Háború Ukrajnában – ez történt februárban

Az ukrán védők számára egyre nagyobb problémát okoz a tüzérségi lövedékek hiánya, ennek ellensúlyozására az európai támogatók Ázsiából és Afrikából vennének lőszert. Az ukrán gazdaság kissé fellélegezhet, miután átment az Európai Bizottságon a 54 milliós segély. Emellett több EU-s állam hosszútávú biztonsági szerződést is kötött Kijevvel, ami újabb fegyverszállítmányokat is jelent. Továbbra is megoldatlan kérdés azonban a mozgósítás és az amerikai hadi segély ügye.

Havi háborús összefoglalónkban három aspektusból foglaljuk össze az ukrajnai háború fő eseményeit: mutatjuk a frontok, a hátország és a nemzetközi színtér legfontosabb fejleményeit 2024 februárjában. Előző havi összefoglalónkat itt olvashatja.

Az orosz megszállók hosszú idő óta először újabb várost foglaltak el Ukrajnában. Avgyijivka ostroma súlyos véráldozattal járt, az utolsó áldozat a veszteségekről beszámoló orosz haditudósító volt.

Zelenszkij elnök új főparancsnokot nevezett ki az ukrán hadsereg élére a döntéssel sokan elégedetlenek, de ez egyelőre nem vezetett nagy felforduláshoz. Oroszország az olajipart ért ukrán dróntámadások után leállította a benzin exportját, miközben Alekszej Navalnij halálával és Borisz Nagyezsdin kizárásával fokozódott az orosz ellenzék üldözése.

Mi történik a frontokon?

• Az orosz erők hosszas ostrom után elfoglalták a donyecki Avgyijivka városát és a környékbeli falvakat.
• Öngyilkos lett az egyik legismertebb orosz haditudósító, miután beszámolt az avgyijivkai csatában elszenvedett veszteségekről.
• Bahmut, Robotyne és Vuhledar mellett kevesebb eredménnyel támadnak az oroszok.
• Az ukrán légvédelem lelőtte az oroszok egyik legdrágább repülőjét, és tengeri drónokkal újabb hadihajókat süllyesztettek el.

Az elmúlt hónapban folytatódott a januári tendencia, az orosz erők a front több szakaszán is támadásokat folytatnak, amivel kisebb területi nyereségeket érnek el. Az ukrán fegyveres erők újonnan kinevezett főparancsnoka, Olekszandr Szirszkij „aktív védekezésként” jellemezte az ukrán erők feladatát, elmondása szerint céljuk, hogy lehetőleg az ellenőrzött területeket megtartva minél súlyosabb veszteségeket tudjanak okozni a támadó orosz csapatoknak.

Februárban a front legfontosabb eseménye Avgyijivka eleste volt:

a Donyeck város határában fekvő kisvárost gyakorlatilag 10 éve, a donyecki háború kezdete óta ostromolták az oroszok, a harcok miatt az egykor 30 ezres városból mostanra csak romok maradtak. A tavalyi év végén sikerült elfoglalniuk a város határában levő magaslatot (a Terrikon néven emlegetett salakhegyet), ellenőrzés alá véve a közeli területeket.

A város bekerítését célzó támadások nem jártak sikerrel, de a városi harcokban az oroszok (tüzérségi és légi fölényüket kihasználva) közel kerülve a város védőit ellátó utánpótlási vonalak elvágásához. Február 11-én az ukrán hadvezetés a városba küldte a 3. rohamdandárt, amelynek a feladata már a visszavonulás biztosítása volt. 15-én az ukrán hadsereg elismerte, hogy a városból „részleges visszavonulást” hajtanak végre, majd két nap múlva Szirszkij bejelentett Avgyijivka teljes kiürítését.

A kivonulás minden jel szerint nem volt teljesen rendezett, és a védők egy része fogságba került (nyugati becslések szerint több százan is fogságba eshettek, azonban orosz források nem tettek közzé felvételeket nagyszámú hadifogolyról).

Február 18-án olyan felvétel látott napvilágot, amelyen orosz katonák elfogott ukrán katonákat végeznek ki az elfoglalt Avgyijivkában,

ami a Genfi és Hágai Egyezmények szerint is súlyos háborús bűncselekmény.

Avgyijivka eleste után az oroszok a korábbiaknál gyorsabban tudtak előrenyomulni, láthatóan az ukrán erők nem építettek ki erős védelmi állásokat a város határainál. Nem sokkal Avgyijivka elfoglalása után az oroszok megszállták a várostól nyugatra fekvő kis falvakat (Sztepove, Lasztocskine és Szieverne). Február végére Orlivka és Berdicsi vonalában nagyjából stabilizálódott az új frontvonal.

Az oroszok ismételt előrenyomulását elsősorban a tüzérségi és a légi fölény teszi lehetővé. Ahogy korábban írtuk, a nyugati ellátmány akadozása miatt az ukrán erőknek tartalékolnia kell a tüzérségi lövedék-készleteket, így az orosz tüzérség ismét mintegy ötszörös tűzerő-fölénybe került. Avgyijivka elfoglalása ugyanakkor az orosz oldalon súlyos emberi és eszközveszteségeket okozott, különösen az offenzíva első szakaszában.

Februárban egy ismert orosz haditudósító, Andrej Morozov (Murz) a Telegramon azt írta, hogy az orosz erők 16 000 katonát és 300 páncélozott eszközt vesztettek Avgyijivka ostroma során (utóbbit az Oryx projekt által gyűjtött felvételek is megerősítik). Morozov két nap múlva törölte a bejegyzést, állítása szerint felettes tisztje utasítására, majd búcsúlevelet tett közzé, és öngyilkosságot követett el.

Az orosz erők más frontszakaszokon is támadásokat hajtottak végre, váltakozó sikerrel.

Bahmuttól nyugatra sikerült elfoglalniuk több ukrán védelmi pozíciót, és benyomultak Ivanivszke faluba. Szintén fokozták a támadásokat a tavalyi zaporizsjai ellentámadáskor visszafoglalt falu, Robotine irányában, minimális területi nyereséggel.

Herszonban az ukrán erők továbbra is tartják a tavaly elfoglalt hídfőt Krinki falu körül, bár az orosz hadügyminiszter, Szergej Sojgu tévesen azt jelentette, hogy „megtisztították” a falut. Egy február végén közzétett, Donyeck városától délre, Novomihajilivka mellett (Vuhledarhoz közel) készült felvételen egy sikertelen, tankokkal és más páncélos járművekkel végrehajtott támadás látszik, ennek során 25 jármű semmisült meg.

Dirección Mariinsky, Novomykhailivka, otro camino de muerte para los 🇷🇺 que no dejan de insistir por esa zona. Los 🇺🇦 se encuentran en una situación difícil, los combates se desarrollan en el propio pueblo, pero en una sola carretera fue posible destruir más de 25 blindados. pic.twitter.com/dH5G6tnTYm

— Poderío Militar 🇪🇸🤝🇺🇦 (@PoderioMilitar) February 27, 2024

A felvétel rámutat arra, hogy továbbra is megoldatlan probléma a nagy gépesített hadoszlopok sebezhetősége a fegyveres drónok, valamint a tüzérség és a felderítő drónok közös alkalmazásával szemben. Emiatt gyors offenzívákra hónapok óta egyik fél sem volt képes, a frontok helyzete sok helyen az I. világháború állásháborúját idézi.

A szárazföldi hadműveletekkel szemben Ukrajna februárban is a légi és tengeri színtéren tudott sikereket elérni. Február 23-án az oroszországi krasznodari régió felett

légvédelmi rakéta semmisítette meg az orosz légierő egyik legdrágább repülőgépét, az A-50 elektronikus légtérmegfigyelő gépet.

A veszteséget az egyik, a légierőhöz köthető orosz haditudósító („Fighterbomber” a Telegramon) is megerősítette. A mintegy 300 millió dollárt érő gép kulcsfontosságú a légtér ellenőrzéséhez. A típusból eddig 2-t vesztett el a háborúban Oroszország, mostanra már csak 6 maradt belőle, ami éppen hogy elég arra, hogy minden napszakban ellenőrizzék az ukrán front légterét. Hivatalos ukrán források szerint február második felében, 11 nap alatt az orosz légierő 12 SZU34-es vadászbombázóját is lelőtték. Ezt egyelőre orosz források nem erősítették meg.

Februárban két újabb hajót vesztett a Fekete-tengeri orosz flotta: 1-én egy az Ivanovec nevű korvettet, 14-én pedig a flotta egyik legnagyobb megmaradt hajóját, a Caesar Kunikovot süllyesztették el. Mindkét hajót MAGURA V5 ukrán fejlesztésű tengeri drónokkal támadták meg a Krím-félsziget partjaitól nem messze.

Mi történik a hátországban?

• Leváltották az ukrán fegyveres erők főparancsnokát, a hadseregben és a civilek között is rendkívül népszerű Valerij Zaluzsnyijt.
• Új törvényt fogadott el az ukrán parlament, amellyel megnyílhat az út a régóta szolgáló hadkötelesek leszerelésére.
• Oroszországban féléves exporttilalmat vezettek be a benzinre, miután ukrán drónok több olajfinomítóra is csapást mértek.
• Valakik boszniai, kirgiz és kazah számokról fenyegető üzeneteket küldenek kárpátaljai magyaroknak, a CCD orosz provokációtól tart.

Az ukrán hadvezetésben a háború legnagyobb változása történt februárban, amikor Volodimir Zelenszkij ukrán elnök bejelentette, hogy leváltja Valerij Zaluzsnyijt, a fegyveres erők főparancsnokát. Zaluzsnyij tábornok 2021 óta szolgált a hadsereg élén (Ukrajnában nem közvetlenül az államfő a fegyveres erők főparancsnoka, hanem az általa kinevezett tiszt), az ő nevéhez fűződött az ukrán fegyveres erők megreformálása a NATO-standardokat követve.

Zaluzsnyij rendkívül népszerű volt a katonaság és a civil lakosság körében is, a politikai vezetéssel való viszonya azonban nem volt felhőtlen.

Ez a probléma 2023 végén került előtérbe, amikor Zaluzsnyij az Economistban megjelent cikkben írt az ukrán hadseregben tapasztalható nehézségekről.

Zaluzsnyij parancsnoki működéséről részletesen és árnyaltan számolt be februárban az Euromaidan Pressnek az ukrán fegyveres erők több tagja.

A lap egy forrása szerint az, hogy Kijev nem esett el a 2022-es februári invázió során, nagyrészt annak volt köszönhető, hogy Zaluzsnyij megtagadta Zelenszkijék utasítását, mondvacsinált okkal Kijevben tartotta a 72 dandár katonáit,

akik aztán főszerepet játszottak a főváros védelmében. A politikai vezetés ugyanis a forrás szerint csak Donyeck és Luhanszk irányából vártak támadást, és nem számítottak arra, hogy az oroszok Kijev ellen vonulnak Belarusz irányából.

Zaluzsnyij a lap forrásai szerint (a korábbi szovjet iskolát követő tisztekkel szemben) sokszor szabad kezet adott a beosztottjainak, ami a háború elején nagyobb rugalmasságot biztosított az ukrán védelemnek. A főparancsnokot a beosztottjait motiválni próbáló, néha túlzottan előzékeny vezetőként írják le, aki azonban emiatt „nem tudott egységes parancsnokságot kiépíteni, megvédeni a hadsereget a katonai bürokraták terrorjától”, és elérni, hogy a politikai vezetés a lehető legnagyobb támogatást nyújtsa a hadseregnek.á

Zaluzsnyij utódja, Olekszandr Szirszkij korábban a szárazföldi hadsereg parancsnoka volt, és szintén fontos szerepet játszott az első orosz támadások visszaverésében, és a 2022-es harkivi és herszoni ellenoffenzívákban.

Ennek ellenére a megítélése jóval negatívabb, mint Zaluzsnyijé: több katonai forrás úgy tartja, elődjével szemben nem kíméli a katonái életét

(legnagyobb bírálói egyenesen „mészárosként” emlegetik), erre példaként Bahmut védelmét említik. Elődjével szemben Szirszkijt lojálisnak tartják Zelenszkij felé, ami magában hordozza azt a kockázatot is, hogy lehetővé teszi a politikai vezetés beavatkozását a katonai kérdésekbe. Mások katonai felkészültségét kérdőjelezik meg, a fiatalabb Zaluzsnyijjal szemben a régi szovjet iskola képviselőjének tartják az orosz származású, Oroszországban diplomázott Szirszkijt.

Ugyanakkor tőle sem áll távol a NATO-iskola sem: 2013-ban a Brüsszeli NATO-központban dolgozott, és az Euromaidan Press forrásai szerint alapvetően engedi szabadon dolgozni az alatta szolgáló tiszteket.  Szintén a javára írták, hogy rendszeresen ellátogat a frontra, és hogy a főparancsnoki kinevezése után tehetséges, „magas pozícióra méltó” fiatal tiszteket léptetett elő.

Januárban Zelenszkij sok bírálatot kapott a Zaluzsnyijjal való konfliktus miatt az ellenzéki politikusok irányából, napvilágot láttak olyan spekulációk, hogy a helyzet akár odáig fajulhat, hogy a parlament Zaluzsnyijt politikai vezetővé avatva megpróbálja elmozdítani az elnököt (orosz dezinformációs hálózatok is terjesztették, hogy a volt főparancsnok belépett Petro Porosenko pártjába). A vártnál azonban kisebb belpolitikai instabilitást okozott Zaluzsnyij leváltása. Ehhez az is hozzájárulhatott, hogy a volt parancsnok távozását sikerült rendezetten megoldani: távozásakor Zelenszkij kitüntette, és együtt fotózkodott az elnökkel és Szirszkijjel.

Egy február közepén megjelent közvélemény-kutatás alapján Zelenszkij támogatottsága 4 százalékkal csökkent a döntés óta, 64-ről 60 százalékra.

Egy, feltehetően orosz hátterű megfélemlítő kampány indult Kárpátalján is a magyar kisebbség ellen. Február 26-án az ukrán nemzetvédelmi tanács dezinformáció-ellenes központja (Center for Countering Disinformation, CCD) figyelmeztetett arra, hogy valakik a Kárpátalján használt, illetve magyar nyelvű Telegram-csoportokba belépett emberek telefonjaira küldtek uszító, fenyegető üzeneteket (hibás, láthatóan géppel fordított magyarsággal; „Árulók, fuss el! Fuss el gyorsabban magyarok a késre!!! Dicsőség Ukrajnának!” és hasonló szövegekkel).

#CCD_warns:

❌ Ukrainian ethnic Hungarians began receiving messages in 🇭🇺 calling them to „get out of Ukraine”.

▫️ The messages are allegedly from „Ukrainian nationalists,” but from accounts with mobile operator codes from Kazakhstan, Bosnia and Herzegovina, and Kyrgyzstan. pic.twitter.com/tMvBfLCzeE

— Center for Countering Disinformation (@CforCD) February 26, 2024

A CCD szerint „az ellenség próbál etnikai feszültséget szítani” a látszólag ukrán szélsőségesektől származó, de kazah, kirgiz és bosznia-hercegovinai mobilhálózatokról küldött üzenetekkel. A magyar kisebbség elleni, bizonyítottan orosz hátterű provokációra a háború előtt volt példa: 2018-ban három, az európai orosz hálózatokkal kapcsolatban álló lengyel állampolgár gyújtotta fel a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség székházát Ungváron.

Februárban a januárinál valamivel kisebb intenzitással folytatódtak az orosz bombázások. A tavaly téli bombázásokhoz képest most ezek a támadások kevés kárt tudnak okozni a civil infrastruktúrában. Orosz források szerint a támadások célpontja ezúttal nem is az infrastruktúra, hanem az elmúlt évben megerősödött ukrán hadiipar – mivel ezek a létesítmények hadititkok tárgyai, nem tudni, mekkora kárt tudnak bennük okozni az orosz támadások.

Valamivel többet tudunk arról, hogy az ukrán dróntámadások milyen károkat okoznak Oroszországban: az elmúlt hónapban folytatódtak az olajfinomítók, üzemanyagraktárak elleni támadások. Ukrajna egyik célja az orosz gazdaság és a háború finanszírozásának egyik fő lába a szénhidrogén-export gyengítése lehet.

A hónap végén Oroszország kénytelen volt felfüggeszteni a benzin exportját, hogy elkerüljék a hazai üzemanyaghiányt.

 

Putyin kiemelt célja, hogy a közelgő oroszországi elnökválasztás előtt elkerülje a belső instabilitás minden lehetőségét – az elégedetlenségnek táptalaja lehet a tavalyi év második fele óta ismét növekvő infláció, amit tovább ronthat az üzemanyag-árak elszállása. A múlt hónapban írtunk róla, hogy váratlanul sok támogatót szerzett Borisz Nagyezsdin kampánya, aki kifejezetten háborúellenes jelöltként szállt volna szembe Putyinnal. Nagyezsdin indulását azonban a hónap végén adminisztratív eszközökkel ellehetetlenítették – ahogy ez a közelmúltban is történt minden, viszonylag komolyan vehető ellenzéki induló esetén Oroszországban.

Nagyezsdin február 23-án kijelentette, nem hívja az utcára támogatóit, hogy tiltakozzanak a kizárása ellen. Úgy fogalmazott, nem akarja kitenni a támogatóit a rendőri erőszaknak, mivel „tanult Navalnij hibájából”. Alekszij Navalnij volt az utolsó ellenzéki politikus, aki nagy tömegeket tudott megmozgatni Putyin rezsimjével szemben. Navalnij február 16-án, tisztázatlan körülmények között halt meg a börtönben, három éve tartó fogság után. Navalnij halála után az orosz hatóságok mindent megtettek, hogy a politikus halála ne robbantson ki rendszerellenes megmozdulásokat: a rendőrök Oroszország-szerte letartóztatták azokat, akik koszorúkkal, gyertyákkal próbáltak megemlékezni Navalnijról. A politikus édesanyjára nyomást gyakoroltak, hogy csak akkor adják át neki fia holttestét, ha nem rendez nyilvános temetést. Végül engedélyezték Navalnij eltemetését, de február 29-én az elhunyt politikus támogatói arról adtak hírt, hogy valakik a halottszállítók fenyegetésével próbálják megakadályozni a szertartást.

Az ukrán parlamentben továbbra is vita tárgya a mozgósításról szóló törvényjavaslat. A februárban menesztett főparancsnok, Valerij Zaluzsnyij korábban arról beszélt, hogy az ukrán hadseregben fellépő emberhiány miatt félmillió új tartalékos katona mozgósítására lenne szükség. Ezt Zelenszkij akkor nyíltan elutasította, azonban a kormány hamarosan benyújtott egy mozgósításról szóló javaslatot, ennek azonban az első változatát a parlament elutasította.

Az eredeti javaslatot azóta többször is átírták a parlamentben, ezek alapján biztosnak tűnik, hogy sokkal enyhébb mozgósítást szeretne a politikai vezetés.

A legutóbbi, honvédelmi bizottsági vita során kikerült a javaslat egyik fő eleme, a hadkötelezettségi korhatár 27-ről 25 évre történő csökkentése, és az is, hogy a hatóságok befagyaszthatják a sorozás alól kibúvók bankszámláit.

Ezzel egyidőben a parlament és az elnök elfogadott egy jogszabályt, ami a sorkatonák leszerelését teszi könnyebbé. Az újonnan aláírt törvényjavaslat kimondja, hogy azokat a sorköteles katonákat, akiknek a hadiállapot bevezetése miatt váratlanul meghosszabbították a szolgálati idejét, az eredetinél 12 hónappal hosszabb szolgálati idő után le lehet szerelni.

Az ukrán médiában megjelent vélemények szerint a lépés hozzájárulhat a mozgósítási rendszer régóta esedékes reformjához, ehhez azonban a parlamenten is át kell mennie a mozgósítási törvénynek. Bár Ukrajnában már több mint két éve hadiállapot van érvényben, jog szerint valójában nem vezettek be általános hadkötelezettséget vagy sorkatonaságot. Az ellentmondásos rendszerben a 18 és 60 év közötti férfiaknak regisztrálniuk kellett magukat hadkötelesként, és tilos lett elhagyniuk az országot. A tényleges behívás alól viszont sokan mentesültek, például a nélkülözhetetlen munkakörben dolgozók és a 27 év alatti fiatalok. A behívókat eközben nehezen átlátható, ad-hocnak tűnő módon osztogatták, és tévedésből a hadkötelességből felmentett emberek is gyakran kaptak behívót.

Mi történik a nemzetközi színtéren?

• Elfogadta az Európai Unió az Ukrajnának juttatandó 54 milliós gazdasági segélyt, miután Orbán Viktor kézzelfogható engedmény elérése nélkül elállt a vétójától.
• Továbbra is blokkolja az amerikai kongresszus az Ukrajnának szánt katonai támogatásról szóló javaslatot.
• Több európai ország kétoldalú védelmi megállapodást írt alá Ukrajnával.
• Izrael az ellenséges drónok és rakéták detektálására használt rendszert ad Ukrajnának, miután Moszkvában tárgyalt a Hamász küldöttsége.

A hónap fő trendje az Ukrajnának nyújtott európai segítség erősödése volt, miközben az amerikai támogatás jövője továbbra is kérdéses. Februárban az amerikai szenátus nagy többséggel elfogadta azt a külföldi katonai segítségnyújtásról szóló javaslatot, ami lehetővé tenné több tízmilliárd dollár értékű katonai eszköz átadását Ukrajnának. Csakhogy a csomagot a Képviselőháznak is el kell fogadnia – itt a legnagyobb akadályt a többségi Republikánus Pártot, azon belül a Donald Trump híveit képviselő házelnök, Mike Johnson jelenti, aki nem volt hajlandó napirendre tűzni a csomagot.

A republikánusok obstrukciója után a Ház egészen a hónap végéig szünetet tart, így biztossá vált, hogy a segélyt februárban sem sikerül elfogadtatni. Johnson elmondása szerint támogatná a segélyt, de csak akkor, ha azt párosítják egy idegenrendészeti reformmal – azonban egy ilyen tartalmú páros törvényjavaslatot szintén elutasított. Kérdéses, hogy a republikánus képviselők mekkora része támogatja elvi szinten a külföldi szövetségesek katonai támogatását. A párt politikusainak egy kis része nyíltan oroszbarát; a republikánusok de facto vezetőjévé előlépett Trump is ellentmondásosan viszonyul a kérdéshez. Trump februárban felvetette, hogy Ukrajnának később visszafizetendő hitelként kéne adni a katonai támogatást. Csakhogy ez aligha lenne lehetséges, hiszen Ukrajna nagyrészt valójában nem pénzt kap, hanem katonai eszközöket az amerikai raktárakból, valamint kiképzést és technikai segítséget. Amiről a kongresszus vitatkozik, az egy keret, amiből a Pentagon az ukránoknak átadott fegyverek helyett újakat vásárolhat az amerikai fegyveres erőknek.

A hiányzó amerikai segítséget némileg ellensúlyozzák a növekvő európai támogatások.

Február elején az Európai Tanács elfogadta az Ukrajnának folyósítandó 54 milliárd eurós gazdasági segélyt. Ez a keret katonai támogatást nem tartalmaz, ehelyett az állam működését és beruházásokat finanszíroz 2027-ig.

Ez volt az a csomag, amit decemberben még Orbán Viktor vétója miatt nem lehetett elfogadni. A magyar kormány politikusai a nyilvánosságban többféle állítást is tettek, hogy a vétóval milyen változást vagy engedményt akartak kizsarolni. Felmerült, hogy a cél a Magyarország számára befagyasztott uniós források elengedése volt, ez azonban nem teljesült, utoljára novemberben érkeztek uniós pénzek. Más kormánytagok tagadták, hogy köze lenne a vétónak ehhez az ügyhöz.

Felmerült az is (például Orbán heti Kossuth Rádiós szerepléseiben), hogy nem szeretnék, hogy ne EU-s költségvetésből és ne közös hitelfelvételből finanszíroznák a segélyt, illetve az, hogy Magyarországnak ne kelljen beszállnia a kölcsön törlesztésébe. Az egyik legtöbbet emlegetett feltétel az volt, hogy ne egyben szavazzanak a 2027-ig folyósítandó 50 milliárdról, hanem évenként az adott évre szóló részletekről, úgy, hogy jövőre ismét lehetőség legyen tagállami vétóra.

A segélycsomag elfogadása után a Fidesz EP-frakciója közleményt adott ki, ebben azt írták, „Magyarország olyan világos garanciákat kapott, amelyeket nem tartalmazott az Európai Bizottság eredeti javaslata. Magyarország kiharcolta, hogy a magyarok pénzét nem adhatják oda Ukrajnának – húzták alá.”

Valójában azonban a korábban megfogalmazott követelésekből gyakorlatilag semmi nem valósult meg.

A segélycsomagról szóló határozat végül elfogadott, Orbán által is jóváhagyott szövege csak az alábbi ponttal egészült ki december óta:

„7. Az Európai Tanács az ukrán eszköz végrehajtásáról szóló éves bizottsági jelentés alapján minden évben vitát tart az eszköz végrehajtásáról azzal a céllal, hogy iránymutatást adjon. Szükség esetén az Európai Tanács két év múlva felkéri a Bizottságot, hogy az új többéves pénzügyi keret keretében tegyen felülvizsgálati javaslatot.”

Vagyis, bár egyfajta felülvizsgálati lehetőség bekerült, a tanács (azaz a tagállamok fóruma) helyett csak a (jelenleg Ursula von der Leyen-féle) Európai Bizottság kezdeményezheti a segély felülvizsgálatát, azaz a folyósítás végéig lényegében nem osztottak lapot a magyar kormánynak. A fideszes vezetők szerint, hogy garanciákat kaptak arra, hogy a Magyarországnak járó pénz nem kerül Ukrajnába – csakhogy ilyesmiről a korábbi változatban sem volt szó, csak a magyar politikusok beszéltek arról, hogy ha közös finanszírozású segélyt küldenek, az „a magyarok pénzét is érinti”. Ez utóbbi szempontból nem volt változás a határozatban.

A közös EU-s segély mellett direkt katonai támogatást hoznak az egyes államokkal kötött kétoldalú védelmi megállapodások. Februárban Ukrajna az Egyesült Királysággal, Németországgal, Franciaországgal és Olaszországgal hosszútávú biztonsági garanciákról szóló megállapodást. Több megállapodásnak része a már idén elinduló, milliárdos, éves nagyságrendű katonai segítségnyújtás is.

Az idén vállalt európai segélycsomagok több milliárd eurót tesznek ki pénzértékben, azonban messze nem lennének elegendők ahhoz, hogy az esetleg megszűnő amerikai támogatást pótolják. Ezekről a támogatásokról részletesen írtunk ebben a cikkben:

Az ukrán fegyveres erőket sújtó legnagyobb probléma továbbra is a tüzérségi lőszer hiánya. Bár Ukrajna támogatói próbálták emelni a 155 mm-es lövedékek gyártását, Oroszország még mindig több tüzérségi lőszert tud előállítani, annak ellenére, hogy gazdasági ereje eltörpül olyan országok mellett, mint Németország vagy az Egyesült Államok. Némi előrelépést jelenthet, hogy az európai szövetségesek nyitottak külföldi lőszerkészletek felvásárlására, amit átadnának Ukrajnának (többek között az ilyen vásárlást addig ellenző Franciaország is áldását adta egy ilyen „lőszerkoalíció” felállítására).

A cseh kormány állítsa szerint rövid időn belül 800 ezer lövedéket tudnának megvenni, főleg Dél-Koreából és egyes afrikai államoktól. Dél-Korea egyébként épp február végén lazított a katonai export-szabályozásokon.

Az új európai csomagok nagyrészt olyan eszközöket tartalmaznak, amiket Ukrajna már korábban is használt. Említésre méltó, hogy Németország továbbra is elutasítja a nagy hatótávú (orosz területeket és a kercsi hidat is elérő) Taurus rakéták szállítását. Olaf Scholz német kancellár február végén ezt azzal indokolta, hogy ha ilyen rakétákat szállítanának, akkor német katonákat is kellene küldeni, hogy segítsenek a rakéták alkalmazásában, úgy, ahogy azt az Egyesült Királyság már megtette.

A kiszólás felháborodott brit reakciókat szült. London nem tagadja, hogy brit instruktorok valóban kiképezték az ukrán katonákat a tőlük kapott rakéták használatára,  az viszont nem egyértelmű, hogy erre Ukrajnában, külföldi kiképzés keretében, esetleg telefonon keresztül került sor. Azt cáfolta brit kormány, hogy a rakéták célzásában részt vennének. NATO-országok tanácsadói és katonai megfigyelői egyébként csaknem biztosan jelen vannak Ukrajnában, az ukrán vezérkar körül, de arra utaló jel nincs, hogy részt vettek volna valamilyen módon harcokban.

Nem sokkal korábban Emmanuel Macron francia elnök szintén azt mondta, hogy „nem szabad kizárni” szárazföldi csapatok küldését Ukrajnába. Macron kijelentésétől több NATO-tagállam nem győzött elhatárolódni – bár a nyugati országok több módon támogatják Ukrajnát, direkt fegyvere összeütközésre nem volt példa orosz és NATO-csapatok között. Litván kormányzati tisztviselők Macron kijelentésére azzal válaszoltak, azt nem zárják ki, hogy kiképző missziót küldenek Ukrajnába.

Ukrán katonák kiképzésében egyébként sok NATO-tagállam is részt vesz valamilyen formában, még Magyarország is: februárban Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter büszkélkedett vele, hogy a Honvédség is részese lesz az Ukrajna aknamentesítésére alakult NATO-koalíciónak, amihez kiképzéssel járulnak hozzá.

Oroszország továbbra is Irántól és Észak-Koreától kap direkt katonai támogatást. Észak-Korea főleg tüzérségi lövedékeket szállított, de ukrán források szerint idén legalább 20 alkalommal észak-koreai ballisztikus rakétákat is bevetettek az oroszok. A Reuters forrásai szerint februárban Irán szintén rakétákat küldött Oroszországnak, köztük az igen modernnek számító Fateh-110 és Zolfaghar ballisztikus rakétákat (utóbbi 700 km-es hatótávjával gyakorlatilag egész Ukrajna területén képes lenne célpontokat támadni). Ukrán források szerint azonban még nem sikerült megállapodnia a két országnak, bár Irán korábban kis számú rakétát már juttatott Moszkvának.

Februárban először nyújtott közvetlen katonai segítséget Ukrajnának Izrael:

az izraeli ENSZ-nagykövet fedte fel, hogy egy rakéták és drónok elleni légvédelmi jelzőrendszer átadásán dolgoznak. Az izraeli lépés azonban inkább az amerikai politika szempontjából lehet jelentős: a Netanjahu-kormány nyílt szembefordulása a Oroszországgal erősítheti az amerikai republikánus politikusokat az új védelmi keret elfogadására.

Benjamin Netanjahu kormánya korábban igen diplomatikusan viszonyult Oroszországhoz (többek között azért is, mert számít az Izraelben élő, 1,3 milliós orosz ajkú közösség támogatására), azonban a tavaly megkezdődött gázai háború óta jelentősen romlottak az izraeli-orosz kapcsolatok. Ehhez az is hozzájárult, hogy októberben, nem sokkal a több száz áldozatot követelő Hamász-terrortámadások után az orosz külügyminisztérium Moszkvában fogadta a Hamász küldöttségét. Februárban szintet lépett az együttműködés, 28-án az orosz külügyminiszter a Hamász és a rivális palesztin szervezet, a Fatah között közvetített egy egységfront összehozása érdekében.

Zubor Zalán

Címlapkép: Átlátszó montázs