„A felelősség a mindenkori magyar kormányé, de vajon az Unió is megtesz minden tőle telhetőt?” – Vona Gábor az EU-s források felhasználásáról

Az Átlátszó tényfeltáró munkájának egyik kiemelt területe bemutatni az uniós pénzek magyarországi fölhasználását. Az évek során számtalan botránygyanús beruházásra hívtuk föl a figyelmet, amelyeket azután nemrég össze is gyűjtöttünk, és – a mások által közzétett esetekkel kiegészítve – mutattunk be újra olvasóinknak, mondván: döntsék el ők, melyik legyen az uniós pénzherdálás szimbóluma. Nem voltunk egyedül ezzel az ötlettel, a Második Reformkor Alapítvány szintén az EU-s pénzek hasznos és haszontalan felhasználása köré szervezett vándorkiállítást.

Uniós csatlakozásunk húszéves évfordulójára és a nyírmártonfalvai lombkoronasétány keltette figyelemben kétrészes cikksorozatot szenteltünk a legabszurdabb uniós forrásból megvalósuló (vagy éppen meg nem valósuló) projekteknek. Az Átlátszó bőséges archívumából válogatva és megtoldva a magyar sajtóban másutt megjelent ügyekkel készítettünk egy összeállítást, és arra kértük olvasóinkat, hogy az általunk kihagyott, de szerintük idevágó eseteket küldjék el nekünk. Az így kikerekített listát azután szavazásra bocsátottuk, az eredményt az alábbi cikkre kattintva lehet megnézni.

Valami hasonló járhatott a fejében Vona Gábornak és kollégáinak a Második Reformkor Alapítványnál, amikor úgy döntöttek: tárlatot készítenek arról, hogy miként hasznosultak az uniós pénzek hazánkban. Elsőként ők is online voksolást rendeztek, amelyen az Átlátszón megjelent ügyek is szép számmal szerepeltek.

Így például a 300 millióból létesült verőcei ketreckilátó, amelyben lépcső ugyan nincs, vagyis a talajszintről lehet gyönyörködni a kilátásban, viszont az átadás után egyből meg is bontotta a szél. Vagy éppen az ipari épületek között kialakított játszótér Salgótarjánban és a szántók között létrehozott 2,5 milliárdos teniszakadémia Kisvárdán. Természetesen lehetett szavazni a lombkoronasétányra vagy a hatvani kalandparkra is.

„A bemutatott projektek kiválasztását egy kutatómunka előzte meg munkatársaink részéről, mely kiegészült a közösségi médiás követőink észrevételeivel, szavazataival” – mondja az Átlátszónak Vona Gábor, azt is hozzátéve, hogy az észrevételeket leellenőrizték, nehogy téves információkat tartalmazzon a kiállításuk. „Ez nem volt könnyű feladat, mivel a beruházásokhoz kapcsolódó közbeszerzésekre és felelősökre vonatkozó adatok nehezen kereshetőek, és szinte teljesen átláthatatlanok” – meséli, hogy milyen volt szembesülni azzal, amit egy tényfeltáró portál naponta él át.

Az viszont talán nem is meglepetés, hogy az uniós források felhasználásával foglalkozó vándorkiállítás ötletét a Második Reformkornak is a nyírmártonfalvai lombkoronasétány botránya adta. Vona ugyanakkor hozzáteszi, hogy az EU-s pénzek abszurd felhasználása nem egyedülálló eset, ahogy nem is köthető szerinte oldalakhoz. „Ahogy az a kiállításunkon is látható volt, elég nagy merítésből tudtunk dolgozni: mind a Fidesz, mind az MSZP kormányzása alatt születtek teljesen értelmetlen, milliókat pazarló projektek”.

A tárlatot tehát nem a NER ihlette, hanem az uniós tagság 19. évében fontosnak tartották mérleget készíteni a támogatások felhasználásáról, és ezt is igyekeztek úgy megtenni, hogy az érem mindkét oldala látható legyen. Meggyőződésük ugyanis, hogy megvalósultak említésre méltóan sikeres beruházások is.

A szervezők állítják: a vándorkiállítás üzenete a polgári felelős gazdálkodás, azt szeretnék, hogy ez alapvető normává válhasson, politikai színezettől függetlenül. Alapítványuk nevéből is kikövetkeztethető módon az inspirációt a XIX. századi reformkor eszmeiségéből nyerik, amit történelmünk egyik legtermékenyebb korszakának tartanak szellemileg és kézzelfogható kérdésekben egyaránt. „Ma is hasonló ambíciókra, tettekre, felelősségvállalásra lenne szükség a »hass, alkoss, gyarapíts« jelszavának megfelelően” – véli Vona, és ezért ellenpontozták a pénzek elherdálását reformkori példákkal.

A szervezők úgy vélik, a kiállítást megtekintők túlnyomó többsége egyetértett az átadni kívánt üzenetükkel, pártpolitikai hovatartozástól függetlenül. A kiállítás mellett standoló munkatársaik arról számoltak be, hogy az érdeklődök szerint több hasonló ismeretterjesztésre lenne szükség. Többen is voltak, akik humorosnak tartották a bemutatott projekteket, mások inkább a felháborodásuknak adtak hangot. A pénzek elköltésével kapcsolatos szemléletváltás szükségességét viszont senki sem vitatta.

„A korrektség jegyében muszáj megjegyezni, hogy rengeteg uniós forrás jó helyre került és azokból sikeres beruházások születtek” – szögezi le Vona, hozzátéve, hogy a kiállítás igénye nem születhetett volna meg, ha nem azt éreznék, hogy ezeket nagyon sok esetben a magyar állam nem a megfelelő módon használta fel. Márpedig egy gazdasági válságnak kitett országban érdemes elgondolkodni azon – vélekedik a volt pártelnök –, hogy a bőség időszakában felhasznált pénzek mennyire tettek képessé minket az ínségesebb időszak átvészelésére. A 391 millió forintos életveszélyes hatvani kalandpark, amit 55 ember használt, nyilvánvalóvá teszi szerinte a választ.

Az egykori parlamenti képviselő leszögezi, hogy az elfuserált, abszurd pályázatok elsődleges felelőse a mindenkori magyar kormány, illetve a helyi települések vezetői. De úgy hiszi, teljesen legitim kérdés az Unió felelősségét is felvetni.

„Biztos, hogy mindent megtesz az EU, hogy megakadályozza az európai közpénzek lokális elherdálását? Lehetséges, hogy az EU-ban nem minden szereplő érdekelt abban, hogy a kohéziós és fejlesztési források megfelelően hasznosuljanak és erősítsék a periféria államainak gazdaságát? Csökkent egyáltalán a keleti blokk távolsága a magállamokhoz képest az elmúlt majdnem 20 évben?” – sorolja a kérdéseit Vona, aki ehhez azt teszi hozzá, hogyha a válasz ezekre »nem«, úgy a kérdés az is, hogy miért nem beszélünk erről.

Hont András

Címlapkép: Vona Gábor a vándorkiállítással Debrecenben 2023. július végén (fotó: Második Reformkor Alapítvány)