A címben megfogalmazott kérdést nagyon sokan feltették nekünk a Portik Tamással készített börtöninterjú félbeszakítása, illetve a folytatásának, valamint az elkészült rész közlésének megtiltása óta. Olyanok is, akik nem igazán foglalkoznak politikával, ahogy a szervezett bűnözéssel kapcsolatos bírósági eljárásokat sem követik. Ami önmagában jelzi: az interjú megjelenésének letiltása jóval nagyobb érdeklődést keltett, mintha csak úgy simán engedték volna publikálni. De akkor mi értelme volt az egésznek? Magam sem tudom a választ a címben feltett kérdésre. Alábbi cikkemben arra keresem a feleletet, illetve próbálok rá választ adni: vajon miért tiltottak be egy bolti forgalomban lévő, bárki által megvásárolható, Portikról szóló könyvről, illetve az abban olvasható állításokról folyó beszélgetést?
Miután Dezső András Nagyfőnök – Portik Tamás és körének felemelkedése és bukása című kötetéről egy hosszú, részletes elemzés jelent meg tőlem az Átlátszón, interjúkérelmet adtam be a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságához. Hiányérzetem volt ugyanis a művet elolvasva. A Portik életéről, tetteiről szóló könyvben rengeteg forrást idéz a szerző. Valaki azonban nem szólal meg – maga a „főhős”. Portik Tamás nem nyilatkozott a kötetben, s egyébként sem tekinthető olyannak, aki az utóbbi időben nagyon keresi a médiaszereplés lehetőségét. Az elmúlt években nemigen szólalt meg a sajtóban, a hozzá beérkező interjúkérelmek zömét visszautasította. Így amikor megkerestem, benne volt a pakliban, hogy velem sem fog szóba állni. Mások pedig, a cikkemet elolvasva, úgy vélték: a téma húzós jellege miatt a börtönparancsnokság fogja elutasítani a kérelmet. Mindkét vonalon kellemesen csalódtam. Portik beleegyezett az interjúba, ahogy a BVOP is engedélyezte azt, sőt. A Budapesti Fegyház és Börtönnek az interjú lebonyolítására kijelölt, bv-századosi rangú sajtóreferense teljesen készséges, segítőkész volt. Hetekig folyt köztünk az egyeztetés e-mailben valamint telefonon, minden részletet igyekeztünk tisztázni. A pozitív hozzáállás némiképp elaltatta a gyanakvásomat.
Kezdtem úgy érezni, mintha jogállamban élnék, ahol ha egy kérelem nem ütközik a törvénybe, megfelel a szabályoknak, akkor a hatóság befogadja, engedélyezi, és mindent megtesz, hogy sikeresen megvalósuljanak az abban foglaltak. Lelkesen, motiváltan készültem az interjúra. Mindig nagy szakmai kihívás, amikor olyan, a nyilvánosságtól többnyire elzárkózó személytől akarunk válaszokat, aki egy nagy jelentőségű ügy kulcsfigurája. Portik ügyeit nem túlzás az évszázad bűnügyének nevezni. Dezső Andrással sok dologban nem értek egyet, de abban igen, hogy:
„Bármit követett is el valójában Portik Tamás, tény: a magyar kriminalisztikában soha senkinek nem tulajdonítottak olyan sok, a szervezett bűnözéshez köthető gyilkosságot, mint neki.”
Tehát valóban az évszázad bűnténye a Portik-ügy. Ha viszont a vádak egészében vagy akár csak egy részében Portik ártatlan, akkor az évszázad jogsértése, a móri bankrablásért tévesen elítélt Kaiser Ede ügyét is felülmúló rendőri, ügyészi és bírói műhiba-sorozat. Ilyen interjúra, ilyen kiemelt ügyre vágyik minden vérbeli újságíró. Az egyeztetett időpontban létre is jött a Skype-videókapcsolat. Pár perces ismerkedő beszélgetés után – melynek során tisztáztuk a játékszabályokat, az interjú feltételeit – elindítottam a hangfelvételt, feltéve az első kérdést Dezső András könyvéről.
Portikot nem kellett biztatni a válaszadásra, nagyon is bőbeszédű volt, ömlött belőle a szó, ahogy várható is attól, aki régóta nem nyilatkozott. Inkább attól tartottam, hogy nem lesz idő minden tervezett kérdést feltenni. Jött a következő kérdés, amire hasonlóképp részletes választ kaptam. Bár több mint negyedszázada vagyok újságíró, nem szólalt meg bennem a vészcsengő, hogy ez túl simán megy, valami történni fog.
Megítélésem szerint nemcsak engem, de a videokapcsolat túloldalán lévő helyiségben is mindenkit (így Portikot is) hidegzuhanyként ért az interjú technikai okokra hivatkozva történt félbeszakítása. Ennek folyamatát, illetve az utána történt, a BVOP-val és a Belügyminisztériummal zajló, az interjú folytatását, illetve közlését is megtiltó döntéssel végződő, az eseményekre magyarázattal adós maradó levelezést nem idézném, hisz már három cikkben részletesen leírtam.
Természetesen mindenki azt kérdezi tőlem azóta: mit mondott Portik Tamás, ami miatt félbeszakították az interjút? Erre a kérdésre az interjú sikeresen lezajlott részének a közlésével lehetne válaszolni, de ugyebár pont ezt tiltotta meg az országos börtönparancsnok, Dr. Tóth Tamás altábornagy.
Folyamatban vannak a lépések, amelyek révén esetleg jogorvoslat születhet, illetve fény derülhet rá, hogy mi volt a betiltás tényleges, valódi oka. Beadvánnyal fordultam a büntetés-végrehajtás törvényességi felügyeletét ellátó Legfőbb Ügyészséghez, kérve az ügy vizsgálatát. A szóbeli indokként adott technikai ok az utólag történtek fényében eléggé sántít, hisz amennyiben a félbeszakítás oka nem tartalmi, csupán technikai, akkor miért nem lehetett az interjút később (a technikai hiba elhárítása után) folytatni, s miért kellett a lezajlott rész közlését is betiltani? A videókapcsolat műszaki, informatikai hibájáról nem lehetett szó, hisz a kép- és hangminőség remek volt, az interjút semmi efféle nem akadályozta.
De jogilag is könnyű dolgunk van, ugyanis a 2013. évi CCXL. törvény a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 120. paragrafusában kimondja, mi a törvényi feltétele egy ilyen interjúnak. „Az elítélt véleményét – ellenőrzés mellett, az e törvényben meghatározott korlátozás kivételével – olyan formában nyilváníthatja ki, amely nem zavarja a bv. intézet rendjét és biztonságát.” Mivel, mint annak készítője, jelen voltam az interjúnál (melynek időpontját, helyét és módját a BVOP szabta meg), tanúsíthatom, hogy a büntetés-végrehajtási intézet – konkrétan a Budapesti Fegyház és Börtön – rendje és biztonsága az interjú ideje alatt nem sérült, sem az interjúalany, Portik Tamás, sem a helyiségben jelen lévő más személy nem tett vagy mondott semmi olyat, amiből erre lehetett volna következtetni. Az interjú félbeszakításakor, illetve később sem mondta senki, hogy annak oka az interjúkészítőnek vagy az interjúalanynak felróható dolog lenne.
Az idézett paragrafusban azt is tételesen felsorolják, mi alapján, mire hivatkozva tiltható meg egy börtöninterjú közlése.
„A vélemény nyilvánosságra hozatala
a) a nemzetbiztonság védelme,
b) a minősített adat közlésének megakadályozása,
c) a bűncselekmény közvetlen veszélyének fennállása esetén, annak megakadályozása,
d) a bv. intézet rendje és biztonsága,
e) a bűnöző életmód népszerűsítésének megakadályozása, valamint
f) az elítélt, vagy hozzátartozója számára a bűncselekménnyel kapcsolatos vélemény nyilvánosságra hozatalából eredő vagyoni előny elérésének megakadályozása
érdekében korlátozható.”
Egy bolti forgalomban lévő, mindenki által elolvasható könyvről való beszélgetés hogyan fenyegethetné a nemzetbiztonságot? Portik Tamás válaszaiban semmiféle olyan konkrét tény, információ nem volt, amely minősített adat közlésének gyanúját vethetné fel. Egyébként pedig senki nem is mondott olyat a BVOP-val, illetve a Belügyminisztériummal folytatott levelezésem során, hogy ennek veszélye fennállt volna.
Bűncselekmény közvetlen veszélye sem állt fenn, ahogy a börtön rendjét, biztonságát se fenyegette senki az interjú alatt. Portik Tamás megítélésem szerint közlékenyen, kulturáltan, udvariasan és teljesen békésen válaszolt a kérdéseimre. A bűnöző életmód népszerűsítése sem áll fenn, hiszen Portik Tamás ártatlannak tartja magát, tagadja az ellene felhozott vádakat. Tudomásom szerint Portik Tamás vagyoni előnyt sem szerzett az interjúból, az interjúkérelem, valamint az interjú készítése során legalábbis sem én, sem más nem ajánlott neki a nyilatkozatáért pénzt vagy egyéb anyagi előnyt. Vagyis a jelenlegi legjobb tudomásom szerint a fenti kizáró okok egyike sem állt fenn.
Rengeteg beszélgetést folytattam azóta az ügyről, s gyakorlatilag mindenki arra a következtetésre jutott, hogy a félbeszakítás és betiltás mögött valamilyen politikai okból, politikusi szándékból eredő felsőbb utasítás bújik meg. A Pesti Bulvár című lap a Portik-interjú kapcsán nyíltan leírja: „Egy maffiózó beszélni kezdett, de Orbánék pánikszerűen megtiltották a közlését!” ŧ a legfelsőbb kormányköröket feltételezve a cenzúragyanús ügy mögött. Fotón is megmutatva a vélt „tetteseket”: Orbán Viktor miniszterelnököt és Pintér Sándor belügyminisztert.
Oknyomozó újságíróként én szeretek óvatosabban fogalmazni, s csak olyat állítani, melyet valamilyen dokumentum vagy egyéb bizonyíték, adatközlés is alátámaszt. Ám a jelen ügyben nehéz másra gondolni. Amennyiben a helyi vagy országos börtönparancsnoknak nem tetszett volna az interjú ötlete, akkor eleve nem engedélyezik. S újfent hangsúlyoznám: ilyenről szó sem volt, ők a félbeszakításig teljesen együttműködőek voltak. Nyilvánvaló, hogy az országos parancsnoki engedélyt csak a BVOP-on kívülről tudták visszavonatni. Mégpedig egy olyan személy, illetve szervezet, aki/ami a börtönparancsnokság fölött áll.
Honlapja szerint „a büntetés-végrehajtási szervezet a Belügyminisztérium alá tartozó állami, fegyveres rendvédelmi szerv.” Vagyis egyértelműen a belügyi tárca legbelsőbb és legfelsőbb köreiből érkezhetett az utasítás. Erre persze nincs közvetlen bizonyíték.
Arra viszont van, hogy a BM-nek semmiféle kifogása nem volt a félbeszakítás, illetve megtiltás ellen, azt teljesen rendjén valónak tartja. E cikk írása közben, 2023. augusztus 30-án 14 óra 45 perckor jött meg a válasz a levelemre, amelyben az ügy kivizsgálását kértem a tárcától. Ruminé Szijártó Ildikó, a BM Civilkapcsolati és Ügyfélszolgálati Osztályának vezetője a fentebb idézett törvényre hivatkozva azt válaszolta:
„Ha a nyilatkozattétel a 120. §-ban meghatározott érdekek valamelyikét sérti vagy veszélyezteti, a nyilatkozattétel megszakítható, és az elítéltet figyelmeztetni kell a szabályok megtartására és arra, hogy azok be nem tartása esetén a nyilatkozat közzététele megtagadható.”
Mint fentebb leírtam: az interjú megszakításakor semmiféle ilyen figyelmeztetés nem hangzott el, az intézkedő főfelügyelő technikai okokról beszélt.
A BM illetékese elmondta még: „A Bv. tv. 125. §. (3) bekezdésének értelmében az elítélt a közzététel megtagadásáról szóló határozat ellen bírósági felülvizsgálati kérelmet nyújthat be.” – amit persze eddig is tudtam. Arról is tájékoztatott, hogy az általam kért vizsgálatot lefolytatták. „Beadványának részletes kivizsgálása kapcsán megállapítást nyert, hogy a kérelme ügyintézése során a Bv. törvény rendelkezéseinek megfelelően jártak el. A közzététel megtagadásáról szóló határozatot az elítélt részére kell kézbesíteni. Jogorvoslati jogosultsággal az elítélt rendelkezik” – szól a válasz.
Az interjú félbeszakítása, illetve közlésének megtiltása óta többször is kerestem telefonon Portik Tamás ügyvédjét, Dr. Vincze Tamást. Aki elmondta: Portik Tamás közvetlenül az interjú megszakítása után semmilyen figyelmeztetést, indoklást vagy határozatot nem kapott arra vonatkozólag, miért kellett az interjút félbeszakítani. Az ügyvéd azóta beadványban is érdeklődött a BVOP-nál, az interjú közlésének megtiltása ügyében biztosítottak-e jogorvoslatot, fellebbezési lehetőséget Portik Tamásnak, de erre egyelőre nem kapott választ.
Hangsúlyoznám: azt nem tudható, Pintér Sándor adott-e közvetlenül utasítást a Portik-interjú ügyében. De a Portik-ügyben zajló nyomozásokban játszott szerepét ismerve valószínűtlennek tartom, hogy beosztottjai ne tudták volna, hogy miniszter fokozott érdeklődést tanúsít e kiemelt ügy iránt. Mennyire életszerű az, hogy egy ilyen esetnél, ahol egy, Pintérnek az ügyben játszott szerepével is foglalkozó újságíró készít interjút Portikkal, s a BVOP vezetése nem tájékoztatja erről a minisztert vagy annak környezetét? Vagy hogy a BM erről nem szerez tudomást? Illetve, hogy miután sajtóbotrány lesz a megszakításból, még utána sem konzultálnak a tárcával: engedjük folytatni, vagy tiltsuk meg végleg? Egy olyan centralizált rendszerben, mint a NER, az azon belül is „katonás” BM-ben?
Dezső András is leírja a könyvében: „2011. február 23-án Kötés fedőnéven titkos nyomozás indult Portik Tamás ellen. A műveletet a Nemzeti Nyomozó Iroda és a Nemzeti Védelmi Szolgálat közösen végezte, Portik „kilövésére” pedig valószínűleg attól az embertől jött a parancs, akitől ő a legjobban tartott, és akit a legjobban gyűlölt: Pintér Sándor belügyminisztertől.” (382.o.)
Kovács Lajos, a Fenyő-ügyben dolgozó gyilkossági nyomozó, rendőr ezredes a Mór megtette című 2009-es memoárjában leírja, hogy Pintér szoros figyelemmel követte a kiemelt ügyeket. Például a móri ügyben is hívta őt. „Nem lepett meg a hívása. Országos főkapitányként, majd belügyminiszterként is több érdeklődést tanúsított egyes – leginkább persze súlyos – bűncselekmények nyomozásának részletei iránt, mint némelyik rendőri vezető. Miniszterként is kriminalista maradt. Ráadásul megértem néhányszor, hogy közvetlenül felhívott vagy magához rendelt, és az éppen aktuális súlyosabb ügy részleteiről, a nyomozás állásáról referáltatott. Nemcsak velem tette ezt, más kiemelt ügyeknél is hajlamos volt alászállni a végrehajtás szintjére.” (158.o.)
Pintér konkrétan egy, később Portikhoz kötött ügyben is ezt tette, mégpedig a bűntény helyszínén. Mint az interjú előtti cikkben leírom: épp ebben az ügyben róható fel egy súlyos szakmai baklövés Pintér Sándor akkori rendőrfőkapitánynak, aki jelenleg a belügyminiszteri pozíciót tölti be. „1996. novemberében rálőttek Lakatos Csaba fogathajtóra. A történtek után egy autót igazoltattak a közelben, és információk szerint a kocsiban a lövöldözés két gyanúsítottja utazott” – emlékezett vissza a Blikkben Csikász Brigitta kollégámnak tavaly januárban Tamási Gábor, aki BRFK szemlebizottság-vezetőjeként dolgozott.
„Az ügyelet hangsúlyozottan kérte, hogy nagyon figyeljünk az autóban lévő dolgokra, mert abban az országos főkapitány úr, Pintér Sándor egy éles lőfegyvert talált” – teszi hozzá a cikk szerint. „A hozzánk csatlakozó fegyverszakértő megjegyezte, nem sok értelme van az ujjlenyomat-kutatásnak, mert szinte biztos benne, a főkapitány úr nem viselt gumikesztyűt” – sorolta a furcsaságokat Tamási. A 2022-es Blikk-riport felidézi: „1998 nyarán Pintér kijelentette: nem járt azon a helyszínen. Később viszont kiderült, hogy egy telefonhívást követően a vacsorát otthagyva a merénylet helyszíne mellett hajtott el az autójával, és amikor meglátta a rendőri intézkedést, megállt, hogy megtudja, mi történt – jegyezte meg a volt rendőr.”
A szintén Portiknak tulajdonított 1996-os kézigránátos támadássorozat buktatta meg a feltételezések szerint a rendőri vezetést, amelynek a csúcsán Pintér Sándor állt. 1998-ban viszont az akkori ellenzéki pártok, a Fidesz és a Kisgazdapárt székházai, politikusainak lakása, irodája elleni, ugyancsak Portik számlájára írt bombatámadások közrejátszhattak a fenti erők győzelmén túl abban is, hogy Áder János helyett (akit a Fidesz erre a posztra szánt) Pintér Sándor lett az első Orbán-kormány belügyminisztere. Vagyis Pintér, az 1996-os robbantások rendőrszakmai vesztese, 1998-ban megerősödve, politikai nyertesként kerül ki a robbantások okozta helyzetből.
De Orbán Viktor 1998-2002 közötti ciklusában nincsenek eredmények, az alvilági merényletek, gyilkosságok (a Muskovics-, Prisztás-, illetve Fenyő-ügy, az Aranykéz utcai robbantás) megoldatlan marad, sőt, újabb gyilkosság történik: megölik Seres Zoltánt, aki (Muskovics Gyulához hasonlóan) az oroszok (pontosabban a szláv ajkú, posztszovjet bűnözők) védencének tartottak. Telnek az évek, új kormányok jönnek, de vádlott továbbra sincs.
Aztán 2010-ben újra győz a Fidesz, Pintér Sándor ismét belügyminiszter lesz. S egyszer csak a fenti ügyek közül több esetén Portikot nevezik meg felbujtóként. Ez a bűnügyi narratíva úgy megy át a nyilvánosságon, mint kés a vajban.
Ahogy ez a kép Portikról felépül, a ’90-es évek magyar alvilágának többi, hazai és külföldi figurája valahogy elhalványul mellette. Ő lesz a rettegett keresztapa, a bűnöző lángelme, aki nemcsak kinyírja a riválisokat, de még rá is keni az „oroszokra” az egészet, orránál fogva vezetve a rendőrséget, a titkosszolgálatot. Ha pedig a leghírhedtebb gyilkosságokért mind Portik a felelős, akkor ezekben az ügyekben nem is kell már szlovák és/vagy posztszovjet maffia-vonalat, oda ágazó titkosszolgálati szálakat követni, ami nagy megkönnyebbülés lehet a keleti nyitás éveiben. Ez a narratíva (főleg Dezső András könyve révén) már nemcsak a kormánypárti, de a liberálisnak, függetlennek, ellenzékinek, kormánykritikusnak nevezett média nagyobb részében is győzött.
Dehát a Fidesz mindig is jobb volt mítoszok, narratívák építésében. Ez a Portik-narratíva is szépen elkészült, a gép forog, az alkotó pihen. Aztán két dolog történik: megjelenik egy hosszú, részletes elemzős cikk e sorok írójának tollából, amely kritikát fogalmaz meg a hivatalos verzióval, illetve az azt jórészt alátámasztó művel szemben. Ezután hirtelen Portik Tamás megtöri a sajtócsendet, reagálni akar a róla született könyvre, ami elképesztő pánikreakciót generál a hatalom köreiben. Megszakítás, letiltás, az érdemi magyarázat hiánya, a törvények nyílt megsértése.
Ha az volt a céljuk, hogy az interjúbetiltás hírét jóval többen olvassák el, mint magát az interjút, s hogy az is megtudja, ki Portik Tamás, aki eddig a nevét se ismerte, és egyre többen kételkedjenek a hivatalos verzióban, akkor sikerült.
A legérdekesebb megfejtendő szál, hogy mi változhatott az elmúlt nyolc évben? Mi az, amitől Portik még 2015-ben nyugodtan szóba állhatott az Átlátszóval (Rádi Antónia kollégámmal), senki nem akarta félbeszakítani vagy betiltani. Szerintem az, amiért – mint Dezső András írja – „2012 tavaszán egy ügyvéd barátilag figyelmeztette őt, hogy a rendőrök rajta vannak, és őrizetbe fogják venni”, Portik mégsem menekült el. Valószínűleg ő sem hitte, hogy ennyi ügyben meg akarják vádolni. Illetve, amelynek köszönhetően három évvel később is magabiztosan úgy beszélt Rádi Antóniának, hogy: „Arra készülök, hogy kijövök innen. Naponta kocogok az udvaron, diétázom, én kelek elsőként az ébresztőre […] Én arra készülök, hogy ezek az ügyek, amik miatt most itt vagyok, hamarosan széthullanak, és én szabadon távozom.”
Akkor még szemlátomást hitt abban, hogy képes meggyőzni a bíróságot: nem ő követte el, amivel vádolják. Bírósági szakban az ember még reménykedik a vélt vagy valós igazában. Az egyik 2013-as tárgyalásra Portik alaposan felkészült, telejegyzetelt papírokkal érkezett, az egyik tanút két órán át faggatta, és zavarba is hozta, de kemény szócsatát vívott az ellene tanúskodó Radnai Lászlóval is. Aztán, látva az ítéleteket, bekövetkezett nála egy pszichés összeomlás: 2019 decemberében még öngyilkosságot is megkísérelt. Akik nem szeretnék, hogy tovább beszéljen, valószínűleg örültek volna, ha megöli magát.
Ehhez az állapothoz viszonyítva én egy sokkal összeszedettebb, magáért újra harcolni kész Portik Tamással beszéltem. Az interjú pedig valamiért reakcióra késztette a hatalmat. Amely rendszer Pegasus-kémszoftverrel vette célba a korábban Portik Tamást is védő Patócs Ilona ügyvéd telefonját. Pont akkor, amikor Jozef Roháč tanúvallomása igazolta: Hatvani István, akit Prisztás megölésével gyanúsítottak, valószínűleg ártatlan, s a férfit ezután szabadlábra helyezték, másodfokon azonban ismét elítélték.
Felmerült bennem: talán ismét van új bizonyíték, tanúvallomás, amely fordulatot hozhat valamelyik ügyben? Ez okozta a pánikszerű reagálást?
Papp László Tamás
Címlapkép: Portik Tamás vádlottat elvezetik az ellene és társai ellen emberölés bűntette miatt megismételt eljárásban indult büntetőper első tárgyalásáról a Fővárosi Törvényszéken 2019. március 11-én. MTI/Balogh Zoltán
Az állami tulajdonú MVM cégétől először adatigénylésben kértük ki a vételárat, majd perre mentünk érte, de a bíróság szerint jogosan titkolják.
Nem értenek egyet az adat kiadásával, de úgy vélték, hogy "ebben az ügyben nem érdemes a jogvitát eszkalálni".
Bizonyíték is van arra, hogy a veszélyes hulladék a dél-koreai tulajdonú SungEel Kft. Bátonyterenyén lévő akkumulátor-üzeméből származik.
A lakosok azt a pénzt szeretnék visszaszerezni, amit arra a csatornázásra fizettek be, amit végül állami és uniós támogatásból valósítottak meg.
