A műhússal kapcsolatos kormányzati hergelésről nyilatkozott kollégánk a Millásreggeliben

A laboratóriumi műhússal kapcsolatban számtalan kérdés, érv és ellenérv merül fel. Érdemi diskurzust is lehetne tehát folytatni a témáról, ehelyett Magyarországon mindeddig kizárólag értelmetlen és hergelő típusú nyilatkozatokat hallhattunk a kormány és a politikai pártok nagy részéről is. Erről beszélgetett kollégánk, Fülöp Orsolya a Millásreggeli műsorvezetőivel február 29-én.

Mivel a téma még új, és sokszor a növényi alapú húspótló termékekre is használják ezt a szót, az adás elején tisztázták, mi is az a műhús. A tenyésztett műhús abból a szempontból nem „mű”, hogy valódi állati sejtszövetekből állítják elő. Ehhez magzati őssejtre van szükség, amelyet a vemhes anyaállatból nyernek ki, annak leölése után. Ezután a magzatot rövid ideig mesterségesen életben tartják, és lecsapolják a vérét. Ezalatt a magzat rendkívüli fájdalmakat él át, majd a végén meghal. Az állati sejteket ezután mesterséges környezetben, bioreaktorokban felszaporítják, és a folyamat végén egy húspéphez hasonló végtermék áll elő.

A műhús mellett érdekes módon sokszor éppen állatvédelmi érveket szoktak felhozni, mondván, a laboratóriumi tenyésztés során kevesebb állat lemészárlására van szükség, mint hagyományos állattartás esetén. Ugyanakkor a fent leírt eljárás mindennek tűnik, csak éppen állatvédelemnek nem.

Másrészt a folyamat rendkívül energiaigényes, mind a bioreaktorok működtetését, mind pedig a gyártásukat tekintve. Kutatások szerint ezért a műhús környezeti terhelése akár sokszorosa is lehet az állattartásénak – annak ellenére is, hogy kevesebb termőföldet és vizet igényel az eljárás. Egyelőre úgy tűnik, kizárólag abban az esetben lenne alacsonyabb a környezeti hatás, ha a folyamat teljes egészében megújuló energiaforrások használatával menne végbe, ami egyelőre nem így történik.

Szó esett az adásban arról is, hogy a műhús előállítása jelenleg elképesztően drága, és egyes kutatók szerint annyi Nobel-díj szintű technológiai innovációra lenne szükség a versenyképessé tételhez, amelynek bekövetkezése jelenleg meglehetősen kétségesnek látszik.

 

Magyarországon mindeközben a vidéki hagyományok őrzéséről és brüsszelezésről szól a hivatalos kommunikáció. Nagy István agrárminiszter múlt év végén lendült bele a műhús elleni kommunikációs hadjáratba. Szerinte „ha mindezt bevezetjük, engedélyezzük és elterjed, azzal a hagyományainkat és a kultúránkat bontjuk fel, ami aztán olyan gyökértelenséghez vezet, aminek beláthatatlan következményei lehetnek.”

A miniszterelnök évértékelő beszédében pedig úgy vélte, hogy „egészséges, helyben termelt élelmiszer helyett műhúst és GMO-s vackokat sóznak ránk. Brüsszelben nemcsak tücsköt-bogarat beszélnek, hanem azzal is etetnének minket.”

Nagy István többször nyilatkozta, hogy készül a műhúst betiltó jogszabály. A tervezett jogszabály részleteit, a döntéshozatal folyamatát és a figyelembe vett szakértői anyagokat azonban sem az Agrárminisztérium, sem a Nemzeti Agrárkamara nem árulta el az Átlátszó megkeresésére. A lapunknak nyilatkozó iparági és egyéb szereplők azonban még nem láttak jogszabálytervezetet, és szakmai egyeztetések lefolytatásáról sem tudtak. Az Európai Unióban jelenleg nincs engedélyezve a laboratóriumi műhús forgalmazása, így természetesen az egyes tagországokban, vagyis hazánkban sem.