Nyugaton a helyzet: még sehol sincs a választás, de már elfajult az adok-kapok Győrben

„Kamuzik”, „ahogy a felesége mondta: borzasztóan befolyásolható ember”. Ezeket a volt és a jelenlegi győri polgármester állítja egymásról, és még ennél cifrábbakat is. Az alábbi összeállításban áttekintjük a választás hátterét és a jelenlegi viszonyokat, ahogy júniusig tartó sorozatunkban minden fontosabb hellyel is meg fogjuk tenni ezt.

Váratlanul pezsgett föl a győri közélet, és került ismét a média látókörébe. A hosszú ideje biztos fideszesnek elkönyvelt, ráadásul prosperáló város Borkai Zsolt emlékezetes szexbotránya miatt került a figyelem középpontjába, és vált a 2019-es önkormányzati választás szimbolikus csataterévé. Borkai szűk győzelme, majd lemondása, végül az időközi voksoláson Dézsi Csaba András elődjénél jóval egyértelműbb diadala, úgy tűnt, lenyugtatja a kedélyeket, és visszazökkenti a dolgokat a régi kerékvágásba. Ráadásul beköszöntött a járványidőszak rendkívüli jogrenddel, amely nem hagyott teret a helyi csörtéknek, és jelentősen megerősítette a polgármester szerepét.

A stabilnak tűnő helyzetet újból Borkai Zsolt mozgatta meg. Az expolgármester olimpiai bajnok több egymást követő interjúban erősítette meg, hogy megint célba veszi a városvezetői posztot, függetlenként kíván indulni a jövőre esedékes választáson. Reményeit arra alapozza, hogy a nevével fémjelzett időszak látványos fejlesztéseket jelentett a városnak. Indulása ugyanakkor az ellenzéket is bizakodással töltötte el: ha Borkai az ő szempontjukból jól osztja meg a fideszes szavazatokat, nevető harmadikként a jelöltjük futhatna be. Már amennyiben körvonalazódna elképzelés a közös jelöltről. Az ellenzéki pártok a puhatolózásnál sem tartanak, viszont már akadt olyan külsős szereplő is, aki bejelentette a saját indulását.

Városálom

A lázas versengés tán érthető is: Győr magyar viszonylatban gazdag és regionális szempontból is roppant kedvező helyen fekvő város, három fővárost összekötő út találkozásánál terül el. A térség Budapest után rendre a legnagyobb egy főre jutó GDP-vel rendelkezik, és az Audi-gyár megtelepedése – pusztán a számokat tekintve – tovább lendített a településen és környékén. A város költségvetési helyzetét stabilnak tartották többnyire, csupán az utóbbi időkben röppentek föl pénzügyi gondokat emlegető kritikák. Az ezzel kapcsolatos számháború – ahogy az alábbiakból is kiderül – vélhetően a választási kampány egyik témája lesz.

 

Győrt manapság ugyan jobboldaliként könyvelik el, s valóban létezik olyan helyi hagyomány, amelyre a konzervatív politika építeni tud. A város püspöki székhely, jelentős evangélikus és református közösséggel is rendelkezik (ezt a vallási sokszínűséget és élénkséget van hivatva bemutatni az Öt templom fesztivál), így nem meglepő, hogy a KDNP már a rendszerváltáskor jóval az országos átlaga fölött teljesített. Ám ez csak az egyik arca a településnek. A XIX. század végétől nagy fokú iparosítás indult meg, a XX. század második-harmadik évtizedére az iparban foglalkoztatottak aránya majdnem elérte a lakosság felét, így a város szinte az egész Horthy-korszakban szocdem képviselőt (is) küldött az országgyűlésbe. A szociáldemokrata pártnak a háború után, az 1945-ös nemzetgyűlési választáson is Győr volt az egyik fellegvára.

1990-et követően a kereszténydemokrata és szociáldemokrata vonulat kiegészült azzal, hogy a szocializmus évtizedeiben Győr számított a nyugati hatásoktól legkevésbé elszigetelt helyek egyikének, ebből következően a leginkább nyugatosnak tartott szervezet, az SZDSZ is jelentős befolyásra tett szert. A közélet ennek megfelelően kellően színes lett, választottak SZDSZ-es, MDF-es, később szocialista és fideszes országgyűlési képviselőt is, míg az ország nagyvárosaihoz hasonlóan az első önkormányzat szabad demokrata többségű és vezetésű volt. 1994-ben aztán az utolsó tanácselnök, az MSZP-s Balogh József került a polgármesteri székbe. A helyben rendkívül népszerű Balogh 12 évig állt a város élén, és két cikluson át az egyik győri körzetet is képviselte a parlamentben.

 

Balogh utódját évek alatt módszeresen igyekeztek fölépíteni az egyik alpolgármestere személyében. A Fidesz nem is látott sok esélyt a polgármesteri hivatal bevételére, ezért a városi szervezet erős embere, Szijjártó Péter nem is szállt ringbe a pozícióért. Azonban az akkori szocialista pártra jellemző helyi alkuk következtében inkább a kajak-kenu szövetség egyik vezetőjét hívták meg polgármesterjelöltnek, aki viszont nem sokkal a kampány előtt visszalépett. Ezt követően a helyi pártszerv megint nem az évek óta építgetett politikust, hanem a másik alpolgármestert jelölte a tisztségre, majd megérkezett az őszödi beszéd hurrikánja is, így az eredetileg polgármesterjelöltnek kitalált olimpia bajnok Borkai Zsolt viszonylag simán masírozott be a városházára.

Vállalkozóbarát környezet

A kétezres évek második felének káoszában és a baloldali-liberális kormány lassan minden mélységet megjáró megítélése mellett nemigen akadt olyan ellenzéki városvezető, aki népszerűtlen akart volna lenni. Borkai 2010-ben a parlamentbe is bekerült, és még abban az évben a Magyar Olimpiai Bizottság elnöki tisztségét is megszerezte. Minden együtt volt ahhoz, hogy a globális pénzügyi válság után, az uniós pénzesőben kapcsolatait és a város kedvező fekvését kihasználva jelentős fejlődés induljon el. Ráadásul a kilencvenes évek óta jelen lévő Audi komoly bővítésre szánta el magát. A bajok gyökere is itt keresendő. A gyarapodás elkezdett egy vállalkozói kört is gazdagítani, melynek egyes tagjait az ominózus jachtúton meg lehetett csodálni. Már 2012-ben írt róla a HVG, hogy az Audi logisztikai központjának kiszemelt földek miként kerültek Borkai barátjának, Rákosfalvy Zoltán ügyvédnek a tulajdonába, és az önkormányzati átminősítések után miként adott rajta túl busás haszonnal.

Több fideszes forrás egyértelműen Rákosfalvyt jelölte meg annak okaként is, hogy Borkai 2017-ben elvesztette az olimpiai bizottsági elnöki tisztét. A Rákosfalvy körül kialakuló társaság a Fidesz környékén is többeknek csípte a szemét, többen említik itt Paár Attilának, Tiborcz István üzlettárásának, a Győrben komoly érdekeltségekkel rendelkező milliárdosnak a nevét. Mindez azonban Borkai polgármesterségét nem rengette meg. Ahhoz a szexpartys-jachtos felvétel kellett, amelynek útját folyamatosan fideszes kapcsolatokkal bíró szereplők szegélyezik. Aligha csoda, hogy hiába nyerte meg a választást Borkai, renoméját a pártjában nem tudta helyreállítani, előbb a Fideszből, majd a város éléről kényszerült távozni.

Az ellenzéki reményekkel ellentétben az időközi választást az ősfideszes kardiológus, Dézsi Csaba András nyerte meg. Dézsi 1994 óta minden önkormányzati választáson győzött a nádorvárosi választókörzetben, egyszer parlamenti képviselőnek és egyszer polgármesternek is indította a pártja, de akkor nem járt sikerrel. A Borkai-érában Dézsit Szijjártóhoz hasonlóan igyekeztek félreállítani, de míg az utóbbi az országos politikában vigasztalódott, az előbbi a közgyűlés hátsó padsorába és az általa alapított szívcentrumba vonult vissza. Borkai bukását követően kampányának emlékezetes momentuma volt, hogy nemcsak a kormányzati potentátok sorakoztak föl mellette, de megtámogatta Lovasi András, liberálisnak tartott zenész is.

Látszólag tehát adott volt, hogy a kormánypártokénál szélesebb támogatottságot élvezzen Dézsi, és előre lefutottnak tekinthető legyen a ’24-es választás. Ehhez képest meglepő hevességgel robbant ki a választási harc. Az Átlátszó megkereste az érintetteket, beszéltünk a jelenlegi és az előző polgármesterrel, valamint a közgyűlés több ellenzéki tagjával is. Az elmondottakból az volt elsőként leszűrhető, hogy a törésvonalakat leginkább a múlt megítélésének különbözősége, illetve azonossága rajzolja ki. Borkai és az ellenzék egyetért abban, hogy Dézsi elmúlt három és fél évének mérlege lesújtó. Dézsi és az ellenzék között nézetazonosság van azt illetően, hogy a Borkai-korszak öröksége összességében pocsék. Borkai és Dézsi azonos véleményen vannak arról, hogy nincs véleményük az ellenzékről.

Az elmúlt tizenhárom év

Borkainak nem csupán az országot megrázó botrányát hányják ellenfelei a szemére, de elsősorban az addig vezető folyamatot, vagyis azt, hogy egy klikk kezébe csúszott át a város feletti irányítás. Ebből következően az elköltött támogatások és a megvalósult befektetések legalább annyira tekinthetőek elszalasztott lehetőségnek, mint a várost gyarapító tényezőknek. Dézsi egyértelműen fogalmaz: „Borkaiék kétségkívül bővítették az ipari parkot – ami leginkább magánszemélyeket gazdagított”. Amikor arról kérdezzük, hogy a testületben ülő képviselőként – ha így van – mindezért nem érez-e felelősséget, mellőzöttségét említi. „Az Audi-földek nem Nádorvárosban voltak, én viszont, miután leváltottak pártisztségemből és megpróbáltak eltávolítani a pártból is, a körzetemmel és a szívcentrummal foglalkoztam”. Most azonban foglalkozik mással is. Elmondása szerint alig talált olyan önkormányzati céget, amelyik megfelelően működött volna.

A vádakat sorolva a jelenlegi városvezető arra is kitér, hogy neki kellett befejeznie azt a gyakorlatot, hogy egy szolgáltatást csak egy ember nyújt a városnak, valamint kinevezett egy felelőst arra a feladatra, hogy ne fordulhasson többé elő, hogy tűz közeli vállalkozók azért bérelnek ki ingatlant, hogy megszüntessék az ott folyó tevékenységet, így akadályozva meg a konkurencia létrejöttét. Utóbbi jelenségről Pollreisz Balázs szocialista képviselő, Dézsi ellenfele az időközi választáson is beszámol. Erről a gyakorlatról hallani Győr-szerte, és ilyenkor Szabó Ervin vendéglátásban utazó vállalkozó neve szokott elhangozni, aki szintén ott volt Rákosfalvyékkal a jachton. Borkai ehhez annyit fűz hozzá, hogy nincs, és nem volt képben Szabó tevékenységét illetően, és négy éve megszakadt vele a kapcsolata, társaságát nem keresi. Rákosfalvyról annyit mond a volt olimpikon, hogy változatlanul a barátja, de nem tervezi, hogy győzelme esetén munkát adjon neki.

E ponton kérdezünk rá Borkainál, hogy mi a vélemény Paár Attiláról. „Nincs bennem harag” – feleli – „nem vagyok bosszúálló, meg nincs is miért”. Vannak ugyan érzései a róla készült felvételek nyilvánosságra kerüléséről, és nem bánja, hogy ezek az érzések a Partizán vele készített interjújában előtörtek. Nem érte váratlanul, hogy nekiszegezik a feltételezést, amely szerint a Fidesz áll a kiszivárogtatás mögött, de direkt nem készült rá ennél jobban. Ugyanakkor határozottan leszögezi, jelenleg nem ez foglalkoztatja, hanem az, hogy újra „gatyába rázzák a várost”.

Arra a kérdésre, hogy mit ért gatyába rázáson, azt válaszolja, hogy vissza kell hozni az egyenes beszédet és a kiszámíthatóságot. „Ez a polgármester kamuzik” – foglalja össze tömören a véleményét. „Évekig hallgattuk, hogy nincs pénz, most meg azt mondják, hogy van. Melyik igaz akkor?” – így Borkai, és hasonlóan vélekedik Pintér Bence helyi újságíró, az általa alapított Tiszta szívvel a városért egyesület jelöltje is a 24.hu-nak adott interjújában. Pintér egyenesen úgy fogalmaz, hogy csődközelben van a város. Dézsi elismeri, hogy a Covid és az energiaválság okozott gondot, de összességében nemhogy baj nincs, kifejezetten jól állnak. Úgy vette át a várost, hogy 14 milliárd volt a számlán, és most 63 milliárddal rendelkezik, állítja.

Az elmúlt három és fél év

Dézsinek amúgy azt róják föl, hogy egyrészt indokolatlan tisztogatásokat hajtott végre, szakembereket üldözött el a hivatalból, másrészt következetlen volt, és valótlanságokat állított a megtakarításokról, harmadrészt lelassult a város fejlődése, akadozik több felújítás, szolgáltatás is, negyedrészt pedig túlságosan nagy teret enged a hobbijainak és álmainak, így a szívügyének tekintett játszótérnek, valamint a 600 milliárdos kulturális negyednek. A polgármester az elbocsátásokkal kapcsolatban visszakérdez, mi van, ha ezeknek az okairól ő kezd el beszélni. A közbevetésre, hogy itt van rá a megfelelő alkalom, annyit jegyez meg, hogy még nincs itt az ideje.

A spórolással kapcsolatban fölmerülő uszodabezárásról azt mondja, hogy azért kellett ideiglenesen bezárni, mert korábban rosszul szigetelték le; az előző vezetés végül fóliával bélelte ki a medencét, s az alatta összegyűlt nedvességben baktériumok telepedtek meg, az egész pedig beázott, s az alatta levő gépészetre folyt, az elvezetését pedig meg kellett oldani. Borkai szerint is szörnyű állapotban van a gépészet, de úgy gondolja, ezt aligha lehet neki betudni, és egyből visszaszúr azzal, hogy az általuk fölépített 50 méteres legkorszerűbb uszodát is bezárták, noha azzal semmi hasonló probléma nem merült föl.

Dézsi azoknak a kritikáknak, amelyek a lelassuló fejlődésről és akadozó szolgáltatásokról szónak, határozottan ellentmond. „Azt ugye senki nem gondolja, hogy három év alatt romlott volna le az úthálózat, vagy leállítottuk volna a szociális bérlakás-programot, amikor az elmúlt években 410 lakást utaltunk ki?”. Pollreisz Balázs által fölvetett buszjáratlassulásra azt feleli, hogy valóban vitájuk van a Volánnal, és 100 milliót nem fizettek ki a cégnek, de nem ritkítottak járatot, és csak az ingyenes belvárosi körjáratot szüntették meg. Közben viszont a megöröklött 20 év fölötti átlagéletkorú járműparkot 10 évre vitték le, és mindegyiket légkondicionálóval látták el.

Dézsi némileg indulatosan reagál a kedvenc projektjeit kikezdő bírálatokra – az apróbbra és a nagyobbra egyaránt. A sokat emlegetett papagájokról elnevezett „Gerzson és Panka” játszóteret – mondja – ő hozta létre, ő szerzett rá pénzt a Szerencsejáték Zrt-től, a városnak egy fillérjébe sem került, és az is oda viszi gyermekét, unokáját, aki máskülönben élcelődik rajta. Míg a jóval nagyobb kaliberű, egyelőre csak papíron létező kulturális negyedről állítja, meg fogják csinálni. Most ez csupán annyit jelent, hogy vannak terveik, adott a cél, amerre mennek, de ez nem a holnapról szól. „Verne regényeiről is azt mondták, hogy fantazmagória, és ez a hely, a városháza is csak álom volt, amíg meg nem építették” – teszi hozzá. (A kulturális negyedről Dézsi az alábbi cikkben részletesen beszélt az Átlátszónak). Az mindenesetre igaz, hogy Győrben többen panaszkodnak a pezsgő városi élet hiányára, a szűkülő szórakozási lehetőségekre. Pollreisz is arról számol be, hogy Szombathelyre kell utazniuk, ha koncertre szeretnének menni. Borkai mindehhez azt fűzi hozzá, hogy az ő idejében nem így volt, minden hétvégén tömegek tolongtak a városi programokon.

Miközben a városvezetés kardoskodik egy olyan beruházás mellett, amelyben számosan kételkednek, addig sokan tartanak egy másik beruházástól, amelyet a városvezetés egyelőre cáfol. A múltbéli ügyek és a jelen nehézségei mellett, ami a kedélyeket borzolja, és a jövőt érinti, az a győrszentiváni állítólagos akkumulátorgyár ügye. „Nem lesz egészségre ártalmas üzem Győrben” – ismételgeti konokul Dézsi polgármester hozzátéve, hogy nincs jelenleg tervben akkumulátorgyár, de azt nem mondja ki, hogy nem is épül a jövőben ilyen. Borkai leszögezi, hogy nincs szükség a gyárra, Pollreisz népszavazást kezdeményezett róla, Pintér Bence meg tüntetést szervezett ellene, igaz, nem újságíróként, és nem említve, hogy politikai ambíciói vannak, hanem csak egyszerű „győri családapaként”. Mindazonáltal azt nehéz elképzelni, hogyha marad az uniós szabályozás, amely 2035-re kivezetné a belsőégésű motorok gyártását, és marad az Audi Győrben, akkor ne létesülne akkugyár is a városban vagy környékén.

Esélyek

Nyilván arról az ellenzék sem beszél, hogy mit tenne, ha az Audi egyértelmű igényt fogalmazna meg az üzem létesítésére, és mit tenne, ha konfliktus esetén fokozatosan kivonulna az Audi. Az ellenzék háza táján amúgy is némi tanácstalanság figyelhető meg. A Borkaival szemben alulmaradó DK-s Glázer Tímea és a Dézsitől vereséget szenvedő Pollreisz lejjebb adna az ambícióiból, amennyiben sikerülne jelöltnek találni egy köztiszteletben álló győrit, de egy kevéssé ismert, tapasztalatlan hírlapíró kedvéért egyikük sem szívesen tenné ezt meg. Pedig Borkai indulása esetén – amit a volt polgármester az Átlátszónak biztosra ígért, s állítja: nem tántorítja el semmi – az ellenzék helyzete nem eleve reménytelen. Győr Fidesz-szempontból ugyan a legjobb nagyvárosok közé tartozik, az EP- és országgyűlési választást alapul véve hasonló a támogatottsága, mint Debrecenben vagy Zalaegerszegen, és az ellenzék sem erősebb, mint azokon a helyeken, de az kiszámíthatatlan, hogy Borkai mennyi szavazót tud maga mögé állítani. Mindenesetre az expolgármester azt hangoztatja, hogy kedvenc politikusát változatlanul Orbán Viktornak hívják.

 

A kampány elindult, s noha a Fidesz hivatalosan még nem jelentette be jelöltjét, Dézsi Csaba András „meg volna lepve”, ha nem ő lenne az, és magabiztosan szögezi le: meg fogja nyerni a választást. Borkai indulását az olimpikon feleségének szavaival kommentálja: „borzasztóan befolyásolható ember”, és azt a kérdést teszi föl, hogy kik befolyásolják, kik állnak a háttérben. Szerinte Borkai politikusként lerombolta nimbuszát, s most sportlegendaként is megteheti. Borkai ugyanakkor nem tart ettől. A jachtozás részleteit boncolgató, néhány nem klappoló részletet fölemlítő faggatást azzal hárítja, hogy a győriek szemében azt követően, hogy a családja megbocsátott, már csak az ő magánügye, hogy kivel, miként és hányszor. Lényeg az, hogy azzal, hogy a jelenlegi városvezetés szerinte nem volt jó, a sors megadta számára, hogy újból elindulhat a polgármesterségért.

Hont András

(A borítókép Átlátszó-montázs, és a győri városházát, valamint Borkai Zsolt volt, Dézsi Csaba András jelenlegi polgármestert, továbbá Pollreisz Balázs, Glázer Tímea és Pintér Bence ellenzéki szereplőket ábrázolja. Portrék forrása: Facebook)