Magyar Péter bejött, Karácsony Gergely lement, a helyi ellenzék szétrobbant

Két ellentétes történet Nyugat-Magyarországról. Szombathelyen magabiztos a négy és fél éve vezető pozícióban lévő ellenzéki szövetség. Sopronban az országos viharok ugyanakkor elsöpörték a helyi ellenzéki szervezeteket.

A némileg szürreális Magyar Péter-jelenség kellett ahhoz, hogy a parlamenti ellenzék pártjait megérintse a teljes eljelentéktelenedés szele, és szembesüljenek azzal, amit bő egy hónapja írtunk. [Lehet], „hogy a valóságshow közönsége most írja át a forgatókönyvet, és az ellenzéket mint valódi ellenzéket ezúttal szavazzák ki a műsorból. […] Amennyiben így alakul, akkor változtatni kell a tizenöt éves fölálláson. Értsd: az előadáson”.

A pártpolitikában tapasztalható dezintegráció, az ellenzéki szavazók körében terjedő elégedetlenség, az újra és újra föllángoló csodavárás teremtette szituációra a baloldali pártok tulajdonképpen logikusan reagáltak, amikor villámgyorsan közös listára tömörültek Budapesten és az EP-választáson is. Az ötszázalékos küszöb alá kerüléstől joggal rettegő, ugyanakkor az ellenzékben még mindig egyedüliként valamennyi szervezeti háttérrel és középkáderekkel rendelkező MSZP eleve ezt szorgalmazta.

Gyurcsány Ferenccel, aki az európai parlamenti választástól eredetileg a Demokratikus Koalíció ellenzéki dominanciájának megteremtését várta, a Magyar Péter körüli felhajtás értette meg, hogy az antiorbánista választók még annyira sem rendelkeznek biztos pártkötődéssel, mint amennyire ő korábban gondolta. A DK ugyan bír egy erősen elkötelezett szavazói maggal, de az 2-400 ezer emberre tehető, és az azon felüli rész, amely a meglehetősen csalóka közvélemény-kutatásokban a pártot a Fidesz mögötti helyre juttatta, ugyanolyan könnyen fordul el egy reménytelibbnek tűnő (vagy aktuálisan annak mondott) kihívó irányába, mint a többi szervezet gyenge pártidentitású hívei.

Gyurcsány és az MSZP számára világos lett, hogy már a ’21-es előválasztáson formát öltő, és azóta sem komolyan vett hivatalos pártokkal és politikusokkal szembeni szavazói elégedetlenség törpévé zsugoríthatja őket, kibuktathatja Karácsony Gergelyt, és semmivé teheti az ellenzék maradék, nem a Facebookon föllelhető szervezeti hálóját. Hogy azután ugyanannak a keserű orbánozásra szoktatott tábornak az élére egy NER-ből érkezett, nem tudni milyen motivációval rendelkező, rejtélyes forrásokból finanszírozott egyén kerüljön.

Gyurcsány ezért elfogadta a közös listát az EP-választásra is, az MSZP pedig azt, hogy nem lesz biztos bejutó helye a strasbourgi-brüsszeli kontingensben.

Egyedül a választáson önmagában még soha nem induló Párbeszédnek – amely zöld matricaként kellett a közös induláshoz, hogy az ne csupán az óbaloldal összeállásának tűnjön – voltak feltételei. Az aprócska párt hosszas alkudozásba kezdett, hogy milyen indulási helyeket kér, illetve halálosan összeveszett saját magával. Míg a párt egy része a legalább névleges túlélésért a közös listára való fölmenetelt szervezte, több parlamenti képviselőjük (Tordai Bence, Jámbor András, Berki Sándor) látványosan pózolt Magyar Péter tüntetésén. Berki közben távozott is a pártból, ahogy állítólag mások is, még Tordai Bence édesapja is kilépett.

Eközben Sopronban

A soproni ellenzék nincs könnyű helyzetben, a baloldal 2006 óta nem tud labdába rúgni, a Jobbik meg nem nőtt meg annyira a 2010-es években, hogy egymaga kihívóként léphessen föl, mint több más magyar városban történt. Nem volt ez mindig így. Parlamenti képviselőnek az első két ciklusban liberális politikust választottak a helyiek, előbb a fideszes Szájer József, majd az SZDSZ-es Kertész Zoltán személyében, ’98-tól ugyan már határozottan jobboldaliként Szájer nyert két választást, majd EP-képviselővé választása után a KDNP-s Firtl Mátyás, de első fordulóban egyik általános választáson sem sikerült nyerniük, noha a megyében másutt nem volt ritka, ha a Fidesz támogatottja kapásból 50 százalék fölötti eredménnyel végez.

1990 után a várost SZDSZ-es polgármester irányította (az első négy évben ketten is váltották egymást a város élén), majd 1994-től 2002-ig a Gimesi Szabolcs állt az önkormányzat élén a Szövetség Sopronért Egyesület színeiben. Igaz, 1994-ben és 2002-ben is sokfelé szóródtak szét a bal- és jobboldali szavazatok, így a civil jelöltnek relatív alacsony támogatottság is elég volt.

2006-ban azonban már egyértelmű többséget tudott szerezni Walter Dezső az MSZP-SZDSZ jelöltjeként. Őt a 2006-os őszödi ősz buktatta ki a polgármesteri székből, de 2010-ben és 2014-ben is indult az őt legyőző fideszes Fodor Tamással szemben, és utóbbi esetben egészen kicsi volt a különbség kettőjük között. Ellenben ’19-cel, amikor már sem Fodor, sem Walter nem indult, a fideszes Farkas Ciprián pedig magabiztosan utasította maga mögé az ellenzék által támogatott független jelöltet, amelyik nem ért el 40 százalékot sem, igaz, egy külön induló párbeszédes lefaragott 5 százalékot az ellenzéki összeredményből. Ráadásul az összes egyéni körzetben is a kormánypártok jelöltje nyert.

 

A megroggyant soproni ellenzék az elmúlt években még tovább gyengült, így a tisztes helytállást tűzhette ki csupán célul, ami a túlélést jelentette, valamint azt, hogy elkerüljék a nevetségessé válással egyenértékű eredményt. Ennek szellemében már a múlt nyár óta tárgyaltak egymással a közös indulásról, és arról, hogy besorolnak Sovány Endre villanyszerelő mögé, aki roppant rövid idő alatt lett híres helyben karitatív akcióiról.

Konstruktív Párbeszéd: ez van, és kész

Az ellenzéki megbeszéléseken részt vett a helyi önkormányzat párbeszédes képviselője, Jakál Adrienn, aki nem mellesleg tagja pártja országos elnökségének is. Vele szemben a többi ellenzéki kevés bizalommal viseltetett, mivel a legutóbbi alkalomkor kiugrott a közös indulásból, s ennek tetejébe még egy aprócska trükköt is bevetett. Társaival civilként tüntette föl magát, a Leghűségesebb Városért Egyesület színeiben kampányolt, így is mutatkoztak be, viszont a szavazólapon a Párbeszéd szerepelt a nevük mellett, így juttattak egy képviselőt a testületbe, Jakál személyében. Ő amúgy az előválasztáson is indult, amelyen 70-30 százalékban maradt alul a nem is helyi illetőségű jobbikos Brenner Kolomannal szemben.

Jakál ezúttal egy ponton azzal állt elő, hogy ők a DK-val nem hajlandóak együttműködni, ami megakasztotta a megbeszéléseket. Végül idén március legelején a DK központ lépett közbe, mégpedig azzal a meglepő fordulattal, hogy a párt jelöltje közösen a Párbeszéddel Jakál Adrienn lesz. A döntést országos vezetők (Barabás Richárd P-társelnök és Gy. Németh Erzsébet DK-alelnök) jelentették be, a DK helyi szervezete erre gyakorlatilag fölrobbant.

Ekkor már két-három hete Magyar Péter-turbulencia volt a magyar sajtóban és közösségi médiában, amely március végére jutott a fentebb taglalt esetig, tehát, hogy a DK-MSZP-P közös indulást bejelentették. A soproni szocialisták, akik amúgy támogatták az országos megegyezést, ám mivel az a vidéki megállapodásokra nem terjedt ki, mentek tovább a Momentummal az eredetileg tervezett agenda mentén. Legföljebb csak Jakál Adrienn korábbi szavai csengtek a fülükben, miszerint az indulás mikéntjéről úgyis országosan fognak dönteni.

A szavak azután próféciának bizonyultak, ugyanis a helyi szocik arról értesültek, hogy a központ tényleg be akar állni Jakál mögé. 30 év alatt nem volt példa rá, hogy ne az alapszervezet döntött volna ebben a kérdésben. Ideges telefonálások kezdődnek, és az a váratlan és egyben a helyiek számára roppant megtisztelő válasz érkezik, hogy

Karácsony Gergely főpolgármester, Hiller István MSZP-országos választmányi elnök, és Komjáthy Imre a szocik társelnöke személyesen menne békíteni és kompromisszumot keresni.

Április 3-án, szerdán sor is kerül a találkozóra az MSZP kis soproni irodájában, ahol a helyiek hosszan sorolják érveiket Jakállal szemben, az országos vezetők pedig azt magyarázzák, hogy hirtelenjében tető alá hozott közös induláson a baloldal megmaradása múlik. Lassan körvonalazódik egy megoldás, hogy az MSZP-Momentum-páros, valamint a DK-Párbeszéd-kettős induljon külön, az előbbi Sovány Ernőt, az utóbbi Jakál Adriennt támogassa polgármesterjelöltként. Lebonyolítottak néhány telefont az érintettekkel, akik nem emeltek kifogást, boldog fotók készültek a fontos emberekkel, és a helyiek azt mondták, hogy akkor pénteken nyilvánosan bejelentik az indulást a Momentummal, és Sovány támogatását.

Másnap azonban Karácsony Gergely telefonált, hogy nem tudja Jakálon átvinni a megállapodást, a helyiek csináljanak vele valamit. Ugyanekkor Hiller István is fölhívta Németh Imre helyi MSZP-elnököt, akinek a helyzete annyiban kényes, hogy egyben a párt alkalmazottja is, és azt kérte, hogy ne tartsák meg a másnapi rendezvényt, ne jelentsenek be semmit. Ennek ellenére a soproni rendezvényt megtartják, bejelentik Sovány Endre támogatását, és ott értesülnek arról, hogy az MSZP hivatalosan Jakált indítja, és hogy erről – a helyiek szerint alapszabály-ellenesen – valamiféle társelnöki kabinet határozott.

„Ahhoz képest, hogy milyen kicsik, zsarolni kurvára tudnak”

Az MSZP országos elnökségéből ezt úgy magyarázzák az Átlátszónak, hogy megyei jogú városok esetében az országos elnökségnek van szerepe a jelölt kiválasztásában. Ugyanakkor elismerik, hogy a helyiek alappal háborognak, mivel a Párbeszéd a pánikban összeütött közös indulás első pillanatától azt kereste, hogy milyen hasznot tud a helyzetből maga számára is kihozni. Ekkor hangzik el a címben is idézett mondat, és konkrétumként az, hogy a Párbeszéd az EP- és budapesti lista kérdése mellé egyből odacsapott egyéb, napirenden nem szereplő kérdéseket, például polgármester-jelöltséget Hajdúszoboszlón és Sopronban.

Bár végül Sopron esetében, úgy tűnt, kiegyezés történik, az MSZP-Momentum-rendezvény után Jakál Adrienn fulmináns dühvel hívta föl a szocialisták egyik társelnökét, hogy már kinyomtatta a plakátját, amelyen szerepel az MSZP logója. Közben a Párbeszédtől jelzés érkezett, hogy amennyiben nem kapják meg az MSZP támogatását Sopronban, úgy Zuglóban átállnak a hivatalban lévő MSZP-s Horváth Csabával szemben induló momentumos javára. Hangsúlyozzuk: az elnökségnek tagja Jakál Adrienn, mely elnökségben a teljesen elmérgesedett Szabó Tímea-Tordai Bence-viszony miatt késhegyen táncolt a közös listán való részvétel.

Az MSZP országos elnöksége még udvariasan meghallgatta a soproni küldöttséget, közölték, hogy semmit nem tudnak tenni. A háttérben elmondták, hogy a helyi erős ember, Kránitz László szerintük meg sem akart állapodni, mivel sértett, mert a Kunhalmi-Komjáthy-tandem érkezésekor távoznia kellett az egyik pártalapítvány éléről. Akármi is az igazság, a vége az lett, hogy 35 év után megszűnt az MSZP helyi szervezete, a DK már korábban elfogyott, a Momentum pedig egy független jelöltnek kampányol.

Pedig a korábbi választási eredmény ellenére egy kemény ellenzéki kritika nem biztos, hogy süket fülekre találna Sopronban. Noha a várost rendre a tíz legélhetőbb magyarországi település közé sorolják, az elmúlt időszakban megszaporodtak a gondok, és azok közül kiemelkedik egy. Miközben a magyar vidék az elvándorlással küzd, Sopronra az elmúlt években rászakadt a túlzsúfoltság.

 

A hivatalos kimutatásokból nem derül ki – mivel a többnyire Észak-Kelet Magyarországról érkezők nem jelentkeznek be, lévén nincs arra pénzük, hogy a környéken teremtsenek új, végleges otthont –, a város hatvanezerről majdnem százezresre duzzadt. A városban az Ausztriába ingázók sokasága telepedett le, alvóvárosként használva a települést, de igénybe véve egészségügyi és oktatási szolgáltatásait. Azonban a soproni kórházat például nem fejlesztették, emelt szintű ellátásért Győrbe vagy Szombathelyre kell utazni. Az osztrákok viszont elmaradoztak, mert az árszínvonal már hasonló a határ túloldalán. A turizmus visszaesett, a szórakozási lehetőségek szinte megszűntek.

Ezzel szemben a béke szigete

Légvonalban 50 kilométerre délre merőben mást tapasztalunk. Szombathelyen a Fidesz nincs könnyű helyzetben. Kilenc év után a párt elveszítette a helyi irányítást, a testületben baloldali többség lett, polgármesterré a szocialista Nemény Andrást választották.

A már bemutatott ábrán látható, hogy kezdetben az SZDSZ volt erős a városban, s nemcsak az első két önkormányzati ciklus volt az övék (Wagner András vezette a várost), de ’90-ben és ’94-ben is szabad demokrata képviselőt választottak a két szombathelyi körzetben. A település először ’98-ban fideszesedett be, a pártnak adva a parlamenti körzeteket és a polgármesteri címet is.

A város élére kerülő Szabó Gábort azonban egy nyelvvizsgabotrány megtépázta, és 2002-ben a baloldal került fölénybe (egy parlamenti mandátumot megtartott a Fidesz, a másikban az SZDSZ-es Hankó Faragó Miklós nyert, aki összesen négy cikluson át képviselte Szombathelyet az Országházban). Az új városvezető a szocialista Ipkovich György lett, aki 2006-ot túlélve 8 évig irányította a várost, amelynek élén 2010-től ’19-ig állt a fideszes Puskás Tivadar.

Az elmúlt négy és fél évet nagyjából elkerülték a botrányok. Nemény azt mondja az Átlátszónak, hogy a testületbe jutott ellenzéki képviselők véd- és dacszövetséget alkottak, és nem vittek pártpolitikát az önkormányzati munkába. A polgármester a kormányra sem panaszkodik különösebben, bár megjegyzi, hogy a COVID utáni helyreállítási pénzekhez ők is csak a második körben férhettek hozzá, de ha egy miniszterrel vagy a kormányhivatallal akart egyeztetni, mindig bejutott. Végül pedig 8,5 milliárd uniós pénzt el is nyertek infrastruktúra-fejlesztésre, elsősorban utakra. Egyedül a helyi parlamenti képviselővel, Hende Csabával meglévő nem túl szívélyes viszonyt emeli ki negatívumként.

 

Hende 18 éve uralja a helyi Fideszt, és legutóbb a személyes kudarcaként is fölfogható a bukás. Ennek ellenére nem akarta kiengedni kezéből az irányítást, és a helyben beágyazott szereplők helyett az alig ismert Lenkai Nórát, az ELTE Savaria Egyetemi Központ rektori biztosát tette meg jelöltnek. Érdekességként annyit lehet még megjegyezni, hogy egyéni jelöltként fideszes színekben áll sorompóba Pars Krisztián olimpiai bajnok kalapácsvető, ellenfele pedig az országos hírekbe is gyakran bekerülő Czeglédy Csaba lesz. Ugyanakkor a Parsnak a többi fideszeshez hasonlóan legföljebb abban lehet reménykedni, hogy az országgyűlési választáson megmutatkozó pártszimpátia a helyhatósági választáson is megmutatkozik.

Hont András

A kiemelt képet a soproni szocialisták bocsátották az Átlátszó rendelkezésére. Az adatvizualizációban Szabó Krisztián működött közre. A cikk elkészítéséhez az archív anyagokat az Arcanum adatbázisa szolgáltatta.