Fellegvár vagy légvár? Debrecen és Nyíregyháza választás előtt

Debrecen, az ország második legnagyobb lélekszámú települése sokáig a Fidesz vizsgamunkájának számított, amellyel okkal büszkélkedett a párt. Az elmúlt időszakban azonban a tervezett akkugyár körüli botrányoktól volt hangos a média, és az erőteljes gazdasági növekedésnek is megvannak az árnyoldalai.

Az Átlátszó mindezeknek igyekezett utánajárni, és nyilatkozott lapunknak a város polgármestere is. Debrecen árnyékában pedig ott van a régió másik meghatározó városa, Nyíregyháza is, amelynek politikai életét, erőviszonyait szintén igyekszünk bemutatni.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

„Természetesen tudom, 1998-ban egy egyéni önkormányzati körzetet” – ezt Papp László debreceni polgármester felelte az Átlátszónak arra a kérdésére, hogy tudja-e, mikor nyert utoljára baloldali jelölt a városban. Valószínűleg ezt a baloldal is jól észben tartja, mivel Kósa Lajos 1998-ban kezdődött polgármestersége óta sportértékkel bíró eredményt legföljebb vesszőfutásban tudtak elérni.

Narancsvidék

Nem véletlen, hogy a szélesebb közvélemény is fideszes fellegvárként tartja számon Debrecent. E jelzővel illették a nagy internetes portálok is, amikor az új ellenzéki reménység, Magyar Péter a városban tartott fórumot, s utólag is azért értékelték sikerként a rendezvényt, mert ahhoz képest voltak a beszámolók szerint sokan, hogy a város mennyire jobboldali. Helyi forrásaink a rendezvény jelentőségét, de a város aktuális fideszességét is erősen árnyalják. Pedig utóbbihoz mindeddig nem fért kétség.

Debrecen régóta – és különösen a NER megszületésétől – a Fidesz kirakattelepülésének számít, és Kósa Lajos sokáig a párt első számú sikerpolitikusa volt. Még a kormánykritikus sajtóban is lelkendező írások jelentek meg a város fejlesztéséről, fejlődéséről.

Papp László is elsősorban abban bízik, hogy az elmúlt 25 év beruházásai, az ipari parkoktól a MODEM-en át a Főnix Arénáig fölhalmoztak annyi bizalmat irántuk, hogy meg tudják ismételni a korábbi elsöprő eredményeiket. Az optimizmust növeli, hogy például a Financial Times rendre a világ legjobb befektetésvonzó települései közé választja Debrecent, és minden adott ahhoz, hogy meghatározó regionális központ – Kelet-Szlovákiától Kárpátalján át Nyugat-Erdélyig – legyen a hajdú-bihari megyeszékhely.

Ugyanakkor a gondok jelentős része is a gyors növekedésből, átalakulásból származik: több tényező nem tudott lépést tartani a gazdasági fejlődéssel. A városvezetés kritikusai a dugóban eltöltött idő mértékét tekintve is Európa élmezőnyébe sorolják Debrecent, a tömegközlekedést pedig volt, aki egyenesen mazochista hobbiként jellemezte. Az egyik helyi ellenzéki szerint mindez következik a polgármester személyiségéből is, akit elsősorban a gazdasági adatok érdekelnek, az emberi tényezők kevésbé.

Minden bizonnyal az utóbbi állítást Papp vitatja, de azt elismeri, hogy az elmúlt évek gazdasági hevítése okozott problémákat, és azt is hozzáteszi, hogy a BMW 2018-as megérkezése átírta a stratégiát. Azt, amelyet a város közgyűlése a kétezres évek eleje óta többször hivatalosan is fejlesztési tervbe foglalt.

Ennek központi eleme volt, hogyha Debrecen valóban régiós központ kíván lenni, akkor a lakosságszámnak jelentősen emelkednie kell, és belátható időn belül el kell érnie a 250 ezres lélekszámot. Ám lehetett hallani 300, sőt 400 ezres célkitűzéseket is. Ehhez képest a város népessége az elmúlt években újra csökkenni kezdett.

Papp erről a következőket mondja: 2014-es polgármesteri székfoglalójában reális célként fogalmazta meg a népességnövekedés beindítását, és ő akkor ezt 2015-re tette. Paradox módon a gazdasági fejlődés járult ahhoz hozzá, hogy kevesebben élnek a városban. Nem csupán a közlekedési nehézségek, de az elszálló ingatlanárak is okozták ezt a jelenséget.

Ezért a polgármester ígéri, hogy az elmúlt évek gazdasági fejlesztése után a következő 10 év az otthonteremtésről fog szólni. Ennek érdekében egy komplex bérlakás-programot dolgoznak ki, ami a fiatalok számára az elképzelések alapján azt kínálja, hogy helyben elérhető áron tudjanak lakáshoz jutni.

A fenti tendencia ugyanakkor létrehozott egy olyan jelenséget, amely Budapesten és környékén jól ismert: egyre többen költöznek ki az agglomerációba, de valójában a városhoz kötődnek. Ott dolgoznak, többnyire odajárnak a gyerekek iskolába, a városi infrastruktúrát használják, és ha kikapcsolódni, kulturális eseményen részt venni vágynak, akkor is oda mennek vissza este.

Ezt a debreceni önkormányzat igazságtalannak tartja, de az agglomerációban lévő településeknek sem jó. A földuzzadt lakossággal ugyanis olyan beruházások járnának együtt, amelyeket még uniós forrásokból sem tudnak finanszírozni. A polgármester példaként Hajdúsámsont említi, ahol 20 év alatt harmadával nőtt a népesség, és olyan ellátottságú óvodai férőhelyekre lenne szükség, amelyet nem tudnak kigazdálkodni. A város így javaslattal élt a kormány felé, hogy a befizetett több mint 10 milliárdos szolidaritási adó egy része maradjon az agglomerációban. Válasz még nem érkezett.

Töltési feszültség

Minden fenti gondot egybevéve még így se lenne félnivalója a Fidesznek, és simán készülhetne a korábbiakhoz hasonló eredményre. Már csak azért is, mert a Kósa-korszak utolsó időszakához képest Papp elfogadottabb városvezető tudott lenni.

A 2019-es ellenzéki vihar nem vetett hullámokat Debrecenben, Papp László jelentősen növelte öt év alatt szavazatai számát, és majdnem háromszor annyi voksot kapott, mint az utána következő össz-ellenzéki jelölt, a jelenleg DK-s parlamenti képviselő Varga Zoltán. A 2022-es választást is simán behúzta helyben a Fidesz.

Csakhogy megérkezett a CATL és az akkumulátor-gyártás réme. A legvisszafogottabb vélekedés szerint is elrontotta a város a kommunikációt, a vehemensebb nyilatkozatok szerint viszont tönkreteszik a környezetet, az ott élők jövőjét, és a lakosság egy emberként fordult szembe a vezetéssel.

Papp nyugtatni igyekszik a kedélyeket, és kisebbíteni a tiltakozások mértéket. Azt állítja, hogy 200-250 embernél soha nem gyűltek össze többen tiltakozni, és az országos politikai erők igyekeztek ráülni a témára. Ráadásul a tiltakozók hangja sem egységes, mert míg egyesek azt követelik, hogy egyáltalán ne létesüljön akkugyár, mások csak több biztonságot, és nagyobb átláthatóságot szeretnének.

Papp azt hangsúlyozza, hogy az egész engedélyezési és építési eljárást teljesen transzparens módon kívánják lefolytatni, és beépítették a mechanizmusba a konzultációkon elhangzottakat (például ennek hatására dolgozott ki a CATL új víztakarékos technikát, vagy döntött a közgyűlés véderdő sávról Mikerpécsnél).

Úgy véli, sokat tanultak a korábbi engedélyezési eljárásokból, és szorosan együttműködnek a Debreceni Egyetemmel, ami környezeti ellenőrzési rendszert dolgozott ki. Végső érveként pedig azt fejti ki, hogy a TEVA is itt működik, Natura 2000 védett területen, a város még is gond nélkül él vele együtt.

Mindazonáltal ez aligha nyugtatja meg azokat, akik aggódnak a CATL-üzem miatt. Mégsem lehet azt mondani, hogy a Fidesz esélyei radikálisan csökkentek volna, leginkább azért, mert nehezen lehet azzal vádolni az ellenzéket, hogy kompetensen és adekvátan reagáltak volna a helyzetre.

Az ellenzéki pártok polgármesterjelöltje a Momentum tavaly leléptetett elnökségének tagja, Mándi László, aki viszont a pártlogókról lemondva egy frissen gründolt civilszervezet, az Összefogás a Civisvárosért színeiben indul. Igen ám, de egy másik civilszervezet, a városi közgyűlésben is képviselettel bíró Civil Fórum Debrecen Egyesület is állított jelöltet, ami kellő kavarodáshoz is vezethet. Mindenesetre átütő kampányról egyik forrásunk sem számolt be.

Így momentán annak kisebb az esélye, hogy Debrecen politikatörténetében új fejezet nyílik, pedig a város közéletének múltja sokkal színesebb, mint a jelenből ezt gondolhatnánk. A két háború között ugyan szerzett mandátumot a kormányzó Keresztény Nemzeti Egységpárt is, de sikereket értek el a kisgazdák, sőt a szocdemek is. Még a Magyar Nemzeti Szocialista Párt is komoly támogatottságot tudott szerezni egyszer.

A háborút követő első választáson az FKgP tarolt, két évre rá viszont a legkülönbözőbb helyekre szóródtak szét a szavazatok. A rendszerváltást követően 1998-ig az országos választással megegyező eredményeket produkált a város, és csak ezután kezdődött a máig tartó jobbos korszaka a kálvinista Rómának.

A Vasárnapi Újság képe a debreceni Nagytemplomról 1863-ból. Forrás: Arcanum

Egy megyével arrébb

Cikkünk végén tegyünk egy kitekintést a szomszédvárra, Szabolcs-Szatmár-Bereg székhelyére, Nyíregyházára, ahol nem kevésbé dezintegrált az ellenzék állapota. Dobrev Klára május közepén éppen a városban indította országjárását, mely alkalomból bejelentette, hogy pártja a legutóbb is induló Jeszenszki Andrást támogatja polgármesterjelöltként.

Az EP-listavezető azt is elismerte, hogy ez okozott konfliktust belül, és többeket ki kellett zárni a DK-ból, hogy Jeszenszki támogatása egyértelmű legyen, aki viszont korábban az MSZP-ből lépett ki. Ennek ellenére neve mellett ott fog szerepelni az MSZP logója, a DK-é viszont nem.

Pedig Nyíregyházán a baloldalnak sokkal nagyobbak az esélyei, mint Debrecenben. A várost csak 2010-ben vette át a Fidesz, akkor győzött a jelenlegi polgármester, a most is induló Kovács Ferenc. Előtte 16 évig a szocialista Csabai Lászlóné irányította a várost – a hírek szerint vaskézzel. (Igaz, Csabainé előtt egyszer már vezette a várost fideszes politikus, Mádi Zoltán, az 1990 és 2010 közötti parlamenti képviselő Mádi László testvére állt Nyíregyháza élén az akkor még liberális párt színeiben).

A hatvanas évektől duzzadásnak induló népességű város nem szerepel gyakran a hírekben. Bár 10 éve adták át, és azóta is folyamatosan bővítik a Lego-gyárat, amely a környék legnagyobb munkaadója, Debrecenhez hasonló ambiciózus iparfejlesztés nem történt. Igaz, a városnak nincsenek is olyan nagyra törő tervei, mint a szomszéd megyeszékhelynek.

Az elmúlt időszak akkugyáras cunamija ugyanakkor a települést is elérte, bár itt eredetileg nem így nevezték a tervezett üzemet, hanem csak akku-alkatrészgyárnak. Idén a kínai cég már be is adta a kérelmeket, a helyiek pedig itt is tiltakoznak a létesítmény ellen.

Az ellenzéknek tehát ez mindenképpen malmára hajtja a vizet, valamint az, hogy a különbség az országgyűlési választáson is jóval kisebb volt a két oldal között, mint például Debrecenben, de annál meg nagyobb, mint mondjuk Miskolcon.

Még egy dolog szól az ellenzék mellett, mégpedig a fentebb már említett Jeszenszki kitartása. A helyi politikus 2002 óta győz egyéni körzetében, még olyankor is sikerült diadalmaskodnia, amikor minden más körzetet a Fidesz vitt el. Bár a komolyabb siker eddig elkerülte, ez a fajta konokság sok esetben el szokta nyerni jutalmát.

Hont András

Adatvizualizáció: Szabó Krisztián. A cikk elkészítéséhez az archív anyagokat az Arcanum adatbázisa szolgáltatta. Címlapkép: Átlátszó-montázs az épülő debreceni CATL-gyárról és a Nagytemplomról