Ismét határértéket meghaladó, 30°C feletti vízhőmérsékletet mértünk a paksi Dunán

Négy évvel ezelőtt és most is magasabb vízhőmérsékletet mértünk a Duna paksi szakaszán, mint az atomerőmű munkatársai, akik a paksi hűtővíz hatását monitorozzák. Bár a határérték-túllépést a Paksi Atomerőmű négy éve sem ismerte el, 2018-as vízhőmérős akciónk hatására publikálták, ők hogyan mérik a Duna hőmérsékletét. Így most az általuk közzétett módszert másolva újra elvégeztük a méréseket egy forró agusztusi napon. A jogszabály szerint a vízi élővilág védelmében a Duna hőmérséklete a paksi hűtővíz-csatorna kifolyója alatt 500 méterrel már sehol nem haladhatja meg a 30 Celsius fokot, ám a mi méréseink szerint ezúttal is melegebb volt. A víz felületén büdös, sárgás hab, a parton pedig elpusztult kagylók százai fogadták az Átlátszó stábját.

Július végén a Portfolio arról írt, hogy Paksnál mindössze körülbelül 70 centiméterrel áll a Duna vízszintje a valaha mért legkisebb vízállás felett, ráadásul meleg is, emiatt kevesebbet termel a Paksi Atomerőmű. Július 30-án aztán a Duna túlmelegedése miatt 240 MW-tal leterhelték az atomerőművet, mert a hőmérséklet-mérés során az egyik érték 29,67 °C-ot mutatott, és ez meghaladta az atomerőmű belső szabályzata szerinti 29,5 °C-os beavatkozási határt. A teljesítménycsökkentés azonban nem tartott hosszan, másnap már újra fel is terhelték az erőművet.

78%

Év végéig még

22 503 995 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Ezután döntöttünk úgy, hogy a korábban nyilvánosságra hozott módszertan alapján újra, idén is méréseket végzünk a kánikulában.

Négy évvel ezelőtt, 2018 nyarán, miután az Energiaklub hiába kérte a hivatalos mérési adatokat, több ponton is 30 fok feletti vízhőmérsékleteket mértünk a Paksi Atomerőmű hűtővizének kifolyócsatornája alatt a Dunában. Az atomerőműtől feljebb északra néhány kilométerrel 25-26 fokos volt a folyó vize ugyanebben az időpontban.

30 fok feletti vízhőmérsékleteket mértünk a Dunában Paksnál – a hivatalos hőmérő „elromlott” | atlatszo.hu

Bár a ma is érvényben lévő minisztériumi rendelet rögzíti, hogy a kibocsátási ponttól folyásirányban számított 500 méteren lévő szelvény bármely pontján a befogadó víz hőmérséklete nem haladhatja meg a 30 °C-ot, ez helyszíni méréseink szerint sehol nem teljesült a kérdéses folyószakaszon. Videóriport.

Ismét 30°C fok feletti értékeket mértünk a hőcsóvában

Pakson kiégett, mediterrán országokat idéző környezet fogadott minket augusztus 5-én, az autóból kiszállva fejbevert minket a délelőtti perzselő napsütés. A Duna-parton némi enyhet adtak a még nagyjából zöld fák, lépteink nyomán azonban hangosan zörögtek a száraz levelek.

Kalapokkal, naptejjel, fürdőruhával, sok liter vízzel és az összes kütyüvel felszerelkezve megcéloztuk a csónakkikötőt, közben azon tanakodtunk, hogy mennyit áruljunk el jövetelünk okáról és kilétünkről az egyébként nagyon kedves, segítőkész csónakkölcsönzős srácnak.

De miután az adminisztráció miatt kénytelenek voltunk elárulni a cégnevet, magától is kitalálta, miért jöttünk. Biztosított felőle, hogy nem fogunk 30 foknál melegebb vízhőmérsékletet mérni, majd megfordult, a pólóján pedig felvillant az Atomerőmű SE felirat, és mi ismét nyugtáztuk magunkban, hogy Pakson minden és mindenki kapcsolódik valamilyen szálon az Atomerőműhöz.

Minden út az atomerőműhöz vezet

Ahogy a csónak kezelésével megbarátkoztunk, elindultunk az atomerőmű irányába, ahhoz a ponthoz, ahol a vonatkozó jogszabály előírja a vízhőmérsékleti határértéket. Erre azért van szükség, mert a Paksi Atomerőmű a Dunából kivett hűtővizet ugyanide engedi vissza, csak felmelegedve (a kiömlő víz kb. 33-35 fokos), és ezáltal az egész folyót melegíti.

A jogszabály egészen pontosan úgy fogalmaz, hogy

„a kibocsátási ponttól folyásirányban számított 500 m-en lévő szelvény bármely pontján a befogadó víz hőmérséklete nem haladhatja meg a 30°C-ot”.

Ezt az atomerőműből kiömlő víz csatornája alatt 500 méterrel, vagyis a Duna 1525,5 fkm szelvényénél kell mérni.

Így is tettünk. Mérésünk napján már jó két hete 30 fok körüli kánikulában izzadt az ország, és két nappal előtte adtak ki harmadfokú hőségriasztást is. Egy TFA Dostmann típusú, újonnan vásárolt digitális hőmérővel készültünk, amelynek szenzorát egy 1 kilós súlyra erősítve engedtük le a megfelelő mélységig. Az érintett folyószelvény több pontján, 50 és 150 cm mélységben, csónakból és a folyóban állva is megmértük a víz hőmérsékletét 11 és 15 óra között.

A kivezető csatorna alatti, mérésre kijelölt szakasz.

A következőket tapasztaltuk:

• a Duna 1525,5 fkm szelvényénél az atomerőmű oldalán (Nyugat) a parthoz közeli részeken 50 centi mélyen először 30,4°C, kicsit beljebb 30,8°C fokot mértünk. A csónakból 150 cm mélyen pedig 30,5°C fokot.
• A Duna közepén a mozgó csónakról 28,3-29°C fokot mértünk.
• Közvetlenül az erőmű kivezető csatornájánál 30 és 31,5°C közötti értékeket kaptunk, míg az erőművel szemközti oldalon (Kelet) a partmenti vizekben 27,2°C fokos volt a Duna.
• Több kilométerrel délebbre, de még mindig a nyugati, azaz erőművi oldalon 29,2°C fokos volt a víz.
• Mielőtt odaértünk a mérési ponthoz, végeztünk egy ellenőrző mérést a fősodorban egy „sima” Duna-szakaszon is, vagyis az atomerőműtől északra, ahol nem jelentkezik az atomerőmű hatása. Itt fél 12 körül 25,5°C fokot mértünk.

Mindeközben az Atomerőmű által publikált vízhőmérséklet augusztus 5-én 28,56°C (150 cm) és 28,81°C (50 cm) volt.

Hogy a méréseink mégis pontosak lehetnek, azt a Paksi Atomerőmű üzemidő hosszabbításával kapcsolatban készített tanulmányban olvasható részletek és hőkép (79-80.oldal) támasztják alá. Mint írják: „A hőcsóva mindig a jobb parthoz símulva vonul le és behatol a zátonyok közötti vízterületekre is. A hőcsóva elkeveredése túlnyomó részben, mintegy 95 %-osan a beömléstől számított 4-5 km között megtörténik. A hőcsóva a 2002. évi nyári és a 2003. évi téli felvételezés alapján is nagyjából a Gerjen-Bátya vonalig nyomozható, ami kereken 10 fkm-nek felel meg, a beömléstől számítva.”

Vagyis a legmelegebb az erőmű alatt, a Duna nyugati oldalán, a part mentén lehet a víz. Pont ott, ahol 30,8 illetve 30,5 fokot mértünk 50 illetve 150 cm mélyen.

Forrás: A Paksi Atomerőmű üzemidő hosszabbításával kapcsolatban készített beszámoló (2004)

A Belügyminisztérium Vízügyi Főigazgatóságának hivatalos adatai szerint aznap Pakson 11 és 12 órakor is 25,2 C volt a víz hőmérséklete, amit ők azonban az 1531 fkm-nél mérnek.

Izzasztó kérdések válaszok nélkül

Az atomerőmű kifolyócsatornáját elérve két dologra lettünk figyelmesek: az egyik a sárgás, büdös hab a víz felszínén, amit se előtte, se utána nem tapasztaltunk más szakaszokon. A másik pedig az a motorcsónak volt, ami épp akkor kötött ki a csatornánál. Feltételezésünk szerint a paksi mérőcsónak volt, ami valószínűsíthetően akkor, fél 12 után tért vissza a hőmérséklet-mérésből.

Sárgás, büdös hab a víz felszínén a kifolyócsatornánál.

Egy korábbi adatigénylésünk során megtudtuk, hogy a 11 és 14 óra közötti időszakban szokták a mérést végezni. Mi ugyanakkor azt gondoltuk, hogy délután melegebb lehet a folyó vize, ezért kicsit vártunk, és közben kiegészítő méréseket végeztünk.

Amikor 14 óra körül visszatértünk a mérési szelvényhez, a parton üres kagylóhéjak tömegét találtuk, és a vízben is folyamatosan úsztak el mellettünk az elpusztult kagylók. Ez szintén olyan jelenség volt, amit sehol máshol nem tapasztaltunk. Mindezt videófelvételen is rögzítettük.

(null)

(null)

Az Atomerőmű még aznap közzétette a napi mérési adataikat, ezek az alábbi diagramon is láthatók. A kék és a piros jelzésű adatokat kell nézni, azokat méri az atomerőmű olyan időszakokban, amikor az alap Duna-hőmérséklet 25°C felett van.

Jól látható, hogy a Paksi Atomerőmű mérései szerint a Duna-hőmérséklete soha nem éri el a 30 fokot.

Napi mérési adatok. Forrás: Paksi Atomerőmű

Mivel a mi méréseink szerint a jogszabályban kijelölt szelvényen több ponton is meghaladta a megengedett mértéket a Duna hőmérséklete, úgy véljük, több kérdést felvet az erőmű módszere.

• Egyrészt, ha a sok felvett mérési adatból a végén egy darab napi értéket képeznek, a mérések között lehetnek 30 fok feletti adatok, de azokat a sok másik 30 fok alatti érték kompenzálni fogja. Így ki lehet hozni napi értéknek egy 30 alatti értéket. Ez ugyanakkor ellentmond a jogszabálynak, ugyanis aszerint, ha egyetlen ponton is 30 fokot mérnek, az határérték-túllépésnek számít.
• Másrészt a jogszabály szerint 30 cm mélyen se lehetne 30 foknál melegebb a Duna, ezt viszont nem mérik.
• Az Atomerőmű emellett a saját közlése alapján pont a legmelegebb sávban nem mér, mert „a part mellett lévő közvetlen terület (kb. 0-25 m-es sáv) a csónakból történő mérés méréstechnikai okai miatt nem monitorozható”.
• Továbbá az sem kizárt, hogy adott napon belül későbbi időpontokban más eredményeket kapnának, mert a folyó hőmérséklete délután melegebb, mint délelőtt.

Látszólag ezt támasztják alá a vízügyi honlapján található adatok is, amelyek szerint egyik napon sem a 11-14 óra közti időszakban (amikor az atomerőmű mér) volt a legmelegebb a Duna, hanem a későbbi órákban: elsején 18 órakor, másodikán 19 órakor, harmadikán 19 és 20 órakor, 4-én 19 és 21 órakor, és 5-én, amikor mi mértünk, 21 órakor. Vagyis feltehetőleg az esti órákban a 30,8 C-nál is magasabb hőmérsékletet mértünk volna a jogszabályban megjelölt szakaszon.

A mérési módszertannal kapcsolatban több szakértőt is megkerestünk. Olyan kérdéseink voltak, mint:

• miért pont az 50 és a 150 cm vízmélységben javasolt a mérés, amikor bármely egyéb pontra is vonatkozik a jogszabályi korlát?
• Miért 11 és 14 óra között történik a mérés, és mikor lenne legalkalmasabb?
• A mérési módszertan mennyire bevett más európai országokban?
• Indokolt lehet-e, hogy a 2010-ben megfogalmazott mérési módszertan-javaslat az eltelt időben bekövetkezett tapasztalatok és klimatikus változások (pl. az aszályos, kisvizek időszakok gyakoriságának és komolyságának növekedése) miatt felülvizsgálatra szorulna?

Elsősorban a BME Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszékét szerettük volna megkérdezni, akik egy 2010-es tanulmányban javasolták a jelenleg a Paksi Atomerőmű által alkalmazott mérési módszert. Sajnos azonban hivatkozva az Atomerőművel kötött kutatási szerződések korlátozásaira és a titoktartási kötelezettségre, a BME-n nem tudtak válaszolni a kérdéseinkre. Annyit azért megtudtunk, hogy

„a téma szakmailag érdekes (például egy felülvizsgálat kérdése), környezeti szempontból nagyon fontos”.

A Magyar Hidrológiai Társaság válaszlevelében jelezte, hogy „nem kompetenciája ilyen szakmai-tudományos kérdésben állást foglalni”. Ugyanakkor leírták, hogy „megítélésünk szerint a jelenleg alkalmazott módszertan tudományosan alátámasztott, jogszabályban rögzített, a hatóságok és minden érintett között egyeztetett, konkrét helyzetben hatóság jelenlétében végzett expeditív mérés. Ennek a megkérdőjelezése természetesen nem tilos, de a kérdésre adandó/adható válasz legalább olyan tudományos alátámasztottsággal kell, hogy bírjon, mint a jelenlegi, ami bizonyára jelentős forrást igényelne.”

A vízben állva a part mentén 30,8 Celsius fokot mértünk 50 cm-en.

A Széchenyi Egyetem Közlekedésépítési és Vízmérnöki Tanszéke nagyon segítőkész volt, sajnos azonban a nyári szabadságolások miatt egyelőre nem tudtunk illetékes szakértővel beszélni. Az általuk javasolt Észak-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság levélben tájékoztatott, hogy az „Igazgatóság sem a Dunán, sem más vízfolyásain nem végez a csatolt tanulmányban részletezett, vagy műszakilag ahhoz hasonló vízhőmérséklet-méréseket, így a módszertanról sem tudunk további információval szolgálni”.

A Magyar Mérnök Kamara Vízgazdálkodási Tagozata nem válaszolt a megkeresésünkre.

A Baranya Megyei Kormányhivatal épülete Pécsett (forrás: Google Maps)

Kerestük az illetékes környezetvédelmi hatóságot, hogy kiderítsük, hogyan ellenőrzik a jogszabályi korlát betartását. A Baranya Megyei és a Tolna Megyei Kormányhivataltól azt kérdeztük, az elmúlt öt évben mikor és hogyan ellenőrizték az erőmű saját vízhőmérséklet-méréseit, illetve, hogy a kapott adatok valóban helytállóak-e. Arra is rákérdeztünk, volt-e olyan eset, amikor szabálytalanságot tapasztaltak, és ha igen, az milyen következményekkel járt.

Közadatigénylésünkre a már ismert jogszabályon túl azt válaszolták, hogy a „Duna vízhőmérsékletének mérése, illetve az ehhez kapcsolódó jelentések szolgáltatása a Baranya Megyei Kormányhivatal részére a jogszabályban és az Engedélyben foglaltaknak megfelelően történik,

a Baranya Megyei Kormányhivatal szabálytalanságot tartalmazó eseteket nem tárt fel.”

További részleteket azonban nem árultak el.

Kerestük az atomerőművet is. Nekik ezeket a kérdéseket tettük fel:

• miért pont az 50 és a 150 cm vízmélységben történő mérés javasolt, hiszen bármely egyéb pontra (20, 30, 70 stb. cm mélységnél) is vonatkozik a jogszabályi korlát.
• Az Atomerőmű a felvett mérési adatokból egy darab napi „átlagos” értéket képez, és ezt közli a honlapján. Elképzelhető-e, hogy a mérések között van 30°C vagy azt meghaladó érték, mégis a képzett napi „átlag” ennek kicsivel alatta marad? Továbbá elképzelhető-e, hogy az 50 és 150 cm mélyen mért értékek kicsivel alatta maradnak a 30°C-nak, de pl. 30-40 cm mélyen már a feletti értékeket mérnének?
• Tekintettel a fentiekre, Önök szerint a javasolt módszertan megfelelő-e a hivatkozott jogszabályi előírás teljesülésének mérésére? Illetve megfelelőnek tartják-e a jogszabályban megfogalmazott rendelkezést?

A csónakról 150 cm mélyen is 30,5°C fokot mértünk a parttól nem messze a szelvényben.

• A nyilvánossá tett tanulmányban javasolt módszertan nem tartalmazott előírást arra nézve, hogy a mérést a nap mely szakaszában kell elvégezni. Érdeklődnénk, Önök mikor (pl. hány órakor) és hol (a part mentén vagy a Duna közepén) végzik a mérés(eke)t? Miért pont akkor és ott?
• Szokta-e ellenőrizni az Önök méréseit bármely hatóság? Ha igen, hogyan és milyen gyakran? Más szervek végeznek-e méréseket a tanulmányban meghatározott módon, vagy csak Önök?
• A tanulmányban javasolt módszertan mennyire bevett más európai országokban a vízhőmérséklet meghatározására, illetve hasonló jogszabályi hőmérsékleti korlátok betartására?
• Mikor vezették be az atomerőmű belső szabályzatában (kezelési utasítás) meghatározott 29,5 Celsius fokos beavatkozási határt? Életbe lépett-e már valaha ez a beavatkozási szint? A július 30-i ilyen eseménynek számít?
• GPS koordináta segítségével a napokban hajóval kerestük fel a Duna kibocsátási ponttól folyásirányban számított 500 m-en lévő szelvényét, ahol a következőket tapasztaltuk: a nyugati partszakasz mentén a vízben elpusztult kagylók lebegtek, a parton százával hevertek a kagylóhéják. Ugyanezt a jelenséget sem a másik, keleti oldalon, sem a nyugati oldal erőműtől távolabbi szakaszán nem tapasztaltuk. Önök szerint van összefüggés az erőmű által kibocsátott víz és a tapasztalt jelenségek között?
• Azt is tapasztaltuk, hogy a kifolyócsatorna alatti szakaszon a vízfelületen büdös, sárgás-fehér hab képződik. Ennek Önök szerint mi az oka? Vizsgálták-e a jelenséget? Ha igen, mit állapítottak meg? Ártalmas-e a környezetre, az emberekre ez a hab?

Az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. cikkünk megjelenéséig nem válaszolt.

Elpusztult kagylók nyomában

Írtunk az MTA Ökológiai Kutatóközpontjának is, bízva abban, hogy a Vízi Ökológiai Intézet választ tud adni arra, milyen károkat okoz a 30 fokos víz a dunai élővilágban, és mi lenne az ideális hőmérséklet-tartomány. Cikkünk megjelenéséig azonban nem reagáltak megkeresésünkre.

Egy 2019-es cikkükben azonban leírták, a globális felmelegedés Dunára gyakorolt hatásai napjainkban már érzékelhetőek: a vízhozam évszakos eloszlásának változásai és a vízhőmérséklet fokozatos emelkedése hatással van a folyó élővilágára, a legkisebb, szabad szemmel nem látható mikrobáktól a milliméteres vízi gerincteleneken keresztül a legnagyobb, akár méteres halakig. Ugyanakkor, az éghajlat változásának hatásai nem, vagy nehezen választhatók szét az emberi tevékenységektől.

Kagylóhéjak százai borítják a Duna-partot a Paksi Atomerőmű alatt a nyugati oldalon, a mérési szelvényben.

A kagylótetemekkel kapcsolatban Csányi Béla hidrobiológus az Átlátszó kérdésére elmondta, „általában a nyári időszakban a Duna mentén – egészen a Duna Deltáig – szelektív kínai tavikagyló-pusztulás tapasztalható (más néven amúri kagyló, latinul Sinanodonta woodiana), amelyet egy faj-specifikus betegség okoz. A Ráckevei-Soroksári-Duna mentén is lejátszódott ez az idei nyáron. A Paksi Atomerőmű felmelegített hűtővize erre természetesen rásegíthet.”

Húsz éve tapasztalták először

Az erőmű által kibocsátott magas hőmérsékletű víz régóta vizsgálatok tárgyát képzi. A Dél-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi felügyelőség 2006-os környezetvédelmi engedélyében többek között azt írja (36.oldal), hogy az erőmű működésével kapcsolatos észrevételek szerint a vízi élővilágra gyakorolt hatás vizsgálata nem meggyőző.

A dokumentum válaszul megjelöli a KHT 5.4.3.3.5. pontját, amely a részletes vizsgálatokat tartalmazza.

A környezetvédelmi engedély egy részlete. (A kép kattintással nagyítható.)

Megkerestük az említett pontot (81. oldaltól), amely a Paksi Atomerőmű melegvizének Duna élővilágára gyakorolt hatását mutatja be a helyszíni vizsgálatok eredményei alapján.

A leírás szerint a biológiai következményeket illetően „kétféle hatást kell megkülönböztetni:
– a hirtelen fellépő hőmérsékleti stresszt, amely az erőmű hűtőrendszerén közvetlenül áthaladó, főleg planktonikus szervezeteket (baktériumok, algák, kerekesférgek, plankton rákok, halivadékok) éri, és
– a hőcsóvában fellépő hőhatást, amely egyrészt az üledék- és a bevonatlakó makroszkópikus gerinctelen állatokat (férgek, csigák, kagylók, vízi rovarlárvák), másrészt pedig a melegvízhez hozzákeveredő, passzívan sodródó (plankton), illetve aktívan úszó (halak) élőlényeket befolyásolja.”

Tetemek a Duna-parton az erőmű alatt

A vizsgálatok szerint a Paksi Atomerőmű által kibocsátott melegvíz hatása a halállományra nem, de a makroszkópikus gerinctelenekre nézve jelentős, az eredeti fauna regenerálódása csak a vízhőmérséklet csökkenésével kezdődik meg (nagyjából a melegvíz bevezetése alatt 500 m-re található nagysarkantyú környezetében).

Ökológiai szempontból a legnagyobb veszélyt azonban az jelentheti, ha „a melegvízi körülmények között az újonnan betelepült vagy behurcolt fajok rohamosan szaporodni kezdenek és gyors terjedésükkel, a hasonló ökológiai igényű őshonos fajokat kiszorítják” – olvasható a dokumentumban.

„2002. júniusában tapasztalták először azt, hogy a melegvíz csatorna torkolati szelvénye alatt a kis sarkantyú térségéig sok elpusztult csiga és kagyló héja található, az iszap is jellegzetesen büdös szagú. Ennek valószínű oka a 30°C-ra felmelegedett hűtővíz lehet. A szeptemberi mintavételkor ez az állapot már nem fordult elő. A jelenség felhívja a figyelmet arra, hogy a 30°C körüli, vagy azt meghaladó vízhőmérséklet a folyó rövid szakaszán a makroszkópos gerinctelen fauna faji összetételében kismértékű változást okozhat.”

Az összegzés szerint az atomerőmű kibocsátott hűtővize „csak korlátozott szakaszon változtatja meg a vízi makroszkópikus gerinctelen társulások összetételét, a csóvaszerűen levonuló felmelegedett hűtővíz csupán lokális hatást fejt ki a helytülő vízi élőlény-együttes tagjaira. (…)

A 30°C-os vagy annál nagyobb vízhőmérséklet a melegvíz torkolata alatti szelvényben azonban káros hatású is lehet,

ami azonban a gyors elkeveredés miatt csak lokális jellegű, de felhívja a figyelmet a hőmérsékleti határérték betartásának szükségességére” – írják a szakértők.

Káros és számottevő változás akkor következhet(ne) be, ha tartósan kisvízi állapotok alakulnak ki (például tartós aszály hatására), és azok meleg vízhőmérsékletekkel párosulnak. Ebben az esetben „lokális vízvirágzáshoz vezető jelenségek következhetnek be a fitoplankton társulásokban”, amelynek következménye a rendkívül magas algaszámok megjelenése, ami halpusztuláshoz vezet(het). „30°C-nál magasabb vízhőmérsékleten a planktonikus állatok pusztulása is egyértelműen kimutatható” – hangsúlyozza a tanulmány.

Reális kockázat az aszály

Mindez annak fényében különösen fontos, hogy az aszály és a folyók túlmelegedése az erőművek környezetében idén nyáron Európa számos országában problémát okoz. Franciaországban több atomerőmű esetében is jelentős teljesítménycsökkentést kellett elrendelni július-augusztus folyamán, mert a környező folyók hőmérséklete meghaladta az ott megengedett 26, 28 vagy 30 Celsius fokot.

Az aszály hazánkban idén tavak és patakok kiszáradását, a nagyobb folyóknál alacsony vízállást, a mezőgazdaságban pedig országos szinten eddig mintegy 1200 milliárd forint termelési értékkiesést okozott.

Afrikai cirok válthatja a kukoricát a kiszáradó Alföldön, százmilliárdos aszálykár a mezőgazdaságban | atlatszo.hu

Százmilliárdos károk a szárazság miatt a mezőgazdaságban – az Átlátszónak nyilatkozó gazdálkodó szerint az öntözés bürokratikus akadályok miatt sem fejlődik, de valójában értelme sem lenne. Csongrád-Csanád megyében úgy számolnak, a kukoricát az afrikai cirok válthatja, miközben úgy védik a talajt, hogy azt nem szántják. A vízügy alig növekvő öntözővíz mennyiségről számolt be. Az öntözés fejlesztésére szánt 50 milliárd forint 2016 óta nem fogyott el, miközben csak a Lázár János vezette Ménesbirtok 23 milliárdot költhet öntözésfejlesztésre.

Fülöp Orsolya – Katus Eszter

Nyitókép: Méréseink szerint meghaladta a kritikus 30 fokot a Duna vízhőmérséklete a kijelölt szelvényben 2022. augusztus 5-én. Fotók és videó: Balogh Dénes / Átlátszó