Az Átlátszónak nem adhatott interjút Jozef Roháč, a börtönben írt könyve viszont megjelenhetett

Abszurd indokokkal tiltotta meg a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP), hogy az Aranykéz utcai robbantás, illetve a Fenyő-gyilkosság miatt életfogytiglani büntetését töltő Jozef Roháč interjút adhasson az Átlátszónak. Úgy tűnik, kifejezetten portálunkat akarja a börtönparancsnokság távol tartani az elítélttől, mivel korábban két újságíró is csinálhatott vele interjút, nem sokkal az Átlátszó újságírójának elutasított interjúkérelme után pedig Roháč által írt, az életéről szóló könyv jelent meg Szlovákiában.

Bár a BVOP nem válaszolt az erre vonatkozó kérdésünkre, de a körülményekből az valószínűsíthető, hogy a börtönparancsnokság tudott a könyv létezéséről, s engedélyezte is annak megjelenését. Megkérdeztük az ügyről az Átlátszó ügyvédjét, valamint Jozef Roháč jogi képviselőjét. Továbbá egy szlovákiai magyar újságíró közreműködésével azt is bemutatjuk, miről szól a könyv.

A félbeszakított Portik-interjú után a legfőbb ügyésznek Vajda Zoltán MSZP-s honatya által feltett tavalyi parlamenti kérdés, s annak megválaszolása után Polt Péter az újév első napjaiban Jámbor András Imre ellenzéki képviselő (Párbeszéd) „Miért félnek attól, hogy interjú készül Jozef Roháčcsal és Portik Tamással?” című kérdésére volt kénytelen válaszolni. Igaz, a legfőbb ügyészi felelettől nem lettünk okosabbak.

„Miközben a magyar televízió Kékfény című műsorában rendre megszólalnak emberölés miatt börtönbüntetésüket töltő elkövetők, Jozef Roháč és Portik Tamás, az elmúlt évtizedek legsúlyosabb politikai érintettségű bűncselekményeinek rács mögött ülő elítéltjei valamiért nem nyilatkozhatnak a szélesebb nyilvánosság számára” – tette szóvá az ellenzéki politikus.

Amelyre Polt Péter érdemi válasz helyett így reagált:

„A szabadságvesztés végrehajtása alatt az elítélt véleménynyilvánítási szabadsága a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvényben meghatározott korlátozásoknak megfelelően gyakorolható. Az elítélt nyilatkozattételének, továbbá nyilatkozata közzétételének engedélyezéséről vagy megtagadásáról a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka dönt. A megtagadó határozat ellen az elítélt és a védője (fiatalkorú elítélt esetében a törvényes képviselője is) felülvizsgálati kérelmet nyújthat be, amelynek elbírálása a bíróság hatáskörébe tartozik.”

Ha már nem csinálhattunk interjút, és az sem derült ki, valójában mi a tiltás oka, próbáltunk a Roháč-könyv megjelenésének hátterére fényt deríteni, illetve annak tartalmát bemutatni. Arra voltunk kíváncsiak, a  Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága tudott-e a könyv írásáról, engedélyezte, illetve jóváhagyta-e annak megjelenését?

A BVOP a kérdésünkre nem válaszolt – akkor sem, mikor ismételten feltettük azt. A kérdéshez kapcsolódva érdeklődtünk arról is: börtönben ülő elítélt, fogvatartott által írt, s könyvkiadó cég által megjelentetett könyv megjelenéséhez kell-e olyanfajta vagy ahhoz hasonló, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága által elbírált, illetve kiadott engedély, ami az újságírók által a fogvatartottakkal készített interjúhoz szükséges? Csakhogy válasz nem jött, így megkerestünk egy jogászt is a témában.

„A 2013. évi CCXL. törvény a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról 124. paragrafusa a sajtónak adott, illetve az újságban, tévében, rádióban vagy az az interneten közzétett nyilatkozatra vonatkozik. A 125. paragrafus viszont külön szabály, ami nem említi a médiát, úgyhogy abba beleérti a gyakorlat a könyv formában való közzétételt is. Ez egyébként összhangban van azzal, hogy a törvény egy másik szabálya, a 120. paragrafus az elítélt véleményének nyilvános kifejtését általában is korlátozhatóvá teszi többek közt bűncselekmény megakadályozása, a büntetés-végrehajtási intézet rendjének védelme, vagy az elítéltnek a bűncselekményével összefüggő vagyonszerzése megakadályozása érdekében is.

Az elítélt – hozzájárulásával készített – nyilatkozattételét tartalmazó írás, kép-, hangfelvétel (a továbbiakban: közlésre szánt anyag) közzétételéhez az országos parancsnok engedélye szükséges” – szól a törvény 125. paragrafusa. Ennek alapján tehát az a helyzet, hogy Jozef Roháč nyilatkozataiból szabadon írható könyv, illetve ő is írhat ilyen művet, de a magyarországi közzétételéhez ugyanúgy kell a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának engedélye, mint az interjúhoz, és a közzététel megtagadása esetén ugyanolyan jogorvoslat van, mint a sajtónyilatkozatnál” – mondta el Sepsi Tibor ügyvéd, az Átlátszó jogi képviselője.

Arra a kérdésünkre, hogy ha a kötet Szlovákiában, szlovák nyelven megjelenhet, akkor a BVOP részéről van-e akadálya a magyarországi megjelenésnek, a magyar nyelvű kiadásnak, tehát hozzájárulnak-e ahhoz, hogy a könyv a magyar olvasókhoz is eljuthasson, a BVOP így válaszolt:

„Más, megjelent forrásból történő idézethez, tartalomátvételhez nincsen szükség a büntetés-végrehajtási szervezet engedélyére vagy hozzájárulására. Javasoljuk, hogy ezzel a kérdésével forduljon a forrásként felhasználni kívánt média-tartalom szolgáltató képviselőjéhez.”

Mi azonban nem vártuk meg a hazai fordítást. Bűnügyi témákban járatos helyi újságíró segítségével jártuk körül a művet és hátterét. Barak Dávid, a szlovákiai Paraméter.sk főszerkesztője már meg is rendelte a könyvet. „A mű fülszövegében azt írják, hogy Magyarországon ez a könyv a hatályos törvények alapján nem jelenhetne meg” – szúrt szemet neki azonnal a mondat. „Szlovákiában nincs ilyen akadály, például Mikuláš Černák, a Roháč-hoz hasonlóan szintén életfogytiglanra ítélt egykori szlovák “keresztapa” is írt könyvet, ami gond nélkül megjelent” – fogalmaz Barak Dávid.

A könyvről a Plus7 Dní szlovák újságban megjelent cikkből a mű születésének körülményei is kiderülnek.

„Roháč a nyilatkozatában egyértelművé teszi: a magyar büntetés-végrehajtás tudott a könyv írásáról, sőt: ellenőrizte is a szöveget. Roháč arra panaszkodik, hogy a mű teljes egészében kézírással jött létre, mivel a BVOP sem laptopot, sem írógépet nem engedélyezett a számára. Tanácstalanul kérdezi: hogy győzzem meg őket arról hogy ezek az eszközök nem jelentenek veszélyt, és nem is szórakozásra használom őket? Roháč hangsúlyozta: ő csak egy internet-kapcsolat nélküli eszközt szeretett volna, ami kizárólag szövegek gépelésére használna. Tehát nem tartja magát veszélyesnek, ám az idézett újság egy másik cikkében megszólaltatnak egy, a személyiségét elemző grafológust, aki szerint Roháč egoista, a kiegyensúlyozottsága pedig csak álca, valójában kiszámíthatatlan. A kérdésre, hogy miért írta meg ezt a könyvet, úgy felelt: fontosnak tartom hogy megismerjék ezt a szemszöget is” – említi a művel kapcsolatban Paraméter.sk főszerkesztője.

Az újságíró elmondta: a Roháč művét gondozó Colombus kiadó jelentette meg L’ubomir Feldek költő köteteit is. „Feldek jól ismeri Rohácot. Ismeretségük még Roháč rendszerváltás előtti börtönévei idejére nyúlik vissza. Feldek 1989 decemberében, a pártállami Csehszlovákia időszakában alakult a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (Verejnosť proti násiliu – VPN) civil emberjogi szervezet képviseletében látogatta meg őt a leopoldovi börtönben, ahol Roháč egy csehszlovák kommunista politikus, Imrich Hatiar egészségügyi miniszterhelyettes 1985-ös elrablásáért töltötte büntetését” – tette hozzá. (Feldek a Magyarországon életfogytiglanra ítélt Roháč bírósági tárgyalásán is megjelent 2015-ben.)

„A könyv egyrészt nehezen áttekinthető, mert se tartalomjegyzék, se fejezetcímek nincsenek benne, ugyanakkor valóban egy szinte irodalmi minőségű szöveg” – mondta Barak Dávid. „Roháč egyes szám harmadik személyben beszél könyve főhőséről, aki Rebel néven jelenik meg a műben, amelyet szerző háromkötetesre tervez. Ez a főszereplő regényalak nyilvánvalóan maga Jozef Roháč A további szereplők egy része pedig alvilági becenevén van benne a könyvben.

A műben első ránézésre is akad olyan állítás, mely jó eséllyel hoax, illetve önfelmentés. Ilyen például az, hogy Róbert Remiášt nem akarták megölni, a robbantás csak figyelmeztetés lett volna. E verzió szerint azért halt meg Remiáš, mert nem tudták, hogy az autója gázüzemű, így a robbanás nagyobbra sikerült, mint tervezték” – mondja a könyv eme részéről a szlovákiai magyar újságíró.

A korábban rendőrként dolgozó Róbert Remiášt 1996. április 29-én Pozsonyban azért ölték meg, mert kapcsolatban állt Oskar Fegyveressel, aki Vladimír Mečiar miniszterelnöksége idején, 1995. augusztus 31-én mint a szlovák titkosszolgálat, a SIS ügynöke részt vett az akkori köztársasági elnök fiának, ifjabb Michal Kováč-nak az elrablásában, de utána egy vallomásban mind a köztársasági elnöknek, mint a rendőrségnek feltárta a SIS-nek az ügyben játszott szerepét.

Azokban az években éles konfliktus volt a szlovák államfő, Michal Kováč és a kormány élén álló Vladimír Mečiar között. Oskar Fegyveres ezután többek között Magyarországon is bujkált, ahol Remiáš tartotta vele a kapcsolatot. Jozef Roháčot és Imrich Oláhot gyanúsították a robbantással, de korábban Vladimír Mečiar, miután Michal Kováč mandátuma megszűnt, ideiglenes köztársasági elnökként amnesztiát hirdetett ki, mely az emberrablás és a robbantás gyanúsítottjaira (így Roháčra) is kiterjedt.

2017. április 5-én viszont a szlovák parlament eltörölte a mečiari amnesztiát. Felmerült, hogy Miroslav Sýkora, a korabeli szlovák alvilág egyik vezetője Ivan Lexa, a SIS akkori igazgatójának „megrendelésére” közreműködött a  Remiáš-gyilkosság megszervezésében. De őt már nem lehetett kihallgatni: Sýkorát 1997. február 6-án a pozsonyi Holiday Inn szálloda előtt megölték.

Barak Dávid szerint a börtöninterjú Szlovákiában sem egyszerű műfaj.

„Ha személyesen akarsz újságíróként bemenni egy fogvatartotthoz, nemhogy kamerát, diktafont vagy más elektronikus rögzítőeszközt, de még golyóstollat vagy ceruzát sem vihetsz be magaddal. Innentől pedig az interjú nehezen kivitelezhető, hiszen maximum az emlékezetedre hagyatkozhatsz, de semmi bizonyítékod nem lesz rá, hogy az illető tényleg azt mondta, amit mondott. Ami egy sajtóper esetén komoly gond lehet. Igazából érdemi információhoz jutni egy börtönben ülő embertől a médiának papíralapú levelezés vagy videóbeszélgetés útján lehetséges csak.” – mondja el Barak Dávid.

„Szlovákiában elég szigorúan veszik, hogy nyomozati, illetve bírósági szakban a fogvatartott nem igazán nyilatkozhat. A jogerős ítélet után más a helyzet, például az életfogytiglanra ítélt korábbi maffiafőnök, Mikuláš Černák életéről már filmet is forgattak. A Sátor-bandához tartozó, két gyilkosságért (köztük a maffiafőnök, Sátor Lajos megöléséért)  már jogerősen elítélt, 25 éves börtönbüntetését töltő Kádár Krisztián szintén könyvet ír az életéről, amelyet Tasnádi Péter fog kiadni Magyarországon. Némiképp vicces, hogy Szlovákiában börtönben ülő ember könyvét Magyarországon, magyar büntetés-végrehajtási intézetben lévő fogvatartottét pedig Szlovákiában adják ki” – mutat rá Barak Dávid.

Annak is igyekeztünk utánanézni, hogy jogi értelemben hogy történhetett a Roháč-könyv engedélyezése, kérdésünkre Sepsi Tibor válaszolt.

„Kifejezett szabály arra, ha nem másnak nyilatkozik a fogvatartott, hanem maga ír egy szerzői művet vagy valaki más, akire nem vonatkozik a fenti jogszabály, mert nem fogvatartott, ír a Roháčcsal folytatott kommunikáció alapján egy könyvet, nincs, mert ezek egyike sem nyilatkozat. Ugyanakkor a könyv fogvatartott általi írását, valamint annak kiadását szerintem a büntetés-végrehajtás engedélykötelesnek értékelné. Annyiban teoretikus a kérdés, hogy a szabályok egyedüli kötelezettje a fogvatartott, az ő kommunikációját korlátozzák a szabályok, tehát abban a pillanatban, hogy valami már kint van a börtönből (márpedig a külföldön már publikált könyv kint van), az említett törvény szankciórendszere már nem működik: így szerintem a külföldön megjelent könyv fordításával semmit nem tudna kezdeni a börtönparancsnokság” – tette hozzá Sepsi Tibor, aki strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán a Portik-interjú megszakításának, illetve betiltásának ügyében indult perben is képviseli az Átlátszót, illetve az interjút készítő újságírót.

A cikkíró rákérdezett a büntetés-végrehajtásnál, hogy amennyiben a könyvben foglaltak nyilvánosságra hozatala ellen a BVOP-nak nincs kifogása, akkor lehetséges volna-e, hogy interjút készíthessen, melyben Jozef Roháč a könyvének tartalmával kapcsolatos kérdésekre adhatna válaszokat?

„Álláspontunk nem változott abban a tekintetben, hogy a büntetés-végrehajtási szervezet nem támogatja a bűnözői életmódot népszerűsítő fogvatartotti nyilatkozatokat. Amennyiben konkrét fogvatartotti interjúkérelmet szeretne benyújtani, kérjük jelezze számunkra” – felelte a börtönparancsnokság Kommunikációs Főosztálya. Természetesen be fogunk adni egy új interjúkérelmet, hogy beszélgethessünk a könyv szerzőjével.

Jozef Roháč ügyvédjét, Dr. Fülöp Tamást is megkerestük az ügyben beadott parlamenti kérdéssel, a legfőbb ügyész válaszával, illetve Roháč könyvével kapcsolatban. Levelünkre azt felelte: „Az e-mailben rögzítettekkel kapcsolatosan nem kívánok nyilatkozni.”

Dr. Fülöp Tamás az Átlátszó megkeresésére korábban elmondta: ügyfele az interjú megtiltása miatt az Alkotmánybírósághoz kíván fordulni. „A bíróság határozatával szemben benyújtható alkotmányjogi panasz jogi hátterének kimunkálását megkezdtem, a feltételek fennállása esetén az elítélt fogvatartott az Alkotmánybíróság eljárását a bíróság határozatának kézbesítésétől számított 60 napon belül kezdeményezheti” – tette hozzá az ügyvéd.

Papp László Tamás

Címlapkép: Jozef Rohác a két évtizeddel ezelőtti Aranykéz utcai robbantás, valamint a Fenyő- és a Cinóber-gyilkosság összevont büntetőperének tárgyalásán a Fővárosi Törvényszék tárgyalótermében 2016. március 31-én. MTI Fotó: Kovács Tamás