Portik a találkozóit úgy megtervezte, mint egy titkosszolgálati műveletet

Portik Tamás ügyében egyre szaporodnak a rejtélyek és kérdőjelek. Az Átlátszó tavaly nyáron készített volna interjút Portikkal, amelyet megszakítottak, a folytatást nem engedélyezték, a már elkészült rész közlését pedig megtiltották. Újból aktualitása lett mindennek, amikor Portik utolsó szó jogán elmondott beszédéből kiderült: nemcsak az Átlátszó-interjút tiltották be, hasonlóképp járt a Magyar Nemzet is.

Ezekkel kapcsolatban lett egy új szál, ami további kérdéseket vet fel. Még az interjú előtt megjelent cikkben, korábban megjelent feltételezésekre, értesülésekre hivatkozva az Átlátszó szerzője is felvetette, hogy Portiknak lehettek kapcsolatai az amerikai hatóságokkal, melynek köszönhetően (mint az Dezső Andrásnak a Nagyfőnök című művéből kiderült) az élettársát is meg tudta menteni a letartóztatástól az USA-ban. A kormánypárti média korábban szintén elővette az FBI-szálat. Bár a Magyar Nemzet szerint Portik nem tagadta az FBI-kapcsolatot, s erről már letartóztatása előtt is beszélt a magyar hatóságoknak, azt se nekik, se az Átlátszónak nem engedte a büntetés-végrehajtás, hogy ezt Portik Tamás személyesen megerősítse vagy cáfolja. Interjúnk során nem jutottunk oda, hogy Portik (aki az FBI-jal való feltételezett együttműködésére vonatkozó kérdésünket írásban előre megkapta) válaszolhasson.

Feltételezhetően a Magyar Nemzet ugyancsak betiltott interjújában is szóba került volna ez a téma, mivel a kormánypárti újság nemrég kétrészes riportban tért vissza az ügyre.  Rendőrségi és titkosszolgálati források, valamint Portik Tamáshoz közel álló ember megszólaltatásával riportsorozatban járjuk körül a témát. Nemcsak az FBI-szálat, de Portik, illetve a korabeli alvilág hazai (valamint más országhoz köthető) esetleges rendőrségi, titkosszolgálati kapcsolatait is. Illetve azt: mekkora szerepet játszhatott a szervezett bűnözés sikereiben a rendőri korrupció? Az első részben a Portik és az FBI együttműködésére vonatkozó állításokról kérdeztük forrásainkat.

Mikortól lehetett Portik Tamás kapcsolatban az FBI-jal?

Fenti kérdésre a NER-média zászlóshajójában az elmúlt időszakban megjelent cikkek némiképp ellentmondó válaszokat adnak. Szerintük Portik a beszervezéséről „..2011-ben, a Fenyő-gyilkosság kapcsán zajlott meghallgatása során tett említést. Azt állította, hogy a 2010-es kormányváltás előtt Bécsben az FBI megzsarolta, „ha nem mondja el őszintén a magyar alvilág, a rendőrök és a politikusok összefonódását”, akkor tőle és családjától megtagadják a beutazási lehetőséget az Egyesült Államokba. Mint mondta, kénytelen volt részletes vallomást tenni. ” – írta a Magyar Idők 2017. augusztus 9-én.

„Az USA-ba olyan simán jutott be az élettársával, mintha amerikai állampolgár lett volna, közös gyermekeik is ott születtek, és lettek automatikusan az Egyesült Államok állampolgárai. Portik környezete és hatósági forrásaink szerint ezt a különleges bánásmódot csak különleges információkért cserébe érdemelhette ki. Szakemberek szerint az amerikai hatóságokat elsősorban az érdekelhette, hogy milyen kapcsolatok alakultak ki a közép-európai volt szocialista országok, így Magyarország politikai elitje és a szovjet utódállamok szervezett bűnözői között.” – jelent meg 2019. február 11-én a Magyar Nemzetben.

Nézzük, mik az FBI-kapcsolatra vonatkozó állítások:

• 2017 augusztusában közelebbről meg nem nevezett magyar forrásokra hivatkozva a Magyar Idők a korábban már idézett riportban azt írta, Portikot „…még a Gyurcsány-kormányok idején szervezte be az FBI…”
• A Magyar Nemzet 2024 februári riportjának második részében viszont, egy hazai titkosszolgálati vizsgálatot említve arra jutnak:  „…Portik már a 90-es évek elején-közepén kapcsolatba lépett az FBI-jal.”
• Az első részben pedig konkrétan a Nemzeti Védelmi Szolgálat vizsgálatát említve azt állítják, Portik „…a 2000-es évek második felétől kapcsolatot tartott fenn az FBI-jal, de több adat mutatott arra is, hogy az együttműködés jóval korábbra, a 90-es évekig nyúlik vissza.”
• Konkrét dátumokat viszont csak az ezredforduló utáni kapcsolatra hoz ugyanez a cikk. Eszerint az FBI jogi attaséja 2015-ben, a magyar félnek küldött levelében azt írta: „….a Szövetségi Nyomozó Iroda munkatársai 2006. november 6. és december 19. között öt alkalommal találkoztak Portikkal.”
• Hozzátéve: az FBI jogi attaséjának „az a kijelentése is megkérdőjelezhető, hogy csak 2006-ban tudták meg, Portik egy bűnszervezet vezetője. Forrásaink állítják, a magyar rendőrség már 1999-ben közölte az FBI-jal, hogy kicsoda Portik, és hogy milyen veszedelmes szervezett bűnözői csoportosulás vezetőjeként vált ismertté. A rendőrök ekkor még nem is sejtették, hogy „kiszemeltjük” ebben az időszakban már a 90-es évek eleje-közepe óta a Szövetségi Nyomozó Iroda informátora lehetett.”

Összességében tehát az FBI által is megerősített bizonyíték csak a 2006-os találkozókra van, a Magyar Nemzet mégis azt állítja: Portik már a rendszerváltás utáni években kapcsolatban állt a Szövetségi Nyomozóirodával. De itt semmiféle konkrét dátum, esemény nem szerepel. Az is nehezen érthető: miért kellett volna a 2010-es kormányváltás előtt Bécsben FBI-nak az együttműködés érdekében megzsarolni Portikot, ha már a ’90-es években is nekik dolgozott?

A Magyar Idők azon 2017-es értesülése is kérdéseket vet fel hogy Portik „…csak jobboldali politikusok állítólagos összefonódásairól beszélt az FBI ügynökeinek.” A Gyurcsány-kormány idején beszervezett Portikból (akit ugyebár meg is zsaroltak) az előző kormányokra vonatkozó információkat nem akartak volna kiszedni? Csak az akkor ellenzéki Fidesz érdekelte volna az FBI-t, a kormányon lévőkre nem is dolgoztatták „ügynöküket”?

Az idézőjel nem véletlen: bár 2017-ben még azt írta a kormánypárti lap „jogelődje”, a Magyar Idők, hogy Portikot a Gyurcsány-kormány idején beszervezték, idén februárban már árnyalják ezt a kijelentést:  „Azt, hogy Portikot az FBI vagy a CIA beszervezte és kiképezte volna, az ezzel kapcsolatos, lapunk által megismert összefoglaló jelentésben konkrétan nem írták le, de azt tényként kezelték, hogy az olajos bűnöző magas szintű titkosszolgálati ismeretekkel rendelkezik.” – írják a második részben.

Portik és az FBI-os kertszomszéd

Próbáltuk hát a fenti információkat leellenőrizni. „Portik Tamás és családja 2000 körül, tehát valamikor a 2000-es évek elején használt egy félkész társasházi lakást Budapesten a Galántai utcában. Ez egy kertkapcsolatos ingatlan volt, és Portikék kertszomszédja az FBI akkori magyarországi kirendeltségének a vezetőjeként dolgozott. Tehát a kapcsolat az FBI itteni embereivel akár így, ekkor is létrejöhetett” – állítja az egyik, Portikot, illetve az akkori családi körülményeit is jól ismerő forrásunk.

„Portik nagyon ügyelt a biztonságra, ennek a Galántai úti lakásnak az ablaka golyóálló volt, és kamerákkal figyelte a környéket. Egyszer aztán meg is jelent két férfi, valamilyen hatósági emberek, akik a felvételeket akarták volna elkérni, de akkor már nem működtek ezek a kamerák” – mondja a Portik Tamást jól ismerő, névtelenséget kérő riportalanyunk. Aki szerint, ha volt kapcsolata Portiknak az USA valamelyik rendőri vagy titkosszolgálati szervével, az ekkoriban jöhetett létre.

„Portiknak a három legális beutazása mellett volt egy negyedik amerikai útja is. 1997 augusztusának elején hamis útlevéllel lépett az Egyesült Államok területére. Az útlevélben lévő fénykép Portikról készült, de más adataira volt kiállítva. Útitársa, a családja által is ismert barát, Mészöly Gábor pszichológus ideges is volt emiatt, hogy Portik lebukik az ellenőrzésnél. Ebből logikusan következik, hogy Portik ekkor még nem dolgozhatott az amerikaiaknak. Mert ha úgy tartják számon mint védett informátort, az FBI-jal együttműködő személyt, akkor miért kellett volna álnéven belépnie? Nyilván, ha valaki kapcsolatban van a Szövetségi Nyomozóirodával, annak nem kell aggódnia, hogy az USA-ban majd körözik vagy letartóztatják.

Ha történt valami kapcsolatfelvétel, az szerintem 1997 augusztusa és 2001 májusa között lehetett. Mert amikor az élettársa, a gyerekei édesanyja, Alma utazott be terhesen az USA-ba 2001 májusában, akkor le akarták tartóztatni, de aztán simán elengedték. Tamás ezt később úgy mondta el a családnak: ő intézte el, hogy engedjék szabadon. Valószínűleg nem ő csinálta ezt személyesen, hiszen ott sem volt, de az amerikai hatóságok valamelyikénél bizonyára úgy tartották számon, hogy Portik hasznos lehet nekik, mi másért hagytak volna futni valakit a családjából, akit bevándorlási jogsértés miatt tetten értek? Nem tartom kizártnak, hogy az FBI már korábban megfigyelte Portik tevékenységét, és a családjának ezek az amerikai útjai kapóra jöttek nekik, hogy valamilyen úton-módon rávegyék Portikot az együttműködésre” – mondja a Portikék mindennapjaira közelről rálátó forrásunk.

„…a biztonságiak rájöttek, hogy terhes, gyakorlatilag letartóztatták, ráadásul meglehetősen durván bántak vele.” Aztán hirtelen szabadon engedték. „Akkor ez teljességgel megmagyarázhatatlan fordulat volt. Később Portik üzent a szülőknek Almán keresztül, hogy elnézést kér, és reméli, nem volt nagy a tortúra, de sikerült mindent elintézni, csak félreértés volt. Hogy a „vejük” keze meddig elér, arra a szülők csak ekkor döbbentek rá igazán.” – említi a forrásunk által szóba hozott incidenst Dezső András a Nagyfőnök című, Portik életútjáról írt kötetében, amelyre a műről írott elemzésben e cikk szerzője is kitért.

Egy másik forrásunk rendőri szemmel nézve formált véleményt a dologról. „Nem tudni, ki keresett kit? Portik az FBI-t vagy az amerikaiak szerették volna, ha nekik dolgozik? Mindkettő elképzelhető: a Szövetségi Nyomozóiroda a ’90-es években erősen fókuszált a NATO-csatlakozásra készülő volt szocialista országokban működő posztszovjet, szláv ajkú bűnszervezetek működésére, szívesen fogadtak minden, a helyi alvilágból érkező információt. Portikról meg tudjuk, hogy építette a rendőri, titkosszolgálati kapcsolatokat, így esetleg maga ajánlkozott informátornak” – mondja a Portik-ügyet belülről ismerő rendőrségi forrás.

„Ugyanakkor Portik részéről több okból is kockázatos lehetett egy ilyen együttműködésbe belemenni. Nem tudhatta, mit tudnak róla az FBI-nál, ahogy azt sem, nem csapda-e egy ilyen találkozó. Amennyiben 1997 augusztusában az USA-ba hamis személyazonossággal utazott be, amögött lehetett olyan félelem is, hogy az akkor már Magyarországon is dolgozó szövetségi nyomozók tudomást szerezhettek róla, milyen szerepet játszhatott Portik olyan leszámolásokban, mint a Prisztás-, a Cinóber-, és a Muskovics-gyilkosság, a Lakatos Csaba elleni merénylet. Csaknem két évtized múltán, s akkor is csak ezen ügyek egy részében született még jogerős ítélet, de a nyomozások már ekkoriban is folytak. Másrészről épp ez lehetett a motiváció Portik részéről az együttműködésre: kipuhatolni, mit tud az FBI, valamint hamis nyomokkal tévútra vezetni őket” – mondja a Portik elleni nyomozásokban is résztvevő forrásunk.

„Stratégiai fontosságú, a 90-es évek milliárdos bizniszével, az olajszőkítéssel és az ahhoz köthető titkosszolgálati érintettséggel, illetve a leszámolásos ügyeken dolgozó korrupt rendőrökkel kapcsolatban is adhatott át információkat amerikai kapcsolatainak Portik Tamás” – állítja a Magyar Nemzet fentebb már idézett 2024 februári cikke. Egy korábbi titkosszolga szerint viszont az FBI klasszikus ügynöki tevékenységen alapuló, „beszervezéses” hírszerzést biztosan nem folytatott Magyarországon.

FBI, FSZB: ki tud többet Magyarországról?

„Az FBI egy bűnüldöző hatóság, amely titkosszolgálati eszközöket is alkalmaz, de nem hírszerző szervezet. Folytat titkos adatszerzést a terrorizmus vagy a nemzetközi bűnszervezetek vonatkozásában az Egyesült Államok területén kívül is, de a szolgálatoknál töltött időm során egyszer sem hallottam olyat, hogy az FBI partizán módon, az illető kormány háta mögött, konspiratívan beszervezett, és titokban ügynökként foglalkoztatott volna valakit. Főleg nem azokban az országokban, így például Magyarországon, ahol a helyi rendőrséggel együttműködő Task Force, vagyis akciócsoport, illetve összekötő tisztek révén vannak jelen” – mondja az ebben az időszakban titkosszolgálati pozícióban lévő forrásunk.

„Az FBI alapvetően belföldi kémelhárítással, illetve szervezett bűnözéssel foglalkozik. Az USA természetesen a világ minden országában végez hírszerző tevékenységet, köztük a NATO-tag baráti államokban, tehát Magyarországon is. Ez nemcsak az elmúlt években, de az előző kormányok alatt is így volt. De az ilyen tevékenységet a CIA, az NSA, valamint a katonai hírszerzés csinálja, nem az FBI” – mondja a titkosszolgálatok szervezeti kultúráját belülnézetből ismerő riportalanyunk. Aki szerint a Szövetségi Nyomozóiroda magyarországi embereinek nem volt szüksége ahhoz Portik Tamásra, ha a magyar rendőrség belső mozgásairól vagy akár a rendőri korrupcióról akartak volna információkat szerezni. Mert ennél sokkal közelebbről láttak rá ezekre.

„1995-ben, Pintér Sándor főkapitánysága idején delegálta az FBI Magyarországra az összekötőit, illetve a nyomozásokban közreműködő embereit, s ugyancsak Pintér írt alá belügyminiszterként együttműködési megállapodást 1999-ben Louis Freeh akkori FBI-igazgatóval. Ennek oka az volt, hogy a magyar rendőrség nem igazán boldogult a megerősödő szervezett alvilág felderítésével, illetve a terjeszkedését sem tudta megakadályozni. Az itteni FBI-ügynökök képezték ki a magyar rendőrséget a poligráf használatára, ők biztosították ehhez a szoftveres hátteret, mi több: a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI), illetve annak jogelődje mellett, pontosabban azon belül működött a Task Force.

Az együttműködés részeként létrejött, FBI Akadémiának is nevezett Nemzetközi Rendészeti Akadémiára beiskolázott, illetve más speciális kiképzésre odaküldött, vagy az FBI-ügynökökkel konkrét ügyekben együtt dolgozó magyar nyomozók pszichológiai felkészítését szintén az FBI emberei végezték. Ráadásul úgy, hogy pontosan tudták az illető rendőrtisztek életrajzát, de azt is, hogy hová tervezik átvezényelni őket. Az FBI magyarországi embereinek szabad bejárásuk van az NNI-be, szóval ha nagyon akarnának, az ő rutinjukkal, tapasztalatukkal könnyen hozzáférhetnének érzékeny adatokhoz” – mondja a korábbi titkosszolga.

Aki egy párhuzamot is hoz a helyzet megvilágításához. „Még a Gyurcsány-kormány idején történt, hogy az FSZB, az orosz biztonsági szolgálat embere bolgár pszichológusnak álcázva részt vett előléptetésre szánt, illetve már vezető pozícióban lévő NBH-tisztek hazugságvizsgálatában. Viszont az FSZB az ügyben lefolytatott vizsgálat szerint sem fért hozzá olyan szenzitív információkhoz az NBH-nál, mint az FBI az NNI-nél. Nem ismerte meg az érintett nemzetbiztonsági tisztek személyazonosságát, beosztását, hivatali előéletét. Szóval, ha az FBI korrupcióra utaló nyomokat akarna találni az NNI-ben, sokkal könnyebben tudna ott dolgozni, mint egy idegen titkosszolgálat a magyar nemzetbiztonságnál. Más kérdés, hogy szerintem az FBI részéről nem történt ilyen titkos adatszerzés” – véli az egykori titkosszolgálati ember.

Portik biztonsági háló nélkül ment a találkozóra

„2012. június 7-én a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) titkos megfigyelés alá vonta Portik Tamást, aki aznap, az esti órákban egy belvárosi, Kossuth Lajos utcai épületben tartózkodott. A közelben parkolt egy, a rendőrök által később azonosított, DT 00-81 forgalmi rendszámú gépkocsi. Portik, miután távozott a lakásból, beszállt az autóba, és az ott tartózkodó személyekkel néhány percig beszélt, majd visszament a lakásba. A megbeszélés nem sokkal később egy közeli irodában folytatódott. Az autó az amerikai nagykövetség tulajdona volt, a magyar bűnözővel tárgyaló emberek pedig az FBI, az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda hazánkban dolgozó ügynökei voltak” – állítja a Magyar Nemzet.

De hogy zajlott le egy ilyen művelet Portik szemszögéből? Mennyire volt óvatos, amikor egy ilyen megbeszélésre hívták? Erről kérdezte az Átlátszó a fentebb már idézett rendőrségi forrást.

Aki szerint egy ilyen találkozó még konspiráltabb lehetett, mint amikor más alvilági csoportok vezetőivel találkozott Portik Tamás. „Sokkal jobban konspirált, mint bármelyik más hasonló rangú szervezett bűnöző. Portik a találkozóit úgy megtervezte, mint egy titkosszolgálati műveletet. A csapata erre is fel volt készülve. Például amikor az egyik legnagyobb riválisával, az 1999-ben meggyilkolt Seres Zoltánnal találkozott, az emberei ellenkísérést alkalmaztak, vagyis figyelték, nem követi-e valaki Portikot?

Ez az intézkedés annak is szólt, hogy Seres a Loncsik becenevű Leonyid Sztecjurával, a szláv ajkú bűnözői kör egyik vezető figurájával is együttműködött, s a korabeli alvilág befolyásos szereplője volt. Ám ezt a biztonsági hálót Portik nem alkalmazhatta akkor, ha rendőrökkel vagy valamelyik titkosszolgálat embereivel találkozott. Oda biztosan egyedül ment, hisz az emberei felé nyilván nem volt publikus, hogy ő valamilyen hatósággal, állami szervezettel együttműködve információkat ad át a bűnözői tevékenységéről. Nem akarhatta, hogy vamzernek gondolják” – fogalmaz a rendőrségi forrás.

Akitől megkérdeztük azt is: lehetséges-e, hogy Portik Tamást az FBI vagy más amerikai rendőri szerv fedett nyomozóként alkalmazta?

„Magyarországon csak 2018 óta van lehetőség rá, hogy civil, vagyis a testületen kívüli ember is fedett nyomozói jogkört kapjon, mint titokban együttműködő személy. A konkrét amerikai jogszabályokat nem ismerem, de azt gondolom, az Egyesült Államokban már jóval korábban is lehetett erre mód. Kérdés, vajon mennyire dokumentálták ezt, van-e papír arról, hogy nekik dolgozott? De ha van is, akkor sem fogják elismerni” – mondja a rendőrségen dolgozó riportalanyunk.

Mindenesetre azt, hogy ez (ahogy titkosszolgálati múltú forrásunk is utalt rá) nem beszervezésen alapuló ügynöki munka volt, az is bizonyítja, hogy az FBI részéről nem igazán konspirálták túl a dolgot. Egy hírszerző szervezet nem diplomáciai rendszámú kocsiban bonyolítja le a találkozóit az ügynökeivel. Illetve egy titkosszolgálat (mondjuk a CIA) soha nem fedné fel egy másik állam hatóságának, hogy emberei a múltban találkoztak az illető ország állampolgárával, aki információkat adott át nekik. Az FBI jogi attaséja viszont ezt Portik 2006-os találkozói esetén megtette. Tehát az FBI esetén mindez valószínűleg nem hírszerzési, inkább rendőrségi akció volt. Mikor valakit nem titkosan, csupán informálisan hallgatnak meg.

Ilyen volt, mikor 2006 elején Kovács Lajos, a Kiemelt Ügyeket Felderítő Főosztály akkori vezetője is a rendőrség épületében közel négyórás tapogatozó jellegű, informális beszélgetést folytatott Portikkal. Akit hivatalosan nem idéztek be.

„Ő nem volt könnyen elérhető, nem az a típus, hogy csak úgy beidézem, aztán eljön. A valódi lakcíme sem volt meg, ahol ténylegesen lakik, mi legalábbis nem tudtuk. Bűnözők útján egy kollégám jutott el egy olyan telefonszámhoz, ami Portiké volt, és felhívta. […] Tudnánk-e magával beszélni, Tamás? – kérdezte tőle a kollégám. Portik azt mondta, hogy igen.” – emlékezett vissza a nekünk adott interjúban Kovács. S miként az FBI, úgy Kovács Lajos sem tagadta a találkozót – az Átlátszónak is elmondta.

Portik Tamás a későbbi években sem mondott nemet a hasonló invitálásokra. Dezső András a könyvében leírja, hogy 2010. február 25-én egy rendőrtiszt jelen volt Jozef Roháčnak Fővárosi Törvényszék Markó utcai épületében zajló bírósági tárgyalásán, ahol tanúként Portik barátját, a Fürge becenevű Szemán Józsefet is meghallgatták. A rendőr a bíróságról távozva észrevette, hogy Portik és Szemán egy Bajcsy-Zsilinszky úti kávézó előtt beszélget. Portik, bár szemmel láthatóan nem örült, hogy a rendőr kiszúrta őket, de „úgy gondolva, hogy enyhít a helyzet kínosságán, odament az őrnagyhoz, és udvariasan köszönt neki.”

A rendőrtiszt be akarta idézni Portikot tanúkihallgatásra, s megadta neki a számát, kérve, hogy március 3-án hívja fel. „Portik később eleget tett a kérésnek. Ahogy ő, úgy Fürge is megjelent, ha beidézték kihallgatásra. De semmire nem mentek velük, Portik pedig rendre meg is tagadta, hogy tanúvallomást tegyen – ezért a kötelezettségmegtagadásért legfeljebb csak rendbírsággal sújthatták.” – írja Dezső András. (376-377. o.)

Vagyis ahogy Portik ezekben az években elérhető volt a rendőrség számára, úgy – mint a fentiek bizonyítják – az FBI is megtalálhatta, ha beszélgetni akartak vele. Amit sem az érintett rendőrök, sem az FBI nem tagadtak. Ha Portik egy CIA-típusú hírszerző ügynökségnek dolgozott volna, arról nyilván hiába kérdeznénk a CIA-t. Egy politikust viszont könnyebben meg lehet kérdezni a feltételezett rokoni kapcsolatról. A Magyar Nemzet viszont az érintett politikus szerint elmulasztotta megkérdezni minderről. Ami további kétségeket ébreszt a napilap tényellenőrzési módszereit illetően.

Az Energol-titkárnő és a miniszter nagybácsi – Kuncze Gábor cáfol és perel

„Nagyon erős politikai elvárás volt Vankó Krisztina felvétele az Energol Rt. titkárnői posztjára – fogalmazott a Magyar Időknek az olajozócég létrejötte körül bábáskodók egyike azzal kapcsolatban, hogy Kuncze Gábor, a Horn-kormány SZDSZ-es belügyminiszterének unokahúga bizalmi állásban volt az olajbűnözés kapcsán elhíresült, Portik Tamás nevével fémjelzett társaságban.” – írta a Magyar Idők 2019. január 24-én.

A Magyar Nemzet lényegében ezt az állítást ismétli meg a Portik FBI-kapcsolatával foglalkozó riportban”…arra sincs egyelőre magyarázat, hogy miként került Kuncze Gábor, a Horn-kormány SZDSZ-es belügyminiszterének unokahúga az Energol titkárnői pozíciójába. Vankó Krisztina persze nem csupán titkárnői feladatokat látott el: kulcsa volt a cég széfjéhez, és a házipénztár kezelésére is felhatalmazást kapott, sőt többször döntött a társaság gazdasági ügyeiben is.”

Vankó Krisztinát mi is próbáltuk keresni, de nem találtunk hozzá elérhetőséget. Állítólagos nagybátyja azonban válaszolt ezzel kapcsolatos megkeresésünkre.

„Vankó Krisztina nem az unokahúgom. A feleségem családjával van ennél jóval távolabbi rokonságban, de soha nem voltunk vele szorosabb kapcsolatban, csak látásból ismertük, néhányszor találkoztam vele nagyobb családi összejövetelek alkalmával” – fogalmaz Kuncze Gábor. A Horn-kormány belügyminisztere, az SZDSZ korábbi elnöke határozottan állítja: semmit nem tudott arról, hogy Vankó Krisztina a Portik Tamáshoz köthető Energol Rt. alkalmazottja volt. (Portik az Opten szerint 1994. november 30-tól 2000. február 4-ig volt az Energol egyik igazgatója.)

„Amikor 1997-ben az Energol vezetőit, illetve dolgozóit érintő letartóztatások, kihallgatások történtek, a rendőrség egyik vezetője keresett meg azzal, hogy Vankó Krisztinát, az unokahúgomat letartóztatták. Mire én akkor is rögtön azt válaszoltam, amit most: hogy nincs ilyen nevű unokahúgom.

Fogalmam sem volt arról, hogy Vankó Krisztina az Energolnál dolgozik, így azt sem tudhattam, hogy ő ott mit csinál, kikkel áll kapcsolatban. Elképzelhetőnek tartom, hogy Vankó Krisztina az unokahúgomnak adta ki magát, vagy tőle függetlenül az Energol vezetői ezt terjesztették róla, azt gondolva, hogy így valami előnyhöz juthatnak. Hozzátenném: semmi ilyen nem történt, egyetlen hivatalos eljárásban sem merült fel, hogy Portik Tamás vagy az energolos üzlettársai bármit elértek vagy bármi alól mentesültek volna erre a nem létező rokoni kapcsolatra hivatkozva. Vankó Krisztinával azóta sincs semmiféle kapcsolatom, fogalmam sincs, hol van és mit csinál” – mondta el az Átlátszó kérdésére Kuncze Gábor, aki azt is hozzátette: „Sem 2019 januárjában a Magyar Idők, sem idén a Magyar Nemzet nem kérdezett meg arról a cikkeik megjelenése előtt, hogy Vankó Krisztina tényleg az unokahúgom-e? Ezért most helyreigazítási kérelemmel élek, illetve sajtópert indítok a Magyar Nemzet ellen” – mondta el a volt belügyminiszter, az SZDSZ korábbi elnöke.

A következő részben Portik Tamás, illetve a korabeli szervezett alvilág hazai rendőri és titkosszolgálati kapcsolatainak, a korrupció ezzel összefüggő gyanújának próbálunk a végére járni az első részben is megszólaló forrásaink segítségével.

Papp László Tamás

Címlapkép: Portik Tamás vádlott az ő és két vádlott-társának büntetőperén a Fővárosi Törvényszéken 2023. június 16-án. MTI/Illyés Tibor