Az ukránok és Brüsszel zárták el az olajat bosszúból, az uniós szankciók hatására állt le a szállítás, vagy Oroszország játszik az unió megosztására a Barátság olajvezetéket használva? Összeszedtük a lehetséges magyarázatokat arról, mi állhat a déli olajvezeték leállása mögött.
Augusztus elején több napra leállt a kőolaj szállítása az Oroszországból induló, Ukrajnán is átmenő, Magyarországot, Szlovákiát és Csehországot is ellátó Barátság vezetéken. A vezeték ezen szakaszán átlagosan napi 250 ezer hordó kőolaj érkezik Oroszországból, amelyet döntő részben a Mol és a lengyel PKN Orlenhez tartozó Unipetrol vásárol meg. A hírre a Mol árfolyama fél nap alatt 4 százalékkal zuhant, és ismét 400 közelébe emelkedett a forint-euró árfolyam.
Az egykori Szovjetunió a kommunista blokkot ellátó kőolajvezetéke a birodalom felbomlása óta több ország alatt halad át, az oroszországi szakaszt a Transznyefty, az ukrajnait az Ukrtransznafta működteti. A benne folyó olaj persze Oroszországból származik, és az orosz-ukrán szállítási szerződés értelmében az orosz operátor tranzitdíjat fizet az ukrán üzemeltetőnek. Ez a szerződés annak ellenére is érvényben maradt, hogy idén Oroszország nyílt háborút indított Ukrajna ellen,
vagyis miközben a két ország hadban áll, két állami cégük furcsa módon továbbra is kereskedik egymással.
Egyelőre nem tudni, megoldódott-e a fizetési probléma a két cég között, azonban csütörtökön az olajszállítás újraindult a vezetéken, miután a Mol kifizette az elmaradt tranzitdíjat.
A leállás okairól több magyarázat is megjelent a médiában, de a magyar kormánysajtó szalagcímeiben főleg az a történet kristályosodott ki, hogy „az ukránok miatt áll a szállítás”, illetve, hogy az „elhibázott brüsszeli szankciók” miatt állt le a szállítás. Elsőként a KESMA-hoz tartozó VG számolt be a hírről, a Reuters híradására hivatkozva. A híradás a Transznyeft szóvivőjének állításait tükrözi, aki azt írta, hogy az ukrán fél állította le az olajszállítást.
A Barátság kőolajvezeték térképe (MTI grafika)
A vállalat bizonyos „új szankciókra” hivatkozott, amelyek értelmében az orosz többségi tulajdonú európai bankok leányvállalatainak banki utalásait az adott tagállam hatóságainak is jóvá kell hagyniuk, hogy beérkezzenek.
A többi kormánypárti lapban hasonló üzenetek mentek végig, a fő üzenetek a következő voltak: a szankciók miatt állt le az olajszállítás, valamit az ukrán kormány szándékosan akar Magyarországon energiaválságot előidézni, ezért ők döntöttek úgy, hogy elzárják a csapot.
A KESMA-lapokban (köztük a Mandineren és a regionális lapokban), majd az MTVA-híradókban is olyan központilag szerkesztett anyag futott végig, mely szerint Ukrajna már korábban megfenyegette Magyarországot az olajvezeték elzárásával. Ebben Olena Zerkal ukrán energiaügyi miniszter tanácsadóját idézték, aki májusban beszélt arról, hogy a Barátság vezeték „ütőkártya Ukrajna” kezében, amely előkerülhet, ha a magyar kormány vétókat, embargókat lebegtet.
Érdekesség, hogy nem sokkal korábban pontosan ugyanez a narratíva futott végig az orosz médiában is. Elsőként az Izvesztia lap idézte Valerij Andrianovot, az orosz kormány alá tartozó Pénzügyi Egyetem docensét, aki úgy fogalmazott
„Magyarország a fő európai bajkeverővé vált, és ragaszkodott ahhoz, hogy a Barátság-szállítmányokat kivegyék az általános szankciós rendszerből”, ezért most „az uniós hatóságok megtorló lépést tesznek”, és lehetetlenné teszik a tranzitdíj megfizetését, blokkolva ezzel az olajszállítást.
Az Izvesztia az egyik jelentős Putyin-párti médiatröszt, a Nemzeti Média Csoport tagja. A cég ügyvezetője Alina Kabajeva volt tornász, jelenleg politikus, aki egyes források szerint az orosz elnök szeretője, és tevékenysége miatt felkerült az EU szankciós listájára is.
Ugyanitt vették elő, még a Fidesz-közeli lapok előtt az ukrán miniszteri tanácsadó „ütőkártyás” kijelentését is. Az idézet kedden előkerült az orosz Pravdában is, de ezt a cikket inkább azért érdemes kiemelni, mert ez a magyar Origót is idézi.
A Fidesz-közeli portál ugyanis annyira kiszínezte az olajvezeték elszállásáról szóló hírt, hogy az még az orosz állami propaganda figyelmét is felkeltette.
Az Origo névtelen szerzője azt állította, az „ukránok – ahogy fogalmaztak – nem fogadják el a véres pénzt. Az ukránok célja nyilvánvalóan a Barátság Kőolajvezeték leállítása.” Valójában ilyen ukrán nyilatkozat sehol sem jelent meg. Ugyanez a cikk egy másik orosz lap, a RIA Novosztyi híradására hivatkozva azt írta, hogy a Transznyefty felajánlott alternatív megoldásokat, „az ukránok pedig megakadályozták, hogy más módon eljuttassák nekik a pénzt, vagyis, hogy így megakadályozzák az olajvezeték működését.”
Az Origo itt még az eredeti orosz közleményt is meghamisította, abban ugyanis nem szerepelt az, hogy az ukránok elutasították volna a fizetést, hanem az, hogy a Trasznyefty keresi a megoldást, hogy át tudja utalni a tranzitdíjat. Mindenesetre az orosz propagandalap már az Origo-ra hivatkozva terjesztett dezinformációt.
De valójában mi állt a leállás mögött? Annyi biztos, hogy a szállítás azért állt le, mert a Transznyefty nem fizette ki a tranzitdíjat az ukrán partnercégnek. Az nem reális magyarázat, hogy „az ukránok célja a Barátság kőolajvezeték leállítása”, hiszen az ukrán fél igen hamar elfogadta a Mol és a Slovnaft fizetési ajánlatát, így pár napon belül újraindulhatott a szállítás. Ráadásul a Telex információi szerint a gyakorlatban nem is az ukránok, hanem az oroszok zárták el az olajvezetéket, amikor meghiúsult a tranzakciós díjak kifizetése.
Több a kérdőjel az uniós szankciók közül. A Barátság vezeték kifejezett mentességet élvez az uniós szankciók alól: amikor májusban döntés született az Oroszországgal szembeni olajembargóról, többek között épp a magyar kormány kérésére döntött úgy az Unió, hogy a vezetéken érkező olajat nem szankcionálja. Nem került továbbá szankciós listára a Transznyefty sem, csakúgy, mint több más, az energiaexportért felelős orosz cég.
A Transznyefty közlése szerint azonban a fizetési problémákért a friss, július 28-án életbe lépett szankciók felelősek, hogy az EU előzetes hatósági engedélyhez kötötte az orosz tulajdonú cégek határokon átnyúló kereskedelemre vonatkozó tranzakcióit.
Ez azt jelenti, hogy ha egy orosz tulajdonú bank számlájáról próbál pénzt küldeni a számlatulajdonos, a tranzakciót engedélyeznie kell az adott ország illetékes hatóságának is.
Ha nem engedélyezik, akkor az összeg nem érkezik meg. Orosz források szerint a Transznyefty a Gazprombank luxemburgi leányvállalatánál vezet számlát (az orosz bank szintén mentességet kapott a szankciók alól), erről utalnak az Ukrtansznafta számlájára, vagyis a luxemburgi hatóságok döntik el, jóváhagyják-e a tranzakciót
– az orosz cég állításai alapján tehát a luxemburgi bankfelügyelet akaszthatta meg a tranzakciót,
ezzel blokkolva az olajszállítást.
A tranzakciós szabályozás az úgynevezett 7. szankciós csomag egyik rendelkezése volt. Júliusban Szijjártó Péter külügyminiszter még győzelemként újságolta, hogy a külügyminiszterek tárgyalásán sikerült meggyengíteni a szankciócsomagot, és kiemelte, hogy kivetettek belőle minden olyan rendelkezést, ami hátrányosan érintheti az orosz energiahordozók szállítását.
„Nagyon erőteljesen jeleztük, hogy ha a Gazprombank szerepelne a szankciós listán, akkor Magyarország nem fogja támogatását adni a csomaghoz” – mondta.
Mégis ebben a szankciós csomagban lehetett az a rendelkezés, ami a magyarországi olajszállítás leállásához vezetett – feltéve, ha az orosz fél igazat mond.
Egyelőre sem a Gazprombank, sem a luxemburgi hatóságok nem erősítették meg, hogy valóban egy ilyen banki blokk miatt nem tudott fizetni a Transznyefty. Az Átlátszó szintén megkereste a bankot és a luxemburgi pénzügyi felügyeleteket, de azok egyelőre nem adtak választ a kérdésre.
A leállás így akár lehet szándékos orosz provokáció is, amely az EU egységét és a szankciókat hivatott támadni – ezt erősítheti az orosz médiában felépített, kifejezetten Magyarország köré felépített kampány.
Kérdés az is, mi oka lehet a luxemburgi pénzügyi hatóságoknak, hogy ne engedélyezzék egy ukrán olajszállító cég kifizetését. A tranzakciók ellenőrzésénél elvileg azt kell figyelembe venni, lehet-e köze egy utalásnak a szankciók megkerüléséhez, például nem egy szankcionált orosz személynek próbál-e valaki pénzt küldeni. Ez a mostani esetben nem állna fenn, mivel a pénzt az ukrajnai vállalatnak próbálták volna utalni.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az elmúlt évben a luxembourgi Gazprom luxembourgi vállalatainak helyzete is megingott. A februárban bevezetett első szankciós csomag megakadályozta, hogy a Gazprom-csoport luxembourgi tagjai hiteleket nyújtsanak az orosz anyacégnek. Áprilisban pedig azzal került be a hírekbe a luxemburgi Gazprombank, hogy kiderült, nem nyújtotta be a kötelező pénzügyi beszámolóit a luxembourgi cégbíróságnak. A hatóság akkor arra figyelmeztette a bankot, hogy a beszámolók titkolása akár a cégvezetők börtönbüntetését, vagy súlyos pénzbírságot vonhat maga után.
Zubor Zalán
Címlapkép: MTI Fotó: Máthé Zoltán
Az üstökösként emelkedő ingatlanmágnás a miniszterelnök vejével, Tiborcz Istvánnal üzletel évek óta, bekerült a tíz leggazdagabb magyar elitklubjába, és tavaly majdnem visszavásárolta a Budapest Airportot a magyar államnak.
A nyugati társadalom országaiban csökkenésre lehet számítani, de a szegényebb térségek lakosságszáma továbbra is nőni fog.
Hardy Mihály repülési szakértő mesélt az Átlátszónak a magyar légierő Dassault Falcon 7X típusú repülőiről, amiket rendszeresen használ a miniszterelnök.
Portugáliában és Spanyolországban idén már több mint kétezren veszítették életüket a tartós hőhullámok miatt.
