban, hogy ki járhat jól a Malév „irányított” felszámolásával.

Le Marietta: Abban az időben, amikor az Átlátszó elindult, éppen divat volt az ún. demokráciaépítésben, hogy az ember létrehoz valamilyen online platformot, ami majd segít valamilyen társadalmi problémának legalább a bemutatásában, ha nem is a megoldásában. Se szeri, se száma a mindenféle platformoknak, amikkel az Átlátszónál is próbálkoztunk. Közülük egy volt az, ami igazán kiemelkedő lett, és egy nagyon fontos problémát hangosított ki úgy, hogy a kihangosításban való részvételt lehetővé tette az olvasóink számára is. Ez lett a KiMitTud, ami a mai napig több mint 18 ezer közérdekűadat-igénylés egyszerű és gyors küldését tette lehetővé, a válaszok nyilvános közzétételével pedig elérte, hogy az adatok ne csak megtalálhatók legyenek, hanem a transzparens működés mértéke is megfigyelhető és mérhető legyen. A közpénzből gazdálkodó szervek tevékenységére való rákérdezés ma már nem csak újságírói eszköz, egyszerű, kíváncsiságból megfogalmazódó kérdéseket és civil szervezetek kiemelt témáit is megtaláljuk a KiMitTud listájában. Az Átlátszó közérdekű adatokért folytatott harca teremtette meg a visszaélésszerű adatigénylő fogalmát és eredményezett (sajnos) több kedvezőtlen jogszabály-módosítást. Noha a demokratikus éghajlatváltozás hatásai már évek óta érezhetők, a közérdekűadat-igénylés ma is egy fontos eszköze annak, hogy egészségesebb közéletet élhessünk. A KiMiTud ma is működik.

KiMitTud – Közérdekűadat-igénylések létrehozása és böngészése

A KiMitTud weboldal ahhoz nyújt segítséget, hogy bárki információkhoz juthasson Magyarország minden olyan állami, önkormányzati vagy más közfeladatot ellátó szervéről, intézményéről (ezeket nevezzük itt a weboldalon összefoglaló néven adatgazdáknak), amely az állam működtetésében részt vesz vagy közpénzt költ.

Csikász Brigitta: Az európai uniós támogatásokkal kapcsolatos visszaélések és trükközések tárházának bemutatása egy hosszabb cikksorozattá nőtte ki magát, amit – őszintén szólva – az elején még én magam sem gondoltam. Ám mindig jött a következő elfeledett ügy, lagymatag magyarországi nyomozásokkal. Megdöbbentő volt, hogy az Európai Csalás Elleni Hivatal, az OLAF jelzéseire vagy ajánlásaira megindult büntetőeljárások többnyire felelősségre vonás nélkül maradtak. Illetve csak egy-két olyan ember lett vádlott, esetleg kapott valamilyen büntetést, aki távolabb volt a kormányzati köröktől. A megírt esetek azt mutatták, hogy ezek az uniós pénzekkel ügyeskedő alakok, mint a felfüggesztett börtönt kapott kamu kutyafitneszgép-ügy fővádlottja és a játszótér-botrányban vádlottak padjára ültetett vállalkozó, beáldozhatóak voltak, illetve példát lehetett statuálni velük.

OLAF-jelzések: felfüggesztett börtönt kapott a kamu kutyafitneszgép-ügy fővádlottja

Felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték azt a férfit, aki mintegy 45 millió forint uniós támogatást nyúlt le tíz éve, három társa pedig 150 ezer forinttól 1,5 millió forintig terjedő pénzbüntetéssel megúszta a költségvetési csalást. A férfi és társai 2008-as pályázatukban kutyák rehabilitációját segítő, és az életminőségük javítását szolgáló hidroterápiás futópad továbbfejlesztését ígérték.

„Baradlai Dávid”: Amikor az átlátszós levelezésben olvastam a beépülős riport ötletét, egyből lecsaptam rá. Mindig is a bögyömben volt az értelmetlen rongyrázás és a urizálás, és sejtettem, hogy ez az előző báli élményemhez képest nem sokat változott évtizedek múltával sem. Nehezítette a helyzetet, hogy nem volt se partnerem, se szmokingom, csak egy kissé kihízott öltönyöm, tehát elegancia szinten messze elmaradtam a bálozóktól. Már a fenyegetőző tüntetők közt megéreztem, nem várt meglepetéseket tartogat még az este. És végül az öltöny- és partnernélküliség hozott össze az est fénypontjával, az egzaltált hölgyeménnyel, aki elvitte a hátán a riportot. Volt valami őszinte, egészséges természetesség benne,  a maga módján nagyon is pontosan látta, érzékelte, milyen álságos az egész, gyakorlatilag helyettem öntötte szavakba, amit én ilyen nyersen és pontosan nem tudtam volna megfogalmazni. A riport nagyot futott jogászi, ügyvédi körökben, külön életet kezdett élni, ez is mutatja, milyen pontosan beletrafáltunk az álságos báli közegbe.

Gyilkosozás, Csontváry-kép és tetovált lány a budapesti Jogász- és Bankárbálon

Nem mindennapi fogadtatásban részesültek szombat este a budapesti „CLXXXV. Jogász- és Bankárbálra” érkezők a Magyar Nemzeti Galériánál. Nem lehet tudni, hogy a túltolt, bankárellenes kormányzati kommunikáció miatt, vagy csak a devizahiteles tüntetések alfejezeteként, az épület melletti átjárónál nagyjából száz fős tüntető tömeg szidalmazta a bálozni készülőket.

Katus Eszter: Ez a cikk nemcsak azért volt fontos számomra, mert az egyik első nagyobb (két részes) anyagom volt az Átlátszónál, hanem mert rámutatott arra, miért érzik magukat gyakran másodrendű polgároknak a vidéken élők. A helyiek szerint ugyanis, ha Budapesten mérték volna a talajban és a talajvízben a határérték több tízezerszeresét mérgező, rákkeltő anyagoknak, a hatóságok és a politikusok már léptek volna. 200 kilométerre a fővárostól azonban semmi sem történik, hiába perelte ki a megdöbbentő adatokat a Greenpeace, és hiába derítettük ki mi is, hogy a hivatalos adatok szerint a térségben az átlagosnál szignifikánsan magasabb a rákos megbetegedések száma. Lehet, hogy szélmalomharc, de – az Országszerte rovat szerzőivel közösen – azon dolgozunk, hogy azok az ügyek, amelyeket valakik, valamilyen érdekből eltitkolnának, nyilvánosságra kerüljenek, legyen szó akár az ország legeldugottabb csücskéről. (A sorozat első része itt tekinthető meg.)

A vadhúsnak is vegyszerszaga van, a talajvízben terjed a halálos méreg Garén

Évtizedek óta mérgezi a talajt és a talajvizet a becsődölt Budapesti Vegyiművek sorsára hagyott veszélyeshulladék-tárolója a Baranya megyei Garén. A Greenpeace által kiperelt adatok szerint a talajban és a talajvízben a határérték több tízezerszeresét mérték halogénezett aromás szénhidrogénekből 2015-ben, de azóta sem történt kármentesítés.

Horn Gabriella: Megélhetésüket és reményeiket vesztett gazdákat, a szabad legelők helyett a nyári melegben is karámba zárt állatokat találtunk Baranya Ákos videós kollégámmal a Hortobágyi Nemzeti Park által bérbe adott területeken, miután egy tollvonással elvették a legelőket a 20-25 éve jól működő gazdaságoktól is a 2013-ban indult földprivatizáció során. Sokszor mondvacsinált okokra hivatkozva utasították el a korábbi bérlők pályázatait, és talán a gazdák jóval drágább takarmánnyal ugyan egy ideig pótolni tudják a legelők hiányát, ezt hosszú távon nem lehet finanszírozni. Ráadásul az uniós támogatásoktól is elestek. Az új bérlőknek nemcsak a tapasztalata hiányzott, hanem sok esetben még állataik sem voltak. A helyiek szerint a földbérletek újraosztásánál azok jártak jól, akiknek jó kapcsolataik voltak a politikai elit helyi kulcsembereivel.

Gazdaságaik felszámolására készülnek a legelők nélkül maradt, kisemmizett gazdák a Hortobágyon

Korábban lincshangulatról, demonstrációkról írtak az újságok az igazságtalan hortobágyi földbérlet-osztás kapcsán. Mostanra a reménytelenség, kilátástalanság maradt, és az éhes állatok a föld nélkül maradt gazdáknál. Az állami földbérleti pályázaton alulmaradt gazdák jóval drágább takarmánnyal ugyan egy ideig pótolni tudják a legelők hiányát, de ezt hosszú távon nem tudják finanszírozni.

Szopkó Zita: Azért szeretem ezt a cikket, mert fontosnak tartom, hogy ne csak fővárosi ügyekről szóljon az Átlátszó, mivel én magam is vidéki vagyok. Ráadásul a hajdúnánási Moto GP pályaépítés jól mutatja annak abszurditását, hogyan önt a kormány közel százmillárdot – járvány idején – egy olyan beruházásba, aminek megtérülése erősen kétséges, egy korábbi próbálkozás pedig csúfos kudarcot vallott. Örülök, hogy sikerült megszólaltatnom az érintetteket, akik hónapok óta küzdenek a tájékoztatás hiányával, és azzal, hogy a fejük felett hozzák meg a döntéseket. Árulkodó, hogy áprilisban írtam a cikket, ám érdemi előrelépés azóta sem történt, pedig a tervek szerint őszig be kell fejezni a kisajátítási eljárásokat. És van egy személyes okom is: nagyjából fél éve kezdtem el az Átlátszónál dolgozni, és ez volt az első komolyabb anyagom.

Ez a kormány is nekifut a MotoGP-projektnek, de már a földek kisajátítása sem megy átláthatóan

A több mint tíz éve becsődölt sávolyi Balatonring-projekt után a kormány ismét megpróbálkozik egy MotoGP-pálya építésével. Ezúttal Hajdúnánás külterületén, 65 milliárdból készülne a körülbelül 500 hektáros pálya, amin a tervek szerint 2023-ban fognak először futamot rendezni, a jogdíjakra pedig több mint 44 milliárd forintot szánnak.

Fülöp Orsolya: Hetek óta forgattam a fejemben, hogy meg kéne mérni, a nyári hőhullámban nem melegedett-e a határérték fölé a Duna a Paksi Atomerőműnél. Ez egészen addig nagyszerű ötletnek tűnt, amíg meg nem érkezett a főszerkesztői ukáz: na, akkor másnap indulás! Kisebb izgalmak után sikerült eldugott tanulmányokból kiböngészni a földrajzi koordinátákat, ahol mérni kell, beszerezni a mérőeszközt stb., de arra nem voltunk felkészülve, hogy a paksi Duna-partra egy szaharai homoktengeren át kellene eltereprallizni. Felejthetetlen pillanat volt, ahogy a négy, homokfelhőbe burkolózott nő kimanőverezte, tolta-vonta az elakadt autót a sivatagban. A hátralévő 5 kilométert inkább gyalog tettük meg a 37 fokban, végig tűző napon, népmesei fordulatként éppen akkor bukkant fel a pusztaságban egy magányos kis tanya, amikor elfogyott a vizünk – később kaptunk, remélhetőleg nem az atomerőmű hűtővizéből merítették –, így a mérés sikeresen megtörtént, a határték-túllépés dokumentálva lett, mi pedig boldogan vágtunk neki az újabb 5 kilométernek a forró homokban, én az utolsó kilométereken mezítláb, ugyanis a túraszandálom végképp feladta. De ennyit megért a riport! Azóta is nagy becsben őrzöm a Szent Vízhőmérőt a konyha falán, szerencsére léghőmérsékletet is kiválóan mér.

30 fok feletti vízhőmérsékleteket mértünk a Dunában Paksnál – a hivatalos hőmérő „elromlott”

Miután az Energiaklub hiába kérte a hivatalos mérési adatokat, több ponton is 30 fok feletti vízhőmérsékleteket mértünk az utolsó kánikulai napon, pénteken a Paksi Atomerőmű hűtővizének kifolyócsatornája alatt a Dunában. Az atomerőműtől feljebb északra néhány kilométerrel 25-26 fokos volt a folyó vize ugyanebben az időpontban.

Bátorfy Attila: Annyi szuper dolgot csináltunk az Átlátszónál, hogy iszonyú nehéz volt választani, Tamással közösen mégis úgy döntöttük, hogy nem nagyon van a Koronamonitorhoz fogható. Ez a projektünk az, amely a legjobban megmutatja, hogy mi mit gondolunk közszolgálati újságírásnak, és amelyen keresztül sikerült egyben megmutatni, hogy az elmúlt években hova jutottunk az adatújságírás és az adatvizualizáció területén. Az indulása óta 2,9 millió egyedi oldalmegtekintés önmagában és a hazai online média történetében is tekintélyes szám, de értékét és hatását talán az mutatja a legjobban, hogy hazai és külföldi orvosok, ápolók, a közigazgatás különféle területén dolgozók, vagy kutatók, járványügyi szakemberek, statisztikusok, politikusok és újságírókollégák tucatjai jöttek hozzánk járványügyi adatért, mert senki mástól nem kaptak. Több mint egy év alatt közel száz grafikont, diagramot és térképet készítettünk (köztük sok típussal nálunk találkozhatott a hazai olvasó először), az adatokból nagyjából ugyanennyi cikket is írtunk. Nem tudom, mennyi marad majd az Átlátszó/Átló adatvizualizációs munkáiból az utókorra, reméljük, sok, de a Koronamonitorra biztosan emlékezni fognak.

KORONAMONITOR – Naponta többször frissülő grafikonok és térképek a koronavírus magyarországi helyzetéről

Ez az oldal elsősorban a hivatalos, kormány által közölt adatokat dolgozza fel, de nem tekinthető hivatalos tájékoztatásnak, továbbá nem vállalunk felelősséget a kormány által közölt adatok és információk valóságtartalmáért. Kérjük, a hivatalos információkért látogasson el a kormány által működtetett Koronavirus.gov.hu oldalra, illetve olvassa a nagyobb hírportálok híreit.

Szabó Krisztián: Az elmúlt egy év számomra főleg a koronavírus-járványról szólt, 2020 szeptemberétől én írtam a hetente megjelenő koronavírus-híradót. Ez a cikk is eredetileg az aktuális heti híradónak indult, viszont ahogyan belemélyedtem a történetbe, és megbizonyosodtam róla, hogy valóban nem kommunikálta az emberek felé a kormány a Pfizer egyik szállítmányát, jobbnak véltem külön posztot írni róla. Az oltási terv elején az oltások körüli adatok nyomon követésére sokkal nagyobb szükség is volt, ugyanis a kormány – hasonlóan más járványügyi adathoz – ennek a közlésével is elég fukarul bánt. Azért is ezt tartom az eddigi legjobb cikkemnek, mert egy véletlenen múlt a megszületése, és mégis több tízezer emberhez eljutott.

Zavaros a kormánykommunikáció: valami nincsen rendben a Pfizer-BioNTech-vakcinák számával

Február 9-én, kedden osztották meg a kormány járványügyi portálján a hírt, miszerint a nyolcadik szállítmánnyal érkezett több mint 85 ezer adag vakcinával 500 ezer fölé nőtt a gyártótól érkezett dózisok száma. Ha az előző hét bejelentett szállítmányhoz (ami összesen 396 430 adagot tartalmazott) hozzáadjuk az újat, 18 ezerrel maradunk a félmillió alatt.

Kőszeg Ferenc: Orbán Viktor önmagáról kialakított képének egyik kulcseleme, hogy távol tartja „migránsokat”, megóvja Magyarország keresztény hagyományait, őrzi az ország szuverenitását, nem engedi, hogy a magyar társadalom magyar jellegét a multikulturalizmus szellemisége borítsa el. Ebből a propagandából semmi sem igaz. Orbán Viktor kormányra kerülése óta mintegy 200 ezer külföldi kapott huzamos tartózkodási engedélyt: letelepedési kötvénnyel, külföldi cégek alkalmazottaiként, vendégmunkásként, befektetőként jöttek és tartózkodnak Magyarországon. A bevándorlók között jelentősebb csoportot alkotnak a kínaiak, vietnamiak, a Magyarországon működő német cégek alkalmazottai, az ukrán vendégmunkások. A Magyarországon élő külföldiek sajátos csoportját képezik azok, aki nagy értékű ingatlanokat vásárolnak szállodák, irodaházak céljára Magyarországon. Közülük a legismertebbek az 1997-ben alakult Mellow Mood csoport vezetői, Sameer Hamdan és Zuhair Awad, a Párisi udvar több magyar érdemrenddel kitűntetett tulajdonosai.

Milliárdos migránsok Orbán Viktor udvarában – így jöttek a Párisi Udvar új tulajdonosai

Támogassuk Orbán Viktor programját, állítsuk meg a bevándorlást! – kiált ránk a Fidesz választási plakátja minden utcasarokról. Ez azonban csak azokra vonatkozik, akik a háború, a terror, a szenvedés elől menekülnek.

Halász Áron: Amikor átvonult rajtunk a közel-keleti válság, a kormány pedig a népszerűségvesztését évtizedek óta nem látott gyűlöletpropagandával fordította át választási győzelembe, igyekeztem arcot adni a plakátokon csak veszélyes barna masszának mutatott embereknek. Talán hozzájárultam valamennyire ahhoz, hogy megmutathassuk a nyilvánvalót: a menedékkérők se rosszabbak vagy jobbak másoknál, hanem sok különböző traumatizált ember, minimális civil és szinte semmilyen állami segítség nélkül próbál egy válsághelyzetben kezdeni valamit magával. A menekültválság kicsúcsosodása számomra is a Keletiből gyalog Németországba induló tömeg kísérése volt, amibe teljesen véletlenül, a korábbi napok interjúinak vágása közben kerültem bele. Napokkal az osztrák autópályán megfulladt embercsempész kamion-botránya, és a Keleti pályaudvar egyre keservesebb és kezelhetetlenebb lezárásai/megnyitásai után több százan indultak el a családjukkal az M1-esen. Félig lemerült kamerával és telefonnal mentem velük, végül a német határhoz közeli Salzburgból fordultam vissza másnap.

Menekültexodus: Salzburgig utaztunk az autópályán menetelőkkel

Tekintse meg videónkat, melyben Budapest belvárosától Salzburgig mutatjuk be azt az utat, melyet több ezer menekült tett meg pénteken és szombaton. Emlékeztetőül: A Keleti Pályaudvarnál már több ezren várakoztak szeptember első hetében. A pályaudvar hol nyitva volt, hol zárva, hol elutazhattak, hol nem, de volt, hogy csalivonattal vitték táborba a menedékkérőket.

Bodnár Zsuzsa: Az Átlátszó születésnapjára egy Gödről szóló írásomat, az első különleges gazdasági övezet létrehozásáról szóló cikkemet választottam. Nemcsak gödi lakosként és egy helyi civil egyesület vezetőjeként szívügyem a téma – a közelmúlt gödi eseményei szinte állatorvosi lóként mutatják fel a jelenlegi kormányzati működés összes bűnét és anomáliáját: a lakossági vélemények semmibevételét, a környezetvédelmi szempontok teljes mellőzését, az ellenzéki városvezetés megbüntetését. A téma most különösen aktuális, hiszen Gödön kívül egy másik Duna menti település, Iváncsa közelében is dél-koreai tulajdonú akkumulátorgyár kedvéért hozott létre a kormány különleges gazdasági övezetet.

Különleges gazdasági övezet – így nyúltak át a momentumos polgármester feje fölött Gödön

A veszélyhelyzetre hivatkozva elsőként Gödön hozott létre a kormány különleges gazdasági övezetet, amellyel átadta a Samsung gödi akkumulátorgyárának területét és az adóztatás jogát a megyének. Az őszi polgármesteri választáson az ellenzéki összefogás jelöltje lett a befutó, de így most a fideszes többségű Pest megyei önkormányzat a testület feje fölött átnyúlva dönthet a gyárral kapcsolatos kérdésekben.

Segesvári Csaba: Három cikkben foglalkoztam a csongrádi halászokkal. Őket a magyar kormány a halak védelmére hivatkozva nincstelenné tette. Az idő cáfolta a kormányt: a horgászok sokszorosát fogják annak, amit valaha is a halászok. A Fidesz-KDNP kormány betiltotta a halászatot, Lázár János, Gulyás Gergely ígéretei ellenére a halászok semmilyen kártalanítást sem kaptak. Ahogy azok a tiszaalpári halászok sem, akiket saját, megvásárolt holtágukon vegzál a hatóság, mert hát, ott is tilos halászni. Kevés halász van az országban, többen már meg is haltak a 2016-os törvénymódosítás miatt. Ők azok, akiket a magyar állam törvénnyel lehetetlenített el. A halászok története bárkié lehet. Ma Magyarországon bárkivel megtörténhet, hogy egyik napról törvénnyel elveszik a megélhetését (trafiktörvény, földtörvény)… A halászok története azért fontos nekem, mert így dokumentáltam az utókornak, mi történt 2016 és 2021 között.

Hiába vették meg a holtágat, az állam kisemmizte és hatóságilag vegzálja a tiszaalpári halászokat

Rozmis János halász a tiszaalpári halászati szövetkezetben dolgozott. 1998-ban az egykori elnöktől és társaitól megvásárolták a Holt-Tisza közel 19 hektárját, ezzel együtt a társult halászati jogot is. Mégsem halászhathatnak, ugyanis hiába magánterület a holtág egy része, a halászat jogát a Fidesz kormány a 2013-as halászati törvénnyel elvette.

Brassai Kornél: Szeretem, ha egy téma feltárása nemcsak számítógépet és internetet igényel. Ez a cikk az eddigi legkalandosabb, komoly terepmunkát is igénylő írásom, amely egyetlen adat, illetve dokumentum tanulmányozásából indult. Bár a magánrepülőgéppel összefüggésbe hozott politikust végül nem sikerült lencsevégre kapni, a repülőgép sztorija önmagában is érdekes betekintést nyújt egyes politikai szereplők és vállalkozói körök összefonódásába.

A Matolcsy család házibankja finanszírozta, Rogán Antal is használta Bessenyei magánrepülőgépét

A magyarországi légi járművek lajstromnyilvántartását böngészve újabb, Fidesz-közelinek mondott vállalkozók érdekeltségébe tartozó magánrepülőgépre bukkantunk. A HA-BES lajstromjelű privát jet 2017. december 22-én került a magyar légi nyilvántartásba. A közepes méretű business jetek kategóriájába tartozó magángép a HUN-JET Kft. tulajdona, mely a Fidesz kedvenc őrző-védő cégének titulált Valton-Sec Kft. és Bessenyei István érdekeltsége.

Zimre Zsuzsa: Újságíróként azt gondolom, a legtöbb, amit elérhetek, ha a cikkeim hatására valamilyen változás történik, legyen az kicsi vagy nagy. Változtatnak egy rossz gyakorlaton, vagy kivizsgálnak egy lehetséges korrupciós esetet, bár ez ritkább. Ez történt a táti bicikliút-építés kapcsán, ahol  az derült ki, hogy 166 millió forintból mindössze 700 méternyi bicikliutat alakítottak ki, a többit felfestették az egyébként is igen rossz állapotú útra. A sztorival egy Facebookon keringő fotó kapcsán találkoztam. A cikk hatására Vadai Ágnes Polt Péterhez fordult, a NAV pedig vizsgálatot indított, hogy történt-e bűncselekmény.

Hét kilométer helyett valójában csak 700 méter „igazi” kerékpárút épül a 166 milliós projektben

Töredezett, kátyús úton felfestés: a Facebookon terjedő fotók szerint mindössze ennyiből áll az új Tát – Mogyorósbánya – Péliföldszentkereszt kerékpárút, amelyet 166 millió forintból építenek meg. Utánajártunk, valóban így van-e. [caption id=

Dobsi Viktória: Csak e cikk írásakor hallottam először a három Mirabal-nővérről, akiket a dominikai diktátor, Trujillo öletett meg 1960. november 25-én. A történetük nekem ma is azt üzeni, amit 4 évvel ezelőtt: korszakokon is átívelve, a Föld egészen távoli pontjain élők mindennapjait kapcsolja össze a nőgyilkosságok elleni küzdelem. Távoli kontinensek, sosem látott országok, több évtizede félbeszakadt sorsok is egy csapásra ismerősnek és közelinek tűnnek, ha rádöbbenünk, hogy itt is, ott is az elfogadhatatlan ellen harcoltak és harcolnak ma is. Hogy egy ember szabadsága, vágyai, biztonsága és élete csak azért érjen kevesebbet, mert nőnek született.

A tripla gyilkosság, melynek emlékére nők százezrei mozdulnak meg az erőszak ellen

A Nők elleni erőszak felszámolásának világnapja Latin-Amerikából ered, ott 1981 óta emlékeznek meg az évfordulóról, amely 3 nővér – Minerva, Patria és Teresa Mirabal meggyilkolásának napja. A dominikai diktátor, Rafael Leónidas Trujillo parancsára, 1960.

Bőtös Botond: Egyik kedvenc és legfontosabb cikkemnek azt az írásomat tartom, amelyben feltárom a modernizálódó francia szélsőjobboldali sajtóhálózat magyarországi, kormánypárti kapcsolatának franciaországi hátterét. Ez a társaság rendszeresen szervez olyan eseményeket, újságírói vitáknak álcázott, de valójában kormányzati propagandistákat hitelesíteni szándékozó és a fősodratú újságírókat lejáratni próbáló vitákat, amelyek utólagos értékelése legalábbis ellentmondásos. Cikkemben, sajnos, elkövettem néhány pontatlan megfogalmazást, ezért beperelték az Átlátszót. Különösen árulkodó volt a cikkem lényegi állításait nem cáfoló, de megnyert pert követő öntömjénező magatartás az Ojim.hu Facebook-oldalának kezelői részéről.

Egymásra talált a francia szélsőjobb és a magyar kormánypropaganda az újságírók lejáratásában

Helyreigazítás: A portálunkon 2020. január 28-án „Egymásra talált a francia szélsőjobb és a magyar kormánypropaganda az újságírók lejáratásában” című cikkünkben valótlanul állítottuk, hogy Jean-Yves Le Gallou és Philippe Milliau részt vett az ojim.fr elindításában.

Zsilák Szilvia: A „kelet Felcsútjában” megismétlődött az, ami Orbán Viktor falujában: míg a kisvárdai kötődésű Seszták Miklós 2014-től 2018-ig fejlesztési miniszter volt, több mint 20 milliárd forint közpénz érkezett a városba. A drón az oknyomozás egyik leghasznosabb eszköze, mivel semmi sem képes ilyen látványosan megmutatni, hogy a politikai elit mennyi mindent harácsolt össze magának, vagy a szívének kedves településeknek. A legabszurdabb talán az volt, amikor a körforgalomnál egyszer csak kiszúrta a szemünket egy jégtörő hajó. A kertvárosba repített túlméretezett stadion, a termálvizes lórehabilitációs központ, az angol nyelvű bentlakásos teniszakadémia, a vízicsúszdapark, az egzotikus szegénynegyed kiválóan megmutatja, hogy az országban milyen fokú az egyenlőtlenség a közpénzek elosztásakor. Kisvárda az uniós és a magyar állampolgárok által befizetett adó teljesen értelmetlen elköltésének az iskolapéldája.

Drónfelvétel: megnéztük a kisvárdai NER-Disneylandet

Budapestről három óra autóval az ukrán és szlovák határ közelében fekvő Kisvárda. A kisváros nemhiába vívta ki magának a „kelet Felcsútja” címet: amíg a kisvárdai kötődésű Seszták Miklós 2014-től 2018-ig Magyarország nemzeti fejlesztési minisztere volt, több mint 20 milliárd forint közpénz érkezett a városba. [caption id=

Sipos Zoltán: A határon túlra irányuló magyarországi támogatások ambivalens reakciókat váltanak ki úgy Magyarországon, mint a határon túli közösségekben. Ezek a pénzek nagyon fontos szerepet játszanak: nem kérdés, az erdélyi magyar szervezetek túlnyomó többsége nem tudna hosszú távon fennmaradni ezek nélkül. Az érme másik oldala viszont, hogy ezek az átláthatatlan módon, klientúra-alapon megítélt pénzek nagyban befolyásolják is az erdélyi magyar közéletet: a mindenkori magyar kormányok (nem csak a Fidesz) mindig is a saját embereiket, felfogásukhoz és céljaikhoz közel álló projekteket részesítették előnyben ahelyett, hogy azt segítenék, hogy az erdélyi magyar közösség önállóan döntsön saját dolgait illetően. Ez az anyag 2013-ban íródott, az RMDSZ akkori ellenzékének a támogatásait összesíti. Mindent elmond a magyar kormány támogatáspolitikájáról az, hogy miután az ellenzék kudarcot vallott, őket félreállította, és a korábban előszeretettel démonizált RMDSZ-szel lépett szoros szövetségre. Tudomásom szerint ez az első cikk az erdélyi magyar sajtó történetében, mely több tucat, adatigényléssel megszerzett támogatási listából felépített, saját adatbázis alapján bizonyította be azt, hogy a Fidesz magyarországi közpénzek segítségével befolyásolja az erdélyi magyar politikai mezőt. Ez a tényfeltáró anyag egyben fontos lépés volt az önálló erdélyi tényfeltáró projekt, az Átlátszó Erdély megalakulása felé.

Magyar állami vállalatok százmilliós adományai segítik az erdélyi Fidesz-projektet

A könnyített honosítás bevezetésével, illetve a szavazati jog megadásával a magyarországi politikai mező kiterjedt az ország határain túlra. Az utóbbi két évben Erdélyben megkezdődött a kiépítése azon politikai struktúráknak, melyek révén elképzelhető, hogy a magyarországi politikum az eddigieknél is nagyobb hatásfokkal tudja megszólítani, mozgósítani az erdélyi magyarokat.

Sepsi Tibor: Az információforrások hatékony védelme az oknyomozó újságírás egyik legfontosabb jogi előfeltétele. Ha az újságírók, a szerkesztőségek és mindenekelőtt maguk az anonimitás feltétele mellett nyilatkozó források nem bízhatnának benne, hogy a forrásait a sajtó általában nem, kiemelt tárgyi súlyú büntetőügyekben pedig csak szigorú feltételeknek a hatóságok általi igazolása esetén köteles kiadni, akkor sok fontos sztori nem juthatna el az olvasókhoz. Éppen ezért gondolom azt, hogy az Átlátszó első tíz évének jogi ügyei közül máig a portál egyik első cikkével indult, a főszerkesztőt a forrás feltárására kötelező rendőrségi és ügyészségi döntésekkel folytatódó, majd alkotmányjogi panaszunkra is alapozva a forrásvédelem garanciáit megteremtő alkotmánybírósági döntéssel záruló Brokernet-ügy a legkiemelkedőbb. Az, hogy konkrét ügyben tudtuk igazolni, hogy a 2010-es médiaalkotmány eredeti szabályainak hiányosságai a gyakorlatban hatósági önkényhez és a forrásvédelem tagadásához vezetnek, hozzájárult a szabályozás viszonylag gyors korrekciójához.

Döntött az Alkotmánybíróság: atlatszo.hu – médiatörvény 1:0

Mint emlékezetes, az atlatszo.hu főszerkesztőjét a rendőrség az új médiatörvényre való hivatkozással az információforrásának felfedésére kötelezte, amit, miután az újságíró ismételten megtagadta az információforrás felfedésére való kötelezést, az ügyészség is jogszerűnek minősített. Az Alkotmánybíróság mai határozatában tartalmát tekintve helyt adott korábbi indítványunknak, ami az újságírói forrásvédelem szabályozásának hiányosságairól szólt.

Bodoky Tamás: A paksi törésvonal ügye több, mint egy fontos sztori, úgy érzem, hogy iskolapéldája annak, hogy miért van szükség az Átlátszóra. Az atomerőmű bővítését megalapozó, 8 millárd forint közpénzt felemésztő geológiai kutatást elmismásolták, aggasztó eredményeit eltitkolták a nyilvánosság és részben az illetékes hatóságok elől is, a téma szakértőinek hallgatását megvásárolták a telephely-engedélyeztetési folyamat során. Először kiszivárogtatás formájában, egy bennfentestől értesültünk a sztoriról, az eltitkolt kutatási eredményeket közérdekű adatigénylésben és adatigényléses per kilátásba helyezésével szereztük meg, és bár a földrengésveszélyt azóta az osztrák környezetvédelmi hatóság vizsgálata is visszaigazolta, Magyarországon még mindig síri csend övezi a témát.

Nem földrengésmentes a paksi atomerőmű telephelye: megszereztük a földtani kutatás eltitkolt eredményeit

Nem felel meg a Nemzetközi Atomenergia Hivatal hazánkban is törvénybe iktatott földrengésbiztonsági ajánlásainak a Paksi Atomerőmű, és a tervezett bővítés telephelye: egy tektonikai törésvonal gyakorlatilag a nukleáris létesítmények alatt halad át, egy geológus pedig tízezer évnél fiatalabb földrengések nyomaira bukkant a telephely közvetlen közelében a felszínen.

Holnap, július 5-én, hétfőn online közönségtalálkozón elevenítjük fel az elmúlt évtized történéseit, a nyár végéig pedig további visszatekintő cikkek is várhatók.

Címlapkép: Németh Dániel

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!