Akkugyár, Covid-költések, szegények csomagja – a legfontosabb adatigényléses sztorijaink 2023-ban

Szokásunkhoz híven idén is rengeteg közadatigénylést adtunk be különböző állami és önkormányzati szerveknek, hogy hozzájussunk olyan közérdekű adatokhoz, amelyeket joga van tudni a nyilvánosságnak, ám a hatalmasságok szeretnek eltitkolni. Annyira, hogy több fontos témában idén is pereskednünk kellett az információkért.

Tavaly szilveszterkor végre hatályát vesztette az a kormányrendelet, ami addig két éven keresztül – először a koronavírus-járványra, majd az ukrajnai háborúra, mint veszélyhelyzetre hivatkozva – lehetővé tette az adatgazdáknak, hogy az adatigényléseket az Infotörvényben megszabott 15 nap (+ 15 nap hosszabbítás) helyett 45 nap (+ 45) alatt válaszolják meg. Idén tehát (újra) be kellett tartaniuk a normál határidőket, ami jelentősen megkönnyítette a munkánkat.

Az idei év amiatt is jól indult adatigénylési szempontból, hogy a magyar kormány az uniós pénzekért folytatott alkudozása keretében egyéb pontokon is változtatott a vonatkozó jogszabályokon. Például csökkentették a közérdekű adatok kiadásáért kérhető költségtérítést és felgyorsították az adatpereket: azok idén év elejétől a korábbi 6-8 helyett már 1-2 hónap alatt lezárulhatnak. (Természetesen felmerül a kérdés, hogy miért kell egyáltalán pereskedni közérdekű adatokért, miért nem alapvető és kötelező azok nyilvánosságra hozatala, de ez egy külön cikk lenne.)

A helyzet persze még mindig nem tökéletes, mert továbbra is fennmaradt az ügyvédkényszer az adatigénylőknek és a kúriai fellebbezés lehetősége az adatgazdáknak, plusz a kormányzati közadatportál egy rémálom. Az pedig kimondottan abszurd, hogy a parlamenti képviselők vagyonnyilatkozatainak kereshető adatbázisba rendezésére vonatkozó EU-s vállalást a kormány letudta egy 2100 (!) oldalas pdf létrehozásával.

Két dolog nem változott 2023-ban sem: az adatgazdák, vagyis a különböző állami és önkormányzati szervek ugyanúgy el akartak titkolni egy csomó közérdekű adatot, mint a korábbi esztendőkben, mi pedig változatlanul megküzdöttünk az információkért.

Legfontosabb adatigényléses sztorijaink 2023-ban:

1, A gödi akkugyár és a talajvíz

2022 nyarán indítottunk pert a gödi akkumulátorgyár tíz évig titkosítani kívánt vízmonitoring adataiért a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság ellen. Az elsőfokú bíróság kimondta, hogy a hatóságnak ki kell adnia az adatokat, 2022 végén pedig másodfokon is megnyertük a pert, így az ítélet jogerőssé vált. Ezután idén január elején végre megkaptuk a kért dokumentumokat.

Az eredmény döbbenetes: a gyár területén lévő monitoring-kútból 2016 óta nem vettek vízmintát, ráadásul a kutat 2018-ban be is temették. Mindeközben a gyár közelében lévő kutakban olyan mérgező, magzatkárosító hatású oldószert mutatott ki egy független vizsgálat, amit az akkumulátor-gyártás folyamatában is használnak.

2, Az Alföldi Nyomda államosítása

A tankönyvpiac államosításának egyik utolsó lépése volt az Alföldi Nyomda Zrt. 2020-as felvásárlása, amivel a kormány bebiztosította a kampánycélra is használt ingyenes tankönyveket. A nyomdáért kifizetett összeget azonban nem hozták nyilvánosságra, ezért nekiálltunk kideríteni. Közadatigénylést nyújtottunk be az állami tulajdonú Könyvtárellátó Nonprofit Kft.-nek (KELLO) a szerződésért, ám nem akarták kiadni arra hivatkozva, hogy a nyomdáért fizetett összeg üzleti titok – sőt, személyes adat.

Emiatt 2020 őszén a bírósághoz fordultunk, és a pert első- és másodfokon, majd a Kúrián is megnyertük. Ezután a Kello végre elküldte lapunknak az adásvételről szóló megállapodást, mely szerint 4,5 milliárd forint volt az Alföldi Nyomda vételára. Időközben a kormány módosította a tankönyvellátásról szóló törvényt, így az állami kézbe került nyomdából ma már közbeszerzés nélkül rendeli a KELLO a tankönyveket.

3, Horrorárú csomagok a szegényeknek

2021 végén megnyertük első fokon, majd 2022 májusában jogerősen, másodfokon is a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SZGYF) elleni adatpert, amit azért indítottunk, hogy megtudjuk, pontosan mit tesznek az egyre dráguló, szegényeknek szánt élelmiszercsomagokba, amelyeket európai uniós támogatásból finanszíroztak.

Nagy nehezen, hosszas jogi procedúra után idén végre kiadta az SZGYF a 2017-es keretmegállapodás kötelező elemeként jegyzett záradékot, amelyben a három nyertes cég tételesen felsorolta, hogy milyen termékekkel, milyen áron pályázott az élelmiszercsomagokra kiírt 9,5 milliárd forintos tenderre. Az árakból pedig egyértelmű a brutális túlárazás: volt például olyan cég, ami egy liter étolajat 1 333 forintért, egy kiló rizst pedig 952 forintért kínált – 6 évvel ezelőtt, jóval az idei rekordinfláció előtt.

4, Covid-költések közbeszerzés nélkül

2022 telén kérte ki közadatigénylésben a K-Monitor a Belügyminisztériumtól, hogy az Operatív Törzs milyen beszerzéseket hagyott jóvá működése idején, vagyis a koronavírus-járvány közel 3 évében. A civil szervezet idén jogerősen megnyerte a pert és megkapta a kért adatokat egy 1464 soros táblázat formájában, amit az Átlátszó dolgozott fel. A táblázatban összesen 722 milliárd forint értékű vásárlás szerepel, vagyis ennyi közpénzt költött el az állam a koronavírus-járvány idején közbeszerzés nélkül.

Ebből legtöbbet, 127 milliárdot az Országos Kórházi Főigazgatóság fizetett ki. Második helyen a Külügyminisztérium áll 116 milliárd forinttal, a harmadik pedig az Állami Egészségügyi Ellátó Központ 87 milliárdnyi közbeszerzés nélküli vásárlással. A pénzből jutott 2 milliárd az 5 milliárdért felhúzott kiskunhalasi járványkórház állagmegóvására, kormányzati chatrobotra, Bayer Zsolt feleségének ismerőseihez, és egy volt fideszes politikus által vezetett céghez is.

5, Az érdi rokonok

Az elmúlt évek során cikksorozatban tártuk fel az érdi óvodaépítési közbeszerzésekkel kapcsolatos visszásságokat. Az egyik ezek közül az, hogy a kivitelező cég tulajdonosa rokona Bács Istvánnak, Érd korábbi fideszes alpolgármesterének. A vállalkozó fivére ugyanis feleségül vette a politikus testvérét. Erről beszámoltunk, majd Bács beperelt minket, mondván: hazugság, hogy ő és a vállalkozó rokonok lennének. A pert első fokon meg is nyerte, másodfokon azonban idén az Átlátszónak adott igazat a bíróság.

A perben lényegében arra hivatkoztunk, hogy ha tévesen használtuk a rokon fogalmat, akkor bizony Móricz klasszikusának címe is hazugság lenne. Szerencsére nem az, Bács és a közbeszerzésen nyertes vállalkozó pedig a másodfokon eljáró bíróság szerint is rokonok. Tehát most már jogerősen is kimondhatjuk, hogy a volt érdi fideszes alpolgármester rokona az óvodaépítési közbeszerzéseken taroló cég tulajdonosának.

Erdélyi Katalin

Címlapkép: Justitia és a Parlament, Átlátszó-montázs