„Az a kérdés pedig, hogy vettem-e át pénzt Magiljevicstől vagy bármely, Magiljevics képviseletében eljáró személytől, önmagában is sértő” – ezt válaszolta kedden Pintér Sándor belügyminiszter Hadházy Ákos és Szél Bernadett LMP-s képviselők kérdéseire, amelyek Dietmar Clodo nagy vihart kavart állításaival szembesítették. Mi eközben tovább fejtegettük a szálakat, és arra jutottunk, Szemjon Mogiljevicset és csapatát gyakorlatilag védelmébe vette a magyar állam a kilencvenes években. Bónuszként eddig nem publikált kapcsolati szálra bukkantunk Pintér és Clodo között is.
Előzmények
Az orosz Insider hírportál szerint Orbán Viktort a Kreml úgynevezett kompromattal tarthatja sakkban. Az orosz cikket Jürgen Roth német író tavaly megjelent könyve inspirálta, amelyben Dietmar Clodo egykori „bombagyáros” arról beszélt, hogy az 1990-es években Szemjon Mogiljevics orosz maffiózó megbízásából kenőpénzeket adott át mások mellett Pintér Sándornak, sőt Orbán Viktornak is, és ezeket a pénzátadásokat megbízója kívánságának megfelelően videóra is vette.
Az Insider szerint ezek a videók Mogiljevicstől az orosz hírszerzéshez kerülhettek. Roth könyvének vonatkozó fejezetét az Átlátszó lefordította és közzétette, majd hátteret is adtunk hozzá a játszó figurák bemutatásával:
Felerősödtek a kritikák a magyar és a nemzetközi nyilvánosságban is Orbán Viktor magyar miniszterelnök Kreml-barát politikai fordulatát illetően. Pedig az, ami a hivatalos és informális politikában most tapasztalható, tárgyilagos távolságtartásnak tűnik a kilencvenes évekhez képest. Akkor ugyanis a magyar hatóságok minimum szemhunyása, de inkább asszisztenciája mellett a komplett orosz szervezett bűnözés szabadon üzletelhetett Budapesten. Szemjon Mogiljevics sztorija az iskolapélda.
A Magyarországon bombagyárosként hírhedtté vált Dietmar Clodo több helyen, névvel említve a főszereplőket elmondta a saját változatát. E szerint a vele remek kapcsolatot ápoló Mogiljevics a kilencvenes évek elején márkamilliókkal tömött táskákat küldött vele korrupt magyar politikusoknak és rendőri vezetőknek, köztük Orbánnak is. Az átadásról rejtett kamerával felvétel készült „Szeva bácsi” utasítására.
„Ez így ment akkoriban, igen” vs. „maguknak fogalmuk sincs a kilencvenes évekről” – a két nem kifejezetten egybecsengő vélemény két olyan olvasónktól érkezett, akik mindketten bennfentesnek mondhatók a sztori hátterében. Egyikük az egyik akkori nagy párt kulcsembere volt, s jelenleg is a politikai boszorkánykonyhában sürgölődik, a másik pedig egy ideig Mogiljevics-érdekeltségű magyar cégben töltött be fontos állást.
Az viszont biztos, hogy Mogiljevicset annak idején nem különösebben zaklatták a magyar hatóságok. Online sajnos nem elérhető a HVG szerkesztője, Kocsis Györgyi 1998-as oknyomozó cikke Mogiljevics magyarországi érdekeltségeiről, s a pennsylvaniai anyacég elleni FBI-akcióról (egy későbbi összefoglaló itt olvasható). A cikk szerint megrázta az észak-amerikai pénzpiacokat a torontói tőzsdén jegyzett YBM Magnex Ltd. főhadiszállásán tartott nagyszabású akció, a részvények ára zuhanórepülésbe kezdett. A kanadai börze 300 legnagyobb vállalata között jegyzett YBM Magnex ugyanis a nyugdíj- és egyéb alapok kedvencévé vált. Növelte a befektetők bizalmát, hogy az igazgatóságban olyan méltóságok foglaltak helyet, mint például Ontario állam korábbi miniszterelnöke.
Az YBM-alapítók között szerepelt Szemjon Mogiljevics, illetve számos, adott esetben magyarországi lakcímmel is rendelkező orosz invesztítor. A fejlődés zálogaként is magyar befektetéseket reklámoztak: például az elektronikus berendezésekhez, valamint olajfinomításhoz és víztisztításhoz használatos különleges mágnesek csúcstechnológiájú tömeggyártására létrehozott, 1992-94-ben „Szeva bácsi” által elnökölt Magnex Rt.-t, amely 1995-ben a magyar hatóságoktól engedélyt kapott jövedéki termékek (szesz, dohány és üzemanyagok) forgalmazására is. Azzal is kérkedtek az YBM-prospektusban, hogy a budapesti leányválalat 1997-ig teljes, további öt évig 60 százalékos társaságiadó-mentességet kapott Magyarországon.
A másik magyar YBM-leány volt ekkoriban a Schwinn-Csepel kerékpárgyár, ahol magnéziumvázas biciklivel terveztek betörni a piacra.
Az NBH az áldását adta Mogiljevics terjeszkedésére
Mogiljevics és köre számos, kisebb sikerű magyar céget futtatott még Magyarországon. Igazán delikát azonban, hogy beszállhatott a magyar fegyverbizniszbe is: az állami tulajdonú felszámoló Reorg Rt.-től a Diósgyőri Gépgyár hadiüzemét az ekkor már Szeva-érdekeltség Army-Coop Kft. szerezhette meg az OTP hitelével. Mindez 1993-ban történt – a konzervatív Antall-kormány kormányzott, az országos rendőr-főkapitányt Pintér Sándornak hívták. Az ügyletet jóváhagyta a Nemzetbiztonsági Hivatal és az Országgyűlés honvédelmi bizottsága is.
Hogy valójában mire kellett Szevának a cég, csak találgatni lehet, alighanem a Digép által felhalmozott készletek lehettek a vonzók. Az Army-Coop ugyanis hamar bedőlt, milliárdos adósságot hagyott hátra, köztük a kifizetetlen 300 milliós bankhitelt is.
A nemzetközi sajtóarchívumokat böngészve arra jutni, hogy a rettegett szolncevói maffia feje, Szeva eredeti tőkefelhalmozását két nagy üzlethez kötik. Legelészhetett a KGB-nek magyar, osztrák és cseh bankokban tartott feketepénzeiből, illetve átverte a nyolcvanas években Izraelbe emigráló orosz zsidókat. Azzal, hogy a kényszerből Oroszországban hagyott vagyontárgyaikat felügyeli, majd ha a jogszabályok és a politika lehetővé teszi, utánuk küldi. Utóbbi nem történt meg maradéktalanul ezen hírek szerint. Ezért-e vagy másért, de úgy tudni, Izraelben szintén nem szívesen látott vendég a jelenleg Moszkvában élő keresztapa. Akiről magyar kriminológusok ma is állítják, hogy rajta tartotta a szemét a kilencvenes évek legnagyobb alvilági üzletén, az olajszőkítésen is.
Szevának éveken keresztül tartó magyarországi tartózkodásához az engedélye megvolt ugyan, de próbálkozott az állampolgársággal is. Felajánlotta cserébe a magyar hatóságoknak, segít kiszabadítani Dunajszky Gábort és Oláh Istvánt, a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat két munkatársát, akiket 1997-ben raboltak el csecsen terroristák. A hivatalos nyilatkozatok akkor elutasítóak voltak, Dunajszykék 275 nap fogság után kiszabadultak, hogy hogyan, máig nem ismert.
Szeva nem volt egyedül, az alvezérei is jöhettek
Szeva alvezérei is sürgölődtek magyar letelepedésért. Az Átlátszó tudomása szerint a Roth-könyvben is emlegetett Viktor Averin esetében csak a véletlenen múlt, hogy nem kapta meg az engedélyt.
Viktor Averin az alsó sor, bal szélen
Averin a kilencvenes évek végén a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányságon adta be kérelmét. Minden rendben volt, az orosz átlag-kérelmezőkhöz képest különösen rendben: nyereséges cég, készülő házasság egy nyírségi bolti pénztárossal, ezek igazolták a megbízható hátteret. A társhatóságok, a Nemzetbiztonsági Hivatal, és az ekkoriban a Clodo által szintén hírbe hozott Tonhauser László által vezetett Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóság sem emelt kifogást Averin letelepedése ellen.
Az akkori ORFK ügyeit ismerő források emlékeznek most úgy, hogy Szabolcsban valamiért nyoma veszett egy korábbi ORFK-s figyelmeztetésnek, amin tucatnyi név között szerepelt Averiné is, miszerint az ő ügyével körültekintően kéne bánni, ha jelentkezne letelepedésért.
A nyíregyházi rendőrök ekkor Interpol-adatok alapján kiderítették, hogy Averint a nemzetközi bűnüldözés szintén a szolncevói maffia vezérkarába sorolja, mint Szeva alvezérét. Az osztrák hatóságok szerint például Averin „takarította el” a szolncevóiak felé vezető nyomokat egy bécsi ékszerész elleni merénylet után. A moszkvai Ogonyok hetilap pedig már 1996-ban azt írta, hogy a pénzmosással és egyéb maffiáskodással gyanúsított „Avera” tartósan Magyarországon él.
Ezek után elutasították a kérelmét, sőt, kitiltották az országból, amit állítólag be is pecsételtek a férfi útlevelébe. Csakhogy egy hónappal később már többen felismerni vélték őt Ferihegyen a beutazók között. Ennek forrásaink szerint kettő magyarázata lehet: vagy más névre szóló papírokkal utazott, vagy úgynevezett különös méltánylást érdemlő ok miatt a magyar hatóságok mégis beeresztették.
Clodótól Pintérig: Erdős Ádám mindkét oldalon érintett
Eddig nem ismert kapcsolódást fedeztünk fel Dietmar Clodo és Pintér Sándor belügyminiszter között: Clodo többször is említette, hogy a hírhedtté vált biztonsági üveges tárgyalásokon Pintér az akkori cégét, a Preventív Security-t képviselte, ő pedig a Phoenix-Hungary Kft.-t. Azt is megírtuk, hogy a Phoenix-Hungary eredetileg Thomas Drach-é (is) volt, aki később elrabolta Jan Philip Reemstma dohánymilliárdost. Amikor Preventív leállt tárgyalni a Phoenix-szel, Drach ugyan már évek óta nem volt a cég tagja, viszont a világ összes rendőre éppen őt kereste az emberrablásért: különös, hogy erre senki nem figyelmeztette a volt magyar főkapitányt.
A Phoenix-Hungary-t, ahogy Clodo más magyar cégeit is Erdős Ádám ügyvéd képviselte cégjogi ügyekben. Erdős testvére, az ismert nyomdaipari vállalkozó, Erdős Ákos – az érdekeltségében álló Állami Nyomda révén – részvényes volt a Phoenix-szel tárgyaló Pintér-cégben, a Preventívben. Ráadásul Erdős Ádám, azaz Clodo cégjogásza 1997-2005-ben maga is fb-tag volt a Preventívben. Tehát akkor is, amikor a társaság Pintérrel tárgyalt a cég a szuperüvegről.
A szintén Preventív-részvényes Állami Nyomda – nem csak Pintér minisztersége idején – a Belügyminisztérium fő okmányszállítója volt.
Felsejlenek egyéb erős belügyes kötődések is. Erdős-ÁNY-érdekeltségként indult – a Specimen Zrt. befektetéseként – a Security Audit Tanácsadó Kft. is olyan illusztris tagokkal, mint Somogyi Tamás, aki a Horn-kormány idején Nikolits István titkosszolgálati miniszter titkárságvezetője volt, Somogyi helyettese, Csatári József, valamint Berkesi Ferenc vezérőrnagy, a Köztársasági Őrezred volt parancsnoka, továbbá Guba László ezredes. Guba felesége a Heti Válasz cikke szerint a zavaros hátterű Egymásért Alapítvány egyik kedvezményezettje volt.
Utójáték: a Phoenix-Hungaryt fantomcégként törölték, Clodót leültették – a bombagyártáson kívül – biztonsági papírokkal machinálás miatt is, 2005-ben szabadult Németországban. A Preventív a Danubius-csoport része lett, a Specimen rég kiszállt a kém-nyugdíjasotthonból, amely 2015-ben kínai kézbe került, éppen most pár napja törölte a bíróság, mint fantomcéget. Az ÁNY pedig 2005 óta tőzsdei cég, 2015-ben 12,6 milliárdos forgalom mellett 800 milliós nyereséget produkált, amit osztalékként meg is szavaztak a részvényesek.
A különös egybeesések – az Erdős-fivérek, pontosabban az ügyvéd, Erdős Ádám felbukkanása mindkét oldalon – minden érintett szerint a véletlenségből történhettek. Az Erdős-család környezetében legalábbis ugyanezt bizonygatták az Átlátszónak, akárcsak Clodo. Ő az Átlátszónak azt mondta, a „budapesti zsidó közösségben” hallott ajánlás nyomán kereste fel Erdős Ádámot, akinek személyében különösen felkészült, megbízható és korrekt jogászt ismerhetett meg. Való igaz, amikor a Phoenix-Hungary-t és a többi Clodo-vállalkozást 1997-ben lepattintották a román strómanoknak, már nem ő adta a szárazpecsétet a fantomizáláshoz.
Clodo az első Orbán-kormány alatt került börtönbe
Az Orbánt érintő vádakra Szabó Tímea, a Párbeszéd (P) parlamenti képviselője kérdezett rá a miniszterelnöknél:
„Vett-e ön át közel 1 millió márkát tartalmazó bőröndöt Szeva bácsitól, Dietmar Clodón keresztül 1994-ben?
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
A napokban jelent meg magyarul Jürgen Roth német író Piszkos Demokrácia c. könyvének egy részlete:
„Szeva tolmácsa egyszer közel egymillió márkát tartalmazó bőröndöt hozott nekem. Szeva azt mondta nekem, támogatása választási kampányhoz. Egy fiatal fickó kapta, aki először nem akart eljönni a házamba. Azt mondtam neki: `Figyelj ide! Van itt egy bőröndnyi pénz. És én biztosan nem fogok vele az utcán szaladgálni. Ha tehát nem kéred, akkor megmondom Szevának, és majd elviszi a bőröndöt. Nekem mindegy.’ Végül egy idősebb úrral eljött hozzám, és elvitte a bőröndöt. Hogy ki volt az, az engem nem érdekelt. ”
Miniszterelnök Úr,
kérem, válaszoljon az alábbi kérdéseimre:
Vett-e ön át közel 1 millió márkát tartalmazó bőröndöt Szeva bácsitól, Dietmar Clodón keresztül 1994-ben?
Van-e tudomása arról, hogy a párttársai tettek hasonlót?
Találkozott-e valaha Dietmar Clodóval?”
Dömötör Csaba államtitkár válasza
„Tájékoztatom, hogy „fiatal fickók” ügyében a Miniszterelnöki Kabinetiroda nem illetékes.
A tények kedvéért szögezzük le, hogy Dietmar Clodo és társai ellen az első Orbán-kormány alatt indult eljárás, amelynek alapján jogerősen tíz év fegyházra ítéltek Magyarországon. Később, a szocialisták kormányzása alatt Clodót a magyar hatóságok kiadták Németországnak, ahol azonban egy német bíróság döntése alapján rövidesen szabadon engedték.
Felhívnám a figyelmét arra is, hogy az Ön által idézett szerző a szélsőbaloldali körök egyik ismert németországi szerzője, aki nagy gyakorlattal rendelkezik olyan személyek minden alapot nélkülöző megvádolásában, mint például Helmut Kohl kancellár. Éppen ezért engedje meg, hogy kérdését képtelenségnek minősítsem és egyben visszautasítsam.”
