Perelünk a Diákhitel Központ által kötött kommunikációs szerződések árlistáiért

„Az egységárakat tartalmazó árlistákat – tekintve, hogy a szerződő partner ezeket üzleti titokká nyilvánította – sajnos nem tudjuk a rendelkezésére bocsátani.” Ezt a választ kaptuk a közpénzből működő, állami tulajdonú Diákhitel Központtól, amikor a Lounge Design és a New Land Media nevű Balásy-cégekkel között szerződéseket kértük ki azok minden mellékletével együtt. Mivel véleményünk szerint a válaszadással indokolatlanul húzták az időt 30 napig, panaszt nyújtottunk be Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz (NAIH), emellett pert indítunk az állami céggel szemben a kért közadatokért. 

Magyar Péter, a Diákhitel Központ volt vezetője február elején a Partizánnak adott interjújában többek között azt mondta, azért távozott 2022-ben a Diákhitel Központ Zrt. éléről, mert szóvá tette, hogy a kormányzati kommunikációt végző Balásy Gyula-féle cégek, a Lounge Design illetve a New Land Media rossz minőségű munkát végeztek a Zrt.-nek, ráadásul „a piaci árnál háromszor, olykor hatszor drágábban”. Emiatt Magyar – saját bevallása szerint – többször is megtagadta a megrendelések aláírását és a kifizetéseket. Ezeknek az állításoknak próbáltunk utánajárni, de rosszhiszemű joggyakorlásba ütköztünk.

Ahogy arról februárban beszámoltunk, a Diákhitel Központ oldalára és az ekr.gov.hu-ra felöltött szerződésekből rögtön kiderült, hogy Balásy két cége 2019 és 2022 között 811 millió forint értékben kötött szerződéseket a Diákhitel Zrt.-vel, és ebből kettőt biztosan Magyar írt alá. Igaz ugyanakkor, hogy az utolsó, 2022 májusi szerződést már nem ő, hanem a két vezérigazgató-helyettes írta alá, röviddel Magyar munkaviszonyának megszüntetését megelőzően.

Csakhogy a mellékletek közül a legfontosabbak sehova nem voltak feltöltve, ezért a következő közadatigénylést küldtük el a Diákhitel Központnak február 12-én:

„Kérem, hogy elektronikus másolatban küldjék meg részemre a Lounge Design Kft., a New Land Media Kft. illetve a Diákhitel Központ Zrt. között kötött szerződések másolatát azok összes mellékletével együtt a 2018.01.01-2022.12.31. közötti időszakra vonatkozóan. Továbbá kérem, hogy – ugyanezen időszakra vonatkozóan – küldjenek meg minden olyan iratot, amelyek az említett cégekkel kapcsolatos szerződések megkötése során keletkeztek (pl. előzetes árajánlatok stb.), valamint a megbízások teljesítésére vonatkoznak, különös tekintettel a teljesítésigazolásokra, az egyedi megbízásokra és az egységárakra.”

A Diákhitel Központ a 15 napos határidő lejártáig nem válaszolt, ezért felszólítottuk őket a válaszadásra. Ezt követően (február 28-án) azt a választ kaptuk, hogy megvizsgálták az adatigénylésünket, de az olyan „jelentős terjedelmű, illetve nagyszámú adatra vonatkozik”, hogy az adatigénylés teljesítésének határidejét 15 nappal meghosszabbítják.

Majd még 15 nap múlva (március 13-án) közölték, hogy

• az általunk kért szerződések fent vannak a Diákhitel Központ honlapján, töltsük le onnan;
• az egységárakat tartalmazó árlistákat – „tekintve, hogy a szerződő partner ezeket üzleti titokká nyilvánította” – nem tudják a rendelkezésére bocsátani,
• minden más dokumentumot pedig a Diákhitel Központ Zrt. székhelyén tekinthetünk meg.

Mivel a dokumentumokban az árak nélkül érdemi információ nem szerepelhet, ezért a betekintéssel egyelőre nem kívántunk élni.

Panaszt tettünk ugyanakkor a NAIH-nál rosszhiszemű joggyakorlás miatt, illetve bepereljük a Diákhitel Központot a ki nem adott adatok miatt.

A NAIH-nál jeleztük, hogy véleményünk szerint az a tény, hogy a szerződések fent vannak a honlapon, illetve hogy az árlista nem adható ki, már 15 nap elteltével (sőt, a beadás igénylésének napján) is tudható lehetett a Diákhitel Központ számára. Ezt támasztja alá, hogy a honlapon található szerződések azon mellékletei, amelyek az árlistákat tartalmazzák, alapból nincsenek feltöltve sehova, azok nem megismerhetők.

Továbbá azt, hogy a kért iratok egy részét nem elektronikus másolatban küldik meg (ahogy azt a közadatigénylésben kértük), hanem betekintéssel kívánják az adatigénylést teljesíteni, szintén tudható volt az első válaszadás idején is. Hiszen ők maguk fogalmazták meg, hogy „jelentős terjedelmű, illetve nagyszámú adatra vonatkozik” az igénylés. Ezt azonban nem jelezték akkor, csak a 30. nap lejártát követően, így 15 nappal később volt lehetőség az időpont-egyeztetésre.

Emiatt szerintünk a Diákhitel Központ indokolatlanul nyújtotta el a válaszadást 30 napra, amely során ráadásul közölték, hogy adatok egy jelentős részét ki sem kívánják adni. Ezért panaszt nyújtottunk be a NAIH-hoz, és az eset kivizsgálását kértük.

Közpénz, közadat

Emellett bepereljük a Diákhitel Központ Zrt.-t. A cég ugyanis a Magyar Állam 100 százalékos tulajdonában és kizárólagos befolyása alatt álló gazdasági társaság, közpénzből jött létre és azzal gazdálkodik. Az adatigénylésünkben kiadni kért kommunikációs megbízásokat is közpénzből fizették ki – a volt vezérigazgató állítása szerint ráadásul túlárazottan.

A törvény szerint minden közpénzzel gazdálkodó szervezet köteles a nyilvánosság előtt elszámolni a közpénzekre vonatkozó gazdálkodásával.

Ugyan a Diákhitel Központban arra hivatkoztak, hogy az egységárak kiadását Balásy Gyula cégei megtagadták üzleti titokra hivatkozva, mi vitatjuk ennek jogosságát.

Bár a Kbt. 44. § (1) bekezdése szerint „a gazdasági szereplő az ajánlatban, részvételi jelentkezésben, hiánypótlásban vagy felvilágosításban, valamint a 72. § szerinti indokolásban elkülönített módon elhelyezett, üzleti titkot tartalmazó iratok nyilvánosságra hozatalát megtilthatja, (….) az üzleti titkot tartalmazó irat kizárólag olyan információkat tartalmazhat, amelyek nyilvánosságra hozatala a gazdasági szereplő üzleti tevékenysége szempontjából aránytalan sérelmet okozna.”

A gazdasági szereplő ugyanakkor nem nyilváníthatja üzleti titoknak a közérdekből nyilvános adatokat.

A közbeszerzési eljárás során üzleti titokká minősített adatok nyilvánosságra hozatalának megtiltása a közbeszerzésben részt vevő további ajánlatkérők iratbetekintési jogát hivatott korlátozni, az információszabadsághoz fűződő alapjog korlátozását önmagában a közbeszerzési eljárásban hozott döntés nem alapozhatja meg.

Nemrég egy hasonló ügyben nyertünk jogerősen pert, amikor a Fővárosi Ítélőtábla kimondta: közbeszerzésen az árazott költségvetés nem lehet üzleti titok. Így a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságnak ki kellett adnia a szegényeknek szánt élelmiszercsomagok pontos tartalmát és a termékek árát.

Katus Eszter

Nyitókép: Magyar Péter, Balásy Gyula és az általuk aláírt szerződés egy részlete. Átlátszó montázs