Sokat segített az ukrajnai menekülteknek adott uniós státusz, azonban többségük még mindig nehezen talál állást a befogadó államokban, különösen a végzettségének megfelelő munka megtalálása ütközik nehézségekbe – erről is beszélgetett az Átlátszó munkatársa a lengyelországi Gazdasági Fórumon több gazdasági és civil szervezet résztvevőjével. Ahogy a háború elhúzódik, egyre több menekült nem tervez hazamenetelt, miközben a tartózkodási engedélyük továbbra is legfeljebb egy évre szól.
Szeptember 5 és 7-e között tartották Karpaczban a lengyel Gazdasági Fórumot, Kelet-Európa egyik legnagyobb gazdasági-politikai konferenciáját. Az 1992 óta évente szervezett eseményt a varsói Keleti Tanulmányok Alapítványi Intézet szervezi, és programjaira rendszeresen meghívják a politikai és gazdasági elit szereplőit. Magyarországról idén például Szijjártó Péter külügyminiszter is részt vett egy beszélgetésen.
Az idei fórum egy másik panelbeszélgetésére a szervezők az Átlátszó újságíróját, Zubor Zalánt kérték fel moderátornak. A „Túlélés vagy integráció – menekültek Ukrajnából másfél év háború után” című kerekasztal-beszélgetésen a menekülteket segítő európai és amerikai szervezetek munkatársai vettek részt, akik megosztották tapasztalataikat a menekültek ellátásáról országos és európai szinten.
Ion Manole, a moldovai Promo-LEX Egyesület igazgatója arról beszélt, a háború kitörésekor a lakosság egy emberként mozdult meg a menekülők segítése érdekében, és a válság elején a civil szervezetek segítsége nélkülözhetetlen volt.
Az kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy Moldova tranzitország lesz, nem hosszú távú otthon a menekülőknek – ebből a szempontból rendkívül hasznosnak bizonyult a háború kitörése után meghozott, szabad mozgást biztosító uniós döntés,
és hogy a szomszédos uniós ország, Románia nyitva tartotta a határait.
A háborús menekülteknek nyújtott magyarországi civil segítségről az Átlátszó is írt. Tavalyi riportunkból kiderült, hogy az állami szervek egyes feladatok ellátásában (például a tovább utazó menekültek elhelyezésére) teljesen a civil önkéntes szerveződésekre hagyatkoztak, amelyek azonban végig lakossági felajánlásokból végezték a munkájukat, állami támogatást nem kaptak. Az állam eközben a Karitatív Tanácsnak adott egy 3 milliárd forintos összeget a menekültek segítésére, azonban a szervezet nem árulta el, ezt mire költötték.
2022 februárjában az Európai Unió egy gyorsan meghozott döntéssel ideiglenes védelmet biztosított a menekülő ukránoknak. Ez az újonnan bevezetett státusz nem azonos a korábbi, a Dublini II. rendeletben szereplő menekült vagy menedékkérői jogállással, ez ugyanis biztosította a menekülők számára a szabad mozgást az unió országai, sőt, az EU és Ukrajna között is, valamint feljogosította őket a befogadó országokban az oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, a szociális ellátáshoz és a lakhatáshoz való hozzáférésre.
Thomas Tighe, az amerikai Direct Relief jótékonysági szervezet vezetője arról beszélt: bár az uniós státusz feljogosítja az ukrán menekülteket a szociális szolgáltatásokra, például egészségügyi ellátásra, az, hogy ezzel valójában milyen ellátást vehetnek igénybe, országonként változik. Mint mondta, több uniós országban, például Szlovákiában a menekültek azzal szembesültek, hogy ugyan papíron van egészségbiztosításuk, valójában ez csak az ellátások egy szűk körét fedezi.
2022 júniusa óta a Direct Relief 3 millió dollárt biztosított például a egy mentális egészségügyi program finanszírozására, amely a Szlovákiában élő ukrán menekültek mentális egészségügyi támogatását szolgálja – ennek során 112 ukrán menekültet foglalkoztattak mentálhigiénés szakemberként, akik közel 25 000 személyt láttak el.
Aneta Jozwicka, a Provident Lengyelország vállalati ügyek osztályának vezetője arról beszélt: a „segítségnyújtás egy maraton”, a menekültek segítése érdekében nem elég az egyszeri felbuzdulás, hanem szervezett és hosszú távú erőfeszítés volt szükséges. Mint mondta, az első néhány hónap után Lengyelországban is alábbhagyott a lakosság segítési kedve, addigra azonban beindultak olyan intézményes programok, amik az ukránok munkaerőpiaci integrációját segítették.
Ezek között megemlítette a Provident anyaházának létrehozását, ami az ukrán menekült nőknek és gyermekeiknek lakhatást biztosított
– a válság elején ugyanis a menekülők mintegy 90 százaléka nő és kiskorú volt, mivel a hadköteles férfiak nem hagyhatják el az országot.
Maksym Wolosewicz, a Lengyel Polgári Együttműködési Intézet részéről az Ukrajnából érkező menekültek lengyelországi integrációjáról beszélt. Lengyelország hivatalos adatok szerint 1,5 millió menekültet fogadott be, és bár integrációjukat Lengyelországban sok tényező segíti (a két nyelv hasonlósága és a már a háború előtt ott élő nagyszámú ukrán közösség), munkavállalásuk sokszor nehézségekbe ütközik. Tipikus probléma, hogy a menekültek nehezen kapnak hosszú távra munkát, illetve hogy a végzettségüket nem tudják hivatalosan elismertetni. Emiatt a háború óta érkezett ukránok többsége a valós végzettségénél alacsonyabb képzettséget igénylő, tipikusan minimálbéres munkát vállal.
A helyzet Csehországban még nehezebb, mondta Martin Rozumek, az OPU – Menekülteket Segítő Szervezet ügyvezető igazgatója. Az országban ugyanis számos diplomás állás betöltéséhez nemcsak a végzettséget kell hivatalosan elismertetni, hanem adott szakmai kamarákba is felvételt kell nyerni. Ezek, véleménye szerint, a menekültválság óta kapuőrként működnek, és sokszor önkényesen akadályozzák, hogy az ukrán jelentkezők elhelyezkedhessenek a szakmájukban. „Emiatt nem javaslom Csehországot a menekülteknek, akik saját lábukra akarnak állni” – mondta.
A panel résztvevői egyetértettek abban, hogy a lépés nagyban segített megakadályozni, hogy a 2015-ös közel-keleti menekültválsághoz hasonló humanitárius válság alakuljon ki Európa külső határain. Alexander Dubowy, az Osztrák Integrációs Alap gazdasági együttműködésért felelős vezetője rámutatott, hogy az ukrán állampolgárok a hivatalosan is menekültként befogadottakhoz képest sokkal előnyösebb státuszt kaptak Európában. Másfél évvel a háború kezdete után azonban nem biztos, hogy ez a státusz a legmegfelelőbb. „Tavaly ilyenkor a menekültek több mint 75 százaléka azt mondta, rövid időn belül haza szeretne térni. Mostanra Ausztriában az arány már csak 40 százalék, azaz a többség belátható időn belül nem fog hazamenni” – mondta. Emiatt problémás az uniós ideiglenes védelmi státusz ideiglenes jellege, mivel ma a védelem legfeljebb egy évre kérhető, bár lejárta előtt újabb egy évre hosszabbítható. Dubowy szerint a közeli jövőben egy új, állandó tartózkodásra jogosító státusz lenne a megoldás uniós vagy nemzeti szinteken.
Zubor Zalán
Címlapfotó: Aneta Jóźwicka
A "legszigorúbb" szabályozás helyett jelenleg engedély nélkül működik a legnagyobb magyarországi akkumulátorgyár, a gödi Samsung gigaberuházása.
Dokumentumok megyén belüli, illetve budapesti szállítása - erre is használták az uniós pénzből bérelt Skodákat a szabolcsi kormányhivatalban.
Ezeket a kérdéseket most közzétesszük.
Az erdélyi magyarsággal kapcsolatos csörtéken túl a romániai szélsőséges AUR, valamint a Fidesz legkevesebb öt, egymásnak megfelelő dezinformációs narratívát használ. Ezek a narratívák megfelelnek a Kreml propagandájának.
