Az ellenzék legnagyobb ellensége az ellenzék, de Viktor még segíthet

Kevesebb mint egy év múlva ismét választást tartanak, ráadásul egyből kettőt, ami komoly feladvány elé állítja az ellenzéket. Pedig az feladványok nélkül sincs könnyű helyzetben, főleg, hogy saját maga is nehezíti a dolgát. Több, négy éve meghódított önkormányzatnál is könyöklés, lökdösődés zajlik, főpolgármesterjelölt-jelöltként pedig már olyan név is elhangzott, mint például az elemző Somogyi Zoltáné. Mindennek tetejébe érkezett az ÁSZ, többmilliárdos bírságot kilátásba helyezve. Az Átlátszó is megszerezte a jelentést, amely több ponton zavaros és nem kellően alátámasztottnak tűnik, ám még így is erősen táplálja a gyanút, hogy nem mindenki számára veszteséges tevékenység az ellenzéki kampányolás Magyarországon.

Abszolút ziccerhelyzet lenne a jelenlegi magyar szituáció egy valamirevaló ellenzéknek. A megélhetési válság egyre nyilvánvalóbb, a drágulás letagadhatatlan tény, több nagy ágazat strukturális gondjai jottányit sem enyhültek az elmúlt időszakban, a közkedélyek változatlanul fölkorbácsoltak, a kormányt fagyos nemzetközi légkör veszi körül. A magyar ellenzék jól ismert okokból azonban semmit nem profitál a körülményekből. Igaz, a jelentős erőfölényben lévő kormánypártok mindent el is követnek, hogy ellenfeleik ne tudjanak úrrá lenni bajaikon. Látszólag ebbe a sorba illeszkedik az is, hogy a jövőre esedékes európai parlamenti és önkormányzati választást egy napra hozták össze, vagyis egy kampányt kéne folytatni a két eseményhez, ami kellően sok fejtörést okozhat még.

A két voksolásnak – az ellenzék szempontjából – merőben eltérő a logikája. Az arányos, listás EP-választás lehetőséget adna a belső dominanciaharc eldöntésére, arra, hogy végre eldőljön, milyen vonalvezetésű, bázisú, szervezeti kultúrájú legyen a NER ellenzéke. Míg a helyhatóságok megtartása, esetleg újabbak megszerzése viszont együttműködést igényel. Egyszerre kell hangsúlyozni a különbözőségeket és az azonosságot. S ha ez nem volna elég, május végén a parlament módosított több választással kapcsolatos jogszabályt is.

Egy teljes év valódi információk nélkül

Az önkormányzati választásról és a választási eljárásról szóló törvényeket három lényegi ponton írták át. Önkormányzati kompenzációs listát immáron az a jelölő szervezet állíthat csak, amelyik az egyéni körzetek kétharmadában jelöltet állít. Eddig elég volt a választókerületek „több mint felében” indulni. Vonatkozik ez a fővárosi listára is, azzal a különbséggel, hogy nem az egyéni körzetekben, hanem a kerületekben kell megfelelő számú polgármesterjelöltet állítani, viszont – és ez a második lényegibb módosítás – a listára már nem csak polgármesterjelölteket lehet fölvenni.

Végül az új rendelkezések értelmében az általános helyhatósági választás előtt egy évvel már nem lehet időközi választást tartani, de annyira nem, hogy mindezt kiterjesztették a már kitűzött voksolásokra is, amennyiben még nem indult meg a kampány, tehát a módosítástól számított 50 napon túlra tűzték ki őket. Azt a problémát, hogy mi lesz a sorsa az egy éven belül megürülő egyéni képviselői helyeknek, közjogilag eléggé meghökkentő módon úgy oldják föl, hogy az egyéni képviselő helyét a jelölő szervezetek a kompenzációs listán szereplők közül töltik be. (A független egyéni képviselők helye betöltetlen marad). A megoldást csupán a Kutya Párt kifogásolta eddig.

Az első módosítás fideszes forrásaink szerint is az ellenzéknek szóló kedveskedés: közös indulásra akarják bírni a különféle szervezeteket, nem szeretnének teret hagyni a koordinált indulásnak.

Azaz az ellenkező híresztelésekkel ellentétben a teljes ellenzéki összefogás legnagyobb támogatója változatlanul a Fidesz-KDNP.  

Annak, hogy a fővárosi listán már nem csupán polgármesterjelöltek lehetnek, gyakorlati okai vannak, és jól példázza a fideszes törvényalkotást. A Fidesz ugyanis azzal, hogy kisebbségbe, de nem marginális kisebbségbe szorult a közgyűlésben, és elbukott polgármesterjelöltjei nem akartak mind fővárosi képviselők lenni, már alig tudta betölteni mandátumait a listáról. Így, hogy a jövőben elkerüljék a hasonló helyzetet, inkább törvényt módosítottak.

Egy évvel a választás után: befagyott közélet, sorvadó független médiatér | atlatszo.hu

Márciusra bőven a háború előtti szint alá esett a kőolaj nemzetközi ára, miközben az Egyesült Államok Európa legnagyobb olajbeszállítójává és a világ egyik legnagyobb olajexportőrévé vált.

Jóval rejtélyesebb, hogy az időközik megtartásának általános önkormányzati választás előtti féléves tilalmát miért kellett egy évre emelni, és miért kellett kiterjeszteni a már kitűzött időpontokra is. A Fideszt az eddigi tapasztalatok alapján blamázs nem fenyegette, komolyabb ráfordítást nem vesz igénybe ennek a néhány alkalomnak a lebonyolítása, viszont a nyáron vagy kora ősszel megválasztott képviselők még majdnem egy évig intézhették volna körzetük ügyeit a testületekben (a listáról az egyéni helyére behívott személy teljesen ellentmond a lokális képviselet elképzelésének).

Az általunk megkérdezett fideszesek is csak a vállukat vonogatták, mikor a lehetséges okokat firtattuk, bár abban nincs semmi rendkívüli, hogy nem kapnak részletes tájékoztatást a valódi szándékokat illetően. Mindenesetre egy kicsit olybá tűnik, mintha egy évig sötét alagútba terelnék a magyar közéletet, amelyben nincsen megbízható tájékozódási pont a valódi helyzetet illetően.

Földharc

Ugyanakkor nem biztos, hogy bármiféle machináció eredménnyel lehet az önkormányzati választásra. A nem fideszes szavazói attitűd jelentősen átalakult a NER évei alatt. A pártkötődések meglazultak vagy megszűntek, helyette ellenzéki hősök/celebek, illetve fölkapott ügyek és mozgalmak vannak. Helyben még inkább. Az ellenzéki szavazóbázis simán fölsorakozik egy településen népszerű és/vagy esélyes jelölt mögé – akár pártjai ellenében is.

Jól megfigyelhető ez a Gödöllőn 2019-ben történteken. Az örökös városvezető Gémesi Györggyel és Lokálpatrióta Klubjával szemben polgármesterjelöltet és egyéni jelölteket indított a DK-Jobbik-MSZP-Párbeszéd négyes, és a Momentum is elindult külön az egyéni körzetekben. Ezen kívül – a Fidesz mellett – még egy helyi civil szervezet, a fantáziadús nevű Helyi-érték is ringbe szállt. A polgármester ismét Gémesi lett nem sokkal megelőzve a fideszes aspiránst, a négypárti ellenzéki jelölt nem érte el az öt százalékot. A körzeteket nagyjából fele-fele arányban vitték el a lokálpatrióták és a fideszesek, ahogy a kompenzációs listáról is ők szereztek mandátumot, illetve a másik helyi civil szervezet.

Az ellenzéki pártok egyik listáról sem jutottak be a testületbe. Nagyon sok nagyon hasonló esetet tudunk még felsorolni.

Ennek ellenére a pártok jelentős brusztba kezdtek egymással országosan és helyi szinten egyaránt. Teljes a káosz Egerben, áll a bál Tatabányán, forrong Hódmezővásárhely, a pártközpontok egyáltalán nem számítanak sima menetre Baján, Dunaújvárosban, illetve Miskolcon, és akkor még Budapest szóba sem került. Több ellenzék vezette kerületben egyáltalán nem eldöntött tény még a polgármesterjelölt személye sem.

Viták vannak az I., IV., VII., IX., XI., XIV. kerületben, bár az a legvalószínűbb – talán Zuglót leszámítva –, hogy végül mindenki fölsorakozik a hivatalban lévő elöljárók és többnyire az egyéniben győztes képviselők mögött. Emellett kampányol kitartóan Karácsony Gergely is, akinek jó oka van rá, hogy így tegyen: az ő újrázását sem tekinti mindenki magától értetődőnek.

Az eléggé látványos, ahogy a Demokratikus Koalíció próbál keresztbe tenni a főpolgármesternek, de korántsem biztos, hogy a jelöltjelölt-állításig eljutnak. Legutóbb Gréczy Zsolt tett rá utalást, hogy ráérnek kora ősszel  foglalkozni a kérdéssel, de információink szerint már megindult a casting. Mind a DK, mind a Jobbik háza táján fölmerült Somogyi Zoltán szociológus, üzletember neve, aki az Átlátszónak „hülyeségként” minősítette a fölvetést. Somogyi ugyanakkor annyit elismert, hogy két meg nem nevezett pártállású politikussal beszélt erről, de az egyiket – elmondása szerint – ő kérte számon, hogy miért terjeszti, hogy ő jelölt volna, a másik valóban rákérdezett, hogy vállalná-e, ám emögött meg nem érzett komolyságot, és amúgy sem vállalná. Így a DK-nak, ha ragaszkodik a jelöltállításhoz, marad Bősz Anett főpolgármester-helyettes megnevezése, aki az országgyűlési választáson az érdi körzetben indult.

Karácsony támogatásáról a többi párt sem nyilatkozott még. A Momentum feltűnően kerüli, hogy egyértelmű választ adjon, egy korábbi szakaszban a párt felől még olyan javaslatfoszlányok érkeztek, hogy DK és ők mint a ténylegesen létező szervezetek osszák föl maguk közt Budapestet, és ebben az alkuban a főpolgármesteri cím a Momentumot illetné.

Ez nagyjából egy időben történt azzal, amikor Lengyel László is szervezkedésbe kezdett Karácsony lecserélésre, azonban a jelöltnek kinézett Tüttő Kata másik főpolgármester-helyettes elhárította a felkérést.

Végül alighanem összerendeződik az összes ellenzéki települési koalíció, és nem teljesen reménytelenül néz annak elébe, hogy meg tudja-e tartani az előző választáson megszerzett pozícióit. Ráadásul fideszes belharcoknak vagy a városi kormánypárti bázis némi erodálódásának köszönhetően további helyeken nyílik lehetőség a hódításra. Feltétlenül ilyen a XXII. és XXI. kerület, valamint Szekszárd és Győr is.

Mindenki harca mindenki ellen

Az ellenzéki vetélkedés tehát aligha az önkormányzati színtéren zajlik majd, hanem az európai parlamenti választáson. Ott viszont teljesen. A ’22-es kudarcból az ellenzék ugyan sok tanulságot nem vont le, de azt mindegyik fél közölte, hogy hibáztak, amikor pusztán az összefogástól reméltek sikert, és tartalmi kérdésekre kell összpontosítaniuk, ezért ki-ki a saját programjára, arcélére és üzeneteire fog koncentrálni ezután. Ebbe pedig annyira belelovalták magukat, hogy már arra sincs esély, hogy a hasonló profilú pártok együttműködjenek, miközben többük számára a megmaradás a tét.

A pártok erőforrásai így minden bizonnyal arra fordítódnak, hogy a meglévő közönség kisebb-nagyobb csoportjait tereljék egyik vagy másik lista felé, és olyan személyekre építik a kampányt, akik a létező ellenzéki közegben népszerűek. Az MSZP a Dobrev-recept visszafordításával próbálkozik, és Tüttő Kata középpontba helyezésével az egykori szocialista bázison igyekszik szavazókat visszacsábítani. A Párbeszéd Jávor Benedekre és az urbánus szavazókra épít, a Jobbik pedig vélhetően Gyöngyösi Mártonra és a nosztalgiára. Az pedig egyértelmű, hogy a DK változatlanul Dobrev Klárát, a Momentum meg Donáth Annát állítja a középpontba, és kérdés, hogy a paletta kiegészül-e Márki-Zay Péterrel és Jakab Péterrel mint listavezetőkkel.

Lehetnek arról tippek, hogy szabad szemmel látható eredményt ki ér el az előbbiek közül, de fontosabb ennél az a megállapítás, hogy ez az összműködés nemhogy az elbizonytalanodott fideszeseket, de a kevésbé motivált ellenzéki szavazókat sem tudja elérni.

Éppen ezért – bár fentebb utaltunk rá, hogy egy kampányt folytatni két választáshoz nem könnyű – az önkormányzati összevonása az EP-választással még kapóra is jöhet az ellenzéknek.

Azon – elsősorban városi – szavazók, akiket sem az Európai Parlament összetétele, sem a belső helyosztó nem hoz lázba, saját településük miatt elzarándokolhatnak az urnákhoz – és egyáltalán nem zárható ki, hogy eleve erre irányult a kormányzati szándék. Legalábbis kormánypárti forrásaink mindegyike – parlamenti, európai parlamenti és fővárosi szintről egyaránt – kalkulált ezzel a jelenséggel, de erről később.

Mindazonáltal a volt összefogós ellenzéken nem feltétlenül segít, ha a helyi választás miatt megmozdul egy nagyobb ellenzéki szavazóréteg. Két tényezőt ugyanis még nem említettünk: a Mi Hazánkot és a Kétfarkú Kutya Pártot. A nem fideszes szavazók körében jóval nagyobb az ellenzékkel szembeni elégedetlenség, mint ami a sajtóból és a rajongók által megszállt kommentmezőkből kitetszik. Már Márki-Zay Péter is ennek köszönhette előválasztási győzelmét, és a negyedik kétharmaddal a parlamenti erők megítélése csak romlott.

Akad olyan ellenzéki háttérember, aki azzal számol, hogy sokan elmennek támogatni a helyi ellenzéki koalíciót, viszont protest-szavazatot adnak le a Mi Hazánkra vagy a Kutyákra. Az ellenzéki versengésből feltehetően az tud győztesen kikerülni, aki egy erőteljes EP-kampánnyal képes megmutatni az eddigi kudarcos oppozíciótól való különbözőségét. Már amennyiben lesz miből kampányolni.

Adu, ÁSZ

Miközben az ellenzéki szervezetek egy sokismeretlenes egyenlet megoldásán fáradoznak, addig az Állami Számvevőszék horribilis bírság rémét lebegtette meg. Az ÁSZ a portálunk által szorosan követett és bizonyos részeiben általunk is föltárt ügyben tiltott pártfinanszírozást vélt fölfedezni. Az Egyesült Államokból az Action for Democracy nevű képződményen keresztül több mint négymilliárd forintnyi támogatás érkezett a Márki-Zay Péter vezette Mindenki Magyarországa Mozgalomhoz, ami, ha a pénz választási kampányra lett fölhasználva, ahogy 1,7 milliárd tekintetében ezt az ÁSZ állítja, akkor az jogszabályellenes és büntetést von maga után. Márpedig arra lett fölhasználva.

Ennek ellenére az ÁSZ jelentése nem áll túl erős lábakon.

Először is: a nem közvetlenül pártok által finanszírozott, de politikai célt szolgáló reklámtevékenységek nemigen szabályozottak. Ami nem csoda, ha azt vesszük, hogy akár a központi kormányzat, akár a kormánypártokhoz közeli civil szervezetek (elsősorban a Civil Összefogás Fórum) tízmilliárdokat költenek propagandatevékenységre és -termékekre. Az igazsághoz tartozik, hogy ez a probléma kipróbáltabb, nagyobb hagyományokkal bíró demokráciákban is létezik, hiszen milyen alapon lehet megtiltani, hogy valaki kifejtse és terjessze politikai meggyőződését; és amennyiben meg rigorózusan tiltják a kampányidőszakban való bárminemű agitációt, úgy a legkönnyebb kiszúrni egy párttal vagy jelölttel, csak ki kell helyezni néhány plakátot az érdekében, amiért majd őt büntetik meg.

Az ellenzéki politikusok és jogi képviselőik alappal hivatkozhatnak erre, illetve konkrétan a CÖF-re, amit nyilván meg is fognak tenni, ám szembeötlik egy komoly különbség.

A Fidesz nem vette föl a listájára Csizmadia Lászlót vagy a CÖF bármelyik vezetőjét, ellenben az ellenzék listavezetője Márki-Zay volt. A jogalkotó által tudott és jogilag értékelt jelenség, hogy a jelöltek (akár egyéniek, akár listásak) hozhatnak be forrásokat a kampányba, így nyaktörő mutatványnak ígérkezik előadni azt, hogy azért, mert a Márki-Zay-féle MMM-es kiadványokon és online megjelenéseken nincsenek pártlogók, ezért teljesen függetlenek attól a pártlogók ékesítette listától, amelyet Márki-Zay Péter vezetett. Ebbe meg a hivatalos szervek köthetnek bele, már amennyiben az érdekükben áll majd.

A második gyengeség, amelyet az ÁSZ-jelentéssel kapcsolatban rögzíteni kell, hogy alaposságát illetően jelentős kételyek merülhetnek föl. A dokumentum egy 117 soros listát közöl az MMM kampányidőszakos költéseiről, csakhogy a tételek alapjául szolgáló bizonylat lehet szerződés, számla, számlakivonat is, azaz nem lehet mindent kétséget kizáróan elhatárolni egymástól az adatok mögötti tevékenységeket.

Mivel az ÁSZ-szal csak az MMM működött együtt, a megkeresett több mint 70 gazdasági társaság viszont nem, az ő működésükről csak közvetett bizonyítékokat (számlák, kivonatok) szereztek be, így könnyen elképzelhető, hogy ezek a tranzakciók részei az MMM által már bemutatott tételeknek.

Példának okáért az ÁSZ anyagában található, a 2022. március 15-i rendezvény költségeit bemutató ábrán az MMM kiadásai közt található egy 89 milliós buszbérlet, ami megfelel a tételes kimutatásban található 46, illetve 43 milliós soroknak. Csakhogy a szöveges részt is megvizsgálva nagyon úgy tűnik, hogy ez ugyanannak az aktusnak a két oldala, megrendelés és teljesítés. Az ábra föltüntet még egy harmadik buszbérlést is, de ezt már a gazdasági társaságok közt, viszont nagyságrendileg megegyezik az előbbi tételekkel, azaz ez meg a szolgáltatók NAV-nál föllelhető számlái lehetnek, amit megerősít, ha összevetjük az MMM pénzügyi beszámolójával, ami egész évre 63 milliót tartalmaz buszbérlésként. Vagyis úgy fest: egy buszoztatás háromszor került be az ÁSZ vizsgálati anyagába.

Erre a lehetőségre egyébként maga a jelentés is utal: „egyes kampányköltéseknél felmerült a gyanú, hogy ugyanazt vagy azonos típusú, a kampányhoz kapcsolódó terméket, szolgáltatást párhuzamosan több szervezet, esetenként több partnertől is megrendelt egyidejűleg. Annak tisztázása érdekében, hogy egyes kampányköltéseknél a kifizetések valós gazdasági eseményekhez kapcsolódtak-e, a rendelkezésére álló információkat az ÁSZ továbbította a kérdésben eljárásra, intézkedésre jogosult NAV részére”.

Magyarán az Állami Számvevőszék által jelzett összegek a valóságban jóval kisebbek is lehetnek, és ezek egy részéről kimagyarázható, hogy nem állnak összefüggésben a kampánnyal, illetve ha igen, a pártoknak semmi közük hozzá. (AZ MMM nem bírságolható tiltott pártfinanszírozás miatt).

Bőven elképzelhető, hogy amire kincstárhoz kerül az ügy, addigra ebből nem lesz büntetés. Az ellenzéki közvélemény érdeklődése itt szokott véget érni. Amennyiben az kerül szóba, hogy az ellenzék a rendelkezésre álló forrásokat miként használja föl, egyből érkezik a reflexszerű válasz: Rogán, CÖF, Megafon. Arról nemigen lehet beszélni, hogy amijük volt, azt mennyire hatékonyan, takarékosan, célnak megfelelően költötték el. Az Átlátszó azonban kíváncsi volt erre is, így nem volt mit tenni, mint tüzetesebben megvizsgálni a jelentést és összevetni az MMM 1862 oldalas pénzügyi beszámolójával és az Action for Democracy tavalyi évről szóló angol nyelvű jelentésével, valamint megkeresni az érintetteket is.

Jó üzlet a halál

Maradva az említett buszbérlésnél, érdeklődtünk a pártok kampányembereinél, akik azt mondták, hogy értik ők a kérdést, hogyne értenék, de a buszoztatás a pártok feladata volt, és nem tudnak arról, hogy az MMM is végzett személyszállítást, dolga biztos nem lett volna. Ám az egész március 15-i rendezvénnyel kapcsolatban kérdések merülnek föl, még akkor is, ha nem az ÁSZ által föltüntetett közel 400 milliós végösszeget, hanem csak az MMM kiadásai közt szereplő, szorosan a rendezvény lebonyolítására vonatkozó 137 milliót nézzük.

Az Átlátszó megkeresett a piacon dolgozó koncertszervezőket, akik a bemutatott képek alapján úgy nyilatkoztak, hogy azonos paraméterekkel színpadállítás, technika és minden járulékos költség legföljebb 25-30 millióra rúghat. Azt pedig mire vélni is nehéz, amikor azt olvashatjuk, hogy 24 millió ment el előadó-művészeti tevékenységre.

Főleg annak fényében érdekes ez, hogy az ellenzék legszűkebb törzsközönsége hetente szólít föl művészeket, tanárokat, újságírókat, hogy szolidaritásból, a közéleti harcot támogatandó éppen hol mondjanak föl, milyen megbízásokról mondjanak le.

Azonban a politikai rendezvényeken föllépők – elvben és papíron – konferansziéként való közreműködésért, illetve egy dal vagy vers előadásáért bőségesen kerülnek javadalmazásra.

A költségek nagy részét ugyanakkor a különféle tárgyak tették ki (plakátok, díszítőelemek, ajándékok stb), amelyekkel kapcsolatban talán nem merül föl, hogy nem létező vagy erősen túlárazott tételt takar, csak az értelmük kérdőjeleződik meg nem egy esetben. Írószerre például 50 milliót fordítottak az ÁSZ jelentése szerint, az MMM pénzügyi beszámolója szerint még többet. „Fuldoklottunk a tollakban” – mondja az egyik politikus, aki a kampánystáb tagja volt. A választás után is stócokban álló repiajándékokról és kegytárgyakról még csak-csak hajlandóak az illetékesek elismerni, hogy ilyen mennyiségben szükségtelenek voltak, de léteznek olyan tevékenységek, amelyekről nélkülözhetetlenségük mítosza annak ellenére él, hogy rendre besülnek.

Az ÁSZ kimutatásában közel félmilliárddal szerepelnek Facebook-hirdetések, az MMM beszámolójában kicsit többel. Az Átlátszó még az előválasztás idején foglalkozott vele, hogy a magyar politika nyakló nélkül önti a pénzt Zuckerberg platformjába, a hatékonyságát ennek viszont nem is vizsgálja. Pedig Márki-Zay előválasztásos győzelme kérdőjelezi meg az egész értelmét, aki nemhogy úgy nyert, hogy a legkevesebbet fordított Fb-hirdetésre a miniszterelnök-aspiránsok közül, de győzelmében kifejezetten hangsúlyos elem volt a közösségi médiában való előretörése.

Százmilliókat éget el a Facebookon a magyar politika – teljesen értelmetlenül | atlatszo.hu

Az Átlátszó csöppet sem volt könnyű helyzetben, amikor a magyar politika Facebook-költéseinek föltérképezésébe kezdett. Elsősorban azért, mert hacsak nem dolgoznak rengetegen egy lapnál, a hirdetéstárak egyenkénti átnézése sok időt vesz igénybe. A mi összeállításunk így 2019 tavaszától 2021. augusztus végéig, szeptember elejéig elköltött összegeket tartalmazza.

Ennek ellenére az ellenzék immár Márki-Zay-val az élen ott folytatta, ahol a vesztes miniszterelnökjelölt-jelöltek abbahagyták: öntötték a pénzt a Facebookba. Ebben, a kampánystáb tagjainak elmondása szerint, döntő szerepe volt a Datadat nevű cégnek, amely ragaszkodott ehhez a megoldáshoz és ahhoz, hogy így lehet adatgyűjtéssel és azt követő mozgósítással a választás napjára optimalizálni a kampányt. A cég, amellyel az elsők között foglalkozott az Átlátszó, mindezt arra való hivatkozással érte el, hogy a győztes önkormányzati kampány – amelyről azt állították, hogy nekik köszönhető – ezen alapult.

Valójában ez arra példa, hogy miként vezeti meg magát és környezetét az ellenzéki politikacsinálás. A 2019-es választást ugyanis az ellenzék elvesztette, még nőtt is a hátránya az öt évvel korábbihoz képest a kormányoldallal szemben, csak a lélekben és szervezetileg szétforgácsolódott ellenzéket összehozták a Fidesszel szembeni érzéseik, így azokon a helyeken, ahol az összellenzék fölénye már azt megelőzően is tetemes volt, pozíciókat tudtak fogni.

A 2022-es eredmény mutatja, hogy ebben legföljebb a Borkai-ügynek volt még módosító hatása, a Datadatnak alig, de legalább az ellenzéket ismételten sikerült összemosni a 2010 előtti világ figuráival.

A levitézlett óbaloldal propagandagépezete nyelte el a hárommilliárdos amerikai demokráciasegély túlnyomó részét | atlatszo.hu

A titkosszolgálati, rendvédelmi és adóhatósági adatokat összegző NIK megállapításai szerint az AD által elutalt többmilliárdos összeg túlnyomó része annál a baloldali befolyásolási masinériánál kötött ki, aminek a működéséről közel három évvel ezelőtt, a 2019-es önkormányzati választások után az Átlátszón írtunk elsőként.

A félmilliárdos közösségimédia-költés még nem is a vége. Az ÁSZ úgy véli, hogy az Action for Democracy és az Átlátszó által beazonosított svájci Fondation Pluralisme Alapítvány közvetlenül támogatta az Oraculum 2020 Kft-t, mely cég az Ezalényeg nevű pszeudó-lapcsalád kiadója, valójában pedig minden információ szerint a Datadat adathalászatához nyújt fedőtevékenységet. A számvevőszék azt állítja, hogy az 1,9 milliárdos támogatásból 900 millió érkezett a svájci alapítványtól, és a támogatás tényét a cég nem is tagadta. A „maradék” egymilliárdot pedig megtaláljuk az Action for Democracy tavalyi pénzügyi kimutatásában, legalábbis szerepel egy nagyságrendileg ennek megfelelő összeg, amelyik a nemváltó népszavazás ellenkampányának finanszírozását jelöli meg célként, ami természetesen elválaszthatatlan volt az országban zajló választási küzdelemtől.

Megfejtettük a titkosszolgálat svájci rejtvényét dollárbaloldal-ügyben | atlatszo.hu

A Fondation Pluralisme és a kuratóriumi tagok esetében nem sikerült fellelnünk semmilyen magyar kötődést, vagy kapcsolódási pontot. A NIK prezentációja szerint a svájci bejegyzésű alapítvány mégis 1,8 millió eurót utalt az Ezalényeg portált kiadó Oraculum 2020 Kft.-nek 2021 szeptembere és 2022 februárja között, öt részletben.

Márki-Zay környezetében amúgy „médiavásárlásnak” nevezik az Oraculum kintről való megtámogatását, és a Megafonhoz tartják hasonlónak a működését. Azzal a különbséggel, hogy állításuk szerint az üzenetek megfogalmazásában a kampánycsapatnak nem volt szerepe. Maga a volt miniszterelnök-jelölt azt mondta az Átlátszónak, hogy lettek volna ötletei, hogy mi jelenjen meg az Ezalényegen és mutációin, de erre semmi ráhatása nem volt.

Az eredmény ismeretében kevéssé tűnik hihetőnek, hogy egy kitervelt amerikai beavatkozási kísérletnek lehetünk szemtanúi, inkább látszik eredményes gyűjtésnek magyar üzleti-politikai körök javára azzal a csomagolással, hogy ez a magyar társadalomban meglévő civil aktivitást erősíti.

Tökéletes példája ennek, hogy az Internet kinyomtatását célul kitűző „Nyomtass te is” önképzőkör az MMM ÁSZ által nyilvántartott kiadásai között 5 millió forinttal szerepel, ami nem nagy összeg, de legalább fölösleges, viszont kapott további majdnem húszat közvetlenül az Action for Democracytól is. Bár ez az juttatás is inkább szolgál a régi balliberális közösség hangadóinak megnyerésére, amely így érzelmileg és financiálisan is involválódik a létező ellenzékbe, amelyet viszont semmi sem ösztökél a változásra.

Visszahozzák-e a meccsbe az ellenzéket?

Terepmunka, helyben összegyűjtött támogatás és bizalom nélkül, bármilyen magasztos, jól hangzó cél érdekében, de kapcsolatokra épülő forrásbevonás konzerválja a rossz struktúrákat és mechanizmusokat, legyen szó sajtóról, NGO-król vagy politikai pártokról. (Nyugodtan ide lehet sorolni a menet közben a titkosszolgálatok által föltupírozott, a 99 mozgalomnak juttatott százmilliókat, amelyről aki akarja, elhiszi, hogy zárt adománygyűjtő dobozba érkezett minden forint mikrotámogatás formájában). Jól tudják ezt a Fideszben is, és ahogy eddig sem, úgy a jövőben sem valószínű, hogy lesz szándék az ellenzék anyagi ellehetetlenítésére.

A kormányoldal a céljait elérte. Saját táborát megerősítette abban a hitben, hogy az ellenzék idegen zsoldban áll.

Az ellenzéket fölpaprikázta, hogy annak közönsége megint nem azzal foglalkozik, hogy miként sáfárkodik az ellenzék a javaival, mennyire hatékony és őszinte a politikája, hanem hogy a Fidesz milyen galádságokra képes. Komoly feszültséget gerjesztett ellenzéken belül, több párt már magyarázatot követel az Action for Democracy pénzei miatt. Ellenzékre viszont szüksége van és nem is akármilyenre. Olyanra, amelyről itthon és külföldön időről időre elhiszik, hogy választáson képes változást elérni, és ezért a meglévő szisztémán belül igyekeznek segíteni neki.

Orbán Viktornak édes mindegy, hogy hárommal több vagy kevesebb megyei jogú várost irányít fideszes politikus, ahogy nagyjából az is, hogy nő vagy csökken a Fidesz EP-képviselőinek száma, amíg pártja megkérdőjelezhetetlenül a vezető erő. Amennyiben jövő júniusban tisztán európai parlamenti választást rendeztek volna, úgy jó eséllyel minden idők legnagyobb arányú Fidesz-győzelme születik. Az ellenzéki szavazók a pesti demonstrációk nyújtotta látvánnyal szöges ellentétben fásultak, és a saját pártjaik iránt sem táplálnak bizalmat. Ezt világosan mutatják az elmúlt egy évben tartott időközi választások eredményei. Egy elsöprő Fidesz-győzelem befelé és kifelé is azt az üzenetet küldi el, hogy a minimálisnál is kisebb az esély a változásra, ami a külföld háborgását bizonyosan nem csillapítja le.

Azzal, hogy egy napra vonták össze a két voksolást, a hatalom nemcsak fejtörőt, de tétet is adott a választásnak a parlamenti ellenzék és az ellenzéki közönség számára. Nincs garancia, hogy ezzel a lehetőséggel élni tud, mert ez már nem csupán rajtuk és a kormányon múlik, de a Mi Hazánkon és a Kutyapárton is, továbbá a hatalmi szándékok is többször változhatnak egy év alatt. Azalatt az egy év alatt, amely során a közvélemény állapotáról – ismételjük – csak kutatásokból kaphatunk képet.

Hont András