Bod Péter Ákos: a háborús infláció ócska, tényellenes szöveg

A hazai fogyasztói árak augusztusban 16 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbiakat, a magyar kormány továbbra is háborús inflációt emleget. Valóban beszélhetünk Magyarországon háborús inflációról? Mi okozta azt, hogy világviszonylatban is ennyire elszálltak nálunk a fogyasztói árak? Mik az inflációs várakozások a jövő évre nézve? Ezekben a kérdésekben volt segítségünkre Bod Péter Ákos közgazdász, egyetemi tanár, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke.

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szeptemberben közzétett tájékoztatása szerint a fogyasztói árak inflációja az előző év azonos időszakához képest 16,4 százalék volt augusztusban. A legutóbbi összefoglalónk után az uniós összehasonlítás mellett most az ukrán inflációval foglalkoztunk, azt vizsgálva, hogy lehet-e Magyarországon „háborús inflációról” beszélni?

Kezdünk felzárkózni

Augusztusban folytatódott az év eleje óta mérhető inflációs enyhülés. Ugyan továbbra is nálunk a legmagasabb az infláció az Európai Unión belül, azonban elkezdtünk egyre inkább felzárkózni a régióhoz. Az Eurostat adatbázisában 2023 augusztusa az utolsó olyan hónap, amikor minden EU-tagállam inflációs értékét ismerjük, így ez alapján tudunk átfogó összehasonlítást végezni. 

Módszertani különbségek miatt az Eurostat által mért hazai infláció minimálisan eltér a KSH számaitól. Augusztusban az előző év azonos időszakához képest Magyarországon 14,2 százalékos inflációt mértek, míg az EU-n belüli átlagos infláció csak 5,9 százalék volt. Magyarországot Csehország követte 10,1 százalékos áremelkedéssel, majd Szlovákia (9,6 százalék) és Lengyelország (9,5 százalék). Az EU-s átlagot alig haladta meg Szlovénia, ahol a fogyasztói árak emelkedése 6,1 százalék volt.

A teljes Európai Unión belül Spanyolországban és Belgiumban alakult augusztusban a legalacsonyabban az infláció, 2,4 százalékkal. Ugyanígy az északi országokban is enyhe, 4 százalék környéki inflációt mért az Európai Unió statisztikai hivatala. 

Nem háborús infláció van, hanem propaganda

A háború kitörése óta a kormány rendszeresen él a „háborús infláció” kifejezéssel. Orbán Viktor miniszterelnök még idén nyáron is arról beszélt, hogy a magyar gazdaság működésében a baj gyökere a háború, és amíg nincs béke, addig marad a háborús gazdaság és a háborús gazdasági körülmények. Ennek kapcsán összehasonlítottuk, hogy hazánkhoz képest Ukrajnában hogyan alakult az infláció 2021 óta. Egészen a 2023-as év elejéig az ukrán infláció magasabban alakult, mint a magyarországi. Ugyanakkor az idei év során hazánkban jóval lassabban mérséklődött az inflációs hatás mint a háborús helyzetben lévő Ukrajnában.

Bod Péter Ákos közgazdászt kérdeztük arról, hogy mennyire van a “háborús infláció” kifejezésnek helye Magyarországon, nevezhetjük-e így a jelenleg tapasztalható gazdasági helyzetet.

Bod Péter Ákos: Ez nyilvánvaló propaganda, teljesen komolytalan. Szerintem már azok is immunisok, akik ezt negyvenezerszer hallották. Azért propaganda, mert az egész európai, sőt globális inflációs hullám, ami 2021 nyarán elindult, az a háborúnál egy sokkal általánosabb üggyel van összefüggésben . Ez egy világjelenség, amin most jutottunk többé kevésbé túl. A Rogán-művek találmánya az, hogy hogyan lehet rákenni ezt általában másra, és ha lehet, akkor az ukránokra.  

Átlátszó: Mivel magyarázható az, hogy Magyarországon a 16 százalék körüli értékkel jóval magasabb az infláció, mint a háború sújtotta Ukrajnában, ahol csak 8,6 százalék?

Bod Péter Ákos: Az inflációnak nagyon sok fajtája van, amit említettem – a globális -, az alapvetően egy úgynevezett kínálati oldali infláció. Hirtelen kiderült, hogy nincs annyi üzemanyag, nincs annyi rakodómunkás, Sanghajban nincs annyi konténer, mint amennyi kell a világ újra indulásához. Hiszen a világ leállt 2020 március-áprilisában a járvány miatt, és amikor újraindult, akkor kiderült, hogy egy csomó mindenből hiány van. És amíg a gazdaság erre kínálati oldalról nem tud reagálni, addig az emberek megküzdenek az áruért, ráígérnek arra a konténerre, megemelik a tarifadíjakat, és így tovább. Ez az egész világot érinti. Hogy milyen arányban, az persze nagyon függ attól, hogy ami drágul, az mennyire kell az adott országnak. Például az olaj ha megdrágul (ahogy meg is drágult), az az olajigényes tevékenységeket nagyon megdrágítja, és azokat az országokat, amelyek sok olajat vesznek, jobban érinti, mint azokat az országokat, ahol nincsen nehézipar.

Van azonban egy keresleti oldali infláció is, vagyis hogy van-e az embereknek pénzük?  Ha a kormány oda zúdít egy jövedelemkiegészítést, akkor az megkönnyíti az árak megemelkedését, mert akkor az emberek meg is tudják fizetni azt. Magyarországon jelenleg recesszió van, a gazdaság csökken, tehát ilyenkor az infláció megy lefele. Megy is – csak sajnos nagyon magasról, és nagyon lassan. Ukrajnában óriási gazdasági visszaesés van a háború miatt, tehát kevés pénz van az embereknél, és ezért keresleti oldali komponensről nem tudunk beszélni. Ha valami drága, akkor nem tudnak belőle venni, vagyis nem emelkednek az árak. 

Na de akkor mégis miért 16 százalék  Magyarországon az infláció, amikor máshol csak 7-8? Van egy-két egyéb sajátos tényező, és az egyik az árfolyam. 

Az elmúlt időszakban a kelet-közép-európai valuták közül az euróhoz képest a forint vesztette a legtöbbet az értékéből.

Akinek export terméke van, az boldogan kiviszi, aki viszont importál és muszáj behoznia, az sokat fizet forintban és kénytelen megemelni az árakat. A forint gyengülése nagyon sokat megmagyaráz a magyar inflációból. Nálunk úgy igazán 2021 telén szabadult el, és nagyon jól tudjuk, hogy a 2022 áprilisi választás előtt a Nemzeti Bank alacsonyan tartotta a kamatokat, a költségvetés zúdította ki a pénzeket, nem szedtek be adókat, SZJA visszatérítést adtak, fegyverpénzt adtak, nagyvonalú hiteleket nyújtottak baráti vállalatoknak. Volt tehát itt egy keresleti oldali sokk is, mert akkor még az embereknél volt pénz. Ez 2022 nyarán megszűnt: lezajlott a választás, és 2023-ban most már csökken a reálbér. És ezért könnyen meg is ígéri a miniszterelnök, hogy nagy fejszével faragja le az inflációt.

Nem a kormány fogja vissza az inflációt, hanem a recesszió, vagyis az, hogy az embereknek nincsen pénzük.

Jövedelmi oldalról nincs, ami hajtaná felfelé az árakat. Ha a kínálati oldalon se lesz gond, tehát az olajár sem megy fel, és nem lesz aszály, nem lesz emiatt nagyon drága a mezőgazdasági termelés, akkor azok a tényezők, amik rájátszottak a 2021-es globális árszintemelkedésre, kiesnek, és akkor lehet reménykedni valamiben. Hogy miben, az már ennél bonyolultabb kérdés.

Átlátszó: Mik az inflációs várakozások az idei év végére, vagy akár jövő évre nézve?

Bod Péter Ákos: Éves átlagban mindenki úgy véli, hogy olyan 18 százalék körül fog alakulni, tehát év végén az előző év átlagához képest ennyivel lesz magasabb az árszint. A 2023-as év nagyon magasról indult, januárjában 26 százalék körüli volt a fogyasztói árindex, még nagyobb az élelmiszer-árdrágulás. Ugye akkor ütött be az az áremelkedési hullám, amit elindított a poszt-covid, rápakolt az orbáni költekezés, a forintárfolyam elszállása a 430-as euróval. A helyzeten rontottak a szerencsétlen kormányzati beavatkozások. A benzinárstop még 2021 októberében volt, még nem volt sehol sem háború. Ezért mondom, hogy ez a háborús infláció egy nagyon ócska, tényellenes szöveg. Ezeknek az intézkedéseknek a be- és kivezetése, az árak manipulálása az MNB szerint még rá is rakott 3-4 százalékot az inflációra. Az biztos, hogy a magyar politika rontott, árakat emelt, adókat fagyasztott be, aztán árrögzítéseket engedett ki a rezsiárak választások utáni megemelésével. Megriasztotta a boltosokat, hogy kötelezően akciózni kell, majd a kereskedők az összes további terméket felárazták, hogy behozzák a veszteségeiket.

A kutatóintézetektől azt látom, hogy decemberben 8 százalék körül lehet az előző év decemberéhez, a már recessziós 2022-es év végéhez mért árnövekedés, az éves átlag pedig 18 százalék környékén lehet. Aztán meglátjuk, hogy a jövő év mit hoz.

Szabó Krisztián – Pete Luca