Bezárás
jogállamiság

Hiába vették meg a holtágat, az állam kisemmizte és hatóságilag vegzálja a tiszaalpári halászokat

Rozmis János halász a tiszaalpári halászati szövetkezetben dolgozott. 1998-ban az egykori elnöktől és társaitól megvásárolták a Holt-Tisza közel 19 hektárját, ezzel együtt a társult halászati jogot is. Mégsem halászhathatnak, ugyanis hiába magánterület a holtág egy része, a halászat jogát a Fidesz kormány a 2013-as halászati törvénnyel elvette. Ezután rendőrök kezdték vegzálni a halászokat, többször rabosították őket, elhúzódó bírósági ügyek indultak. Abszurd történet a magántulajdonról és a magyar jogállamról.

Támogatási kampány

Nyikorogva fékez az elektromos bicikli: a horgászfelszereléssel alaposan megpakolt jármű a tiszaalpári Holt-Tisza gátján áll meg. A horgász mérgelődve száll le, nem az időjárás, hanem az eldobott csikkek miatt káromkodik. Pedig azt csak horgászok hagyhatták ott, más nemigen áll egy helyben a festői gáton.

Kitáblázva ugyan nincs, de a holtág északi része állami terület, és így a horgászoké. A déli – ami a műholdképen azért látható egyértelműen, mert már nem természetvédelmi terület, és így zöld jelölés nélküli – pedig magánterület. Kerítés nincs.

Forrás: Google maps

A mintegy 19 hektáros magánterület korábban a helyi halászat szövetkezeté volt, 1996-ban privatizálták, majd 1998-ban vették meg Rozmis János és társai. Akkor még úgy tűnt, jó üzletett kötöttek. “Busát tettünk bele, azt fogtuk ki. Traktorral húztuk a hálót a gáthoz. A többi halat pedig visszadobtuk. A horgászokkal közös volt a hasznosítás, de ez 1994 előtt volt. A busa sütni is jó, de a legtöbb Lengyelországba került, halászlékocka alap lesz belőle” – kezdte a történetét Rozmis János.

A tiszaalpári halász a szövetkezetnél dolgozott, pontosan tudja, mire jó a holtág, ezért is vették meg a területet 1998-ban. “Megkaptuk a halászati jogot. A horgászok már elején vitatták a tulajdonjogunkat, pedig azt terveztük, hogy mi az egész vizet halásszuk, ők az egész vizet horgásszák. Az akkori Földművelésügyi Minisztérium ezért 1999-ben úgy döntött, mivel az állammal közös a terület, társult halászati jog illet meg minket.

A döntés szerint “a magánszemélyt illeti meg a halászat joga a tulajdonában álló földön lévő vízen”. Azt is leírták, ha nem tudjuk a horgászokkal közösen, akkor mi a tulajdonunkban álló vízszakaszt önállóan is hasznosíthatjuk. Az is szerepel a döntésben, hogy “a régi magánszemélyektől új magánszemélyek vették meg a vízszakaszt, így a halászati jog őket is megilleti” – magyarázta Rozmis János.

Jött a törvény, majd a rendőrök

Viszonylag nyugodtan teltek az évek, a halászok süllőt, pontyot telepítettek, saját bevallásuk szerint évente átlagosan 2 millió forint értékű halat fogtak. 2013-ig tartott a béke, amikor is a Fidesz törvényt alkotott a halászatról. Áder János – aki többek között a pecázás iránti szenvedélyéről híres – 2013. március 26-án beszélt a Parlamentben a lehetséges változásokról – erről videó is található a YouTube-on.

Halászati törvény tervezet – 2013.03.26. (Dr. Áder János köztársasági elnök)

(null)

A hvg.hu beszámolója szerint Áder azt mondta, “a horgászat és a halászat újraszabályozása lehetőséget teremt a hagyományok megőrzésére, a készülő európai uniós irányelv nyújtotta előnyök kihasználására és a horgászturizmus fejlesztésére is”. A HírTV akkor azt emelte ki Ádertől, hogy “a tétje ennek a szabályozásnak, hogy a tisztességes horgászok és halászok vagy pedig a rapsicok paradicsoma lesz-e Magyarország”.

A halászati törvény 2013. június 21-én jelent meg a Magyar Közlönyben. Ebben az is szerepel, hogy “ha e törvény másként nem rendelkezik, a Magyarország halgazdálkodási vízterületein élő halállomány az állam tulajdonát képezi.”

Rozmisék a vidékfejlesztési minisztériumhoz fordultak, ugyanis a magánterületen lévő, de természetes vízben élő halakról a törvény külön nem rendelkezett.

2014-ben kaptak választ az akkori főosztályvezetőtől, aki azzal nyugtatta őket, hogy “az új szabályozás számára a 2014-es év a próba éve, a tapasztalatok alapján nyitottak vagyunk a szabályozás módosítására”. Még 2013-ban is 100 ezer pontyot telepítettek a holtágba.

“2013 után rendszeresen ránk hívták a rendőröket. Azzal jöttek, hogy nincs jogunk halászni. Mondtuk nekik, miénk a föld, a halászati jog, a hal, nem érdekelte őket. Feljelentettek, bíróságra került az ügy. Többször rabosítottak minket, kicsit olyan volt az egész mint Bacsó Péter Tanú című filmjében” – folytatta Rozmis.

Évek óta tart a huzavona

2014-ben a Kecskeméti Közigazgatási Bíróság hozott jogerős döntést Rozmisék ügyében. Az ítéletből az derül ki, hogy az eljárás azév júniusában azért indult, mert “BÁCSHOSZ halőrei S. T. és K. J. észlelték, hogy az 1. és II. rendű felperesek az általuk kifogott 6 pontyot gépjárműbe rakták”, abban az időben, amikor a pontyra fogási tilalom volt. A horgászati halőrök hívták a rendőröket. Rozmis azzal védekezett, “a vízterület tulajdonjogát 1998. évben megszerezte a halászati joggal és az engedményekkel együtt, ezért a Szikra II-es holtágból kifogott 6 db ponty tulajdonjoga őt illeti meg.”

Hiába vettek jogot, területet a halászok, semmit sem ér. Fotó: Segesvári Csaba

A tulajdon elleni szabálysértés miatt indult eljárást első fokon a Kecskeméti Járásbíróság szüntette meg, amely “az indokolásában kitért arra, miszerint az eljárás alá vont személyek a Szikra II Holt-Tisza területén tulajdonjoggal és halászati joggal rendelkeznek, ezért ezen a területen jogszerűen kifogott halak tulajdonjoga Rozmis Jánost illeti meg. Ugyanakkor kifejtette, hogy a feljelentés szerint az eljárás alá vont személyek a tilalmi időt figyelmen kívül hagyták, egyéb halászati jogsértést is elkövettek, ezért jogszerűtlenül fogták ki a halakat és így nem szerezték meg azok tulajdonjogát.”

Ezért meg is büntették őket, halvédelmi bírságot kaptak és “hat hónapra eltiltotta az állami halász- és horgászjegy váltásától, nevezettek állami halászjegyét pedig visszavonta”.

A Kecskeméti Közigazgatási Bíróság 2014. júniusi döntése viszont azt állapította meg, “A magánszemélyek tulajdonában álló halászati területek tekintetében azonban a tulajdonos magánszemélyek önállóan gyakorolhatják a jogaikat, önálló halászati joggal rendelkeznek, ezáltal a perbeli Szikra II holtágon a BÁCSHOSZ halőreinek semmiféle ellenőrzési jogosítványa nincsen figyelemmel arra, hogy ez a halászati vízterület nem a Magyar Állam tulajdonában van”, majd úgy folytatta,

“ebből következően a Magyar Állam által a miniszterei útján kiadott rendeletek az egyes halfajok szerinti tilalmi időkről — a magántulajdonban levő halászati vízterületeken nem alkalmazhatók”.

A bíróság azt is kimondta, hogy “a fenti jogszabálysértések miatt a bíróság az alperes – a NÉBIH – súlyosan jogszabálysértő határozatait a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte.”

Hogy ezzel megoldódott a probléma? Dehogy. 2015-ben jött az újabb feljelentés. A Kecskeméti Járási és Nyomozó Ügyészség elé azért került Rozmisék újabb ügye, mert a Tisza Vízirendészeti szerint “jogosulatlanul halászhálóval halfogásra irányuló tevékenységgel elkövetett orvhalászat” vétségét követték el a halászok. Az ügyészségi irat szerint “a rendelkezésre álló adatok szerint 2015. május 19. napját megelőző, de pontosabban meg nem állapítható időpontban a Lakitelek-Tőserdő Szikra II. Holt-Tisza szakaszon jogosulatlanul halászati eszközöket helyeztek ki.”

A nyomozás során megállapították,

“a terület nem a Magyar Állam tulajdona, hanem az több magánszemély osztatlan közös tulajdona”,

valamint azt is, “a kérdéses terület nyilvántartott halgazdálkodási vízterület, a halászok számára területi jegy nem volt kiadva, az azonban nem is kellett, hiszen nem állami tulajdonról, hanem magántulajdonról van szó. A Kormányhivatal fenti osztálya a gyanúsítottak által készített és benyújtott halgazdálkodási tervet jóvá is hagyta. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium a tárgyi holtág 32,4 ha területű részét törölte az állami halászati joggal rendelkező vizek nyilvántartásából. Ily módon a tulajdonos magánszemélyt illeti meg a halászat joga a tulajdonában lévő vízen.”

Azért a víz az úr – és az állam. Fotó: Segesvári Csaba

A Kecskeméti Járási és Nyomozó Ügyészség kimondta, “Rozmis János és Magó László gyanúsítottak azzal, hogy a kérdéses területen halászati tevékenységet folytattak, a Btk. 246. § a./ pontjába ütköző orvhalászat vétségét nem követték el.” A tiltott halászhálókért viszont megvádolták őket, “tiltott eszközzel végzett orvhalászat” miatt vádat is emeltek ellenük.

“Vegyék meg, ha már halászni nem hagynak”

Rozmisék úgy érezték, ebből nem jöhetnek ki jól, ezért 2016-ban újra a Földművelésügyi Minisztériumhoz fordultak és felajánlották, ha már halászni nem hagyják őket, az állam vegye meg a holtágat. A minisztérium azt válaszolta, nincs módjuk a területet megvenni. Azt is írták, “Főosztályunk mindent elkövet annak érdekében, hogy a halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló 2013. évi CII. törvény módosításával ilyen megoldásokra is lehetőség legyen. Várhatóan ez év második felében megtörténhet ennek a módosításnak az előkészítése és elfogadtatása.”

Ugye nem lepődik meg senki, hogy ebből sem lett semmi. 2017-ben újra felajánlották Rozmisék a területet, de az államnak nem kellett.

2019-ben sem hagyták annyiban, próbálták civilizált úton megoldani ügyüket. Levelet írtak, amire a már az Agrárminisztériummá keresztelt hivataltól azt írták:

mivel a holtágat áradás esetén a Tisza elönti, így oda állami tulajdonú hal is bemehet, ettől kezdve pedig vonatkozik rá a halászati törvény.

Ha pedig vonatkozik, akkor a teljes halászati tiltás az irányadó: 2016. óta “az állami tulajdonú halállománnyal rendelkező nyilvántartott halgazdálkodási vízterületek hasznosítási lehetőségei közül kikerült a kereskedelmi célú halászat, arra nincs lehetőség, hogy az illetékes halgazdálkodási hatóság kereskedelmi célú halászati engedélyt adjon ki.”

A minisztérium azt is írta, “a Szikrai Holt-Tisza holtág megosztott halgazdálkodással összefüggő problematikája jól ismert: valójában már az eredeti helyzet kialakulása is elkerülendő lett volna, hiszen legfeljebb a halászatról és a horgászatról szóló 1997. évi XII törvény (a továbbiakban: Hhtv.) rendelkezései szerint folytatható társult halászati jog formájában lett volna működőképes a hasznosítás egyetlen vízterület fizikailag nem elkülönülő két részén.”

Újra jön a fekete autó

Rozmisék úgy látják, ők jogszerűen vásárolták meg a területet, ezt az akkori földművelésügyi minisztérium jóváhagyta. Így – mivel az állam nem vette meg a földet, a holtágat – tovább halásztak. Jött is a halőr, immár a NÉBIH-től.

“Hat darab lesháló, valamint 19 darab jelöletlen varsa került felszedésre” – áll a 2019-es NÉBIH végzésen. A hatóság eljárást indított, első körben 500 ezer forintra büntette a halászt, Rozmis barátját, Magó Lászlót. A férfi fellebbezett. A NÉBIH újabb határozatban már csak 300 ezerre büntette a halászt, a dokumentumból az is kiderül, hogy az eljárásba a Fővárosi Főügyészség is bekapcsolódott. Azt kérték az ügyészek, a NÉBIH vonja vissza a bírságot. És ezt a hatóság megtette, amellett, hogy újabb bírságot szabott ki.

Rozmis János évek óta küzd az igazáért. Fotó: Segesvári Csaba

“Apám földjét államosították a kommunisták. Az állam most ugyanezt teszi. Ha ennyire kell nekik, miért nem veszik meg? Nem fogom hagyni, hogy amit én pénzért megvettem, az csak úgy visszaszálljon az államra” – mondta befejezésképp Rozmis János. A halász úgy tudja, rajta kívül alig két tucat hasonló helyzetben, végső elkeseredésében fordult a nyilvánossághoz.

Kártalanítás járt volna

Az Átlátszó jogásza szerint 2013, illetve 2015 óta hatályos szabályok alapján valóban azon múlik, hogy egy régóta magántulajdonban lévő vízterületet tulajdonosa hasznosíthatja-e azt halászati célból, hogy azt lefolyástalanként tartja el nyilván az állam. Ha igen, akkor az adott állóvízre az állami vízgazdálkodási monopólium nem terjed ki, ott a tulajdonos – vagy ahogy a törvény hívja, a meder tulajdonosa – azóta is szabadon telepíthet és halászhat is.

Ha viszont az adott víznek van lefolyása az állami nyilvántartás szerint, akkor az ottani halállomány állami tulajdon.

A halgazdálkodási jogosult ugyan a hal jogszerű kifogásával megszerzi a hal tulajdonjogát, ám halászatra a törvény 2016-es módosítása óta csak szűk körben, kereskedelmi célú halászatra pedig egyáltalán nem szerezhető e vizeken halgazdálkodási jogosultság.

Rozmisék sérelmei tehát a halászati törvényből erednek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a halászoknak a holtággal kapcsolatos jogait tagadó, ezzel tulajdonuk tartalmát ebben az esetben bizony kiüresítő államigazgatásnak ne lett volna feladata a Rozmisékra nézve méltánytalan, de bizonytalansága miatt senki másnak sem szerencsés helyzet rendezését legalább kártalanítással, de inkább a terület megvásárlásával rendezni.

A halászati törvény a folyóparti halászokat is tönkretette, erről itt írtunk korábban. A halászok kártalanítását Lázár János megígérte, de nem lett belőle semmi.

Semmi nem lett Lázár ígéreteiből, 3 év alatt sem kártalanították a munka nélkül maradt halászokat

A halállomány védelmére hivatkozva tiltotta meg a jogalkotó 2016-ban a kereskedelmi célú halászatot, miközben az adatok azt mutatják, hogy 2013 óta a horgászok jóval több halat fogtak ki az élővizekből, mint a hivatásos halászok.

Segesvári Csaba

Címlapkép: a szerző felvétele

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom