Háború Ukrajnában – ez történt januárban

Az elmúlt hónapban tovább folytatódtak az orosz támadások Ukrajna keleti részén, de a front nagy részén nem tudtak jelentős eredményeket elérni. A politikai megosztottság azonban nyugati államokban, és már Kijevben is veszélyezteti az orosz invázió ellen küzdő ukrán erőket. A nyugati támogatások akadozása miatt ismét Oroszország van fölényben a tűzerő tekintetében, látszik azonban az ukrán drónprogram eredménye, amellyel egyre távolabbi orosz célpontokra tudnak csapásokat mérni. Oroszországban a háborúellenes mozgalmat összekovácsolhatja Borisz Nagyezsdin kampánya, bár Putyin hatalmát aligha veszélyezteti.

Havi háborús összefoglalónkban három aspektusból foglaljuk össze az ukrajnai háború fő eseményeit: mutatjuk a frontok, a hátország és a nemzetközi színtér legfontosabb fejleményeit 2024 januárjában.

Felemás hónap volt a január az orosz-ukrán háborúban. A frontokon továbbra sem történt jelentős elmozdulás, az ukrán erők változatlanul nehéz helyzetben vannak, bár az oroszok sem értek el látványos sikereket. Kijev néhány jó hírt kapott, és jóval több rosszat a nemzetközi színtéren, miközben Ukrajnában (és talán Oroszországban is) visszatért a belpolitika.

A következő hónapokban nem várható sem ukrán, sem orosz részről jelentős áttörés. Ukrajna a nyugati hadiipar és szállítmányok lassúsága miatt várhatóan védekezésre fog kényszerülni a belátható időben.

Mi történik a frontokon?

• A frontok továbbra is nagyrészt statikusak, az orosz csapatok főleg a front észak-keleti részén folytatnak támadásokat.
• A donyecki Avgyijivka város bekerítésére irányuló orosz offenzíva január végéig nem érte el a célját, később városi harcokba bocsátkoztak.
• Az ukrán oldalt sújtó lőszerhiány miatt az orosz csapatok visszaszerezték fölényüket a tüzérségi tűzerő tekintetében.
• Ukrajna egyre többször támad saját gyártású drónokkal oroszországi objektumokat, köztük olajfinomítókat.

A tavaly nyári ukrán ellentámadás elakadása után az orosz csapatok a front több szakaszán is újra támadásokat indítottak. A fő csapásirány Donyeck megye volt, azon belül Avgyijivka városa – a város a 2014-es donbaszi háború óta a frontvonalban van, a 2022-es totális háborúban az oroszok többször kísérletet tettek a város bekerítésére, ennek érdekében tavaly októberben a korábbiaknál is nagyobb offenzívát indítottak, tankok és más páncélozott járművek koncentrált támadásaival próbálták áttörni az ukrán vonalakat.

A város bekerítésére tett erőfeszítések nem jártak sikerrel, OSINT-források szerint az oroszok 143 tankot és 228 könnyebb páncélozott járművet vesztettek. A januárban történt fejlemények alapján úgy tűnik, hogy a bekerítés helyett mostanra az oroszok utcáról-utcára próbálják kiszorítani a védőket. Január 20-án az orosz erők bejutottak a város egyik déli negyedébe. A helyzet hasonlít az egy évvel ezelőtti bahmuti harcokra, ahol a kezdeti, a város körül súlyos veszteségekkel járó támadások után az oroszok hosszadalmas utcai harcok árán tudták elfoglalni Bahmutot.

Az orosz téli offenzíva sok tekintetben hasonlít a nyári ukrán ellentámadáshoz: az orosz cél valószínűleg Donyeck ukrán ellenőrzés alatt maradt részének elfoglalása volt egy gyors áttöréssel, azonban a jelenlegi haditechnika és harcmodor (a drónok könnyen észreveszik a gyülekező járműveket és tüzérségi csapást kérnek ellenük a távolból) ezt nem teszi lehetővé, különösen akkor, ha megerősített állásokat kellene elfoglalni – az ukránok korábban Zaporizzsjában, most az oroszok Donyeckben ugyanezzel a problémával küzdenek.

A téli offenzíva során az orosz eszközveszteségek (kilőtt járművek és tüzérségi fegyverek) jóval meghaladják a déli ukrán veszteségeket, ugyanakkor Oroszország jelenleg több tartalékkal rendelkezik – ez különösen azért kritikus, mert az elmúlt hónapban csaknem leálltak az Ukrajnának juttatott külföldi katonai támogatások, miközben az ukrán hadiipar egyelőre nem tudja pótolni a veszteségeket.

Januárban az oroszok támadást indítottak az észak-keleti Harkiv megyében is, januárban bejelentették két település, Hrohmalne és Tabaivka elfoglalását – ez két apró falu, a háború előtt összesen kevesebb mint száz lakost számláltak, ami jól mutatja, mennyire statikussá vált a háború. A front nagy részén az ukránok nagyrészt tartani tudták azokat a pozíciókat, amiket a nyári ellentámadás során elfoglaltak, beleértve azt a hídfőt, amelyet az ukrán tengerészgyalogosok tavaly a Dnipro folyó bal partján alakítottak ki.

A fő problémát az ukrán védelem számára a tüzérségi lőszer hiánya jelenti. A WSJ által idézett becslés szerint a nyári ellentámadás során az ukrán tüzérség naponta több mint 6000 lövedéket használt el, ez a szám mára 2000-re esett vissza. Az orosz oldalon kevésbé okoz gondot a lőszerhiány, miután tavaly év végén Oroszország Észak-Koreától és Irántól kapott nagy mennyiségű hadianyagot: ma az orosz csapatok mintegy 10 ezer tüzérségi lövedéket lőnek ki naponta.

A háború korábbi szakaszaihoz képest azonban elmondható, hogy mindkét félnek takarékoskodnia kell a lőszerrel: korábbi offenzívák során az orosz tüzérség naponta akár 60 ezer lövedéket is elhasznált.

Új fejlemény, hogy Ukrajna egyre gyakrabban támad Oroszországon belül célpontokat. Januárban többször is Oroszország olaj- és földgázinfrastruktúráját támadták: a hónap elején Nyizsnyij Tagil városában vélhetően az ukrán titkosszolgálat robbantott a Gazprom Nyeft Nyizsnyij Tagil-i finomítójánál. Később kamikaze drón gyújtott fel egy olajraktárat Orjol régióban, január 18-án pedig egy szentpétervári olajfinomítót rongáltak meg az ukrán drónok. Ezek a támadások egyrészt az orosz hadsereg logisztikáját, másrészt az orosz gazdaságot gyengítik, hiszen Oroszország nagyrészt a szénhidrogén-exportból finanszírozza a háborút.

A támadásokat valószínűleg saját gyártású drónokkal hajtották végre: a háború kezdete óta az ukrán hadiipar több új modellt is kifejlesztett, köztük nagy hatótávú csapásmérésre alkalmas eszközöket. Kijev hivatalosan idén 1 millió új drónt állítana hadrendbe, amelyek mind a hazai gyárakból kerülnének ki.

Mi történik a hátországban?

• Újabb mozgósítási hullám indul Ukrajnában, a 25 éves fiatalokat is behívhatják.
• A tél beálltával Moszkva ismét támadni kezdte az ukrán infrastruktúrát. Olyan áramkimaradásokat azonban nem tudtak előidézni, mint 2022 végén és 2023 elején tették.
• Tetőfokára hágott a feszültség az ukrán katonai és civil vezetés között, Zelenszkij sajtóhírek szerint meneszteni próbálja a hadsereg főparancsnokát.
• Oroszországban meglepően sok támogatót szerzett a háborúellenes jelszavakkal kampányoló Borisz Nagyezsdin, aki Putyin ellen indulna a demokratikusnak egyáltalán nem nevezhető márciusi elnökválasztáson.

Miután a tavalyi ukrán ellentámadás nem érte el a remélt áttörést, felszínre kerültek az ukrán vezetésen belüli ellentétek, különösen az elnök Volodimir Zelenszkij és a hadsereg főparancsnoka, Valerij Zaluzsnyij közötti konfliktus. Az elnök és több beosztottja bírálta Zaluzsnyijnak az Economistban megjelent cikkét, ahol a parancsnok arról írt, hogy a háborúban patthelyzet alakult ki. Egy másik alkalommal Zaluzsnyij bírálta Zelenszkij azon döntését, hogy egy korrupciós ügy miatt kirúgta az összes régiós sorozóiroda vezetőjét.

Pontosan nem tudni, hogy az ellentét személyes, politikai, vagy stratégiai nézeteltéréseken alapszik. Zelenszkij támogatottsága a háború elején elérte a 90 százalékot is, de friss elmérések szerint a háború elhúzódása és az ellentámadás kudarca megtépázta a népszerűségét. Ezzel szemben Zaluzsnyij népszerűsége továbbra is töretlen. Ezzel egyidőben az ukrán ellenzék is aktívabbá vált, a korábbi elnök, Petro Porosenko pártjának tagjai gyakrabban kritizálják a kijevi kormányt, nemrég azt is követelték, hogy Zelenszkij izraeli mintára alakítson háborús egységkormányt.

Elmondható, hogy miután az egzisztenciális fenyegetés elhárult, Ukrajnában visszatértek a belpolitikai csatározások. Ezek a háborús célkitűzéseket és Ukrajna orientációját nem érintik, jelenleg nincs az ukrán politikában olyan párt, ami nem a NATO- és EU-orientációt, vagy az Oroszországnak való engedményeket támogatná. A legnagyobb ellenzéki párt, a Porosenko vezette Európai Szolidaritás Zelenszkijt jobbról előzi – 2019-es megválasztása előtt még Zelenszkijt tartották oroszbarátabb jelöltnek, szemben a nacionalista, keményvonalas nyugati orientációjú Porosenkóval.

Egyes spekulációk szerint Zelenszkij potenciális riválisának tartja Zaluzsnyijt,

arra azonban nem utal semmi, hogy Zaluzsnyijnak lennének elnöki ambíciói.

Érdekesség, hogy Porosenko pártjának egyik politikusa már novemberben azt terjesztette, hogy Zelenszkij leváltja a főparancsnokot.

Januárban viszont már több, hiteles forrásból is hírek érkeztek Zaluzsnyij leváltásáról, míg végül az elnöki hivatal közölte, hogy ezek nem igazak. A BBC orosz nyelvű riportja szerint azonban Zelenszkij valóban megkérte Zaluzsnyijt, hogy mondjon le, ő azonban nemet mondott. A BBC forrásai szerint Zaluzsnyij leváltását nem támogatta két másik magas rangú katonatiszt, Alekszandr Szirszkij, a szárazföldi erők főparancsnoka, és Kirill Budanov, a hírszerzés vezetője sem, annak ellenére, hogy az ő nevük felmerült, mint Zaluzsnyij lehetséges utódai. Szintén Zaluzsnyij megtartása mellett voltak Ukrajna nyugati partnerei.

Zaluzsnyij pozíciója ennek ellenére továbbra sem biztonságos, a CNN-nek nyilatkozó források szerint a mostani botrány ellenére hamarosan el fogják bocsátani,

annak ellenére, hogy egy ilyen lépés rendkívül népszerűtlen lenne mind a katonák, mind a civilek között.

A főparancsnok személye mellett politikai viták kereszttüzébe került a mozgósítás is: Zaluzsnyij még decemberben beszélt arról, hogy újabb tartalékos katonák, mintegy 500 ezer ember mozgósítására van szükség. Januárban a parlament elé is került egy új mozgósítási törvény, de egyből ellenállásba is ütközött, több képviselő zavarosnak, alkotmányellenesnek, jogsértőnek nevezte. Volodimir Fesenko ukrán politikai elemző szerint a mozgósítási törvényjavaslat nagyon népszerűtlen, ezért a politikusok félnek vállalni érte felelősséget, annak ellenére, hogy széles körben elismerik, hogy javítani kell a mozgósítás folyamatán.

A mozgósítási törvény különösen amiatt volt népszerűtlen, hogy a mozgósíthatóság alsó korhatárát 27-ről 25 évre szállítja le.

Ez a részlet azonban nem változott az új törvényben, tartalmaz viszont rendelkezéseket a pihenőidőre, az újoncok kötelező katonai kiképzésére, a pénzügyi kompenzációra, valamint a nyilvántartásba vett katonáknak az országon belüli utazásra vonatkozó jogi védelmére vonatkozóan.

A törvényjavaslat emellett egyértelmű szolgálati feltételeket határoz meg a hadiállapot idejére, szolgálati mentességet biztosít a fogyatékosság minden fokozatában szenvedők számára, valamint két hónapos haladékot ad az önkénteseknek a szolgálat megkezdése előtt, hogy „megoldják személyes ügyeiket és felkészüljenek a mozgósításra.”

Az ukrán civil lakosság számára jó hír azonban, hogy Oroszország ezen a télen (annak ellenére, hogy újévkor a háború legnagyobb rakétazáporát zúdította ukrán városokra) már nem tudott légicsapásokkal olyan károkat okozni az energia-infrastruktúrában, mint tavaly.

E mögött részben stratégiaváltás is állhat, legalábbis hivatalos orosz állítások szerint ezúttal főleg az ukrán hadiipar létesítményeit támadják. Hogy ebben mennyi az igazság, azt nehéz ellenőrizni: az ukránok nem közlik, hogy milyen katonai objektumban esett kár. Az orosz bombák pedig így is gyakran civil célpontokba csapódnak be, január 6-án  8-án például iskolák, lakóházak és irodák kaptak találatot, a bombázásokban 15 civil meghalt.

Oroszországon Vlagyimir Putyin hatalma megingathatatlannak tűnik, azonban a háború támogatottsága nem általános. A háborúellenes és ellenzéki mozgalmaknak lökést adhat Borisz Nagyezsdin elnökválasztási kampánya: Nagyezsdin korábban országosan nem volt túl ismert politikus, a mostani választásokon azonban meglepően jól szervezte meg ajánlószelvény-gyűjtő kampányát, miközben egyik fő üzenete a háború befejezése, béketárgyalások megkezdése volt.

Nagyezsdin január végére leadta a szükséges aláírás-mennyiséget, így a jelenlegi állás szerint rajta lehet a szavazólapokon. Külföldi források a kampányt a háborúellenes oroszok „első próbatételének” nevezik: bár az aligha lehetséges, hogy Nagyezsdin a júliusi választáson legyőzze Putyint, támogatói (akik között olyan ikonikus Putyin-ellenes emigráns szereplőket is találunk, mint Mihajil Horodkovszkij vagy Alekszandr Navalnij felesége) számára a kampány alkalmat ad hálózatépítésre és az elégedetlenek esetleges megszervezésére.

Mi történik a nemzetközi színtéren?

• Az amerikai belpolitikai viták miatt leálltak az amerikai támogatások Ukrajnának.
• Jóval kisebb problémát okoz, hogy a magyar kormány blokkolja Ukrajna Európai Uniós pénzügyi támogatását.
• Az amerikai kormány kerülőutakon, harmadik országok bevonásával tud kisebb léptékű fegyverszállításokat folytatni Ukrajnába.

Jelenleg Ukrajna számára a legnagyobb problémát a nyugati támogatások apadása jelenti. Korábban a legnagyobb katonai támogatást messze az Egyesült Államok nyújtotta, 2023 végére azonban kimerült az a pénzügyi keret, amit az amerikai törvényhozás megszavazott a külföldi katonai támogatásokra (Ukrajna főként a meglévő amerikai készletekből kapott fegyvereket, az állami pénzt ezek pótlására, új eszközök gyártására fordítják).

Az év végén a Fehér Ház újabb, 60 milliárd dolláros keret támogatását kérte, ez azonban az ellenzéki Republikánus Párt képviselőinek ellenállása miatt nem ment át kongresszuson. A segély továbbra is politikai játszmák eszköze: a republikánusok egy része azt mondta, hogy csak egy idegenrendészeti szigorításért cserébe szavaznák meg a katonai segélyt, csakhogy ennek részleteiről azóta sem sikerült megegyezni, ráadásul közben a párt Donald Trumpot támogató szárnya lényegében eldöntötte, hogy egyáltalán nem is akarnak idegenrendészeti szigorítást, mivel a közelgő elnökválasztáson épp a migrációs válsággal akarnak kampányolni.

A témáról itt írtunk részletesen:

Jelenleg az is elképzelhető, hogy végül teljesen leválasztják a határkérdést a katonai segélycsomagról, azaz a Kongresszus külön szavaz arról, hogy biztosítsanak-e forrásokat Ukrajna (valamint Izrael és Tajvan) felfegyverzésére. Nehéz megjósolni, hogy a republikánusok a határügy nélkül támogatnák-e a csomagot, decemberben ugyanis épp egy ilyet szavaztak le.

Kongresszusi forrás hiányában az amerikai kormánynak még maradtak eszközei Ukrajna katonai támogatására, de nem olyan mértékben, mint korábban.

Az elmúlt hetekben Washington többször is a „körkörös üzlet” eszközéhez folyamodott, ennek lényege, hogy az Egyesült Államok egy harmadik országgal köt fegyverügyletet, aminek végén a fegyverek Ukrajnához kerülnek

– a módszert korábban a német kormány alkalmazta, az ún. Ringtausch keretében kisebb európai országok adták át a tankjaikat Ukrajnának, amiket német tankokra cseréltek.

Decemberben Japán jelentette be, hogy Patriot rakétákat ad el az Egyesült Államoknak, hogy azokat tovább lehessen adni Ukrajnának. Január 23-án a NATO jelentett be egy 1,3 milliárd dolláros kollektív szerződést Ukrajnának történő lőszerbeszerzésre. Január elején Daniel Noboa ecuadori elnök egy rádióinterjúban elmondta, hogy Ecuador leselejtezett fegyvereket cserél új amerikai fegyverekre, míg a régi fegyvereket az amerikaiak Ukrajnának adományozzák. Később hasonló ügyletet kötöttek Görögországgal, ők új amerikai fegyverekért adnak Ukrajnának légvédelmi rakétákat.

Januárban az Egyesült Királyság és Németország is fokozta Ukrajna kétoldalú katonai támogatását. Kevésbé halad azonban a kollektív uniós segély. Ennek oka részben a magyar vétó: Orbán Viktor decemberben blokkolta az 50 milliárd eurós gazdasági segélycsomagot. A pénz késése károkat okoz az ukrán gazdaságban, de az Orbán-féle blokk kisebb problémát jelent, mint az amerikai csomag elmaradása, mivel ez esetben „csak” pénzügyi forrásokat érint,  nem közvetlenül hadianyagot.

Február 1-én pedig végül Magyarország is jóváhagyta az új EU-s segélycsomagot.

Nagyobb probléma, hogy az európai hadiipar (szemben az oroszokkal, akiknek saját gyártását az iráni és észak-koreai szállítmányok is kiegészítik) továbbra sem tudta olyan mértékben megnövelni a gyártókapacitásait, hogy az elegendő legyen Ukrajna támogatásához egy elhúzódó háborúban. A legnagyobb gondot a 155 mm-es tüzérségi lőszer hiánya jelenti (mára az ukrán hadsereg lényegében teljesen áttért erre a NATO-szabvány lőszerre).

Korábban az EU egy közös lőszerbeszerzési program keretében vállalta, hogy 2024-ben 1 millió lövedéket szállít Ukrajnának. Január végi hírek szerint az eredetileg vállalt márciusi határidőig az EU ennek a mennyiségnek alig több mint felét tudja leszállítani, és csak 2024 végéig tudja elérni a vállalt, évi másfél milliós gyártókapacitást.

Zubor Zalán

Közreműködött Makai József. Címlapkép: Átlátszó montázs.