A rendőrség kereste Portikot, de mindig olyankor, amikor nem volt ott

Több forrásunk is azt állítja: Portik Tamásnak, illetve a szervezett bűnözésnek jóval komolyabb rendőrségi és titkosszolgálati kapcsolatai lehettek a hazai szerveknél, mint az USA-ban, illetve az FBI-nál. Egyikük szerint Portik azért nem is szökött külföldre, mert idehaza nagyobb biztonságban érezte magát. Rendőrségi forrásunk azonban óvatosságra int: ha egy bűnöző hatósági összeköttetéseivel dicsekszik, azt nem szabad rögtön készpénznek venni. A kérdéses időszakban a titkosszolgálatnál dolgozó ember viszont arról beszélt: hiába juttattak el a rendőrséghez információkat Portikról, illetve korrupciógyanús ügyekről, nem történt semmi. Rendőrségi forrásunktól azt is megkérdeztük: mit lehet csinálni, ha valakinél, aki ma is rendőrségnél dolgozik, bebizonyosodik a korrupció, de az ügy már elévült?  Döglött akták nyomába eredünk a riportsorozat második részében. Interjúalanyaink nevük elhallgatását kérték.

„…az FBI-nak vagy más amerikai rendvédelmi szervnek az USA területén Portikkal kapcsolatfelvétele nem volt.” – derül ki a Magyar Nemzet előző részben is hivatkozott riportjából. Melyben Portikkal kapcsolatban azt is leírják, hogy „2008-ban az Energol-vezér Laborc Sándor volt NBH-vezérrel két ízben is találkozott azzal az indokkal, hogy korrupt hatósági személyekről van információja. Az más kérdés, hogy inkább az ellene nyomozó rendőröket próbálta gyanúba keverni, míg például a Vizoviczki-ügyben később megbukott rendőri csúcsvezetők szóba sem kerültek” – állítják a fenti cikkben.

78%

Év végéig még

22 503 995 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Tegyük hozzá: Portik Tamás soha nem volt az Energol Rt. vezére, (ahogy a Magyar Nemzet cikkében többször is emlegetik) vagyis vezérigazgatója. A cég egyik igazgatója volt 1994. november 30 és 2000. február 4. között. Elnök-vezérigazgató az Opten szerint 1994. november 30-tól 1995. szeptember 1-ig Keszthelyi Péter – aki ezután 1997. április 30-ig a részvénytársaság elnöki pozícióját látta el -, illetve az 1994. november 30-i alakulástól 1995. szeptember 1-ig Kerekes István, utána pedig 1995. november 17-ig Mészáros Tamás volt. 1996. március 7-től 1997. augusztus 22-ig a cégtárban igazgatóként jegyzett Csikós József volt az Energol vezérigazgatója.

A korabeli sajtóban is őt említették a cég első számú vezetőjeként.  Portik 1996. március 7-ig még önálló aláírási jogot sem kapott, csak együttes cégjegyzésre volt lehetősége. Addig a vezérigazgatók mellett csak Ferencsik Attila rendelkezett önálló cégjegyzési jogosultsággal. A cég irányításában döntő szerepe volt az ugyancsak igazgatóként jegyzett Drobilich Gábornak, de manapság a közvélemény szinte csak Portikot ismeri a vezetők közül. Mivel Csikós József korábban a BM Központi Adatfeldolgozó és Nyilvántartó Hivatalát vezette, felmerült, hogy a cégnek valamilyen rendőrségi, titkosszolgálati „hátszele” van.

Radnai László a Magyar keresztapa című, Havas Henrik által írt 2019-es könyvben az Energol-igazgató Droblilich Gáborral kapcsolatban megjegyezte: „Kétezer-valahányban tudtam meg, hogy Gabit annak idején az élettársa, Erika miatt beszervezték. A barátnője afféle konzumhölgyként a Termál Hotelben hajtott, és mint a szakmájában mindenki, ő is az állambiztonságnak dolgozott. Ha jött egy külföldi küldöttség, akkor részt kellett vennie a szórakoztatásukban, mindegyiküket az állam fizette. Egy Székely Annamária nevű híres konzumnő volt a főszervező. Ő válogatta ki a fiatal, szép általában több nyelven beszélő lányokat, akiket aztán különböző szállodákba telepítettek.” (42-43.o.)

Vajon melyik rendőrtábornokot rúgták ki korrupció miatt?

Portikkal kapcsolatban megkérdeztük erről az őt közelről ismerő forrásunkat. Aki szerint ahhoz, hogy Portik Tamás minden vele kapcsolatos hatósági gyanú dacára másfél évtizeden át szabadlábon maradt, jó eséllyel kellett valamiféle rendőri, titkosszolgálati összeköttetés bel- és külföldön egyaránt.

„Mondok egy példát. Úgy Amerikában, mint Magyarországon is többször megesett, hogy a rendőrség vagy más hatóság emberei keresték Portikot, de mindig csak olyankor, mikor nem volt ott. Ez pusztán véletlen vagy szerencse lenne? Persze ő nyíltan, konkrétan soha nem mondta a családtagjainak vagy az üzlettársainak, hogy valamilyen állami szervezetnek dolgozik. De folyamatosan azt éreztette velük, hogy neki messzire elér a keze, bármit el tud intézni. Hogy ebből mennyi volt igaz, és mennyi a blöff, nem tudni. De utólag az ember azért összerak gyanúsnak tűnő egybeeséseket. Ugyebár 2008 júniusában találkozott Portik az akkoriban a Nemzetbiztonsági Hivatalt vezető  Laborc Sándorral. Arról is szó volt ezen a megbeszélésen, hogy a Tamás le tudna buktatni korrupt tisztviselőket. Néhány héttel később olvasni lehetett az újságokban, hogy kenőpénz átvétele közben őrizetbe egy vezető beosztású közhivatalnokot, akiről tudtam, hogy kapcsolatban volt Portikkal” – mondja a forrásunk, akinél persze rákérdeztünk, hogy szerinte a rendőri akcióban lehetett-e része a Portik által adott információknak?

„Nem tudom, ez akár véletlen egybeesés is lehet. Mondjuk, hogy az illető tényleg ismerte Portikot, voltak közös ügyeik, de ennek a lebukásnak semmi köze ahhoz, egy másik bűncselekménye miatt figyelték. Portik letartóztatása után megnéztem hogy, az illető neve akárcsak közvetve felbukkan-e valamelyik ügyben, de semmi. Tehát ezt nem kötötték össze Portikkal” – válaszolja a Portik környezetét jól ismerő forrásunk. Hozzátéve azt is, hogy szerinte messze nincs még feltárva, hány embert próbált kompromittálni Portik, s mennyire tudhatott korrupciógyanús ügyekről.

Volt titkosszolgálati forrásunk szerint pedig az itthoni szervek jóval többet tudtak a megvesztegethető hazai rendőrökről, mint az amerikaiak.

„Ami a rendőri korrupciót illeti, azzal kapcsolatban a ’90-es években a hazai nemzetbiztonsági szervek sokkal mélyebb, behatóbb vizsgálatokat folytattak, mint ez az állítólagos FBI-akció. Az, hogy ebből többnyire nem lettek átfogó intézkedések, valamint hivatalos eljárások, nem az akkori titkosszolgálaton múlott. Az a jelenet, amit Dezső András leírt, valóban megtörtént” – utal riportalanyunk a Nagyfőnök című könyv azon soraira, miszerint Pintér Sándor még országos főkapitányként egyszer „egész nap az irodájában ült, csak hogy ne kelljen találkozni az odakint várakozó titkosszolgával, aki a rendőrségi korrupcióval kapcsolatban szeretett volna neki átadni dokumentumokat.” (371.o.)

A korábban titkosszolgálati tisztként dolgozó forrásunk szerint ezekben a dokumentumokban olyan információk voltak, amelyek egy nagyon magas rangú rendőri vezetőre vonatkoztak. „Az illető rendőrtábornokot később aztán elbocsátották a testülettől, de semmiféle feljelentés, büntetőeljárás nem történt ellene. És ez nem kirívó, egyedi eset: a titkosszolgálat, valamint a rendőrség belső elhárítása is nemegyszer járt hasonlóan” – mondja forrásunk, aki szerint nagyon is elképzelhető a Dezső-könyv azon állítása, hogy Pintér Sándor „országos kapitányként egyszer megtiltotta a belső elhárítás munkatársainak, hogy belépjenek egy rendőri objektumba.”

A korábbi titkosszolgálati ember úgy látja, ez a mentalitás nemcsak Pintér Sándor főkapitánysága, illetve minisztersége idején volt jellemző a rendőri vezetésre.

„Nenyomi – a hazai bűnügyesek maguk között csak így emlegették az NNI-t, és ezzel nem a Nemzeti Nyomozóiroda köznyelvi rövidítésre gondoltak. Hanem arra, hogy mintha az lett volna a legfőbb elvük: Ne nyomozz! És mi, titkosszolgálatosok is átvettük ezt a becenevet, mert ugyanezt tapasztaltuk. A titkosszolgálat adatszerzéssel, információgyűjtéssel foglalkozó szervezet, nem folytathat nyomozást, nem tartóztathat le vagy hallgathat ki senkit. Jó néhányszor előfordult, hogy a megszerzett, büntetőjogilag terhelő adatokat továbbítottuk az NNI-nek, aztán nem történt semmi. Nézzük Portik esetét. Az NBH például információt kapott arról, hogy Portik hazatért az USA-ból, ezt azonnal jelentették is a rendőrségnek, ám ezt nem követték további lépések. A titkosszolgálatnál egyébként komoly problémának tartották a rendőri korrupciót, illetve a rendőri vezetés ahhoz való hozzáállását, sőt. A Nemzetbiztonsági Hivatal berkeiben évekkel a robbantásos merényletek, gyilkosságok után felvetődött az is: mi van, ha szervezett bűnözői körök megpróbálnak beépülni nemcsak a rendőrségre, de a titkosszolgálatba is? Elég nagy volt a bizalmatlanság a rendőri és titkosszolgálati szervek között, és az sem véletlen, hogy igazán komoly titkos rendőrségi nyomozás az NNI-nél csak a 2010-es évek elején indult az alvilági leszámolások miatt. De ezeknek a nyomozásoknak az alakulását is nagyban befolyásolta a mundér becsületének védelme, hogy a rendőri korrupcióról minél kevesebb szó essen” – fogalmaz az egykori titkosszolgálati munkatárs.

A belső elhárítás jelentései máig titkosak?

Tény, hogy a korszak szervezett bűnözéssel kapcsolatos rendőrségi iratok némelyikét még az esetek vizsgálatára felállított parlamenti vizsgálóbizottság sem ismerhette meg. Az olajügyek és a szervezett bűnözés között az esetleges korrupciós ügyek feltárására létrejött vizsgálóbizottság J/3500. számon 2000. november 30-án kiadott jelentésének A bekért iratok, dokumentációk című forrásjegyzékében szerepel, hogy 001010/2000. iktatószámon a bizottság bekérte  Dr. Pintér Sándor belügyminisztertől a „405. sz. ukrán nyomozati anyag”-ot. Viszont a jegyzék Minősítés rovatában ennél a bekérésnél az szerepel: „Válasz még nem érkezett!!”

E cikk írója megkérdezte Pintér Sándor belügyminisztertől, hogy a fenti jelentésben említett 405. sz. ukrán nyomozati anyag miért nem érkezett meg a bizottsághoz? Ennek mi volt az oka? Ez az anyag jelenleg megismerhető, kikérhető-e?  Ha nem, akkor ki, mikor, és meddig tartó hatállyal rendelte el az anyagok minősítését/titkosítását? De választ nem kapott.

Megkérdeztük az alábbi, szintén a bizottsági jelentés A bekért iratok, dokumentációk című forrásjegyzékében szereplő iratok esetén:

• 00665/2000. iktatószámon Valenta László belügyminiszteri kabinetfőnök által a fenti bizottsághoz megküldve: Válasz az OVB/5-11/2000. sz. levélben feltett kérdésekre, kért dokumentumokra. Minősítés: szigorúan titkos.
• 00753/2000. iktatószámon a.BM Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata által a fenti bizottsághoz megküldve: Összefoglaló jelentések 1992-1999. években: Minősítés:szigorúan titkos.
• 00927/2000. iktatószámon  Dr. Orbán Péter r. vezérőrnagy, országos rendőrfőkapitány által a fenti bizottsághoz megküldve:1106/93. sz. jelentés. Minősítés:szigorúan titkos.

Megkérdeztük: ezek az iratok ma is titkosítva, minősítve vannak-e? Mivel válasz sem jött a belügyminisztertől, feltételezhető, hogy ezen (jó eséllyel a rendőri korrupcióra vonatkozó adatokat is tartalmazó) iratok kutatásához a tárca nem akar hozzájárulni.

Vagyis a Belügyminisztériumot hiába kérdeztük a cikkben érintett korszakról.

Pedig az elkövetők lehetséges rendőri hátteréről az Aranykéz utcában felrobbantott, Boros Tamásként ismert Boros József Károly is említést tett 1997 februári vallomásában. A jogerős ítélet szerint Portik felbujtására lőttek rá Lakatos Csabára 1996. november 13-án. Az ügyben egy másik eljárásban a merényletet végrehajtó Tanyi Györgyöt 11 évre ítélték. Megkérdeztük arról is a rendőrségi forrásunkat, hogy Tanyi György és körének feltételezett bennfentes hatósági kapcsolatairól a már idézett Boros-vallomásban az szerepel a Lakatos-merénylettel összefüggésben, hogy „…jó ha az embernek ilyen háttere van, akkor simán mennek a dolgok.” Boros ehhez hozzáfűzte: „…miután az éjszakában pillanatok alatt elterjedt az a hír, hogy Tanyiékat ott a helyszín közelében úgy fogták el, hogy a pisztoly is náluk volt, de ez valami érdekes módon elveszett, mikorra a rendőrségre beértek, egyértelmű volt, hogy mit értenek háttér alatt.”

A bűncselekmény helyszínén Pintér Sándor akkori országos főkapitány, későbbi belügyminiszter is megjelent, és a legkülönbözőbb találgatások láttak napvilágot ezzel összefüggésben a sajtóban. Rendőrségi forrásunk viszont csak mosolyog a Boros-vallomásból idézett szavakon.

„Olyan rendszeresen előfordul, hogy valakit igazoltatnak egy bűntény helyszínén, bevisznek kihallgatásra, de akkor és ott nem tudják a cselekményhez kötni, így elengedik. Egy jogállamban megesik, hogy valakit nem tartóztatnak le azonnal, de évekkel később mégis elítélik. Ám egy dörzsölt bűnöző nyilván azt fogja mondani az alvilági haverjainak: én azt is el tudtam intézni, hogy kiengedjenek. De ebben az ügyben semmi nem bizonyítja, hogy bárki bármilyen bizonyítékot eltüntetett volna” – mondja a rendőrségen korábban a Portik-üggyel is foglalkozó riportalanyunk. (Tanyi Györgyöt az ügyvédjén keresztül megkerestük, a nyilatkozatát kérve, de a cikk megjelenéséig nem jött válasz.)

Ettől függetlenül a Portikhoz kapcsolódó más ügyekben is felmerült a rendőri korrupció. Megkérdeztük rendőrségi forrásunkat: mit lehet tenni, ha ezekben az ügyekben rendőri korrupcióra utaló bizonyíték kerül elő, de az már elévült?

„Ha az illető még a testületnél van, mondjuk felderítő vagy nyomozati vonalon, akkor áthelyezik a személyügyre, a kiképzésre vagy az ellátmányszervezéshez, vagyis olyan területre, ahol nem fér hozzá ilyen aktákhoz, nem tud kapcsolatokat fenntartani. Nyilván lehet úgy mozgatni a testületen belül az olyan embereket, akikre a gyanú árnyéka vetül egy régi ügyben, hogy ha elítélni vagy kirúgni nem is lehet őket, de legalább ne jelentsenek rizikót. Ha már nincs az illető testületnél, akkor viszont nem lehet mit tenni. A lefokozáshoz, a szolgálati nyugdíj vagy a kitüntetések megvonásához bírósági ítélet kell. Annyit tehetünk, hogy nem hívjuk meg a nyugdíjas-találkozóra” – teszi hozzá ironikusan a rendőrségi forrásunk. Elmondva egy konkrét esetet. „Volt egy felderítő kolléga, aki egyszerre több kapcsolatot is vitt, és hogy szakmailag előrejusson, s a jövőben is megkapja tőlük az információkat, bevédte őket, eltussolva a bűncselekményeiket. Korábban nagyobb eséllyel történhetett meg az is, hogy bizonyos iratok kikerültek a rendőrségtől, mivel kevésbé lehetett nyomon követni, ki férhetett hozzá azokhoz. A 2000-es években viszont komoly informatikai fejlesztések voltak, pontosan meghatározták a jogosultsági szinteket, naplózzák a lekérdezett vagy kinyomtatott fájlokat. Tehát egyre kevésbé úszhatja meg az elkövető lebukás nélkül” – véli rendőrségi forrásunk.

Belső munka volt az Aranykéz utca?

A korábbi titkosszolga úgy látja, a leghírhedtebb alvilági leszámolás nehezen lett volna kivitelezhető belső segítség nélkül.

„Ha az Aranykéz utcát nézzük, azt a kérdést is fel kell tenni: honnan tudta volna Portik vagy Roháč, hogy Boros Tamás arra fog járni, tehát oda kell tenni a bombát? Boros a rendőrség védett informátora volt, tehát a mozgására, napi rutinjára vonatkozó adatok is onnan kerülhettek ki. Valaki tájékoztatta erről a merénylőket. A leginkább elhallgatott kérdés pont ezeknek a leszámolásoknak a rendőri vonala. Ami nem pusztán a szó köznapi értelmében vett korrupció, hanem az, amit már a rendszerváltás előtti években úgy neveztek a rendőrségnél: irányított vagy ellenőrzött bűnözés. Ez a kifejezés lényegében azt jelenti, hogy mivel felszámolni nem tudták az egyre szervezettebbé váló alvilágot, próbáltak valamilyen informális módon kiegyezni vele. Például az egyik szervezett bűnözői csoportot támogatni, védeni, illetve a másik csoport elleni harcban felhasználni. Ez azonban oda vezetett, hogy bizonyos fedett nyomozók, illetve a mögöttük álló rendőri vezetők esetében utólag is nehéz eldönteni: a rendőrség érdekeit képviselték az alvilágban vagy a bűnözőkét a rendőrségen belül” – mondja a rendőri munkát ezekben az években a titkosszolgálat soraiból látó forrás.

A Portikot közelről ismerő másik forrás szerint „részben azért is vették elő hirtelen a régi leszámolásos dolgokat, s egyebek közt amiatt is vonták ki őt a forgalomból, mert már a hatalmon lévőkre is veszélyt jelentett. Gondoljunk csak bele, hogy itt ez a pasas, aki szinte mindenhová magnóval a zsebében megy. Portik mindent rögzített. Mindent. És megfordult a filmes világban, a médiában, politikai körökben egyaránt. Tudatosan gyűjtögetve ezeket az információkat, vadászva mindenféle emberi gyengeségre, abban a reményben, hogy felhasználhatja a másik ellen. Ennek azért szerintem egy idő után híre ment. Nem véletlenül sétált be Portik a Nemzeti Nyomozó Iroda épületébe Kovács Lajossal beszélgetni azokról az ügyekről, amelyekben később megvádolták, ahogy nyilván Laborccal vagy az FBI embereivel is tudatosan kereste a kapcsolatot. Azt vettem észre rajta, hogy vonzódik ezekhez a titkos dolgokhoz, ami nem csoda, hisz az egész élete a titkolózáson alapult. Szerintem ezekkel magában és a környezetében is igyekezett kialakítani azt a benyomást, hogy érinthetetlen, de úgy látom: pont ez a folyamatos kavarás okozta a bukását” – mondja a Portik családjára és üzleti körére egyaránt rálátó forrás.

Aki arra is magyarázattal szolgál, miért nem szökött külföldre Portik, amikor figyelmeztették, hogy a nyomában vannak, és le fogják tartóztatni, illetve miért nem próbált Magyarországon kívül boldogulni. „Tamás nem beszél nyelveket, angolul sem nagyon tud. Mivel senkiben nem bízik, nyelvtudás nélkül aligha tudott volna úgy működtetni cégeket, mozgatni embereket. ahogy ezt idehaza tette. Amellett, FBI ide vagy oda, neki azért sokkal komolyabb rendőrségi kapcsolatai voltak Magyarországon, mint az USA-ban. Nem hiszem, hogy az FBI igazgatója úgy leült volna vele tárgyalni, mint a Laborc, és egy FBI-ügynököt sem tudott volna úgy befolyásolni, tévútra vezetni. mint az itthoni nyomozókat. Szerintem úgy hitte, Magyarországon nagyobb biztonságban van. Idehaza valóban gyanúsan könnyen elintézett szinte bármit. 1998 július elején, szinte egy időben az Aranykéz utcai merénylettel, Alma el akart utazni az USA-ba, s itthon, a repülőtéren derült ki, hogy az útlevele fél éven belül lejár, akkor másnapra pedig már el is készült az új úti okmány. Kötve hiszem, hogy ha az itthoni hatóságoknak kifejezetten az lett volna a célja, hogy nehezítsék vagy lassítsák Portik családtagjainak kiutazását, hogy ezzel is nyomást gyakoroljanak rá, akkor ne tudták volna ezt kivitelezni. De pont a fordítottja történt, ehhez pedig kellett valami belső hátszél vagy összeköttetés. Portik hazai rendőri kapcsolatai viszont a mai napig jóval kevésbé lettek feltárva, nyilvánosságra hozva, mint ez az FBI-szál, a magyar hatósági korrupcióban játszott esetleges szerepéről nem is beszélve. Nem csodálom: jó néhány hazai rendőri vezetőnek, politikusnak, vállalkozónak nagyon kínos lenne, ha mindez kiderülne” – véli riportalanyunk.

Riportsorozatunk következő részében a ’90-es, illetve az ezredforduló utáni évek robbantásai, terrorfenyegetései (így a politikai célpontok elleni bombamerényletek) külföldre vezető esetleges titkosszolgálati, illetve bűnözői szálait próbáljuk kibogozni. Valamint rendőrségi forrás által bemutatjuk azt a dezinformációs kampányt, amelynek részeként az egyik bűnözői kör a másikra próbálta terelni a gyanút. Ugyanakkor a látszólag egymás támadó alvilági csoportok a háttérben időnként össze is játszottak. A korabeli belpolitikai kötődések mellett annak is megkíséreltünk utánajárni, mi lett a sorsuk a Portik által rögzített hangfelvételeknek?

Papp László Tamás

Címlapkép: Gyárfás Tamás médiavállalkozó, sportvezető (elöl b), valamint a másodrendű vádlott Portik Tamás (elöl j2) büntetőperük tárgyalásán a Fővárosi Törvényszék épületében 2024. február 8-án. MTI/Balogh Zoltán