Alberto Cairo legújabb, a The Art of Insight címet viselő könyvében megismerhetjük, hogyan gondolkodnak a világ információ-dizájnerei: azokat a belső mozgatóerőket, az elveket, célokat, kivitelezéseket, amelyeket az interjúk alanyát képző szakmabeliek osztottak meg a könyv szerzőjével. A huszonnégy szakember egyike volt Bátorfy Attila is, az ATLO adatvizualizációs projekt vezetője.
2023 novemberében jelent meg Alberto Cairo legújabb könyve, a The Art of Insight (A megértés művészete), mely az adatvizualizáció területén dolgozó számos szakemberrel folytatott beszélgetésének gyűjteménye.
A beszélgetéseken keresztül Alberto sorra veszi mindazt, ami ezt a szakterületet érdekessé és fontossá teszi: a vizualizációs nyelvet és annak sokszínűségét, az ábrázolások tájékoztató erejét, az ábrázolási folyamat változatosságát, de főként azt, hogy miként is gondolkodnak az információdizájnerek világszerte.
Alberto Cairo, a Miami Egyetem professzora, információdizájner, újságíró és több könyv (The Functional Art, 2013; The Truthful Art, 2016; How Charts Lie, 2019) szerzője. Legújabb kötete, az idén novemberben megjelent The Art of Insight az Amazon-ról megvásárolható.
A híres adattudóssal, Shirley Wu-val készült interjú végén, mely egyben az új könyv bevezetőjéül is szolgál, Cairo így foglalja össze a kötet célját:
„[Ez] előrevetíti a könyv számos témáját: a vizualizáció mint nyelv; a célok sokfélesége, amelyeket egy ilyen nyelv követhet; a vizualizáció hatalma, ami nemcsak a közönséget, hanem az alkotókat is felvilágosítja; a közösség jelentősége; az az egyensúly, amelyet minden tervező a maga módján tart, a konvenció és az egyediség, a norma és annak kerülése, a hagyomány és az innováció, a személytelen és a szerzői, a prózai és a költői között.”
Négy fejezetre bontva összesen huszonnégy interjún keresztül mutatja be Cairo, miért és hogyan lesz valakiből információdizájner. Őket négy (három nagyobb, egy kisebb) csoportra bontja: ezek
a pragmatikusok, a különcök, a nagykövetek és a narrátorok.
Ez egyben az adatábrázolás nagyobb szakterületeinek a felosztását is takarja: a tudomány, a művészet, az oktatás és a média területét.
A könyvben az egyes interjúalanyok munkásságának válogatását is láthatja az olvasó, melyek nem csak az interjúk témáit illusztrálják, de az adatábrázolás sokszínűségét is, egy személy munkásságán belül és az összes beszélgetőpartnert tekintve is. Elvétve talál ugyan az olvasó tradicionálisabbnak számító ábrázolásokat (mint a vonal- vagy oszlopdiagram), de inkább az egyedi vizuális nyelvvel rendelkező vizualizációkban bővelkedik a könyv, főleg a második, Különcök (Eccentrics) című fejezet.
A vizualizációk használata Cairo korábbi könyveiben is fontos elem volt, de egy kortárs adatábrázolással foglalkozó könyv elképzelhetetlen is lenne a mű mondanivalóját alátámasztó érdekes illusztrációk nélkül.
Talán az adatvizualizáció egyre növekvő fontosságát is tükrözi, hogy bizonyos témákban szinte azonnal a diagramok nyelvén gondolkozunk. Ilyen volt évekig a koronavírus-pandémia, de a klímaváltozást is mindig az adatokon keresztül támasztják alá, és valamilyen ábrázolással mutatják be.
Cairo a brit klímatudóssal, Ed Hawkins-szal készített interjújában a klímasávok létrejöttének történetén keresztül támasztja alá a konvencionalitás és az egyediség kettéválását az információdizájn területén. Hawkins egy klímaváltozásról szóló előadáshoz a klímaváltozás ábrázolásakor tradicionálisnak számító „hokiütő” diagram helyett valami újat, látványosabbat, szokatlant akart csinálni, ami mindeközben a hétköznapi közönség számára is érthető módon adja át az információt.
Hokiütő grafikon (fent), klímasávok (lent)
Ez az ábrázolás végül világszintű ismertségre tett szert, és egyik jelentős szimbóluma lett a klímaváltozás narratívjának. Greta Thunberg idén megjelent Klímakönyv című kötete nem csak tartalmában hemzseg a klímaváltozást bemutató diagramoktól, már a borítójára is adatábrázolást tett – mégpedig a Hawkins által létrehozott klímasávokat.
Cairo a könyv harmadik fejezetében a „nagykövetekkel” készített interjúkat. Ők azok az alkotók, akik az adatábrázolást egy másokkal folytatott párbeszédként értelmezik: tanárok, oktatók, akadémikusok, akik az adatvizualizáció szépségének és fontosságának terjesztését, oktatását tűzték ki céljuknak.
Bátorfy Attila, aki az Átlátszó segítségével 2018-ban létrehozta az immár ötéves ATLO-t, az elmúlt években az újságírás világából az oktatás világába lépett át. Az ELTE Média tanszéken számos kurzust tart az adatábrázolás történetétől kezdve az adattudatosságon keresztül az ábrázolások praktikus előállításig és használatáig. Cairo könyvében A nyilvánosság értelmiségije (The Public Intellectual) című fejezetben a vele folytatott beszélgetés olvasható, és az oktató, informáló szerep mellett Bátorfy adatvizualizációs karrierjének kezdeti évei és munkái is bemutatásra kerülnek.
A fejezeten végigvonul az adatok és a hatalom elválaszthatatlan kapcsolata. Ez egyrészt látszik az Orbán-kormány által kitermelt adatokból kiolvasható tanulságokból is. Látható az elmúlt évek utcaátnevezéseinek számán, hogy a jelenlegi hatalom kialakításában fontos szerepe volt a történelem átrelativizálásának, a nemzeti identitás újraformálásának, amit Bozóki András szimbolikus politikának nevez.
„Kikre nevezték át ezeket az utcákat?” – kérdezi Cairo.
„Néhányat fasisztákról, antiszemitákról is elneveztek – nagy volt ekörül a botrány” – válaszolta Bátorfy.
Hasonlómód kiolvasható az adatokból az ország belecsúszása az „illiberális demokráciába” is, hiszen az elmúlt években Magyarország számos nemzetközi összehasonlításban csak rontott a helyezésén, legyen az a média, a GDP vagy a korrupció listája. Ezt Bátorfy pár éve a Demokranézia nevű „térképén” ábrázolta.
Demokranézia
A másik kapcsolat az adatok korlátozása, amire a koronavírus-járvány került elő példaként.
„A Koronamonitor sikere részben annak is volt köszönhető, hogy a kormány nagyon kevés, alapszintű adatot tett csak közzé. Mi a járvány elején eközben számos kórház és egészségügyi szakértő segítségével egy ennél részletesebb adatbázist is fel tudtunk építeni. Egy ideig mi voltunk az első számú információforrás a járvánnyal kapcsolatban, még a Központi Statisztikai Hivatal is tőlünk kért adatot. Ezt persze ingyen közzétettük, mert a projekt célja az volt, hogy a kormányt felelősségre vonjuk az adatok hiánya miatt.”
Azt Bátorfy is hozzáfűzte, hogy az adatok szűkössége nem csak a járvány terén fedezhető fel, hanem minden más területen is: nagyon gyakran vagy nem teszik közzé a közpénzből előállított adatokat, vagy fizetni kell értük.
A fejezetben leírt gondolatokhoz hasonló témákról beszélgetett Bátorfy Alberto Cairóval és Simon Rogersszel kettejük közös podcastjában, a The Data Journalism Podcast-ban:
Cairo harmadik „Art” címes könyve ezúttal nem az ábrázolásról, hanem az ábrázolóról szól. Ez mintegy logikus folytatása és lezárása annak a trilógiának, amit az adatábrázolás műfajának bemutatására szentelt. Mint az első két könyv (The Functional Art, 2013; The Truthful Art, 2016) léte igazolja, Cairo szerint fontos jól és igaz módon ábrázolni az adatokat, de a harmadik könyv fog megértést és betekintést adni a műfaj művészetébe, és abba, hogy miként is gondolkodnak a világ információ-dizájnerei.
Szabó Krisztián
Az elmúlt másfél évtized miskolci választásain látszik az, hogy a volt szocialista szavazók százezrei hogyan találtak utat – a Jobbik érintésével – a jelenlegi kormánypárthoz.
A hatóság részletes vizsgálatok helyett megelégedett a gyár által benyújtott adatokkal és a jövőre vonatkozó, szabályosabb működésre vonatkozó ígéretekkel.
Miután a Kúrián is megnyertük az adatpert, megkaptuk a Miniszterelnökségtől a jelentést, ami részletezi, hogy mire szórták a közpénzt Antall Péterék.
Egy friss életrajzi kötet próbálja bemutatni, honnan jött Soros György és hogyan vált azzá, aki lett.
