Bezárás
Elios-akták

Utánajártunk: így szabotálta el a nyomozóhatóság és az ügyészség az Elios-ügy felderítését

Lassan elülnek a botrány hullámai a Tiborcz István cégének többmilliárdos bevételt hozó Elios-ügy körül[1], főhősünk vagyona pedig a polgári jog előírásainak is megfelelni látszó ingatlanbefektetések formájában halad a kifehéredés útján. Mielőtt végképp a feledés homálya borítaná be e sajátosan magyar eredeti tőkefelhalmozás történetét, szögezzük le: jó okunk van azt gondolni, hogy a miniszterelnök vejének vagyona az Elios Zrt. közvilágítás-korszerűsítési projektjei kapcsán a bűnszervezeti elkövetés jegyeit is magán hordozó költségvetési csalás és egyéb bűncselekmények sorozata segítségével növekedett. Az pedig, hogy ezt a nyilvánvalónak látszó bűncselekményt nem derítették fel, és az elkövetők egyikét sem vonták felelősségre, kizárólag annak köszönhető, hogy a nyomozást végző Nemzeti Nyomozó Iroda szabotálta a nyomozást, az eljárást irányító és felügyelő Pest Megyei Főügyészség pedig asszisztált ehhez, ami nehezen minősíthető másnak, mint hivatali visszaélésnek és bűnpártolásnak. Az alábbi hosszú cikkben ezt a három állítást fogom igazolni.[2]

Adj 1%-ot, hogy megtudd, mire megy el az adód 99 százaléka!

  • Azzal, hogy a kormány nem küldi ki az érintett számlákat Brüsszelbe, az Uniónak semmilyen további jogosítványa nem maradt az Elios-üggyel kapcsolatban, a végső szót tehát a magyar ügyészség mondhatta ki
  • Az ügyészség kétszer is nyomoztatott az ügyben, legutóbb tavaly november elején zárták le bűncselekmény hiányában az eljárást
  • Büntetőjogászok szerint az eljárásban a cselekmény egésze alapján bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalást, illetve hűtlen kezelést kellett volna megállapítani. Ugyanakkor az Elios-történet egyes elemeinek minősítését befolyásolhatják olyan információk, amelyeket a nyomozásnak kellett volna felderíteni
  • Az OLAF-levelekből és néhány más dokumentumból viszont rekonstruálható, melyek voltak azok az egyértelműen bűncselekményre utaló konkrét információk, amelyeket a nyomozók és az ügyészek a cselekmény egészének minősítésétől függetlenül nem hagyhattak volna figyelmen kívül
  • Vagyis a csalássorozat egészének büntetőjogi megítélésétől függetlenül is ezen részcselekmények, illetve konkrét bizonyítékok szándékos figyelmen kívül hagyása megalapozza azt a vélekedést, hogy a nyomozó hatóság hivatali visszaélést, a nyomozás szabotálásához menlevelet adó Pest Megyei Főügyészség pedig – az NNI vonatkozásában – legalább bűnpártolást, rosszabb esetben felbujtást követhetett el. És mivel az esetükben is kizárható a véletlen egybeesések sorozata, a bűnszervezet támogatásának gyanúja ebben a vonatkozásban is felmerül
  • Mivel a nyomozó hatóság és az ügyészség is szigorú hierarchikus rendben működik, az utasítási láncban a konkrét nyomozók és ügyészek feletteseinek felelőssége is felvethető

Február közepére egyértelművé vált, hogy a kormány meg sem próbálja kifizettetni Brüsszellel az Elios-számlákat. Beismeréssel ér fel, hogy három különböző uniós pályázati kiírás csomagjából kellett kiszedegetni a miniszterelnök vejéhez köthető elszámolásokat. „Bölcs döntés” – mondta erre az EP Költségvetési Ellenőrző Bizottságának elnöke.

A rendőrség nem talált felelőst, Tiborczék helyett a magyar adófizetők bűnhődnek az Elios-ügyben

Hiába állapította meg az EU csalás elleni hivatala (OLAF), hogy Orbán Viktor miniszterelnök vejének volt cége, az Elios Zrt. súlyos szabálytalanságokat követett el több tucat uniós finanszírozású projektben, a magyar nyomozó hatóságok megszüntették a nyomozást az ügyben.

Az uniós akadékoskodás ezzel kilőve, a büntetőeljárást lezárták, Polt Péter legfőbb ügyész pedig nem megy raportra Brüsszelbe – a miniszterelnök vejét kistafírozó Elios-projekt a végéhez ért. Bár egyes ellenzéki képviselők próbálják az ügyet napirenden tartani, ma már nyilvánvaló, hogy a kormánypárt is különösebb veszteség nélkül jött ki a miniszterelnököt közvetlenül érintő korrupciós botrányból.

De mit mondanak az OLAF-levelek?

Gyál, Hódmezővásárhely, Kalocsa, Mezőhegyes, Miskolc, Mórahalom, Siklós, Tamási, és Vác: eddig kilenc érintett településnek küldött OLAF-levél került nyilvánosságra, a Siófoknak küldött OLAF-levelet pedig az önkormányzattól kaptam meg. Ezekben az esetekben nemcsak azt tudjuk pontosan, hogy a szervezett csalásnak kik voltak az elkövetői, milyen módszerekkel dolgoztak, hogyan játszották ki a tisztességes verseny szabályait, de azt is, ki volt az elsőleges haszonhúzója az ügyleteknek.

Egyes esetekben – például a mezőhegyesi projekt kapcsán – még azt is viszonylag pontosan meg tudjuk becsülni, legkevesebb mennyi volt az ügylettel elért extra nyereség. A nyilvánosságra került OLAF-levelekben tárgyalt, az Unió csalás elleni szervezete által felderített ügyek a vizsgált Elios-projektek közel harmadát teszik ki – nincs okunk feltételezni, hogy az OLAF-jelentés egésze a többi projekt vonatkozásában lényegesen eltérő megállapításokra jutott volna.

A levelek pontokba szedve tartalmazzák azokat a tényeket, amelyeket az OLAF vizsgálata kiderített a közbeszerzési és pályázati dokumentumok, levelezések és személyes meghallgatások alapján. Bár a tavaly lezárt nyomozás eredménye szerint ezeknek a megállapításoknak nincs büntetőjogi relevanciája, magukat e tényeket soha senki meg sem próbálta cáfolni, ezért azokat valósnak tekintjük.

Ezek alapján megvizsgáljuk, mit mond a Büntető Törvénykönyv az ilyen tényekről, és mit mond a büntetőeljárási törvény az ilyen bűncselekmények gyanúja esetén lefolytatandó eljárásokról. Az egyes projektek kapcsán feltárt tények az alábbi részletes indokolás fényében önmagukban is megalapozzák különféle bűncselekmények gyanúját. A megismert OLAF-észrevételekből azonban egyértelműen megállapítható a visszaélések rendszerszerűsége, amelyben nemcsak a már ismert szereplők, de a projekteket a kormány részéről felügyelő irányító hatóság, illetve egyes esetekben a kedvezményezett önkormányzatok vezetői is közvetlenül érintettek.

Miképp zajlik egy „valódi nyomozás”?

Elnök Asszonyt nyilvánvalóan félrevezető szándékkal tájékoztatták úgy, mintha Magyarországon lenne „nem valódi” nyomozás is” – viccelődik Polt legfőbb ügyész az EP költségvetési ellenőrzésért felelős bizottsága elnökének írt levelében. Pedig a bizottsági elnök állítása korántsem vicces – hogy értékelni tudjuk a nyomozók és az ügyészek Elios-ügyben végzett munkáját és felelősségét, nézzük, miképp zajlik, illetve zajlott a nyomozás elrendelésekor hatályos büntetőeljárási törvény (Be.) alapján egy valódi nyomozás.

A nyomozást elrendelő ügyész egy ilyen fajsúlyú ügyben jellemzően az eljárás megindulásakor átiratot küld a nyomozó hatóságnak, amelyben egyebek mellett közli, mely bűncselekmény gyanúja miatt rendelte el a nyomozást. Megszabja továbbá, hogy melyek az eljárás kezdetén követendő irányok, amelyeket a nyomozóknak „le kell járnia”; milyen, már rendelkezésre álló információkat kell ellenőrizni, és mely, még hiányzó adatokat kell beszerezni.

Az ügyész ilyenkor előírja azt is, hogy a nyomozóknak milyen gyakorisággal kell az ügy előrehaladásáról jelentést tenni. Ügyészségi forrásaim szerint egy általgos gazdasági bűncselekmény esetében is legalább kéthetenkénti jelentést szoktak előírni – az általános gyakorlat szerint az ilyen kiemelt jelentőségű, közérdeklődésre számot tartó ügyekben a nyomozók ennél jóval gyakrabban referálnak: minden fontosabb nyomozási cselekményt előre egyeztetnek az ügyésszel, aki gyakran maga is előír ilyeneket. Ezen túlmenően az ügyész jelentést kap minden jelentősebb nyomozási cselekményről; az előírt feladatok sikeres teljesítéséről vagy a teljesítésük akadályáról, netán lehetetlenné válásáról, illetve bármely váratlan fejleményről a nyomozónak soron kívül, akár telefonon is tájékoztatnia kell a nyomozást felügyelő ügyészt.

Az Elios-ügy nyomozása az elrendeléstől, vagyis 2018. január 21-étől június 30-áig az akkor hatályos büntetőeljárási törvény („régi Be.”) hatálya alatt zajlott. Egy ilyen volumenű, és a miniszterelnök közvetett érintettsége miatt nyilvánvaló közérdeklődésre számot tartó ügyben a nyomozás minden valószínűség szerint szoros ügyészi irányítás mellett kellett folyjon.

Az Elios-ügyben az első lépés a cégkivonatok alapján történő tájékozódást követően a cégekre vonatkozó teljes iratanyag feltérképezése, és a céges összefüggések megállapítása kellett (volna) legyen. Ezt követően az összes érintett önkormányzattól be kellett (volna) szerezni, szükség esetén akár lefoglalás elrendelésével, a szóba jöhető összes dokumentumot – bizottsági előterjesztéseket, testületi határozatokat, pályázati dokumentációkat, szerződéseket, testületi ülések jegyzőkönyveit, de akár a testületi tagok, önkormányzati dolgozók feljegyzéseit, elektronikus levelezését is. Mostanra kiderült, hogy legalább öt esetben nemhogy erre, de az „alapdokumentumok” beszerzésére sem került sor.

E vizsgálódás alapján az ügyészségnek legkésőbb tavaszra „be kellett (volna) minősíteni” az ügyet, vagyis közölnie kellett (volna) a nyomozókkal, hogy az addigi megállapítások alapján milyen bűncselekmény gyanúja miatt kell folytatni az eljárást – ez nyilván befolyásolja a nyomozás további irányát.

Forrásaim szerint az eddig megismert információk alapján legkésőbb a nyomozás harmadik hónapjára körvonalazódnia kellett a hűtlen kezelés, csalás és/vagy költségvetési csalás, illetve a bűnszervezetben történő elkövetés gyanújának, nyár elejére pedig a projektek „számlaszintű ellenőrzésénél” kellett (volna) tartani.

Eddigre már fel kellett (volna) deríteni a fontosabb szereplők közti kapcsolatrendszert, ami alapján sorra kellett (volna) kerülnie legalább a szervezők híváslistáinak a lekérésére, telefonok és más elektronikus adathordozók útján történt forgalmazás ellenőrzésére, illetve ezek alapján a szereplők közti kommunikáció kiértékelésére. Ekkor már zajlania kellett (volna) a tanúkihallgatásoknak, de öt havi „valódi nyomozás” esetén akár meg is gyanúsíthattak volna egyes szereplőket.

Hogy ezekből a nyomozási cselekményekből mi valósult meg, azt pontosan nem tudjuk – gyanúsítotti kihallgatás biztosan nem volt -, de a jelek ara utalnak, hogy a nyomozók gondosan elmulasztottak minden olyan nyomozási cselekményt, ami érdemi információt eredményezhetett volna.

A csalássorozat és az elszabotált nyomozás

Ebben a részben pontokba szedve, vagyis nem kronologikusan, hanem konkrét tényállások szerint csoportosítva mutatom be az alapcselekmény, vagyis a közvilágítási projektek elcsalásának egyes jellemző mozzanatait és fontosabb szereplőit:

  • a/ a tényeket,
  • b/ a tények által megalapozott gyanút, azaz a szóba jöhető büntetőjogi minősítést
  • c/ a tények alapján az indokolt nyomozási cselekményeket, illetve
  • d/ azt, amit a már ismert információk alapján a nyomozás csak megerősíthetett volna, cáfolni nem tudhatott.

1 – Az Elios Zrt. közvilágítási igazgatója, Mancz Ivette részt vett két, az önkormányzatokat célzó KEOP-pályázati konstrukció feltételeinek meghatározásában. Ha Mancz Ivette közreműködésével az Irányító Hatóság nem módosította volna e pályázatok műszaki feltételeit, az Elios a LED-es technológiával nem is indulhatott volna az önkormányzatok által ezen forrásból megvalósított közvilágítás-korszerűsítési pályázatain. Így viszont indulhattak, és 35 pályázaton 13 milliárd forintnyi megrendelést nyertek el.

1/a – Két hullámban: 2013 február 11-étől (KEOP-2012/5.5.0/A) és 2014 október 2-ától (KEOP-5.5.0/K/14) nyíltak meg az önkormányzatok számára a közvilágítás-korszerűsítési pályázatok. Mindkét alkalommal a pályázatok beadására megszabott időszak első napja előtt egyetlen munkanappal az Irányító Hatóság [3] – a Mancz Ivette által jegyzett III. számú melléklet szerint – úgy módosította a kiírást, hogy LED-lámpák esetében 100 000 óra megfelelő minőségű működéssel számolhattak a pályázók. („…az irányító hatóság módosította a III. melléklethez tartozó excel táblázatot az ajánlattétel tekintetében. (…) lehetővé tette a potenciális kedvezményezetteknek, hogy LED lámpák esetében 100 000 órányi élettartammal számoljanak.- írja az OLAF-jelentés.) A módosítás előtt a kiírás alapján típustól függően csak 60-80 ezer óra élettartammal lehetett számolni a megengedett legnagyobb fényerőcsökkenés mellett, így LED-es technológiával nem lehetett teljesíteni a 20 éves projektidőszakra elvárt pénzügyi megtérülést.

Korábban a gyártó – a megismert tíz OLAF-jelentés helyszínei közül nyolc esetben az Elios szállítója, a Tungsram-Schréder Zrt. – maga is csak 50-80 ezer órás garantált élettartamot adott meg a termékeire az előzetes műszaki ajánlatban. A kiírás – utolsó pillanatban módosított – III. mellékletének szerzője minden esetben Mancz Ivette, a később az önkormányzatok által kiírt pályázatokat LED-es technológiával sorra elnyerő Elios Zrt. közvilágítási igazgatója. Ha az Irányító Hatóság nem változtatta volna meg a kiírás III. mellékletét, akkor LED-es technológiával nem lett volna támogatható egyetlen projekt sem az alacsony megtérülési ráta miatt. A költség-haszon elemzés során a pályázó önkormányzatok viszont már a megemelt, 100 000 órás élettartammal számolhattak, így a LED-es projektek is támogathatónak minősültek, mivel elérték a megfelelő pénzügyi megtérülési rátát.

1/b – Ezek az információk a csalás[4] gyanúját vetik fel: a csalás elkövetője – ebben az esetben az Elios Zrt. igazgatója, Mancz Ivette – az Elios Zrt. számára másként el nem érhető haszon jogtalan megszerzése érdekében megtévesztette az Irányító Hatóságot, illetve, közvetve, a később 100 000 órás élettartammal kalkuláló településeket az alkalmazásra kerülő LED-es technológia műszaki megbízhatóságát, egyben a projekt megtérülését illetően. A megtévesztést nem csak a jogtalan haszonszerzés célzata, de az is jellemezte, hogy annak következtében a költségvetésnek, illetve a beruházó önkormányzatoknak a manipulált adatokon alapuló megtérülési számítással kárt okoztak. Hiszen ha a beépített lámpák élettartama jelentősen kisebb a valóságban, mint amennyivel számoltak az eljárásokban, akkor a projekttel elért megtérülés mértéke kisebb lesz. És ha az eredeti kiírás volt a helyes, és 60-80 ezer órával lehet számolni maximálisan a beépített lámpák esetében, akkor a megvalósult beruházások nem fognak megtérülni, az így okozott költség pedig kárként jelentkezik a projekteket kifizető önkormányzatoknál.

1/c – A nyomozás során mindenképp szükség lett volna szakértő kirendelésére a lámpák tényleges várható élettartamának, illetve annak megállapítására, hogy mekkora többletbevételre tett szert a végső kedvezményezett, vagyis az Elios Zrt. a módosítás révén. Mancz Ivettet mindenképp ki kellett volna hallgatnia a nyomozóknak, annak megállapítása érdekében, hogy tisztázta-e az Irányító Hatóságnál az érdekkonfliktust, miszerint munkaviszonyban van az egyik potenciális pályázónál. Hasonlóképp kellett volna eljárni az IH illetéseinek felelősségre vonása érdekében.

1/d – Mivel Mancz Ivette részvétele a pályázatok műszaki feltételeinek meghatározásában tény, ahogy az is, hogy a később 35 projektet elnyerő Elios közvilágítási igazgatója volt, kizárt, hogy a nyomozás, már ha valóban a büntetőjogi felelősség kiderítését tekintette volna feladatának, arra az eredményre jusson, hogy mindez véletlen, és semmilyen szerepet nem játszott a későbbi kedvezményezett Elios pályázati sikereiben, illetve a projektek költsége tekintetében. A nyomozásnak egyértelműen tisztáznia kellett volna vagy az IH, vagy Mancz Ivette, illetve más esetleges érintettek felelősségét, hiszen nyilvánvaló, hogy az Elios igazgatója elsősorban a cég érdekében járt el a pályázati feltételek átírásakor.

2 – Több kedvezményezett önkormányzatnak tudomása volt róla, hogy a 100 000 órára emelt élettartammal kétséges a projekt megtérülése, mégsem éltek a kárenyhítés lehetőségével. Igy a települések számára hátrányos feltételekkel szerződtek, míg a projektet elnyerő Elios jelentős előnyhöz jutott. Ez a hűtlen kezelés vagy a hivatali visszaélés gyanúját veti fel az előnytelen szerződést megkötő önkormányzatok oldalán

2/a – A külső műszaki ellenőrök több esetben is észrevételt tettek a megemelt élettartammal kapcsolatban, majd azt javasolták a kedvezményezett önkormányzatnak, hogy a számítás alapját képező megtérülési időszak végéig – azaz 20 évre – kössenek rögzített áras karbantartási szerződést a kivitelezővel (Elios Zrt.), mivel véleményük szerint 60 000 óra üzemidő (15 év) után komolyabb javításokra lesz szükség. Vagyis vélhetően nem fognak teljesülni a megtérülési mutatók, illetve nem garantálható, hogy az önkormányzatoknak nem kell majd komolyabb javítási költségeket kifizetni. A javaslattal, amely így az esetleges későbbi többletköltség terhét a kivitelezőre hárította volna, az IH is egyetértett, de erre egy esetben sem került sor.

2/b – Az információk a hűtlen kezelés[5] tényállását valószínűsítik: az Elios-szal a település számára kedvezőtlen feltételekkel szerződő polgármester vagyonkezelői kötelezettségét vétkesen megszegte, és ezzel vagyoni hátrányt okozott. A jövőben bekövetkező, fenyegető kár is büntetőjogi kategória, de a kár bekövetkeztének reális lehetősége a hűtlen kezelés kísérletét mindenképpen valószínűsíti. Ha a károkozás és annak mértéke büntetőjogi felelősség megállapítására nem tekinthető kellően meghatározottnak, az önkormányzat döntéshozóinak hivatali visszaélésért történő elszámoltatásának lehet helye, mely esetben a károkozás nem, csak a jogtalan előnyszerzés bizonyítása szükséges. A hivatali visszaéléshez ugyanis az szükséges, hogy egy hivatalos személy bárki számára jogtalan előny biztosítása érdekében a hivatali kötelességét megszegje. A pazarló szerződés megkötése az Elios profitjának elősegítése érdekében pedig erősen ilyennek tűnik.

2/c – Ezzel az információval új irányba indulna egy valódi nyomozás. Szükséges külső műszaki szakértők meghallgatása, illetve az önkormányzatokat megkeresése írásban, majd az érintett önkormányzati munkatársak meghallgatása, annak tisztázása érdekében, hogy milyen okból nem vették figyelembe az észrevételeket a várható többletköltséggel kapcsolatban.

2/d – Mivel a külső szakértők az Elios számára kedvezően módosított műszaki feltételek ellenére is fenntartották a lehetőségét annak, hogy az önkormányzatoknak kárt fog okozni a változatlan feltételekkel megkötött szerződés, a nyomozás, ha tisztességesen végzik, okszerűen nem juthatott volna arra a következtetésre, hogy nem történt bűncselekmény, még akkor sem, ha az esetleges kár csak a garanciális időszak letelte után következik be.

3 – Összejátszás a projektek becsült értékének meghatározásánál: számos helyszínen összejátszottak a kedvezményezett önkormányzatok az indikatív ajánlatot[6] adó cégekkel. Az OLAF-vizsgálat kiderítette, hogy a különböző ajánlatokat valójában ugyanaz a személy készítette, vagyis a projekt becsült értékét csalárd módon, minden valószínűség szerint a reális érték felett határozták meg. Ez nyilván a később a projekteket a becsült értékhez közeli áron elnyerő Elios számára kedvezett.

3/a – Helyszínek: Szolnok, Mezőhegyes, Kalocsa, Vác. Szereplők: SMVH Energetikai Kft. KVIKSZ Kft., Polar-Stúdió Kft. A fenti városok a projekt becsült piaci értékének meghatározásához e három cégtől kértek indikatív ajánlatot. Az OLAF megállapította, hogy a három árajánlatot minden esetben ugyanaz a személy készítette, ugyanazzal a módszerrel, a gyengébb ajánlatok minden esetben pontosan 5, illetve 7 százalékkal voltak drágábbak, nemcsak a teljes kivitelezési összeg, de az egyes tételek, kiadási sorok, sőt a lámpatípusok tekintetében is. Az érintett önkormányzatok elvileg ezen ajánlatok alapján készült pályázata csak a „végeredményt”, vagyis a projekt becsült költségét tartalmazta, magát a becslés alapját jelentő három indikatív ajánlatot csak később, hiánypótlásban küldték meg az irányító hatóságnak. De éppen ezzel buktak le, mivel – ahogy az OLAF vizsgálata kiderítette – az ajánlatokat tartalmazó fájlok dátumozása hónapokkal későbbi, mint a pályázat beadásának dátuma.

Kalocsa pályázatában még a számítási hiba is azonos volt mindhárom ajánlatban. Az önkormányzat pályázata eredetileg, vagyis a beadáskor itt sem tartalmazta a kivitelezés becsült értékének megállapításhoz használt indikatív ajánlatokat, azokat csak hiánypótlási felhívásra küldték meg 2013. februári dátummal, de a fájlok létrehozásának ideje hónapokkal későbbi. Szóról szóra ugyanez történt a szolnoki és a váci projekt esetében is.

3/b – Ezek az OLAF által felderített tények a költségvetési csalás[7] gyanúját vetik fel, hiszen ha az indikatív ajánlatok manipuláltak – amire erős a gyanú, mivel látszólag különböző cégek adták be őket, de valójában ugyanaz a személy készítette azokat -, akkor manipulált értékek alapján számított összegeket nyertek el az érintett önkormányzatok a közvilágítás korszerűsítésére: egyes esetekben jól látható, hogy az önkormányzatok e becsült értékkel a kiíráson elérhető legmagasabb összegre pályáztak[8] Hiszen kevéssé valószínű, hogy leplezendő azt a tényt, hogy három indikatív ajánlat nincs, vagyis a becsült érték meghatározására nem szabályszerű eljárásban került sor, azért készítette ugyanaz a személy, hogy ezzel azoknak okozzon potenciálisan kárt, akik az ajánlatot benyújtották. Mindezek alapján a szándékosság és a célzatosság is egyértelmű, vagyis megvalósulnak a költségvetési csalás tényállási feltételei.

Mivel több helyszínen is pontosan ugyanaz történt az indikatív ajánlatok tekintetében, nyilvánvaló az egyes önkormányzatok szintje feletti szervezettség, és mivel nagy valószínűséggel ugyanazok a személyek írták és írattatták a valótlan tartalmú pályázatokat, felmerül a Btk. 321. szakasz szerinti bűnszervezetben történő részvétel gyanúja is. Mivel fennáll a gyanú, hogy az önkormányzatok a „gombhoz varrták a kabátot”, vagyis ismerték a célértéket, és ehhez írattak a pályázat beadása után három „piaci” ajánlatot, az esetükben legalább a bennfentes információ jogosulatlan közzétételének vétsége merül fel.[9]

3/c – A korábban már leírt nyomozási cselekményeken túl – iratok beszerzése, szakértők bevonása – indokolt lett volna az ajánlatokat aláíró cégvezetők meghallgatása. A nyomozásnak tisztáznia kellett volna a csalás megszervezésének és lebonyolításának módját, ezért szükség lett volna az érintettek közötti kommunikáció utólagos kiértékelésére (híváslistáik lekérése, elektronikus postafiókok átvizsgálása, akár határidőnaplók, feljegyzések lefoglalása).

3/d – A valótlan tartalmú indikatív ajánlatok alapján történt költségbecslés, illetve az ajánlatokkal való manipuláció tény, amit a nyomozás sem cáfolt, így a nyomozó hatóság okszerűen e körben sem juthatott arra az eredményre, hogy nem történt bűncselekmény.

4 – Az SMHV Kft. és a cég tulajdonos-ügyvezetője, Horváth Dezső szerepe – költségvetési csalás vagy bennfentes információ jogosulatlan közzétételének gyanúja

4/a – Kiemelkedő szerepe volt a vizsgált projektekben az SMHV Kft-nek: a cég – 2015. január 9-ig Simó Villamossági Kft. – 22 beruházásban vett részt valamilyen szerepben, de a cég ügyvezetője és résztulajdonosa, Horváth Dezső személyesen is érintett számos projektben: Siklóson, Mezőhegyesen, Tamásiban, Mórahalmon és Kalocsán Horváth Dezső írta alá a települések pályázati terveit, miközben az SMHV legalább három esetben: a miskolci, a tamási, és a siklósi projektben az Elios alvállalkozója lett. A legfurcsább szerepet a mórahalmi projektben vitte a Simó Kft. Itt az önkormányzat a korábbi közbeszerzési törvény alapján három cégtől kért ajánlatot, az egyik a Simó Kft. volt. Végül csak az Elios és a Simó pályázott, de az utóbbit az önkormányzat érvénytelennek minősítette. Ugyanakkor a helyszíni ellenőrzés során a Simó Kft. ügyvezetője azt állította az OLAF ellenőreinek, hogy a cég nem tett ajánlatot a Mórahalom által kiírt felhívásra.

4/b – Mivel Horváth Dezső és cége számos esetben részt vett a pályázatok előkészítésében, majd alvállakozóként üzleti kapcsolatba került ezen és más pályázatok nyertesével, az Elios-szal, fennál a gyanú, hogy a pályázatok előkészítése során megszerzett ismeretekkel segítette az Elios-t. Ezért itt a költségvetési csalás, de legalább a bennfentes információ jogosulatlan közzétételének vétsége merül fel.

4/c – A nyomozásnak a cégiratok és az összes pályázati dokumentum beszerzésével és áttanulmányozásával kellett volna indulnia, majd az érintett cégvezetők kihallgatására kellett volna sor kerüljön. Mivel egyes projektekben az SMHV Kft. az Elios alvállalkozójaként is érintett volt, a nyomozás során előbb-utóbb ki kellett volna hallgatni az Elios akkori cégvezetőjét, valamint az érintett önkormányzati dolgozókat és polgármestereket is. A nyomozásnak mindenképp tisztáznia kellett volna a mórahalmi SMHV-pályázat ügyét, hiszen ha Horváth Dezső igazat mondott az OLAF ellenőreinek, akkor itt az alapügy mellett külön is felmerül a hivatali visszaélés gyanúja.

4/d – Hasonló a helyzet, mint Mancz Ivette esetében: mivel nem cáfolható tény, hogy az SMHV, illetve a cég tulajdonos-ügyvezetője tucatnyi település esetében részt vett a pályázat előkészítésében, később pedig több esetben is a nyertes Elios alvállalkozójaként tűnt fel, kizárt, hogy „valódi nyomozás” arra az eredményre jusson, hogy a két tény közt nincs semmilyen összefüggés.

5 – Összejátszás a tervezők, projekttanácsadók, auditorok és az Elios, illetve a kedvezményezett önkormányzatok között

5/a – „A szervezőt nem az egyes önkormányzatoknál kell keresni, hanem inkább a tanácsadók, illetve az azok mögött álló magánszemélyek között” – idézi a 24.hu cikke az általuk látott OLAF-jelentést. Az eddig nyilvánosságra került OLAF-levelek alapján ez biztosan igaz – azzal a megszorítással, hogy az önkormányzatok érintett munkatársainak, leginkább pedig a polgármestereknek is fontos szerep jutott a csalássorozatban.

Érintett cégek és személyek: a legtöbb, szám szerint 22 projektben a Sistrade Kft. bukkan fel, Tiborcz István üzlettársának, Hamar Endrének a cége. (2014-ben az Átlátszó cikke nyomán derült ki az összeférhetetlenség, az LMP feljelentése nyomán akkor is indult nyomozás, amit akkor is bűncselekmény hiányában zártak le.)

A Sistrade szerepe a legtöbb helyen a projekt előkészítése volt, vagyis bizonyos határok közt a Sistrade határozta meg a pályázat tartalmát és a projekt egyes döntő fontosságú elemeit. Ebből adódóan nemcsak olyan bizalmas információkat juttathatott a későbbi nyertesnek, amelyek önmagukban is komoly versenyelőnyt jelentettek, de úgy alakíthatták a konkrét pályázati kiírás feltételrendszerét, hogy az az Eliosnak és a cég körül kialakult szállítói, alvállalkozói körnek kedvezzen. Mivel az Elios által elnyert tenderek kétharmadánál a Sistrade bábáskodott a kiírás körül, és közismert, nem cáfolható tény a tulajdonosok közti átfedés, illetve szoros üzleti kapcsolat, nincsen ésszerű ok annak feltételezésére, hogy a szereplők ne játszottak volna össze. Ezt a gyanút támasztja alá egyes esetekben – ahogy ezt a Direkt36 cikke feltárta – a Sistrade által készített energetikai tanulmány és az Elios pályázata közti feltűnő, valószínűtlen mértékű egyezőség is.

Az együttműködés a hévízi projekt esetében a legnyilvánvalóbb: ebben az esetben Hamar Endre mind a projektet előkészítő Sistrade-ben, mind a projektet elnyerő Eliosban tulajdonos volt. Az Elios a hévízi projektet úgy nyerte el, hogy az ajánlata a szerződés becsült értékénél 2 ezrelékkel volt olcsóbb. (A becsült érték 132 971 955 forint volt, az Elios 132 742 860 forintos ajánlattal nyert, a különbség alig több mint 200 ezer forint)

Az összejátszás (csalás) gyanúját támasztja alá, hogy az Elios a KEOP 5.5.0./A/12 jelű konstrukcióban 13 esetben úgy tudott nyerni, hogy a cég által adott ajánlati ár mindössze 1 ezrelékkel vagy annál is kisebb mértékben volt alacsonyabb a kiíró önkormányzat által becsült értéknél. Vagyis éppen annyiba került a beruházás, mint amennyit a becsült érték meghatározása „előrejelzett” – ezt pedig a 3. pontban bemutatott módszer szerint egyes helyeken eleve csalárd módon határoztak meg.

Fontos szereplője a csalássorozatnak Hamar Endre másik cége, az Eupro Projektmenedzsment Kft. (Tavaly november óta Szepro Projektmendzsment Kft.) Számos projekt esetében megosztották a feladatokat: ahol az Eupro Kft. készítette elő a pályázatot, ott a Sistrade dolga volt a pályázatmenedzsment. Így volt ez Siklóson, míg Gyálon, Miskolcon és Mezőhegyesen fordított szereposztásban tűnnek fel Hamar Endre cégei. Beszédes tévedés, hogy Gyálon az Eupro szerződésében is szerepel feladatként az energetikai tanulmány elkészítése, miközben ott a projektelőkészítést, benne az energetikai tanulmánnyal, a Sistrade végezte.

Olyan projekt több is volt, ahol sem az Eupro, sem a Sistrade nem működött közre – olyan viszont egy sem, amelyikben ne lett volna visszatérő „tanácsadó”. Két ilyen cég szerepel feltűnő gyakorisággal az Elios által elnyert projekteknél: a Tender-Network Kft. az OLAF-jelentés szerint 13 projektben volt közreműködő, főként az előkészítésben, néhányszor a projektmenedzsmentben is. 15 esetben pedig a Közbeszerzési és Beruházási Tanácsadó Kft. adott a megrendelő önkormányzatoknak közbeszerzési tanácsot.

Az OLAF által vizsgált 35 projektből 28-ban működött közre az INS Kft., a kilenc nyilvánosságra került OLAF-levél közül hétben szerepel a cég. A tulajdonos-ügyvezető, Imrovicz András igazolta független auditorként az önkormányzati pályázatok költséghaszon-számításának helyességét, vagyis azt, hogy a projekt megfelel a pénzügyi megtérülési elvárásoknak, illetve Imrovicz írta alá a záró auditokat is. A cég „felülreprezentáltsága” az Elios-projektekben önmagában is feltűnő, de hogy egyértelmű szervezettség áll a háttérben, azt mutatja a mezőhegyesi eset: az önkormányzat és az INS közti, a záró audit elkészítésére irányuló szerződéses ajánlatot az INS nevében Mancz Ivette, az Elios közvilágítási igazgatója, és Puskás András, a Sistrade ügyvezetője készítette. Ugyanezt a bakit követték el a szereplők a szolnoki projektben is. A bevételi adatokból az látszik, hogy az INS tündöklése viszonylag rövid volt, és a vizsgált pályázati időszakra korlátozódott: a cég 2013-ban még csak 6 milliós forgalmat bonyolított, két évvel később már 24 millió a bevétel, 2016-ban viszont már újra csak 2 millió forint.

5/b – Mivel az OLAF által bizonyított tény, hogy az önkormányzati projektek pénzügyi hasznosságát igazoló auditor nem volt független a projekteket később elnyerő Elios-tól, feltehető, hogy az általa, illetve a cége által készített pénzügyi elemzések sem hagyták figyelmen kívül az Elios érdekeit. Még nyilvánvalóbb ez a Sistrade és az Eupro kft-k esetében, hiszen itt legalább egy esetben ugyanaz a személy, Hamar Endre volt a projekteket előkészítő egyik cég (Sistrade Kft.), majd a projektet elnyerő másik cég (Elios Zrt.) (rész)tulajdonosa. De ezen túlmenően is legalább kéttucat projektben nyilvánvaló a projekteket előkészítő, illetve kivitelező cégek tulajdonosai közti átfedés, illetve erős üzleti kapcsolat. Vagyis Hamar Endrének és üzlettársának, Tiborcz Istvánnak nemcsak érdeke, de lehetősége is volt a pályázatok számukra kedvező befolyásolása. Ez a tény pedig legalább néhány újabb bennfentes információ jogosulatlan közzétételének vétsége, illetve különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó, bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalás[10] bűntettének gyanúját veti fel.

5/c – A nyomozásnak ebben az esetben is a céges iratok, illetve a pályázatok dokumentumainak beszerzésével kellett volna indulnia, majd ezek után kellett volna következnie az összes résztvevő cég esetében a vezető tisztségviselők, döntéshozók kihallgatásának. Itt már mindenképp a nyomozók látókörébe kellett volna kerülnie Hamar Endrének, aki tulajdonosként az összekötő kapocs az Eupro Kft., a Sistrade Kft és az Elios Zrt. között, de nyilván sort kellett volna keríteni Tiborcz István kihallgatására is. A nyomozásnak mindenképp tisztáznia kellett volna az érintett szervezetek és személyek kapcsolatrendszerét, ezért itt is el kellett volna jutni az adathordozók, levelezések, illetve az érintettek híváslistáinak kiértékeléséig.

5/d – Az érintettek és a nyomozás tárgyát képező cselekmények nagy száma és összetett volta miatt eleve valószínűtlen, hogy ezek a nyomozási cselekmények 8-9 hónap alatt megnyugtatóan elvégezhetőek lettek volna. A mindössze tucatnyi szereplőt érintő, lényegesen egyszerűbb és könnyebben bizonyítható úgynevezett Voldemort-ügyben például másfél évig tartott a nyomozás. De önmagában azon egyetlen tény alapján, hogy a hévízi projekt esetében Hamar Endre egyszerre volt tulajdonosa a pályázatot előkészítő Sistrade-nek és a későbbi nyertes Elios-nak, tökéletesen életszerűtlen, hogy ebben a vonatkozásban bűncselekmény hiányában lehetett volna lezárni a nyomozást.

6 – A Tungsram-Schréder szerepe: a helyzetbe hozott beszállító, aki az Elios vetélytársait de facto kiszorította a versenyből

6/a – A Tungsram-Schréder a kezdetek, vagyis a 2010-ben indult hódmezővásárhelyi projekt óta partnere az Eliosnak. Ebben az első projektben a Tungsram-Schréder az Elios versenytársaként maga is adott be ajánlatot, majd később mégis a pályázaton győztes Elios beszállítójaként vett részt a projekt megvalósításában. A nyilvánosságra került OLAF-levelekből tudható, hogy a kilenc projektből nyolcszor a Tugsram-Schréder volt az Elios beszállítója. Ugyanakkor a Tungsram-Schréder szerepe ennél jóval több volt: a riválisoknak adott, az Elios-énál jóval drágább ajánlatokkal több esetben lényegében kiszorította a versenyből a rivális ajánlattevőket.

A gyáli projekt esetében a Tungsram-Schréder az Eliosnak 107 609 839 forintos előzetes ajánlatot adott a szállítandó lámpákra, míg a rivális ajánlattevő Lux Invest 2000 Kft. ugyanerre a tételre 148 742 290 forintos ajánlatot kapott. (Az ajánlati felhívásban nevesítve szerepeltek a Tungsram-Schréder lámpatípusai.) A Lux Invest ezek után nem adott be ajánlatot, az egyetlen rivális ajánlatot érvénytelenítették, így egyedüli pályázóként nyert az Elios. Ugyanez történt Mezőhegyesen: a Tungsram-Schréder Elios-nak  adott ajánlata 75 304 852 forint volt, ugyanezekre a lámpákra a Grep Green Public Lighting Kft.112 162 665 forintos ajánlatot kapott. (A közel 37 millió forintos árelőny ellenére az Elios a riválisánál mindössze 700 ezer forinttal olcsóbb ajánlattal nyert.) A cég árazásával kapcsolatos ellentmondásokra számos más példa is akad.

6/b – Ez a magatartás piactorzító, versenykorlátozó hatású, amit a Büntető Törvénykönyv, ha közbeszerzési eljárásban kerül erre sor, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel honorál. A kartell-bűncselekmény[11] gyanúja egyértelműen felvetődik, hiszen ezekben az esetekben a Tungsram-Schréder és az Elios összehangolt magatartást tanúsított, amellyel közösen korlátozták a versenyt.

6/c – A nyomozásnak az összes ajánlatra és azok bírálatára vonatkozó valamennyi irat beszerzését követően, azok tartalmának az ismeretében elsőrendűen azt kellett volna megállapítani, hogy ténylegesen mennyibe kerültek a Tungsram-Schreder által szállított lámpák. A versenyből kivált, illetve kizárt cégek, és a megrendelő önkormányzat döntéshozóinak a meghallgatását követően lehetett volna eldönteni, hogy az önkormányzatot károsító, és ekként költségvetési (támogatási) csalásnak tekinthető magatartásról van-e szó, amely egyszersmind kartell bűncselekményt is megvalósított. Amennyiben az önkormányzat megrendelői cinkossága is kimutatható, úgy a városi döntéshozók is felelnek költségvetési csalásért, és esetükben is felvetődik a bűnszervezet tagjaként történő elkövetés.

6/d – A Tungsram-Schreder beszállítói-ajánlattevői magatartása önmagáért beszélt, az ajánlatai olyannyira manipuláltnak tűnnek, hogy ezek csalárd, bűncselekmény gyanúját keltő voltát nem lehetett nem észrevenni.

7 – Így működik egy bűnszervezet: a szervezők a pályázati konstrukció kiírásától kezdve a teljes folyamatot kontrollálták  

7/a – A szisztéma egészére jellemző, hogy az Elioshoz kötődő szervezetek és személyek a teljes folyamatot, tehát nemcsak a konkrét projekteket, de az egyes városok saját uniós pályázatait, sőt, az Irányító Hatóság ajánlattételi felhívását is ellenőrzésük alatt tartották: az OLAF-jelentés például rámutat, hogy Mancz Ivette, az Elios közvilágítási igazgatója volt a szerzője azoknak a pályázati mellékleteknek, illetve a mellékletekben szereplő módosításnak (az élettartam 100 000 órára emelése), amelyek alapján az Elios és a Tungsram-Schréder később pályázhatott a támogatott önkormányzatok tenderein a LED-es technológiával. A folyamatban a következő szinten az Elios-hoz a tulajdonosokon vagy más üzleti kapcsolatokon keresztül kötődő cégek (Sistrade Kft., Eupro Kft., SMHV Kft.) vettek részt az önkormányzatok számára kiírt pályázati források megszerzésében, majd ugyanezek a cégek a kedvezményezett önkormányzatok által kiírandó pályázatok előkészítésében és bonyolításában is meghatározó szerepet játszottak. A közbeszerzési folyamatot az esetek többségében ugyanaz a két társaság (Közbeszerzési és Beruházási Tanácsadó Kft., Tender-Network Kft.) felügyelte, utóbbi több esetben a projektek előkészítésében is részt vett. Az esetek jelentős részében Hamar Endre valamelyik cége látta el a projektmenedzsmenthez kapcsolódó tanácsadói feladatokat is. Összesen 28 projekt esetében jutott kulcsszerep az INS Kft-nek a pályázati folyamat elején és végén: a költséghaszon-számítás ellenőrzése, illetve a záró audit elkészítése révén.

7/b – A fenti kapcsolatok és tevékenységek ebben az esetben is a különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalás gyanúját alapozzák meg. A Büntető Törvénykönyv három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoportként határozza meg a bűnszervezetet, amelynek célja súlyos bűncselekmény(ek) elkövetése. Az ismertetett ügyekben az Elios Zrt. és a különféle közreműködő cégek milliárdos összegű gazdagodását előidéző magatartások bűncselekményt: például csalást, költségvetési csalást, hűtlen kezelést, illetve hivatali visszaélést valósítottak meg. Ennek a bűnszervezetnek az Elios Zrt. mögött és környezetében fellehető személyek bűnös gazdagodásának a megszervezése volt a célja, amely éppenséggel a bűnszervezet büntetőtörvényi definíciójának megfeleltethető magatartás. Szintén a Btk. rendeli el, hogy bűnszervezetben részvétel miatt kell felelősségre vonni azt a személyt, aki bűncselekmény bűnszervezetben történő elkövetésére felhív, ajánlkozik, vállalkozik, a közös elkövetésben megállapodik, vagy az elkövetés elősegítése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket biztosítja, illetve a bűnszervezet tevékenységét egyéb módon támogatja. Az itt ismertetett ügyekben a különféle szereplők közreműködése („cselekvősége”) rendre megvalósítja az Elios Zrt.-t az érdekeltségükben tudó személyek bűnös gazdagodását célzó és eredményező bűnszervezet működtetéséhez szükséges egy vagy több magatartást. A közös megvalósításban történő előzetes megállapodás és az elkövetés elősegítéséhez szükséges feltételek megteremtése jóformán első ránézésre a résztvevők terhére róható. Alaposabb bűnügyi vizsgálat ezt aligha téveszthette volna szem elől.

7/c – Lényegében az előzőekkel azonos nyomozási cselekmények szükségesek ennek a tényállásnak a bizonyításához. Összesen több tízezer oldalnyi dokumentum beszerzésére és áttanulmányozására, a különféle módokon közreműködött vagy a történtekről más módon tudomással bíró, akár százas nagységrendű személy tanúként történő kihallgatására kellett volna sort keríteni. A nyomozási munkában jártas forrásaink szerint az adatok tömege, és a folyamatok, összefüggések bonyolultsága miatt legalábbis elhamarkodottnak tűnik az eljárás rapid és büntetőjogi felelősség megállapítását nem eredményező megszüntetése, amit aztán az ügyészség bármiféle kontroll nélkül tudomásul vett.

7/d – Nemcsak életszerűtlen, de gyakorlatilag kizárt, hogy véletlen lenne az a gyakoriság, ahogy ugyanazok a személyek, illetve az Elios-hoz a tulajdonosokon keresztül közvetlenül vagy közvetetten kapcsolódó cégek fölbukkannak az összes projektben. Bármelyik szereplőtől kiindulva egy valódi nyomozás néhány hónap alatt feltárhatta volna a bűnszervezet működését, azonosíthatta volna a szereplőket, megállapíthatta volna a konkrét bűncselekmények gyanúját, azonban ezen alapvető kötelezettségének sem a nyomozó hatóság, sem pedig az azt felügyelő ügyészség nem tett eleget. 

Összefoglalva: a fenti hét pont alapján egyértelmű, hogy a nyomozás akkor sem juthatott volna arra a megállapításra, hogy egyetlen esetben sem történt bűncselekmény, ha kizárólag az OLAF által leírt, nem cáfolt és nem cáfolható tényeket vizsgálja. Függetlenül tehát a cselekménysorozat egészének büntetőjogi megítélésétől, a tény, hogy a nyomozó hatóság ezekben a konkrét esetekben is bűncselekmény hiányában zárta le az eljárást, nehezen értékelhető másként, hogy az NNI nyomozói szándékosan hagytak figyelmen kívül nyilvánvaló tényeket, ez pedig egyértelműen felveti hivatali visszaélés elkövetésének gyanúját. Az ismertetett tényekből okszerűen más következtetést nem lehet levonni, mint hogy a nyomozóhatóság az eljárása során a hivatali kötelességét megszegve végzett nem teljes körű nyomozást, így a gyanúsítottként szóba jövő személyeknek jogtalan előnyt nyújtott azzal, hogy mentesültek egy mindenre kiterjedő, szakszerű nyomozás terhe alól, amely reálisan fenyegette őket büntetőjogi felelősségre vonással.

Az ügyészség szerint a nyomozásért csak az NNI felel – pedig nem

Az Elios-ügyben a nyomozást elrendelő Pest Megyei Főügyészség a felelősséget próbálja az NNI-re tolni. „A nyomozás felderítési szakaszában az ügyészség az esetleges panaszokat bírálhatja el, és kizárólag abban az esetben közli az álláspontját a nyomozó hatósággal, ha törvénysértést észlel. Ezen közlés pedig kifejezetten csak az észlelt törvénysértésre vonatkozhat. Jelen ügyben ügyészi álláspont közlésére nem került sor.” – írta a Pest Megyei Főügyészség szóvivője az ügyészségnek a nyomozás eredményével kapcsolatos álláspontját firtató kérdésemre. Az ügyészség érvelése még a laikus számára is abszurd: „Ebben a bűnügyben a nyomozás a 2018. július 1. napjától hatályos Be. fogalmai szerint végig felderítési szakban maradt. (…) A felderítést a nyomozó hatóság teljes önállósággal végzi, amelyért kizárólagos felelősséget visel.

Vagyis az ügyészség azt állítja, hogy semmilyen felelőssége nincs[12] a 2018. január 21-én elrendelt nyomozással kapcsolatban, mivel az az öt hónappal később, 2018. július 1-jén hatályba lépett új büntetőeljárási törvény (Be.) szerint zajlott.

A valóság ezzel szemben az, hogy az eljárásnak januártól júliusig a régi, 1998. évi Be. hatálya alatt, és – mivel a nyomozást a Pest Megyei Főügyészség rendelte el – az általános gyakorlatból kiindulva szigorú ügyészi irányítás mellett kellett folynia. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy legalább július 1-jéig az ügyész volt az ügy ura, aki nemcsak felügyelte, de a legapróbb részeletekbe menően irányította is a nyomozást. Az ügyészség felelőssége az elszabotált nyomozásért egyértelmű – függetlenül attól, hogy ügyészségi forrásaim szerint a kommunikáció a nyomozókkal jellemzően szóban folyt.

Ahogy az egész eljárásra jellemző többi teljesen valószínűtlen mozzanatot, úgy azt is kizárhatjuk, hogy az ügyészség öt hónap alatt, de legkésőbb a nyomozás lezárásakor ne vette volna észre a fent részletezett súlyos szakmai hibákat, és a mögöttük kitapintható szándékot, ami a fentebb kifejtettek szerint egyértelműen felveti az NNI nyomozói által elkövetett hivatali visszaélés gyanúját. Ennek szándékos figyelmen kívül hagyásával viszont az eljáró ügyészek maguk is bűncselekményt követhettek el.

Bűnpártolás, hivatali visszaélés vagy bűnszervezetben való részvétel?

Kezdjük a puhább, közvetett bizonyítékokkal, amelyek a hivatali visszaélést közvetlenül nem bizonyítják, de azt mindenképp, hogy az Elios-ügyben a nyomozás nagyon eltért a szokásos eljárástól.

Éppen Polt Péter Ingeborg Grässelének, az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága elnökének írt  leveléből tudjuk, hogy az elmúlt három évben összesen 15 ügyben rendelt el nyomozást az ügyészség az OLAF igazságügyi ajánlása nyomán. A 2016 eleje óta folyó eljárások közül az Elios-ügyön kívül mindössze egyet zártak le, egyébként az Elios-ügynél sokkal egyszerűbb megítélésű ügyekben is tart a nyomozás. Ehhez képest a 35 projektet, százas nagyságrendű tanúként, illetve gyanúsítottként szóba jöhető szereplőt érintő, több tízezer oldalnyi dokumentum áttanulmányozását igénylő Elios-ügyet 9 hónap alatt lezárta a nyomozó hatóság, és az ügyészségnek erre egyetlen szava sem volt. Viszonyításképp: ugyancsak OLAF-ajánlás alapján öt éve nyomoz a NAV az ügyészség instrukciói szerint egy sokkal egyszerűbb, és mindössze másfél milliárd forintos csalási ügyben.

Hivatkozásnak mégis itt lehet az az egy lezárt ügy: ebben 2016. május 9-én rendelte el az ügyészség nyomozást, nyolc hónappal később pedig meg is szüntették azt. Csakhogy ebben az esetben is nyilvánvaló az ügy politikai érintettsége. Az OLAF ellenőrei 2016-ban az akkor még hivatalban lévő fejlesztési miniszter, Seszták Miklós ügyeskedését buktatták le: Seszták még 2012-ben a hírhedt kisvárdai Ramiris-cége autószalonját minősíttette át társasházzá, hogy üzletfelei pályázhassanak a mikrovállalkozásokat célzó tízmilliós támogatásra. Az ügyészségnek nyilván ebben az ügyben is el kellett rendelnie a nyomozást, amit aztán az Elios-ügyhöz mérhető gyorsasággal le is zártak. Vagyis az elmúlt három évben az OLAF-ajánlás alapján indult 16 nyomozásból kettőt zártak eddig le: az egyikben Orbán Viktor egyik minisztere, a másikban a veje érintett.

„Az OLAF jelentésében foglaltakat a minden részletre kiterjedő nyomozás nem támasztotta alá” – állította a legfőbb ügyész. A valóság ezzel szemben az, hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársai a látszatra sem ügyeltek: nem keresték meg a például a Közbeszerzési Hatóságot, és – ahogy Pintér Sándor belügyminiszter egy képviselői kérdésre adott tavaly júliusi válaszából kiderült – közel fél évvel a nyomozás elrendelése után még nem volt gyanúsítotti kihallgatás az ügyben.

Ennél súlyosabban esik latba, hogy legalább öt érintett várossal kapcsolatban semmilyen nyomozási cselekmény nem történt: „Az országos rendőr-főkapitányságtól, megyei rendőr-főkapitányságtól sem kerestek meg bennünket.” – ezt Gyál polgármestere mondta tavaly a nyomozás lezárása után tartott közmeghallgatáson. Gyálon kívül még legalább három olyan városról tudunk – Hódmezővásárhely, Siófok, és Hatvan-, ahonnét még az iratokat sem kérték be a nyomozók.

„Jelen esetben nem kétséges, hogy az lett volna a törvényes eljárási cselekmény, ha minden önkormányzattól minden releváns iratot beszerez a nyomozó hatóság. Bármiféle szelekció gyanús, illetve az az eljárást megszüntető határozat mindenképpen törvénysértő, amely hiányos bizonyításon alapult, tehát az ügyészségnek az új Be. alapján is közbe kellett volna avatkoznia. Mulasztásával pedig hivatali visszaélést követhetett el.” – mondja erre egy gyakorló büntetőjogász. De ezen túlmenően felmerül, hogy ha az ügyészség észlelte a nyomozás során elkövetett törvénysértést – márpedig emberi számítás szerint észlelnie kellett -, azzal, hogy ezt nemhogy nem észrevételezte a nyomozó hatóságnál, de a nyomozás folytatására sem utasított, nem követett-e el bűnpártolást – hogy az egész Elios-ügy eltusolásában való szerepének büntetőjogi minősítéséről ne is beszéljünk.

Mit találhattak volna a nyomozók Siófokon?

2015. szeptember 15-én írta alá Lengyel Róbert, Siófok független polgármestere a közvilágítás-korszerűsítésről szóló, nettó 315 976 004 forint értékű szerződést az Elios Zrt-vel. A város ekkor már három éve rágódott a projekten, végül a tender itt is úgy alakult, hogy az Elios egyedüli pályázóként nyert, a becsült értéknél mindössze 1,5 százalékkal olcsóbb ajánlattal.

Tavaly márciusban Lengyel az ellenzéki országgyűlési képviselők által megalakított vizsgálóbizottság számára összeszedte a projekt dokumentációját – de ami ennél is fontosabb, átnézte az üggyel kapcsolatos teljes önkormányzati levelezést is. A jogász végzettségű volt rendőrszázados alappal gondolhatta, hogy a munkája nagyban megkönnyíti a nyomozást, hiszen elég beszédes mozzanatokra bukkant, amelyek alapján könnyen azonosíthatók nemcsak az Elios-ügy egyes ismert szereplői, de a hálózat helyi aktorai is. Bár Lengyelnek nem nagyon lehettek illúziói, arra még ő sem számított, hogy az NNI nyomozói egyszerűen átlépnek a siófoki anyagon.

Siófok 2011-ben nyert először uniós forrásból támogatást a közvilágítás korszerűsítésére, egy évvel később nettó 294 millióért az Elios – akkor még E-Os Innovatív Zrt. – nyerte el a munkát. Még ugyanebben az évben megjelenik a következő KEOP-kiírás, 2013 elején a város megbízza a Sistrade Kft-t a tenderterv elkészítésével, de a pályázatot a fejlesztési ügynökség februárban felfüggeszti, az elkészült terveket irattárba teszik.

2014 júniusában viszont újra aktivizálódik az önkormányzat, a beruházási ügyosztály három cégnek küld feltételes ajánlattételi felhívást egy újabb energetikai tanulmány elkészítésére. Csakhogy a lépésnek semmilyen előkészítő mozzanatát nem találni az iratok közt, még a levelet kiküldő ügyintéző levelezésében sem.  Egy héttel később viszont már szerződik az önkormányzat Hamar Endre cégével, a Sistrade-del. A hivatalos levelezésből nem derül ki, hogy miért feltételezik az önkormányzatnál, hogy lesz új pályázat. Viszont augusztus 4-én levél érkezik a Sistrade-től, amelyben az áll, hogy lesz új közvilágítás-korszerűsítési kiírás, ráadásul ebben a konstrukcióban már önrészre sem lesz szükség. És valóban, hat héttel később, szeptember 22-én megjelenik a KEOP-2014-5.5.0/K kódszámú kiírás. Szeptember 29-én felhívást adnak ki: projektmenedzsert, műszaki ellenőrt és auditort keresnek. A jelentkezésre 72 óra áll rendelkezésre, a határidő október 1-je. A projektmenedzseri feladatra Hamar másik cége, az Eupro Kft. lett a befutó, az audittal pedig az INS Energia Kft-t bízták meg.

Még a felhívás napján megy egy levél a Sistrade-nek a finanszírozással kapcsolatos kérdéssel – válasz viszont nem található az önkormányzati levelek között, noha a probléma megoldódott: ebből elég nyilvánvaló, hogy a Sistrade és a beruházási osztály érintett dolgozói közt a hivatalos levelezési csatornán kívül is volt érintkezés.

Október 1-jén dönt az Irányító Hatóság arról, hogy a LED-es technológiánál elfogadják a 100 ezer óra üzemidőt – öt nappal később a város nevében az Eupro már be is adja a pályázatot. Az év utolsó napján jön az értesítés, hogy 426 millió nyert a projektre Siófok.

2015 január 13-án a beruházási osztály ügyintézője sürgős jelzéssel megkeresi az Ész-Ker Kft-t: a városnak szerződése van a céggel, azonban csak 100 milliós értékhatárig, és csak a saját forrásból történő beszerzésekre. Ezért január 27-én ajánlatkérési felhívást tesz közzé az önkormányzat a közbeszerzési tanácsadói feladatok ellátására – a határidő január 30-a 12 óra. Az egyetlen pályázó az Ész-Ker, a beruházási osztály vezetője szerződést ír alá a céggel. (Az Ész-Ker körülbelül olyan távol van Tiborcz Istvántól, mint a Sistrade: a cég tulajdonosa, Kárpáti Péter 2013 óta tulajdonos Hamar Endre másik cégében, az ebben az Elios-ügyben is kulcsszerepet játszó Eupro Kft.ben.)

Május 27-én jelenik meg a Közbeszerzési Értesítőben az ajánlattételi felhívás, amit a Miniszterelnökség illetékesei előzetesen jóváhagytak. Június 15-én kerül sor azt ajánlatok bontására: mindössze két ajánlat érkezik, az Elios-é és a Mezei-Vill Kft-jé. Szeptember 3-án tárgyalja a tendert az önkormányzat Közbeszerzési Döntéshozó Testülete – a polgármester nem tagja a testületnek-, ahol a beruházási osztályvezető indítványozza, hogy a Mezei-Vill olcsóbb ajánlatát „kirívóan alacsony ellenszolgáltatás”-ra hivatkozva nyilvánítsák érvénytelennek. A testület egyetlen nem-kormánypárti tagja aggályoskodik, de az osztályvezető leszereli, így a Mezei-Vill pályázatát érvénytelennek nyilvánítják, és az Elios lesz a befutó. (Két hónappal korábban Salgótarjánban a döntéshozók nem érvénytelenítették a Mezei-Vill olcsó ajánlatát, így a város a legmagasabb ajánlathoz képest 88 millió forintot spórolt a Mezei-Vill-el.) Már csak az INS Kft. hiányzik a tablóról, de az is megvan hamar: októberben szerződik az önkormányzat Imrovicz cégével a záró audit elvégzésére. 2016 februárjában a fejlesztési minisztérium illetékesei helyszíni ellenőrzésen győződnek meg arról, hogy a siófoki Elios-projekttel minden rendben zajlott.

Vagyis ha pusztán a siófoki projekt esetében valódi nyomozás folyt volna, az NNI nyomozói már a felderítési szakban eljuthattak volna az Elios-projekt összes kulcsszereplőjéhez, hiszen Siófokon is felbukkant a fontosabb szereplők többsége: Hamar Endre cégei, az örök auditor INS Kft. és persze az Elios kulcsfigurái. Valószínűleg elég lett volna az Elios-ügyben aktív önkormányzati dolgozók híváslistáit és levelezését összevetni a projekt előrehaladásával, és magyarázatot keresni a pályázati folyamat néhány mozzanatára ahhoz, hogy a nyomozók fel tudják rajzolni a bűnszervezet belső és külső kapcsolatrendszerének túlnyomó részét. Éppen ezért van abban ráció, hogy sem itt, sem a másik nem kormánypárti irányítású érintett városban, Hódmezővásárhelyen nem vállalták még az alapdokumentumok elolvasását sem a nyomozók: kezelhetetlen helyzetet teremtett volna, ha maguk a polgármesterek kérés és kérdés nélkül eléjük tárják a szervezett csalás (újabb) nem cáfolható bizonyítékait.

Becker András

[1] 2009 augusztusában alakulnak meg az első ES Kft-k, majd egy évvel később ezek beolvadásával indul az ES Zrt, néhány hónap múlva már E-Os Innovatív Energetikai Zrt., 2013-tól Elios Innovatív Energetikai Zrt. Tiborcz István a kezdetektől meghatározó szereplője a cégnek, hol közvetett tulajdonosként, hol vezető tisztségviselőként. Hogy összesen mennyit keresett az Elios-projekttel, azt pontosan nem lehet tudni, de csak a cég 2015-ös, az itt tárgyalt ügyek lezárulta  után történt eladásával 3 milliárd forintra becsülhető bevételre tett szert.

[2] A cikk megírásában nélkülözhetetlen segítséget kaptam volt, illetve jelenleg is aktív, a területet jól ismerő ügyészektől, bíróktól és ügyvédektől – talán nem meglepő, hogy ezt a segítséget névre szólóan csak személyesen tudom megköszönni nekik.

[3] 2014. január 1-jéig az uniós pályázatok irányító hatóságai a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) szervezeti egységeiként működtek, az NFÜ kormányzati felügyeletét pedig a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium látta el. (2013. július 31-től december 31-ig a Lázár János vezette Miniszterelnökség.) Az irányító hatóságok feladata lényegében minden, az uniós fejlesztésekkel kapcsolatos tevékenységre kiterjedt, de a nagyobb volumenű ügyekben a végső döntéseket a kormány fejlesztési kabinetje hozta. A miniszterelnök 2015-ben lényegében elismerte, hogy az akkori fejlesztési miniszterrel heti szinten egyeztettek ezekről a pályázatokról.

[4] Btk 373. § (1) Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz, csalást követ el.

[5] Btk 376. § (1) Akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg, és ebből folyó kötelességének megszegésével vagyoni hátrányt okoz, hűtlen kezelést követ el

[6] A közbeszerzési eljárásban az ajánlatkérőnek – ebben az esetben a kiíró önkormányzatnak – kötelessége meghatározni a projekt becsült költségét. Ennek egyik legáltalánosabb módszere a beszerzés tárgyára vonatkozó indikatív – a kiíróra nézve nem kötelező – ajánlatok bekérése: más információk mellett ezen kvázi-piaci ajánlatok alapján határozzák meg a projekt várható költségét.

[7] A Btk. 396. § (1) a) pontja szerint költségvetési csalást az követ el, aki „(…) költségvetésből származó pénzeszközök vonatkozásában mást tévedésbe ejt, tévedésben tart, valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy a valós tényt elhallgatja” A (9) bek. a) pont alapján költségvetési csalást  az EU által nyújtott pénzalapok terhére is el lehet követni.

[8] Az Elios-szal később szerződő önkormányzatok egyes esetekben jól láthatóan kimaxolták a pályázott összegeket: Szolnok például a manipulált indikatív ajánlatok alapján úgy kapott a KEOP 5.5.0/A/12 pályázati konstrukcióban közel 1 milliárd forintot, hogy mindkét pályázata kevesebb mint 5 millió forinttal, azaz 1 százalékkal maradt az 500 millió forintos maximális pályázható összeg alatt. Kalocsa hasonló pályázata 481 milliót kapott, Vácé 496 milliót.

[9] Btk. 410/A. § Aki azért, hogy jogtalan előnyt szerezzen vagy jogtalan hátrányt okozzon, bennfentes információt illetéktelen személynek vagy személyeknek átad, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

[10] A Btk. 396. § (5) b) pontja szerint „A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha (…) a különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalást bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el.

[11] Btk. 420. § (1) Aki a közbeszerzési eljárás, illetve a koncesszióköteles tevékenységre vonatkozóan kiírt nyílt vagy zártkörű pályázat eredményének befolyásolása érdekében az árak, díjak, egyéb szerződéses feltételek rögzítésére vagy a piac felosztására irányuló megállapodást köt, vagy más összehangolt magatartást tanúsít, és ezzel a versenyt korlátozza, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

[12] „A legfőbb ügyész és az ügyészség független, az igazságszolgáltatás közreműködőjeként mint közvádló az állam büntetőigényének kizárólagos érvényesítője. Az ügyészség üldözi a bűncselekményeket, fellép más jogsértő cselekményekkel és mulasztásokkal szemben, valamint elősegíti a jogellenes cselekmények megelőzését.” – írja ehhez képest az ügyészség feladatáról a 2011-ben elfogadott Alaptörvény.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom