Abszurd indokokkal tiltotta meg a büntetés-végrehajtás az Átlátszónak a Roháč-interjút

A börtönparancsnokság előre bekérette a kérdéseket, aztán közölte: azokban a bulvársajtóra jellemző nyelvi klisék vannak, és az interjú alkalmas lehet a bűnözői életmód népszerűsítésére. Korábban két újságíró is könyvet írt, melyben felhasználták az általuk készített Roháč-interjúkat. Egyikük a bulvármédiában is többször publikált, ez mégsem volt kizáró ok. Náluk, bár a gyilkosságokról szóló műveik népszerűek voltak, nem feltételezték, hogy ezzel a bűnözést népszerűsítenék. Az Átlátszó újságíróját viszont gyakorlatilag kitiltották a börtönökből. Az ugyancsak megtiltott Portik-interjú ügyében a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordultunk. Jozef Roháč ügyvédje pedig azt közölte: ügyfele alkotmánybírósági eljárást kíván indítani, mivel az ügyben tett panaszát a büntetés-végrehajtási bíró elutasította.

Idén szeptember 29-én írtuk meg: a börtönparancsnokság megtiltotta, hogy az Aranykéz utcai robbantás, illetve a Fenyő-gyilkosság miatt életfogytiglani büntetését töltő Jozef Roháč interjút adhasson az Átlátszónak. A ’90-es évek alvilági leszámolásainak ügyeiben Magyarországon és Szlovákiában is elítélt férfival még addig sem jutottunk, mint az Aranykéz utcai robbantás, illetve Prisztás József megölése miatt elítélt, a Fenyő-gyilkosságban pedig szintén felbujtással vádolt Portik Tamással. Akinél a börtönparancsnokság engedélyezte az interjút, melyet félbeszakítottak, aztán folytatni nem engedték, s végül a beszélgetés közlését is megtiltották.

„Tájékoztatom, hogy Jozef Roháč fogvatartottal való interjúkérelmét a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága nem engedélyezte. Megértését köszönjük” – ezt válaszolta a szerzőnek a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának Kommunikációs Főosztálya. Korábban több újságíró – P. Gál Judit és Dezső András – is beszélhetett a szlovák állampolgárságú, büntetését Magyarországon töltő elítélttel, az Átlátszót mégis eltiltották a börtöninterjútól. A Portik-interjú ügyében a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordultunk, Roháč esetén pedig megvártuk, az esetleges fogvatartotti panasz nyomán lesz-e jogorvoslat.

Mint kiderült, Roháč panasszal élt a büntetés-végrehajtás országos parancsnokának döntése ellen az illetékes büntetés-végrehajtási bírónál. Az ügyben született határozatokat a fogvatartottal közölték. A dokumentumokat Jozef Roháč kérésére a jogi képviselője, Dr. Fülöp Tamás juttatta el az Átlátszóhoz. „Papp László Tamás újságíró nyilatkozattételi kérelemmel fordult a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságához. Kérte, hogy Jozef Roháč elítélttel interjút készíthessen. Kérelmében megjelölte a feltenni kívánt kérdéseket” –` írta a határozatban a Dr.Tóth Tamás büntetés-végrehajtási altábornagy, országos parancsnok nevében eljáró Makula György büntetés-végrehajtási ezredes, a BVOP Kommunikációs Főosztályának vezetője.

Tegyük hozzá: azt, hogy jelöljük meg a kérdéseket, a BVOP kérte, az eredeti kérelemben ez nem szerepelt.

Abban annyit írtunk: „a vele kapcsolatos büntetőeljárások, valamint élete, pályafutása, hazai és külföldi emlékei, tapasztalatai” lenne a Roháč-interjú témája. Erre válaszolt úgy a büntetés-végrehajtás, hogy: „Kérjük küldje el konkrét kérdéseit a megjelölt témákban.” A Portik Tamással készített interjú előtt a BVOP részéről nem kérték a konkrét kérdéseket az újságírótól, csupán annyit, hogy  „jelölje meg interjúja pontos témáját.” Ezt meg is tettük, s a BVOP 2023. július 13-i levelében engedélyezte is, hogy Portikot a korábbi, illetve folyamatban lévő büntetőeljárásairól, a Nagyfőnök című könyvben róla  leírtakról, közéleti, társadalmi kérdésekről, a rendszerváltás utáni évtizedekről, illetve a fogva tartásának  körülményeiről,  családjával való kapcsolattartásáról kérdezzük.

Már az interjú-engedély birtokában, július 28-án (három nappal az interjú előtt) Komoróczi Bernadettnek, a Budapesti Fegyház és Börtön sajtóreferensnek írt e-mailben tett fel az interjúkészítő Portik Tamásnak előzetes kérdéseket, hogy fel tudjon készülni az interjúra. Komoróczi Bernadett ezt megköszönte, de semmilyen módon nem jelezte, hogy ez akadálya lenne az interjúnak, ami rendben el is kezdődött. Az interjú félbeszakítása után viszont ezekkel a (részben Pintér Sándor belügyminiszterre vonatkozó) kérdésekkel indokolták az interjú folytatásának megtiltását.

Roháč esetében viszont a BVOP előre bekérette és kiértékelte a kérdéseket.

„A fogvatartott szándéknyilatkozatában arca bemutatásával és neve közlésével vállalta a nyilatkozattételt. A kérelemmel kapcsolatos döntés meghozatala érdekében értékelésre kerültek az újságíró által megjelölt kérdések, melyek jellegéről megállapítható, hogy azok feltételezéseken alapulnak, jogerős bírósági ítéleteket és folyamatban lévő büntetőeljárásokat is érintenek, a válaszok a fogvatartott ezekkel összefüggő szubjektív véleményének nyilvánosságra kerülését segítenék elő” – írta a büntetés-végrehajtás parancsnokságának határozata. Melyben nyelvi szempontból is elemzik a kérdéseket, s arra jutnak: „Az újságíró kérdéseinek szóhasználatában olyan nyelvi klisékre, közhelynek számító nyelvi fordulatokra épít, amelyek a bulvár sajtóban rendszeresen előfordulnak és a bűnelkövetőket sikeres, tehetős, hatalommal bíró személyekként ábrázolják.”

Mivel a feltenni kívánt kérdéseket szeptember 29-i cikkünkben közzétettük, az olvasóra bízzuk annak eldöntését, vajon tényleg annyira bulvárosak-e, amilyennek a BVOP tartja őket. Az interjúkérdésekben Roháč anyagi helyzetével (azzal, hogy tehetős volt-e vagy sem) egyáltalán nem foglalkoztunk. Pénzről is csak úgy esett szó az egyik kérdésben, hogy a Prisztás József meggyilkolásának ügyében folyó bírósági tárgyaláson az Új Szó által 2019. június 14-én idézett MTI-közlemény szerint Roháč azt mondta: „a megbízást az ukrán maffiától kapta, a dunaszerdahelyi bűnözői csoport közvetítésével, és a gyilkosságot 15 ezer márkáért hajtotta végre.” Viszont ebben az ügyben Portik Tamást felbujtóként és Hatvani Istvánt pedig tettesként ítélték el. Ön szerint tévesen?” – kérdeztük volna Jozef Roháčot, ha nem tiltották volna meg.

Nem igazán értjük, mi a gond ezzel a kérdéssel. A parancsnoki okfejtésből akár az is levezethető, hogy bulváros hangvételű, stílusú, bulvárlapnak készített interjú eleve nem közölhető ilyen bűncselekményért elítélt személlyel. Holott P. Gál Judit Halálosztók – Ördögök ügyvédei című könyvét, amelyben ugyancsak Roháč-börtöninterjú jelent meg, illetve az azt reklámozó szerzői honlapot is lehetne akár bulvárosnak mondani. Ráadásul P. Gál Judit (az Átlátszó interjúkérelmét beadó újságíróval szemben) többször is dolgozott a Blikknek bűnügyi témákban. Amivel nekünk semmi bajunk nincs, a büntetés-végrehajtásnak azonban úgy tűnik, igen. P. Gál Judit interjúját mégsem tiltották le.

„A társadalom számára az interjú elkészítésével a téma felszínen tartása azt a benyomást keltheti, hogy a »bűnözői életmód« a töltött szabadságvesztés dacára előnyös, hiszen jelentős befolyással, anyagi haszonnal jár” – szól az indoklás. Aki az Átlátszót olvassa (és nyilván a BVOP sajtóosztálya rendszeresen tanulmányozza portálunkat) nem állíthatja komolyan, hogy cikkeink a bűnözői életmódot helyesnek vagy követendőnek állítanák be, sőt. Meglehetősen abszurd következtetés a börtönparancsnokság részéről, hogy „A várható válaszokon alapuló cikk megjelenése ezért azt sugallná, hogy a hatalom és a mások fölötti befolyás szerzésére irányuló – javarészt illegális – törekvések követendőek.”

Egyrészt az Átlátszó pont a hatalommal történő visszaélés leleplezésére jött létre. Az állam foglyul ejtésével zajló szervezett bűnözéstől a rendőri túlkapásokon át a politikai korrupcióig számos témával foglalkozunk. Roháčnál egyebek közt pont arra kérdeztük volna rá, hogy a ’90-es évek robbantásos merényleteinél felmerült a szlovák titkosszolgálat, illetve a volt Szovjetunióból származó, esetlegesen rendőri, politikai és titkosszolgálati kapcsolatokkal rendelkező szervezett bűnözői körök részvétele. Idézve egy korabeli cikket, mely szerint szlovák titkosszolgálat, a SIS „titkos akciókat tervezett és szervezett Magyarországon, Lengyelországban és Csehországban, amelyek célja ezen országok politikai és közrendjének megzavarása, s ezáltal az akkor már küszöbön álló NATO-csatlakozásuk késleltetése. Ön mit gondol erről?” – faggattuk volna az interjúalanyt.

Elég furcsa kitétel egy hivatalos indoklásban a „várható válaszokon” kitétel. Ebből ugyanis az derül ki, hogy a BVOP tudhatta azt, amit mi nem: hogy Jozef Roháč mit fog válaszolni a kérdésekre – vagy feltételezte azokat. S valamiért nem akarták, hogy ezek a várt, feltételezett válaszok elhangozzanak. Roháčnál az is felmerült, hogy a szlovák titkosszolgálat ügynöke volt.

A Fenyő-ügyben nyomozó, a Döglött Ügyek Osztályát korábban vezető nyugalmazott rendőr ezredes, Kovács Lajos legalábbis azt mondta a nekünk adott interjúban: „Ennek hivatalosan nem jártam utána a szlovák rendőrségnél, de ismertem szlovák rendőröket. Azt mondták, hogy ott is elég komoly kapcsolatban volt Roháč a titkosszolgálat embereivel. Ahogy Portik is találkozott Laborccal. Nem tudjuk, Szlovákiában Roháč kikkel találkozott. De nem kizárt, hogy a szlovák titkosszolgálatnak ezekhez a dolgokhoz, a Roháč által elkövetett cselekményekhez valamilyen manipulatív köze lehetett. A Mitro-jelentés szerint a Meciar által vezetett akkori szlovák kormány felhatalmazta a titkosszolgálatokat a környező országokkal kapcsolatos tevékenységre” – mondta Kovács Lajos.

Ezekre a kérdésekre – lehetett-e része egy idegen állam titkosszolgálatának magyar állampolgárok sérelmére elkövetett merényletekben, robbantásokban – választ keresni a legalapvetőbb nemzeti és jogállami érdek. „Fentiekre tekintettel alapos okkal lehet következtetni arra, hogy a fogvatartott a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvény szerinti műsorszámban vagy sajtótermékben, illetve az elektronikus hírközlésről szóló törvény szerinti elektronikus hírközlő hálózat útján történő közzétételi nyilatkozata sértené vagy veszélyeztetné a Bv. tv 120 § 2. bekezdés e) pontjában említett érdekeket, azaz az interjú alkalmas lehet a bűnözői életmód népszerűsítésére, mely enyhébb korlátozások bevezetésével nem akadályozható meg” – szól a parancsnoki indoklás.

Mellyel nem csak az újságíró, de az interjúalany sem értett egyet, így a határozattal szemben 2023. szeptember 21-én a fogvatartott panasszal élt, de hiába. „A bírósági felülvizsgálati kérelem alaptalan” – mondta ki 2023. október 27-én a bírósági határozat. „Az országos parancsnok határozata részletes indokát adta annak, hogy a többféle témát felölelő kérdésekre való válaszadás interjú közzététele, feldolgozása milyen közvetett veszéllyel járhat, nevezetesen alkalmas lehet a bűnözői életmód népszerűsítésére” – állítja Dr. Égető Sándor büntetés-végrehajtási bíró.

Hozzátéve: „A bíróság az indokolást azzal egészíti ki hogy fogvatartottat jogerősen életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték minősített emberölés bűntette és lőfegyverrel lőszerrel visszaélés bűntette miatt, figyelemmel arra, hogy elítélt jogerős ítéletében milyen elkövetési móddal és körülmények között, valamint hogy milyen okból követte el bűncselekményét, bármilyen tapasztalatokról életvitelről, pályafutásról való nyilatkozattétel önmagában az ilyen jellegű tevékenységek népszerűsítése, azaz a bűnözői életmód népszerűsítésének minősül melynek megakadályozása a törvény szerinti kötelezettsége a bv intézetnek” – szól a bírói okfejtés.

Melyből akár az is következhet, hogy gyilkosságért, fegyveres bűncselekményért jogerős büntetésüket töltők egyáltalán nem adhatnak interjút, mert az ő válaszaik csak és kizárólag a bűnözés népszerűsítéséről szólhatnak. De miért lenne törvényszerűen ilyen egy fogvatartotti nyilatkozat? Miért ne beszélhetne valaki arról, hogy megbánta, amit elkövetett? Vagy arról, hogy ártatlan, és bírói tévedés áldozata? Egyáltalán: honnan tudhatjuk, hogy valaki mit fog egy jövőbeli interjúban mondani, ha nem engedjük beszélni?

Idén jelent meg Dezső András Nagyfőnök – Portik Tamás és körének felemelkedése és bukása című könyve, amelyhez a hvg.hu újságírója interjút csinált Jozef Roháčcal. Érdekes módon ott nem merült fel, hogy a vele folytatott beszélgetés a bűnöző életmód népszerűsítése, ezért be kell tiltani. Pedig a téma ugyanaz volt: a bűncselekmények, amelyekért Roháč el lett ítélve. Portik Tamással épp a róla szóló (s az Átlátszón részletesen elemzett) könyvről akartunk beszélni.

De amilyen engedékeny volt a BVOP a korábbi interjúkészítőkkel, annyira drákóian szigorú lett az Átlátszóval, illetve annak újságírójával. „A fentiekre figyelemmel fogvatartott vonatkozásában a bv intézet zavartalan rendjének fenntartásához, a kiszabott büntetés legszigorúbb keretek között történő végrehajtásához fűződő érdek kiemelt jelentőségű, amely meghaladja az elítélt nyilatkozattételhez való jogát. Figyelemmel arra, hogy a nyilatkozattételi jog megtagadásának az oka, hogy semmilyen formában nem támogatandó hogy az elítélt szubjektív véleménye a kérdésekben foglalt történésekről a sajtó útján nyilvánosságra kerüljön, ezért az egyéb korlátozás, így az interjú leállítása vagy a közzététel utólagos megtagadása nem lett volna alkalmas a veszélyeztető helyzet elkerülésére” – állítja a bíró.

Viszont, ha itt a cél a bűnöző életmód nyilvánosság előtti népszerűsítésének megakadályozása, akkor azt miért ne lehetett volna úgy elérni, hogy az interjú leállításával, valamint közlésének megtiltásával gátolják meg ezt? Természetesen akkor konkrétan, részletesen, tételesen meg kellett volna indokolni, hogy Roháč a kérdésekre adott válaszaival pontosan hogyan népszerűsítette a bűnözést. Illetve azt is meg lehetett volna tenni – s erre már volt precedens –, hogy az interjút csak a kifogásolt részek törlésével engedik közölni. 1999-ben a TV2 csinált interjút Dietmar Clodóval.

„Az interjúra sor került. Azonban, amint kiderült, hogy Clodo korrupcióval és más bűntettekkel vádolt meg tisztségviselőket, a börtön igazgatója, Bökönyi István vezérőrnagy az utolsó pillanatban betiltotta a már összeállított összefoglaló anyag leadását a Tények-ben. A Jó estét Magyarország!-ban a nézők egy leegyeztetett változatot láthattak. A vitatott részeket kihagyták. Az adás gyártói nem értették, Clodo miért nem mondhatja ki a belügyminiszter nevét. Talán azért, mert a találkozásukkal kapcsolatos híresztelések kellemetlen napokat okoztak volna Pintér Sándornak.” – írták az esetről akkor.

Igaz, ha Roháč esetén is hasonlóképp járnak el, akkor – a Clodo-interjúhoz hasonlóan – meg kellett volna mondaniuk, mit akarnak belőle kicenzúrázni. Illetve megszakíthatták volna az interjút, de akkor is indokolni kellett volna, miért, milyen konkrét válasz miatt teszik.

Azt pedig már senki nem hitte volna el, hogy a gyanús módon félbeszakított Portik-interjú után a Roháč-interjú is technikai okokból szakad meg.

Jozef Roháč ügyvédje, Dr. Fülöp Tamás az Átlátszó megkeresésére elmondta: ügyfele az interjú megtiltása miatt az Alkotmánybírósághoz kíván fordulni. „A bíróság határozatával szemben benyújtható alkotmányjogi panasz jogi hátterének kimunkálását megkezdtem, a feltételek fennállása esetén az elítélt fogvatartott az Alkotmánybíróság eljárását a bíróság határozatának kézbesítésétől számított 60 napon belül kezdeményezheti” – tette hozzá az ügyvéd.

Az Átlátszónak, illetve a Portik-interjút készítő újságírónak a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán van folyamatban pere. Remélhetőleg az eljárások révén kiderül, milyen érdekek állhattak az interjú-tiltások hátterében.

Papp László Tamás

Címlapkép: Jozef Rohác a két évtizeddel ezelőtti Aranykéz utcai robbantás, valamint a Fenyő- és a Cinóber-gyilkosság összevont büntetőperének tárgyalásán a Fővárosi Törvényszék tárgyalótermében 2016. március 31-én. MTI Fotó: Kovács Tamás