Meghívásos közbeszerzések: így bábozzák el a tisztességes versenyt

Az Átlátszó évek óta vizsgálja a Magyarországon kiírt és elnyert közbeszerzéseket, az állami és önkormányzati szervek ugyanis a költségvetéseik jelentős részét – 2022-ben összesen 4590 milliárd forintot – közbeszerzéseken keresztül költik el. Közbeszerzéssel találkozunk mindenhol, ahol az állam például iskolát építtet, a kórházak röntgengépeket vásárolnak, vagy a Kormány kommunikációs szolgáltatásokat vesz igénybe. Vagyis ezeken az tendereken keresztül kerül a befizetett adó a különböző cégekhez, amelyek elvégzik az adott feladatokat. Nem mindegy azonban, hogy az eljárások kiírói a jó gazda gondosságával járnak el, vagy épp ellenkezőleg. Egy közbeszerzési szakértő segítségével bemutatjuk, hogyan lehet a törvényesség látszata mögött manipulálni a tendereket. 

Mivel a közbeszerzések nyerteseiről az egyes állami szervezetek egyedileg döntenek, fokozottan jelenik meg az előkészítésben és a döntéshozatalban résztvevő személyek felelőssége a nagy értékű tenderek kapcsán. Így alapvető elvárás lenne, hogy a közbeszerzési szabályok a lehető leghatékonyabb eszközökkel lépjenek fel már a korrupció kockázatát magában hordozó helyzetek elkerülése érdekében is. Ebben cikkben a közbeszerzéseknek egy olyan fajtáját mutatjuk be, amelynél nagyon nehezen érhető tetten ez az igyekezet.

Bár közbeszerzések célja éppen az lenne, hogy a közpénzeket tisztességes körülmények között, igazi versenyhelyzetben költsék el, a tenderek világa mégis a korrupció melegágya. Azt ugyanis, hogy végül ki nyerjen, sokféle módon lehet befolyásolni. Az egyik legegyszerűbb „módszer” az úgynevezett Kbt. 115.§ szerinti eljárásfajta, amely egy egyszerű meghívásos tendert takar.

A 115-ös eljárást akkor választhatja egy kiíró, ha építési munkát szeretne megrendelni, és annak az értéke nem éri el a nettó 300 millió forintot.

Ebben az esetben nem kötelező nyilvánosan meghirdetni a tendert, és nem is jelentkezhet rá bármely cég, csak akiket a kiíró meghív.

Ez egy könnyített terep arra, hogy a kiíró a megbízást valódi verseny nélkül adja oda egy kiszemelt pályázónak, akinek a biztos nyerés érdekében mindössze annyit kell tennie, hogy „hoz magával” még négy másik céget. A törvény szerint ugyanis legalább öt céget kell felkérni ajánlattételre, ugyanakkor nem feltétel, hogy ezt mindegyik meg is tegye. Sőt, tulajdonképpen az is elegendő, ha egy vagy két ajánlat érkezik, a többi cég pedig csak „egy név a listán”.

Fontos leszögezni: nem állítjuk azt, hogy minden meghívásos közbeszerzés irányított és korrupt. Ugyanakkor nyilvánvaló nyomai vannak annak, hogy az ilyen tenderek jelentős részében nem valósul meg valódi verseny. Ez főként azért jelent rendszerszintű problémát, mert a Közbeszerzési Hatóság adatai szerint tavaly

az összes nemzeti eljárásrendben lefolytatott közbeszerzési eljárás majdnem negyedét (23,9 százalékát) a 115-ös szabályok szerint folytatták le a kiírók, összesen 118,1 milliárd forint értékben.

Mindenkinek jó – kivéve az adófizetőket

És hogy miért ennyire népszerű a 115-ös eljárás?

A kiírónak ez a legkényelmesebb megoldás, mert nem kell sok energiát fektetnie a tender előkészítésébe és a meghívott cégek felkutatásába: elég egy céggel előre leegyeztetni mindent. Mivel nincs ellenérdekelt szereplő a történetben, egyszerű és gördülékeny a közbeszerzési folyamat: biztos lehet benne mindenki, hogy nem lesz kötekedés, nem fogják megtámadni az eredményt a versenytársak. És persze a lényeg: így biztos lehet benne a kiíró, hogy ki nyeri meg a közbeszerzést.

Leginkább persze a kiszemelt nyertesnek érdeke, hogy ne legyen valódi verseny, mert így olyan magas árat adhat, amilyet akar, illetve amennyit a kiíróval leegyeztetett. A túlárazásoknak ezekben az esetekben jellemzően a rendelkezésre álló források szűkössége szabhat határt (pl. az uniós projektet meg kell valósítani, de a költségvetési keret a pályázatban rögzítve van.)

A többi meghívott ebben a „konstrukcióban” csak veszíteni jön, mindössze a nevüket adják.

A látszat kedvéért néha megkérik őket, hogy adjanak be vesztes ajánlatot, hogy ne csak egy ajánlat érkezzen.

Összefoglalva: a 115-ös eljárás alapkoncepciójából fakadóan szinte felkínálja a lehetőséget a szereplőknek, hogy a fentiek szerint elbábozzák a tényleges versenyt. Sok esetben azonban nyilvánvaló nyomai vannak, hogy szó sincs tényleges versenyről a közbeszerzési eljárás során.

A kis cégeket juttatták volna vele előnyhöz

Felmerül a kérdés, hogy mi indokolja egyáltalán a meghívásos eljárás létjogosultságát. A parlament honlapján elérhető dokumentumokban az alábbi érveket találjuk a meghívásos eljárás mellett:

• egyszerűbb és gyorsabb így a közbeszerzés;
• a helyi kisebb cégeket lehetőséghez tudják juttatni a kiírók;
• osztrák mintát vettek alapul a szabályok kidolgozásakor.

Az első érvvel nem tudunk vitatkozni, egy előre lejátszott eljárásnál valóban nincs egyszerűbb és gyorsabb. A második megfontolás valóban lehet egy valid érv, bár más kérdés, hogy ez gyakorlatban megvalósul-e. Az osztrák példára való hivatkozás ugyanakkor nem tűnik megalapozottnak: lehet, hogy Ausztriában ez az eljárásfajta jól működik, de az is lehet, hogy ott sem. Ezt nem tudjuk.

Egy dolog viszont biztosnak tűnik:

Magyarországon rengeteg visszaélés történik ezzel a fajta közbeszerzéssel kapcsolatban,

és ezen semmit nem változtat az, hogy az osztrák rendszerben milyen megoldások léteznek.

Érezhette a jogalkotó is, hogy így is problémás ez az eljárás, ezért két további feltételt fűzött a meghívásos közbeszerzés alkalmazásához:

1. a kiírónak a tisztességes verseny biztosításához megfelelő számú, teljesítésre képes gazdasági szereplőről kell legyen tudomása. Ezt ugyanakkor a gyakorlatban senki nem ellenőrzi, a kiírók pedig ritkán végeznek részletes piacfelmérést.
2. A kiírónak a meghívott cégek személyét lehetőség szerint változtatnia kell. A cégek rotálásának szabályairól a Közbeszerzési Hatóság útmutatót adott ki, amely azonban arra a konklúzióra jutott, hogy elegendő, ha az egymás után kiírt 115-ös eljárásokban a kiíró egyetlen meghívottat kicserél. Ez az értelmezés nyilván teljesen értelmetlenné teszi a rotálási kötelezettséget.

Az Integritás Hatóság megszüntetné

Nem véletlen, hogy a közbeszerzési törvény 2021-ben hatályba lépett módosítása – ugyan indoklás nélkül – megtiltotta a kiíróknak, hogy uniós pályázati pénzköltés esetén alkalmazni lehessen a 115-ös eljárást.

Az EU kérésére 2022-ben felállított Integritás Hatóság első, a magyar közbeszerzési rendszerre vonatkozó integritáskockázat-értékelési jelentésében pedig a következő megállapítás szerepel a 115-ös eljárással kapcsolatban:

„vannak olyan vélekedések, mely szerint nem »igazi közbeszerzés« valósul meg ilyenkor, mert eleve irányított módon kérik fel az ajánlatkérők az ajánlattevőket úgy, hogy már határozott elképzelésük van arról, hogy kivel szeretnének szerződni. (…) Vannak arra utaló elemzések, amelyek szerint ezen eljárások nem általánosságban a kkv-k, hanem csak egy vagy néhány helyi vállalkozás megrendeléshez jutását segítik.”

A Hatóság konkrétan a 115-ös eljárási fajta megszüntetését javasolta a jelentésben.

Csalásra utaló jelek

Bár könnyű kijátszani, a magyar közbeszerzési rendszer átláthatósága magas fokú, így nyilvános adatokban nincs hiány.

A 115-ös eljárásokhoz kapcsolódóan is bárki számára hozzáférhetőek a meghívott cégek adatai: a nyertesek, az, hogy kit zártak ki, és az ajánlatok összege is. Ezen információk alapján – számos tender vizsgálata után – a következő megállapításokra jutottunk.

Irányított eljárásra utalhat, ha:

• Egy kiíró esetében minimális változtatással folyamatosan ugyanazokat a cégeket hívják meg, de mindig ugyanaz a cég nyer.
• Több, egymástól teljesen független kiíró esetében ugyanazokat cégeket hívják meg egy ismétlődő nyertes esetén. Ezekben az esetekben feltehető, hogy a cégeket valójában nem a kiíró választja ki, hanem a nyertes „hozza magával”.
• Egyes cégeket szinte mindig meghívnak, de folyamatosan érvénytelen ajánlatokat tesznek, vagy egyáltalán nem nyújtanak be ajánlatot.
• Ugyanaz a közbeszerzési tanácsadó, aki a mintázat alapján inkább a nyerteshez kapcsolódóan jelenik meg egy kiírónál.
• A nyertes cégek elképesztő pontossággal tippelik telibe a becsült értéket, annak ellenére, hogy azt korábban sehol nem tették közzé. Ez nyilvánvalóan csak úgy lehetséges, hogy a közbeszerzést megelőzően a kiíró és a kiszemelt nyertes egyeztetett az árról. (A becsült érték eltalálása egyébként sokkal ritkább nyílt eljárások esetén.)

Termálfürdőben kapták az útmutatást

Azt, hogy a meghívásos pályázatoknál hogyan zajlik látszatverseny, hamarosan egy cikksorozat segítségével mutatjuk majd be.

Addig is álljon itt példaként Magyarország történetének eddigi legnagyobb, közbeszerzésekhez kapcsolódó büntetőügyének főszereplője: Boldog István, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei fideszes országgyűlési képviselő. Boldog a vád szerint informálisan és törvénybe ütközően befolyásolta a választókerületébe tartozó települések településfejlesztési uniós pályázatait. Az ügyészség szerint

a képviselő előírta az érintettek számára a 115-ös eljárás alkalmazását, és ezzel együtt azt is, hogy mely cégeket hívják meg a tenderekre.

Továbbá „javaslatot” tett a módszerbe beavatott közbeszerzési tanácsadó személyére is.

Az is kiderült, hogy Boldog István a cserkeszőlői fürdőben fogadta sorban a polgármestereket, akik a termálvizes medencében, egy szál fürdőgatyában kapták meg az eligazítást.

Nagy Szilárd, Kengyel község korábbi polgármestere – aki vádalku részeként mesélt a rendszer működéséről – így összegezte a közbeszerzési korrupciós ügy lényegét: „Boldog választotta ki az összes céget. Az egyiknek kellett nyernie, a másik nyújtotta be a felfújt ajánlatot.”

Katus Eszter

A cikk az Átlátszó és a K-Monitor együttműködésében, a Nyílt Társadalom Kezdeményezés Európáért (OSIFE) támogatásával készült. Nyitókép: Boldog István az uniós pályázatokról tart előadást 2021 szeptemberében, Szajolban. Fotó: Facebook