Indul a választási hajrá az Átlátszónál

Ahogy két évvel ezelőtt is történt, a kampány vége felé nem csupán a pártok kapcsolnak rá, de az Átlátszó is. Eddig is nyomon követtük a politikai élet alakulását, a választási felkészülést, az erőviszonyok alakulását országosan és helyi szinteken is, azonban az utolsó hetekben szeretnénk összegezni és bemutatni a választások tétjét, tartalmát, szereplőit. Lehetőség szerint minél informatívabban, részletesebben, adott esetben olvasóinkat is bevonva az esélylatolgatásba – mostantól a választás napjáig.

Soha ennyire sötétben még nem tapogatóztunk választás előtt: ahogy erre tavaly nyári cikkünkben is utaltunk, a kormánytöbbség egy törvénymódosítással elintézte, hogy közel egy évig ne tartsanak időközi választást az országban. Így támpontként az általunk is regisztráltan megbízhatatlan közvélemény-kutatások maradtak. Azok viszont drámai elmozdulást jeleznek, bár egymással általában köszönőviszonyban sem lévő adatokat közölnek.

A tektonikus mozgás önmagában nem meglepő, a kegyelmi botrány kipattanása utáni cikkünkben a következőképpen fogalmaztunk.

„A NER jelenlegi formájában addig létezik, amíg él az illúzió, hogy választáson le lehet váltani, de legalábbis alapvetően módosítani lehet a működésén. […] igazából az összes pályán lévőnek ez a tényleges érdeke: a kormánynak, hogy eljátssza, hogy megbukhat, az ellenzéknek, hogy nyerhet, a médiának, hogy hírekkel és véleményekkel hathat a közéletre, a civilszervezeteknek, hogy van értelme a működésüknek. S ha egy rendszerben az összes szereplőnek ugyanaz az érdeke, akkor annak megfelelően is fog alakulni az eredmény. De vajon ugyanazok-e még a szereplők? S nem az van, hogy a valóságshow közönsége most írja át a forgatókönyvet, és az ellenzéket mint valódi ellenzéket ezúttal szavazzák ki a műsorból? […] például egy nagyarányú kutyapárti vagy Mi Hazánk-os előretörés teszi egyértelművé, hogy másik műsorra támadt közönségigény. Amennyiben így alakul, akkor változtatni kell a tizenöt éves fölálláson”.

Amit a cikk szerzője nem láthatott előre az az, hogy nem a Toroczkai-féle radikális jobboldal vagy a hovatovább mainstreammé váló viccpárt jelentkezik be az ellenzékváltásra, hanem egy nemrégiben még a NER környéki cégekben bóklászó miniszteri exférj.

Merre fordul Európa?

Azt viszont tartalmazza a hivatkozott cikk, hogy a NER szempontjából lényeges választást nem itthon rendezik júniusban, hanem szerte Európában. Orbán Viktor számára sok függ attól, hogy változik-e az európai politikai klíma, nő-e a mozgástere, könnyebben juthat-e hozzá az uniós forrásokhoz. Azonban ettől függetlenül sem közömbös, hogy milyen lesz az Európai Parlament összetétele, még akkor sem, ha nem ez a legfontosabb uniós döntéshozó szerv.

 

Viszonyításként ábrákon mutatjuk meg a legutóbbi választás eredményét, a parlament összetételét. Készítettünk olyan adatvizualizációt is, amelyben országonként kereshető a különböző pártok eredménye. Az adatsorokat pártcsaládonként tüntettük föl, de az egyes pártok eredményeit is rögzítettük az ábrán. Ehhez magyarázatként annyit kell hozzáfűzni, hogy a pártok és a pártcsaládok nem feltétlenül fedik egymást.

Azonos listán induló politikusok csatlakozhatnak különböző frakciókhoz, például amennyiben a DK-MSZP-Párbeszéd listája 6 mandátumot szerezne, úgy öten a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoportjába ülnének be, míg egy fő a zöldekhez.

 

A magyar eredményeket települési szintig bemutatva térképen is elhelyeztük, és ábránkon a különböző szavazástípusok (szavazókörben, külképviseletben, levélszavazás útján) eredményei is láthatóak.

 

A következő két és fél hétben igyekszünk körüljárni, hogy milyen eredményre lehet majd számítani, milyen forgatókönyvek lehetségesek. Konkrétabban: lehet euroszkeptikus, radikális jobboldali előretörésre számítani, milyen kilátásai vannak Orbán Viktor szövetségeseinek?

Ehhez segítségül hívjuk az európai közvélemény-kutatásokat is, meg természetesen a 2019-es EP-választás óta megrendezett parlamenti választások adatait. Külön cikkben adunk áttekintést a magyar EP-képviselők munkájáról, és hogy jelenleg kik esélyesek a testületbe jutni.

Brüsszelen túl

Specialitása az idei választásnak, hogy először a rendszerváltás óta két országos választást rendeznek egy időben. Nem árt tudni, hogy az európai parlamentivel egy időben megrendezésre kerülő önkormányzati választásnak teljesen más a logikája.

Sok esetben az országosan egymást szapuló pártok helyben ugyanazt a polgármesterjelöltet támogatják, és a pártkötődésnek nem is feltétlenül van szerepe a helyi ügyek intézésekor. Ugyanakkor a nagyobb városokban a kormánypárt/ellenzék törésvonal mégis meghatározó, így nem lehet tudni, hogy az országos politika vihara helyben milyen hullámokat ver majd.

Mindenesetre az elmúlt hónapokban külön sorozatot szenteltünk a megyei jogú városok politikai viszonyainak, politikatörténetének, aktuális ügyeiknek. Több esetben megszólaltattuk az érintetteket: a városvezetőket vagy éppen a kihívókat. Próbáltuk érzékeltetni, hogy egyes városok esetében milyen jelentősége lesz a mostani választásnak, de az általános tanulságra is igyekeztünk fölhívni a figyelmet.

Például arra, hogy a ’19-es ellenzéki koalíciók, amelyeknek sikerült helyben nyerniük, milyen gyorsan váltak le az ellenzéki szervezeti hálóról, paradox módon nem növelve, hanem gyengítve az ellenzék országos szervezettségét. Ugyanakkor az is kiderül, hogy a helyi szint felé közelítve miként lazul a kormánypárti fegyelem, és jelennek meg a Fideszen belül is konfliktusok, amelyek akár olyan belső versengéshez is vezethetnek, mint amilyet Győrben vagy Egerben lehet tapasztalni.

A helyhatósági választás azonban nem csupán a városokból áll. Egy ideje eltérően alakulnak a különböző településtípusokon az eredmények. Budapesten az ellenzék dominál, a nagyvárosokban vegyes a kép, míg a kisvárosok és falvak világát szilárdan tartja kézben a Fidesz.

Őszinte részvételünk

És ha már a választás napja szóba került: a két voksolás összevonásának lesz még egy érdekessége. Nem csupán a választások logikája tér el, de a részvételi adatok is másként alakulnak az EP-n és az önkormányzatin. Részben másokat mozgat meg a két tét, és ennek tetejébe eltérő dinamikája van a tavaszi és az őszi részvételnek. Kérdés, hogy most júniusban melyik fog inkább érvényesülni, és ez mely erőknek kedvez.

Mi mindazonáltal összegyűjtöttük az elmúlt időszak részvételi adatait, és napközben az aktuális jelentéseket ezekre vetítve fogjuk bemutatni. Öt településkategóriát hoztunk létre, hogy – a két évvel ezelőttihez hasonlóan – jelen időben láthassuk, hogy kik fordultak meg az urnáknál.

A négy városi kategória (amelyeknél a népességszám-határok így alakultak: 5-15 ezer fő, 15-50 ezer fő, 50 ezer fölött és Budapest) egyenként 1,3-1,4 millió választópolgárt takar, azaz közel azonos választói csoportokról beszélünk, míg a falusi (5 ezer alatt) szavazók közel 2,5 millió szavazati joggal rendelkezőt tesznek ki.

A többi ábrát az Átlón lehet megtekinteni:

Hont András-Szabó Krisztián