Beengedték a sajtót Orbán Viktor évértékelőjére, de minek

Nemhogy kérdezni nem lehetett, de esélyt sem adtak rá: már a beléptetésnél elkülönítették az újságírókat a vendégektől.

Az eddigi gyakorlatnak megfelelően ezúttal sem kaptunk meghívót vagy bármiféle értesítést a miniszterelnök évértékelőjéről, ám egy másik lap (akiknek nagyon köszönjük a segítséget, és direkt nem nevezzük meg őket, nehogy ezután nekik se szóljanak) szolidaritásból leadta a drótot, hogy miként lehet regisztrálni.

A megadott telefonszámot a miniszterelnöki sajtóosztály munkatársa vette fel, aki először azt mondta, hogy az Átlátszó nincs rajta „a listán”, de megkérdezi, hogy mehetünk-e. Néhány perc múlva pedig visszahívott azzal a meglepő hírrel, hogy 1 főt lapunk is küldhet az eseményre. Éltünk a lehetőséggel, bár tudtuk előre, hogy nincs sok értelme, mert kérdezni úgysem lehet.

Délután 2-kor érkeztünk a helyszínre, a Várkert Bazárhoz, amit a szokásokhoz híven kordonok, buszok, biztonságiak és rendőrök vettek körül.

A bejáratnál volt egy sajtóregisztrációs sátor, ahol adtak egy karszalagot és nyakbavalót, majd egy lekerített oldalsó bejárathoz irányították a média munkatársait. Az ajtó előtt egy kutya megszagolta a táskáinkat, és átmentünk egy detektoros kapun, majd biztonsági őrök sorfala között fel az emeletre a sajtó számára kijelölt, szalaggal körbezárt várakozási helyre.

Onnan láthattuk, ahogy a Fontos Vendégek és a Nézők megérkeznek, leadják a kabátjukat a ruhatárban, cseverésznek, esznek-isznak, majd besétálnak a terembe. Megközelíteni őket és kérdezni tőlük esély sem volt: biztonságiak garmada figyelt a rendre.

Kicsit úgy éreztem magam, mint turista az állatkertben, hiszen valójában nem mi, újságírók, hanem a Fontos Vendégek voltak körbezárva, mi pedig páholyból néztük és fotóztuk, mit csinálnak.

Az aula közepén elhelyezett kivetítőn időnként lefutott egy Orbán Viktort reklámozó kisvideó, majd kevéssel délután 3 óra előtt a biztonságiak lezárták a Fontos Vendégek és Nézők előtt a terem bejáratát, aztán megnyitották a sajtót elzáró kordont. Odatereltek minket a miniszterelnöki színpaddal szemben felállított sajtópódiumhoz, ahol Havasi Bertalan mosolygott az érkezésünkkor, és ahol a fontosságoktól gondosan elkülönítve végigállhattuk a miniszterelnök úr bő egy órás beszédét.

Egymás feje és válla fölött/mellett állva néztük a Fontos Vendégeket, közös erővel igyekeztünk beazonosítani/megtalálni/lefotózni az ismert embereket a nézőközönség soraiban. Természetesen a profi fényképezőgépekkel érkező sajtómunkások nyertek: ők a nagyteljesítményű objektívekkel a nagy távolság és erős fények ellenére is jó képeket tudtak készíteni, de a mobiloknak nem kedveztek a körülmények.

A miniszterek az első sorban ültek, és ott volt Tarlós István, Kövér László, Kubatov Gábor, Schmitt Pál, Németh Szilárd, Schmidt Mária, a nemrég megválasztott győri polgármester, Dézsi Csaba – akinek a be- és levezetőt mondó Balog Zoltán külön köszönetet mondott azért, hogy visszaszerezte a kereszténydemokrácia becsületét – és Orbán Ráhel is.

Orbán Viktor beszédében szokás szerint beszélt a liberálisokról (akik szerinte diplomás kommunisták), Soros Györgyről (ennél a résznél köszönetet mondott Horn Gyulának, amiért megvédte tőle az országot), a migránsokról, megvolt a szokásos brüsszelezés is, aztán jött a propagandakalapból nemrég előhúzott börtönbiznisz és Gyöngyöspata, majd a családvédelmi intézkedések eredményeinek felsorolása és további tervek, végül pedig teljesen új elemként a klímavédelmi intézkedések bejelentése.

Orbán ahogy mindig, most is anekdotázott és népies hasonlatokat, frappánsnak szánt vaskos poénokat („a gyerekkorunkból ismert különleges fegyverzetű bagoly”) szőtt a beszédébe, többször megnevettetve ezzel a lelkes közönséget.

A miniszterelnök beszéde után Balog Zoltán szavaival zárult az esemény, amelynek végén a Fontos Vendégek a színpad környékén búcsúzkodtak egymástól, majd eltűntek a színfalak mögött, a Nézők megindultak a kijárat felé, nekünk pedig mondták, hogy majd ugyanarra távozhatunk, amerre jöttünk, amikor szólnak.

A Nézők távozásakor biztonságiak álltak be a sajtópódium elé, nehogy le tudjunk menni, majd néhány perc múlva az őrök helyet változtattak, és a közönség útját állták el, és mondták, hogy most mehetünk. Ahogy elhaladtunk a lelátó mellett, kaptunk néhány becsmérlő bekiabálást az ottmaradtaktól – „Fujj!”, „Liberális sajtó!”, és hasonlók.

Az aulában a kiszabadult Fontos Vendégek és Nézők már a büfé örömeit élvezték, míg minket a biztonságiak sorfala és a kihúzott kordonszalag visszaterelt a lépcsőn át az emeletre. Onnan vetettem még egy utolsó pillantást a lent mulató kiváltságosakra, majd távoztam, amerre jöttem, a szigorú őrök szegélyezte, gondosan elkülönített útvonalon.

Nemhogy kérdezni, de még megközelíteni sem volt esélyem senkit, vagyis a miniszterelnök évértékelőjére be is engedték a sajtót, meg nem is.

Erdélyi Katalin

Adj 1 százalékot az Átlátszónak! Adószám: 18516641-1-42
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri vagy rendszeres adománnyal, vagy az szja 1 százalékod felajánlásával!