Azeri guruló dollárok Budapesten a baltás gyilkos kiadása idején

Jakub Ejjubov és Orbán Viktor a bakui repülőtéren 2012-ben --
Fotó: apa.az
Jakub Ejjubov és Orbán Viktor a bakui repülőtéren 2012-ben -- Fotó: apa.az

 

Pontosan öt éve, hogy Magyarország nagy nemzetközi megrökönyödést keltve kiadta Azerbajdzsánnak Ramil Safarovot, a baltás gyilkost. A hála nem politikai kategória, nem is pörgött fel különösebben a két ország gazdasági kapcsolata a gesztus nyomán. Mégis mutatunk ezekből az időkből egy különös tranzakciót: egy szoros bakui kormánykapcsolatokkal rendelkező offshore cég dollármilliókat kapott a magyar MKB bankban vezetett bankszámlájára Safarov kiadása után.

 

Társadalmi célú hirdetés

 

A Berlingske című dán lap összesen 2,9 milliárd dollárnyi forrás mozgását bizonyító banki dokumentumhoz jutott hozzá. Ezt az OCCRP nemzetközi újságíró szervezettel is megosztotta, amely médiapartnereivel – köztük Magyarországról az Átlátszóval – együtt utánajárt, honnan származott, és hová került ez a jelentős összeg.

A tisztázatlan eredetű pénzekből Magyarországra is jutott: egy befolyásos azeri politikus fiának Budapesten nyitott bankszámlájára több részletben több mint kilencmillió dollár érkezett 2012-ben, éppen akkor, amikor a magyar kormány furcsa körülmények között kiadta az azeri baltás gyilkost. A magyar bankszámla névleges tulajdonosát, egy offshore céget 2015-ben felszámolták; azt egyelőre nem tudni, mi lett az ideküldött pénz sorsa.

Cikksorozatunk előző része:

Budapestre dollármilliókat utalt, európai politikusokat is korrumpált az azeri rezsim

Amint az előző cikkünkben már megírtuk, tekintélyes összeget: több részletben összesen több mint kilencmillió dollárt utalt 2012-2013-ban a Metastar Invest LLP egy másik offshore cég, a Velasco International Inc. magyarországi bankszámlájára. A Metastar egyike volt annak a négy cégnek, amely a milánói ügyészség szerint megkente Luca Volonte olasz politikust, az Európai Néppárt volt alelnökét.

A magyar kötődésű Velascót dollármilliókkal kitömő, időközben törölt Metastarról – a Luca Volonte-féle vesztegetési skandalum apropóján – azt írta a Guardian, hogy két, időközben szintén törölt belize-i offshore látta el cégmenedzseri feladatait. Ezek, mint írja a brit napilap, rendszeresen bevethető offshore-futtatók.

Az egyikük (Advance Development Ltd.) igazgatói feladatokat lát el egy bizonyos Armut Services Ltd-ben is. Lett bírósági iratok szerint az Armut volt az orosz maffiához kötődő egyik cég, amelyik részt vett abban, hogy Bill Browder amerikai spekuláns moszkvai befektetési cége, a Hermitage Capital papírjait jogosulatlanul felhasználva 230 millió dollárral megkopasszák az orosz államkincstárat.

A pénzt nem csak hogy lenyelték a rovott múltú elkövetők, de az orosz igazságszolgáltatás Browder nyakába varrta minden idők legnagyobb orosz adócsalását. A Hermitage ügyvédje volt Szergej Magnyitkszkij, aki máig tisztázatlan körülmények között vesztette életét moszkvai előzetes letartóztatásban. Browder a Kremlt vádolja a gyilkossággal nemrég magyarul is megjelent könyvében.

Az OCCRP nemzetközi oknyomozó projekt áprilisi cikkében bemutatta: a Volonténak utalt közel 3 millió euró egyik forrása az azeri elnök feleségéhez, jelenleg az ország alelnökéhez, Mehriban Alijevához köthető Baktelecom MMC volt. Az olasz politikus korábban erőteljes lobbitevékenységet folytatott Brüsszelben az azeri kormány érdekében.

Lobbizott Volonte az Orbán-rezsim érdekében is. Boszorkányüldözésnek minősítette például, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerét támadások érték az új alaptörvény miatt. Ezt azonban alighanem meggyőződésből tette: Lázár János kancelláriaminiszter májusban legalábbis azt válaszolta Hadházy Ákos (LMP) országgyűlési képviselő írásbeli kérdésére, hogy „a magyar kormány sem az érintett cégekkel, sem az érintett személlyel nem áll szerződéses vagy más jellegű viszonyban”.

Az OCCRP most tovább követte a Metastar utalásainak nyomát. Amint arról beszámoltunk,  az egyik jelentős kedvezményezett a Brit-Virgin-szigeteken bejegyzett Velasco International Inc. Ennek a titokzatos offshore cégnek, mint mindjárt mutatjuk, egyaránt jelentősek a magyar és az azeri kötődései. Sőt, orosz is akad.

A Panama Papírok offshore-adatbázis szerint a Velasco International Ltd. részvényese a bahamai kötődésű Nothingham Holding Ltd., az alapításában közreműködő közvetítő pedig a Laveco magyar offshore-gyár. Mindkettő szerepel ebben a korábbi cikkünkben.

A Laveco egy orosz kötődésű magyar üzletember, Váradi László vállalkozása, jelenleg is az egyik legtöbbet foglalkoztatott magyarországi offshore-tanácsadó, cégalapító ügynökség. A Laveco neve felmerült egy dollármilliárdos orosz pénzmosási bűnügyben az Egyesült Államokban, a cég által preferált lettországi Parex Bankot szintén pénzmosással vádolták.

A Laveco magyar „hivatalos bankja”, az MKB Bank nemrég került Matolcsy György magyar jegybankelnökhöz közel álló tulajdonosokhoz, majd a legutóbbi napokban még tovább, Mészáros Lőrinc érdekeltségébe.

Az MKB neve visszaköszön a Metastar-utalásoknál is. A kedvezményezett Velasco ugyanis ebben a magyar bankban vezette azt a számláját, ahová a metastaros milliók érkeztek. Tegyük hozzá, hogy az MKB ekkor még nem magyar oligarcháké, hanem német tulajdonosoké volt.

Az offshore-adminisztrátor Nothingham Holding neve a Laveco volt romániai irodavezetője, a Bukarestben pénzmosás miatt elítélt Kiss László György egyik, formálisan a budapesti Lavecótól független, meglehetősen szövevényes ügyletben merült föl korábban. Kiss egyik akkori vélelmezett bűntársa, az új-zélandi Ian Taylor neve is szerepelt egy céges felvásárlásos ügyletben a kétezres években.

Akkor egy budapesti reklámcég szerzett meg offshore-cégek segítségével egy román hirdetési vállalkozást. A magyar cég tulajdonosa ekkor a legnagyobb magyar csúcsoligarcha, Csányi Sándor bankár, a képviselője pedig Tombor András, Orbán Viktor miniszterelnök volt főtanácsadója, jelenleg fontos pénzügyi háttérembere volt. Az ügyletben érintett egyik offshore cég a Nothingham Holding volt, amelynek nevében Ian Taylor járt el.

Nothingham Holdingnak hívták a Trewfield Corporation fő részvényesét is. A Trewfield Kovács Gábor üzletember cégcsoportjának egyik háttértulajdonosa volt a közelmúltig szintén lavecós közvetítéssel. Kovács az Orbán-kormány kancelláriaminiszterével, Lázár Jánossal ápol jó kapcsolatokat, s évtizedek óta remek üzleteket köt a magyar állammal.

Orbán Viktort is fogadta Jakub Ejjubov

Az Átlátszó birtokában lévő irat szerint a Nothingham Holding az azeri Orkhan Ejjubov megbízásából szállt be a Velascóba, mint bizalmi vagyonkezelő.

Az Ejjubov-család befolyásos bakui dinasztia, a lehető legközelebb az Alijev-klánhoz. A családfő, Jakub Ejjubov az ország Alijev által kinevezett első miniszterelnök-helyettese. Ebben a minőségében fogadta Orbán Viktort is a magyar kormányfő 2012. június végi hivatalos látogatásakor. Ez a látogatás előzte meg Ramil Safarov kiadatását Bakunak. A Velasco International valódi tulajdonosa, Orkhan Ejjubov az Orbánt fogadó azeri miniszterelnök-helyettes fia.

 

 

Jakub Ejjubov testvére, Juszif Ejjubov azeri céginformáció szerint igazgató volt a 2009-ben alakult bakui ILREM MMC-ben, amelynek székhelyén történetesen a Velascónak is szorítottak helyet egy fióktelep erejéig az azeri fővárosban.

Az azeri cég egyik tulajdonosa a budapesti CEU-REM Zrt. volt: a ma már Remint Zrt. néven futó vagyonkezelő vállalkozás 2008-as alapításától fogva 2014-ig offshore cégek tulajdona volt, azóta Vancskó László az egyedüli részvényese és vezetője. Vancskó fb-tag a bakui ILREM-ben is.

A mérnök-közgazdász végzettségű Vancskó évtizedeken keresztül a Raiffeisen Bank magyarországi leányvállalatánál dolgozott, legmagasabb pozíciója a banki ingatlan-befektető cég vezérigazgatói posztja volt.

A menedzser sikeres sportoló is. Öregfiúk vízilabda csapatában tag Holbok Sándor fideszes háttérember, a Mengyi Voldemort Roland büntetőügyében emlegetett Public Sector Tanácsadó volt tulajdonosa is. A Budai Ltd nevű 45+-os korosztályos klubban velük együtt játszik Krskó Tibor kormányközeli médiavállkozó.

Vancskó az Opten cégadatbázisa szerint 71 magyar vállalkozásban viselt tisztséget és/vagy volt tulajdonos, egy részükben jelenleg is az. 2012-2014-ben igazgatósági tag, vezető tisztségviselő volt például az Eqnet Infokommunikációs Zrt.-ben. Ez a cég volt a 2013-ban botrányosra sikerült, 12,5 milliárd forintos állami optikaihálózat-fejlesztés egyik végső kedvezményezettje, pontosabban számos kedvezményezett résztulajdonosa.

Az ILREM-tulajdonos Remint 100 százalékos leányvállalata a Papaver Gyógyszeralapanyag-gyártó Zrt. (a papaver a mák latin neve). Vancskó a felügyelő-bizottság tagja volt idén márciusig, a testület megszűnéséig. Szintén fb-tag volt Földi László, egykori hírszerző, később állami beszállító biztonsági vállalkozó, jelenleg kormányközeli biztonságpolitikus, az Orbán-kormány migránsellenes érveléseinek egyik fő szakmai alátámasztója.

A Vancskóhoz kapcsolódó legtöbb cég a Raiffeisen különböző ingatlanüzleteit vezénylő projekt-társaság volt, amelyekben az üzletember bankos pozíciójából eredően viselt tisztséget. Megbecsült dolgozó volt éveken keresztül, a kétezres évek elejének ingatlanpiaci felpörgése idején előfordult forrásaink szerint, hogy évente egymilliárd forint tiszta hasznot hozott a lízingüzletágból önállósult banki ingatlanbiznisz.

Prémium helyett, menedzserösztönzésképp pedig a bank lehetővé tette, hogy a projektcégekben Vancskó és a menedzsment többi tagja is tulajdont szerezhessen.

A válság azonban ráterhelt az üzletre, mondják most volt kollégái. Vevők és bérlők nélkül a fejlesztések beragadtak. „Clean out the mess!” – adták ki a parancsot a bécsi központban, és a parancsra Budapesten is nekiálltak eltakarítani a szemetet. Ami azonban nem mindig ment zökkenőmentesen a projektcégek közös tulajdona miatt. Végül azonban megegyeztek a különválás pénzügyi és cégjogi részleteiben.

Vancskóval tartott a kivásárolt cégekbe egykori bizalmas banki munkatársa – ismerőik szerint „árnyéka” – Takács József is, aki szintén fb-tag lett a bakui ILREM-ben.

A Remintes ügyeket ismerő források ma is úgy emlékeznek, hogy az ILREM is raiffeisenes üzletnek indult, s a válás során lett a Reminté. A magyar cégmenetre rálátók időközben el is engedték az azeri sztorit, nem figyelik, mi a helyzet a bakui céggel, alighanem vegetál. A „REM” szórészlet valóban szemet szúr: eredetileg a bankkal közös ingatlanos cégek számára találták ki, úgyis mint „Raiffeisen estate management”.

A bankosok azonban úgy háttérben, mint hivatalosan cáfolják, hogy a pénzintézetnek lett volna köze az ILREM-hez. „Sem az itthoni, sem az ezzel foglalkozó, az anyabanknál dolgozó kollégáim nem tudnak ilyen érdekeltségről” – válaszolta kérdésünkre írásban a pénzintézet PR-menedzsere, Murányi Ákos.

Túró Rudival házalt a Roszatom lobbistája

Egykori „rafis” projektcég volt a REM Maglód Kft. is. Ezt a céget bizonyos Hiszem János vette át Vancskó érdekeltségeitől 2014-ben. Hiszem, mit hoz a véletlen, a Velasco International kézbesítési megbízottja volt Magyarországon éveken keresztül. Alaposabban megismerve a Velasco-környéki eseményeket, Hiszem mindenképpen kulcsszereplőnek tűnik.

Pályaíve több mint figyelemre méltó. Régebbi bejegyzésekben Hisem Ivan néven szerepelt a cégjegyzékben, később magyarosított. A Hisem/Hiszem vezetéknév név Ukrajna kárpátaljai régiójában elterjedt, Hisem Ivan édesanyja neve alapján magyar származású. Hisem Técsőn született, de élt Moldovában is, forrásaink szerint ott tanult egészségügyi tudományokat.

Egy archív, 1996-os cikk szerint Hiszem az orosz Roszatom állami nagyvállalat – a Paks2 építője – oroszországi atomerőműveit üzemeltető leányvállalata, a Roszenergoatom magyarországi képviseletét látta el egy régebbi vállalkozása (Bos Mutus Kft.) révén. Az Átlátszó forrásai szerint egyéb energetikai gigászoknak is dolgozott.

Magyar energiapiaci kötődések is felsejlenek. A REM Maglódban legalábbis egy ideig együtt voltak tulajdonosak Seszták Miklós fejlesztési miniszter rokona, Seszták Tamás cégével. Seszták Tamás energetikai milliárdos, az Olajterv volt tulajdonosa.

Mégis sokan úgy ismerik Hiszemet, mint aki a Túró Rudi egyik, kóstolói szerint az „eredetinél” ízletesebb változatát próbálta meg külpiacokra, főképp Lengyelországba bevezetni, de csak mérsékelt üzleti sikert aratott.

A Velasco International be is fektetett Magyarországon, de még a most napvilágra került nagyösszegű utalások előtt: 2008-2011-ben volt tulajdonrésze a Biopalmintin Tejtermék Gyártó és Forgalmazó Kft.-ben.

A budapesti székhelyű céget alföldi (debreceni, komádi) magánszemélyek, illetve a leányfalui Bánfalvi Ildikó alapította 2003-ban, majd Bánfalvi és családja érdekeltségébe ment át. Bánfalvi utóbb felvette férje, Hiszem János családi nevét. Hiszem 2008 márciusában szerzett üzletrészt. Pár hónappal később a Velasco is belépett a cégbe, Hiszem pedig a Velasco kézbesítési megbízottja lett.

A mézeshetek nem tartottak sokáig. Az ekkor meghatározó, 98 százalékban tulajdonos Velasco jogi képviselője 2011 januárjában arról tájékoztatta a cégbíróságot, hogy valótlanok a fél évvel korábbi változásbejegyzési kérelemben foglaltak, miszerint a Velasco tulajdonrésze 30 százalékra csökkent, a többit eladta, illetve hogy meghatalmazást adott volna Hiszem Ildikónak. „A változás-bejegyzési kérelemben foglaltak visszaélés, sőt, bűncselekmény gyanúját is felvetik” – áll a beadványban.

Rendőrségi ügy mégsem lett a dörgedelemből, sőt, úgy fest a vitás felek végül megbékéltek, így a megindult törvényességi felügyeleti eljárás is okafogyottá vált. Hiszemék valahai üzleti partnerei közül ugyanakkor mások is átverve érzik magukat. Hiszem REM Maglód-os üzletrészére például a korábbi ügyvezető, a „bakui befektető” Vancskó terhelt végrehajtást idén áprilisban.

A Velasco 2011 októberében mindenesetre elhagyta a Biopalmitint. Az utód azonban nem érkezett messziről: egy harmadik Ejjubov, a bakui Kamran Ejjubov – Juszif Ejjubov fia, Jakub Ejjubov unokaöccse – szállt be, s tulajdonos Hiszemékkel együtt jelenleg is a kényszertörlési eljárás alatt álló cégben.

A papírok alapján nem érthető, miért volt szükség a sok vitára és az egyik topmenő nemzetközi ügyvédi iroda megbízására a nehezen döcögő, adóvégrehajtás alatt álló Biopalmitinért. A cégnek Ökotej néven Komádiban működik leányvállalata, ebben volt 2011-ig igazgatósági tag bizonyos Monostori Lajos. Az ő felesége, Monostori Lajosné a kilencvenes években az adóhatóság elnökhelyettese, a Gyurcsány-kormány idején pedig a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal elnöke volt.

Az Ökotej komádi forrásaink szerint évek óta nem mutat a működésre utaló jeleket. A nulla forint tavalyi árbevétel 375 millió forint veszteséggel járt. A lesújtó adathoz 1,4 milliárd forintos kötelezettségállomány is társult. Holott 2006-ban még arról szóltak a hírek, hogy a tejüzem egymilliárdos beruházásra készül, amelyhez elnyerte az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank kedvezményes hitelét, a „Sikeres Magyarországért Program” keretében.

Az anyacég Biopalmitin sincs különösen jó bőrben. De legalább nemrég megmenekült az egyik végrehajtás alól. Az „üzletrész feloldása foglalás alól” alcímű okirat szerint Hiszem Ildikó üzletrészén volt a végrehajtás 20 millió forint kölcsön és perköltség-tartozás, illetve járulékai miatt. A foglalást a Garancsi István oligarcha, Orbán Viktor barátja érdekeltségében lévő Market Építő Zrt. kérte.

A „kölcsön” meghatározás felkeltette az érdeklődésünket, lévén a Market Építő magasépítő vállalkozás, nem pedig bank. Küldtünk kérdéseket a társaságnak, egyelőre nem kaptunk választ.

Tudomásunk szerint létezett kapcsolat a Market Építő és Hiszemék között még 2011-ből, méghozzá történetesen Bakuból. A Market – amely ekkor még a Wallis-csoport része volt – egyik leányvállalata kórházfelújításon dolgozott az azeri fővárosban. Azerbajdzsáni forrásaink emlékeznek úgy, hogy ezen beruházással kapcsolatban viselkedett koordinátorként Hiszem, illetve megfordult a projekt ügyeiben a Hiszemmel jó viszonyt ápoló Kamran Haszanov, Magyarország bakui tiszteletbeli konzulja is.

Hogy innen, ebből az építkezésből ered-e az elszámolási vita Hiszemékkel, szintén tudakoltuk a Marketnél, várjuk a megfejtést.

Úgy tudjuk, Hiszem ismeri Ejjubovékat is, méghozzá még a szovjet időkből. Ezt több forrásunk is megerősítette, de éppen Hiszemtől nem tudtuk megkérdezni sajnos, mert hiába kerestük ügyvédje, illetve felesége/üzlettársa elérhetőségein, valamint céges érdekeltségei email-címén, egyelőre nem reagált.

Hallgatag brit ügyvezető

A Velasco International kiterjedt magyarországi kapcsolatairól, más országokbeli befektetéseiről, de legfőképpen a Metastar-féle átutalásról a cég névleges igazgatóját, a brit Martin Graham Samuelst is szerettük volna megkérdezni.

Samuels nem csak a Velasco, hanem egyéb Laveco-alapítású offshore-cégek igazgatója is. Viszonylag könnyű őt utolérni: évek óta Magyarországon, egy csinos zuglói sorházban él, felesége magyar. Megtalálni könnyű Samuelst, megszólaltani azonban nem: nem kíván az üzleti ügyeiről beszélni, mondta, amikor a Velascóról kezdtük faggatni.

Samuels volt a névleges igazgatója egyébként annak a delaware-i Synerlon-Applex Llc-nek is, amelynek 2008-2011-ben működő magyarországi kereskedelmi képviseletét Jakubinyi Róbert vezette. A Synerlon-Applex elnöke Martin Partik Dwen volt, aki szintén tagja a Velasco menedzsmentjének.

Kapcsolódó cikkeink

Budapestre dollármilliókat utalt, európai politikusokat is korrumpált az azeri rezsim

Az MKB Bank és a Laveco offshore-gyár neve is felmerült a sokmilliárd dolláros orosz pénzmosási ügyben

Keleti nyitás: Papíron egyelőre csak a Közgép profitált az azeri baltás gyilkos elengedéséből

Rácsok mögé került az azeri elnök korrupciós ügyeit vizsgáló újságíró

Welsz Tamás, Kovács Gábor és egy rosszhírű lett bank is üzletelt a Lavecóval

Moszkovita magyarok is felbukkannak a Panama-papírokban

Rádi Antónia

Közreműködött Khadija Ismayilova (Baku)

Az azeri pénzmosó hálózatról kiszivárgott adatok újságírói feldolgozását az OCCRP koordinálta, a közös munkában részt vett a Berlingske (Dánia), a The Guardian (Egyesült Királyság), a Süddeutsche Zeitung (Németország), Le Monde (Franciaország), a Tages-Anzeiger és a Tribune de Genève (Svájc), a De Tijd (Belgium), a Novaya Gazeta (Oroszország), a Dossier (Ausztria), az Átlátszó (Magyarország), a Delo (Szlovénia), a RISE Project (Románia), a Bivol (Bulgária), az Aripaev (Észtország), a Czech Center for Investigative Journalism (Csehország) és a Barron’s (Egyesült Államok).

 

tetszett_a_cikk3