Veszprém: az O1G alkonya

Valamikor 2017 őszén Simicska Lajos nekiindult a veszprémi éjszakának, és a szembejövő – amúgy saját tulajdonában álló – hirdetőoszlopokon festékszóróval megörökítette a miniszterelnök és a hímivarsejt közötti összefüggésről szóló elméletét. A rendőrök az ötödik oszlopnál érték utol.

A beszámolók szerint udvariasak voltak, bár igazoltatták a Fidesz egykori pénzemberét, aki ugyan mindmáig a városban él, nem messze a városházától, de a helyi közéletben többé nem vétette magát észre. Ahogy nem sokkal később – a számára rosszul elsült 2018-as országgyűlési választás után – búcsút intett a teljes honi gazdasági és politikai életnek is. Viszont – akarva vagy akaratlanul – programot hagyott az ellenzékre. A „mindegy, hogy ki vagy, és hogy honnan jöttél, csak utáld kellőképpen Orbánt, azután lesz majd valami” elaborátum gyakorlati megvalósítására Veszprémben is mód adódott, és úgy tűnik, hogy az idei önkormányzati választással fellegzik végleg be neki.

Pedig voltak kedvező előjelek – mármint az antiorbánizmus számára. Ma már talán feledésbe is merült, de a Nemzeti Együttműködés Rendszerének kialakítását és a Fidesz első saját szisztémáján belül aratott sikerét követően a rendszernek volt egy megingása. 2014 végétől a kormánypártok egy jelentős kudarcsorozatot szenvedtek el, egymás után bukták az időközi választásokat, egymást érték a tüntetések, a közhangulat nem tűnt számukra kedvezőnek. A megpróbáltatássorozat egyik első állomása éppen Veszprémben volt, ahol 2015 elején az uniós biztossá választott Navracsics Tibor helyére kiírt időközi választást meglepetésre Kész Zoltán független jelölt nyerte meg.

Az eredmény azért is látszott trendfordítónak, mert Veszprémben a baloldal akkor tudott többnyire diadalmaskodni, ha országosan magabiztosan vezetett. A komoly történelmi múltú város erős jobboldali hagyományokkal rendelkezik. Érseki székhely, a dualizmusban és a két háború között általában kormánypárti képviselőt küldött az országházba, és a harmincas években sem a baloldal jelentkezett kihívóként, hanem a Nyilaskeresztes Párt (sikertelenül). A háború után először a Független Kisgazdapárt, majd a KDNP-előd Demokrata Néppárt győzött nagy fölénnyel.

Noha a szocializmus évtizedeiben mélyreható változások történtek (jelentős iparosítás történt és ekkor lett egyetemi város is, és háromszorozódott meg a lakosságszám), ’90-ben folytatódott a hagyomány: az MDF vitte el a képviselői helyeket. Innen jutott a parlamentbe a rendszerváltás első belügyminisztere, Horváth Balázs is, aki azután – noha az 1994-es MSZP-s hullám Veszprémet is elérte –, további háromszor szerezte vissza, illetve védte meg mandátumát.

Hogy mindez a helyi önkormányzat összetételében nem tükröződött, az – sok más településhez köszönhetően – annak köszönhető, hogy a ’90-ben pozícióba kerülő SZDSZ-es vezetés az országos erőviszonyok alakulása ellenére még jó darabig meg tudta őrizni befolyását. Dióssy László 2006-ig őrizte városvezetői posztját. Akkor az őszödi beszéd kiszivárgását övező felháborodás söpörte el őt is.

2006-ban az a Debreczenyi János lett a polgármester, aki 8 évvel korábban még az MSZP-SZDSZ támogatásával került a helyi testületbe, hogy azután 2010-ben, a NER-beálltával már az ősfideszes Porga Gyula kövesse a tisztségben. Porga 2010-ben majdnem kétszer annyi szavazatot szerzett, mint a szocialista jelölt, Hartmann Ferenc. Négy évvel később Katanics Sándor volt a fő kihívója, ám a hivatalban lévő városvezető 22 százalékkal előzte meg a több ellenzéki párt által indított jelöltet. Legutóbb, 2019-ben ennél kisebb volt a különbség, kétezer szavazattal és tíz százalékkal kapott többet a fideszes jelölt, mint az immár a teljes ellenzéki összefogás által támogatott Katanics.

 

Az előbbiekben ismertetett változásokon túl a veszprémi közélet nem volt különösebben hektikus vagy zajos az elmúlt harminc évben. A várost elkerülték a hangos botrányok, országos izgalmat talán egyedül a bevezetőben fölidézett Simicska-affér okozott, ám annak sem helyben volt visszhangja. Veszprém sok szempontból irigylésre méltó helynek számít a magyar települések nagy része nézőpontjából, annak ellenére, hogy 2008-ban megrázó, komoly feszültségről tanúskodó eset váltott ki országos fölháborodást, amikor egy szórakozóhely előtt meggyilkolták az MKB Veszprém és a román válogatott kézilabdázóját, Marian Cozmát. Noha a bűncselekmény hozzájárult a kétezres évek végi cigányellenes indulatok föllángolásához, ez sem speciális helyi problémákról árulkodott. A megyeszékhely az élhetőség szempontjából a magyar élbolyban található, az egy főre eső GDP a budapestihez közelít.

 

Ráadásul Veszprém 2018-ban elnyerte az Európa Kulturális Fővárosa címet. A programsorozat tavaly zajlott le, és a kormány több mint 70 milliárd forintot biztosított hozzá, amelyet egyrészt a többségi önkormányzati tulajdonú Veszprém-Balaton 2023 Zrt. költött el, másrészt a Veszprémi Főegyházmegye használt, illetve használ föl, mivel a Várnegyed területén található egyházi és egykor egyházi tulajdonban lévő ingatlanok teljes tervezett felújítása csak 2025-ben fejeződik be. A projektet messze nem érte annyi bírálat, mint korábban Pécs esetében történt, a programkínálatot a pesti sajtó is sokszínűnek tartotta, ugyanakkor a kritikák szerint – az ígéretek ellenére – a veszprémi EKF is beruházás-központúra sikerült.

Az meg nyilván nem okoz meglepetést, hogy a magyarországi beruházásoknál a kormány- és egyéb tűzközeli vállalkozók nem járnak rosszul. A várbörtön felújítása Mészárosék családi cégénél landolt, és majd 300 millió forint támogatás találta meg a Veszprém-Balaton 2023 Zrt. korábbi vezérigazgatójának többségi tulajdonú szállodáját is.

Azzal kapcsolatban is megfogalmazódnak kételyek – ennyiben Pécshez hasonló a probléma –, hogy a most megvalósított beruházások hosszútávon miként tarthatóak fönn. Azt a helyi ellenzék egyik vezetője és vélelmezhetően az egyik polgármesterjelöltje, a szocialista Hartmann Ferenc nem is mulasztotta el a városvezetés orra alá dörgölni, hogy a várbörtön látogatóközpontjaként és múzeumi shopjaként kialakított Ruttner-ház bizonytalan időre már be is zárt. (A város polgármestere erre azt feleli, hogy a szezonális nyitva tartás az iskolai csoportokhoz van igazítva, és mire tavasszal a várbörtön megnyit, akkor a Ruttner-ház is kinyitja kapuit, de az üzemeltető addig is fizet az önkormányzatnak).

Ahogy a kritikák a kedvezőnek tűnő összkép ellenére a város egész működését és létét is érintik. Veszprémet a vidéki városok többségéhez hasonlóan fenyegeti az elöregedés, és általános tapasztalat az elvándorlás. A város gazdasága kitett az autóiparnak, a Balaton közelsége ellenére nem sikerült regionális központtá fejlődni. Forrásaink szerint akadnak gondok infrastrukturális téren is, vannak fennakadások a csapadékvíz-elvezetéssel és hulladékszállítással is, mely esetekben a városvezetés az államra mutogat.

Tehát mindkét oldalnak van miből merítenie, lehet érveket találni a változás mellett, de amellett is, hogy folytassa a munkát a jelenlegi vezetés. Ráadásul a két érvelés potenciális közönsége is szinte fele-fele arányban oszlik meg, már amennyiben a pártszimpátiából indulunk ki. A 2014-es és a 2018-as választáson is szoros volt az eredmény, és magában a városban mindkétszer az ellenzéknek összesen több támogatója volt, mint a Fidesznek. Hasonlóan a 2019-es európai parlamenti választáshoz, az ellenzéki listák – ha csak hajszállal is –, de többet szereztek, mint a kormánypárt listája.

 

Ennek ellenére az önkormányzatin a negyedik választáson maradt alul a baloldal, és az országgyűlésikre sem sikerült olyan jelölteket találni, akik képesek a pártjaik támogatottságánál annyival nagyobb győzelmet aratni Veszprémben, hogy az ellensúlyozza a környező – és a veszprémi körzethez tartozó – falvak Fidesz-fölényét. Ennek megfelelően a legutóbbi országgyűlési választás előtt meg is kezdődött az ellenzéki tisztogatás, mondván, az eddigi kudarcos aspiránsok helyett esélyesekkel kell próbálkozni.

Ennek szellemében először Kész Zoltán jelentette be, hogy nem kíván ringbe szállni, mondván, hogyha meg is nyeri az előválasztást, a fideszes indulóval szemben már nem biztos a dolgában; majd a DK vonta meg a támogatását attól a Katanics Sándortól, aki a legelsők között távozott Gyurcsánnyal az MSZP-ből. Végül a DK új jelöltje, a helyi ügyvéd Csonka Balázs legyőzte Mesterházy Attilát, az MSZP veszprémi illetőségű korábbi elnökét. Mindhiába. A városban ugyan egy hajszálnál is kevesebbel az ellenzék végzett az élen, de a körzetet nagyon simán húzta be a Fidesz.

A helyi polgármester népszerűségét és az EKF fölhajtóerejét tekintve ez túl sok reménnyel nem töltheti el az ellenzéket, amelyik így egyszerre két taktikával fordul rá az idei önkormányzati választásra. Az MSZP és a DK rutinból, a vehemens elutasítás jegyében kezdte meg a kampányt, a már említett, többedszer induló Hartmann szocialista képviselő mögött.

Szintén nem először próbálkozik, és legutóbb egyéni képviselői mandátumot szerzett az LMP-s Gerstmár Ferenc, aki viszont azt mondja, hogy fölösleges letagadni a létező eredményeket, és a konstruktív hozzáállást hangsúlyozza. Ezzel gyakorlatilag helyben is megjelent az a dilemma, amely az országos politikában is fejtörést okoz. És ha ez nem volna elég, menet közben még bejelentkezett egy civil jelölt is, a fantáziadús nevű Együtt Veszprémért Egyesület képviseletében induló Adamecz Zoltán helyi vállalkozó.

Mindebből arra lehetne következtetni, hogy a város polgármesterének nincs túl sok izgulni valója, de Porga Gyula azért úgy fogalmazott az Átlátszónak, hogy mint minden megmérettetés előtt, van benne most is versenydrukk. Szerinte az elmúlt közel másfél évtizedben nagyot lépett előre a város, és jelentősen lendített az EKF-projekt is. Példaként hozza föl, hogy míg kontinens-szerte az a trend, hogy kiürülnek a belvárosok, többnyire bankok és biztosítók veszik meg ott az üzlethelyiségeket, ők viszont igyekeztek a most megnyílt lehetőségekkel helyi fiatal vállalkozókat is helyzetbe hozni, így új helyek nyitottak meg Veszprém központjában. Porga határozottan állítja: céljuk az, hogy Veszprém saját kategóriájában – tehát a százezer alatti városok közt – életminőségi paraméterek alapján az európai élmezőnybe kerüljön.

Hont András

A borítókép Átlátszó-montázs, forrás: Orbán Viktor Facebook oldala és ismeretlen facebookozó. Az adatvizualizációt Szabó Krisztián készítette.