Bezárás
Baloldali értékek

Adónyomozók újranyitották, de az ügyészség furcsán megszüntette a Hajdú-Bét-ügyet, Bajnai is tanúskodott

Bennfentes információk alapján tavaly újranyitották a Hajdú-Bét Zrt. csődtörténetének nyomozati aktáit: alaposnak látszott a gyanú, hogy tizenkét évvel ezelőtt vagyonkimentés történt a cégből. A pénzügyőrök az egykori wallisos cégvezetők közül a privatizációs Fidesz-ikont, Gansperger Gyulát hallgatták ki gyanúsítottként, Nagy György, nemzeti gázbizniszfelelősnek gyanúsítotti idézést küldtek, Bajnai Gordon volt miniszterelnök pedig csak tanúskodott – derül ki az Átlátszó birtokába került nyomozati iratokból. Bár forrásaink szerint okuk lehetett úgy érezni, hogy nyomás nehezedik rájuk, a NAV adónyomozói mégsem voltak hajlandóak megszüntetni a büntetőügyet, ezt végül az ügyészség lépte meg.

2015. április 27-én délután fél kettőkor tapintható volt a feszültség a NAV Dél-Alföldi Regionális Bűnügyi Igazgatóságának kecskeméti kirendeltségén, de hiába tekintgettek a jelenlévők közül néhányan az órájukra, háromnegyed kettőkor megkezdődött Gansperger Gyulának, a Fidesz egykori főkönyvelőjének, az első Orbán-kormány Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. elnök-vezérigazgatójának a csődbűntett megalapozott gyanúja miatti gyanúsítotti kihallgatása, amelyet ügyész jelenlétében tartott egy pénzügyőr százados.

Az ötvenkét éves Ganspergert azzal gyanúsították meg, hogy a 2003-ban a Hajdú-Bét Zrt. igazgatósági tagjaként – amit a fő részvényes a Wallis-csoport alkalmazottjaként töltött be – akkori társával, Nagy Györggyel közösen megszegték az ésszerű gazdálkodás követelményeit és a hitelező banknak kedvezve valamivel több mint 2 milliárd 173 millió forinttal csökkentették a csőd szélére került Hajdú-Bét vagyonát.

Gansperger Gyula megpanaszolta a gyanúsítást. Védője, Bánáti János a kihallgatáson kifejtette: a gyanúsítás szándékos bűncselekményt jelent, vagyis azt kell feltételezni, hogy védencét már 2003-ban az a szándék vezérelte, hogy Raiffeisen Bank a reálisnál olcsóbban vehesse meg a Hajdú-Bét jelzáloggal terhelt ingatlanjait. Megjegyezte: tizenkét év kellett ahhoz, hogy a hatóságok arra a megállapításra jussanak, hogy ez a jogügylet megsértette az ésszerű gazdálkodást.

Bűnben fogant felszámolás

Kétségtelen, régóta csámcsognak a nyomozóhatóságok a Hajdú-Bét csődjén és felszámolásának a körülményein, de hiába kaparták meg a felszínt, az aktuálpolitikai játszmáknak kitett ügyészség miatt a lényeg a mélyben rejtve maradt, és a baromfifeldolgozó felszámolásával lassan feledésbe is megy.

Kapcsolódó anyagok

246 millió forint köztartozást hátrahagyva szűnt meg a Hajdú-Bét

Nagy György és Garancsi István is részesülnek az offshore gázbizniszből

Kis Oligarchatározó: Bajnai Gordon

Kezdődött azzal, hogy debreceni központú Hajdú-Bét 2003. december 17-én a Hajdú-Bihar Megyei Bíróságon megfellebbezte az ellene indított felszámolást, majd néhány nap múlva a cég székhelyét áthelyezték Bács-Kiskun megyébe, Kecskemétre. Ezzel a lépéssel az a cégbíróság vált illetékessé, amelynek vezetője, Varga Miklós ellen már egy évvel korábban megkezdődött a titkos nyomozás. A Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) által a Varga-ügyben nyílttá tett iratainak a bíró működését általánosságban érintő megállapításai szerint:

“…a hivatásával össze nem egyeztethető módon, megbízatása felhasználásával, jogosulatlan ellenszolgáltatásért érdekkörébe tartozó vállalkozásokat bíz meg gazdasági társaságok felszámolására. Nevezett a felszámoló kijelölésére szolgáló sorsolásos eljárás megkerülésével személyes ismeretségi körébe tartozó ügyvédeknek, vállalkozóknak adja a megbízást, akik a felszámolási eljárás lefolytatásával jelentős többlethaszonra tesznek szert.”

Bár a cégbíró ebbéli tevékenységét több kötetnyi lehallgatási jegyzőkönyv alapozta meg – amelynek felhasználhatóságát két bíróság is megerősítette – végül senki sem került a vádlottak padjára, mert Keresztes Imre, a Központi Nyomozó Főügyészség vezetője az eljárást megszüntette, annak ellenére, hogy Varga bíró a kihallgatásakor elismerte: kapott a felszámolóktól bizonyos dolgokat, de azok ellenértékét kifizette.

Keresztes álláspontja szerint az ügyben a lehallgatások felhasználhatósága aggályos, mert azt nem személyre, hanem a bíróság védelme érdekében kérte a titkosszolgálat. (Szerzőnk az Élet és Irodalomban több cikkben foglalkozott Varga cégbíró ügyeivel és a Hajdú-Bét-csőddel egyebek mellett itt és itt is.)

A Bács-Kiskun Megyei Főügyészség 2004. február 17-én törvényességi eljárást kezdeményezett a Hajdú-Bét székhelyáthelyezése miatt. Véleményük szerint a közgyűlési határozat nem volt törvényes. Varga cégbíró azonban nem indított törvényességi felügyeleti eljárást, hanem azt javasolta az ügyészségnek, indítsanak pert a változásbejegyzési végzés hatályon kívül helyezése érdekében.

A vádhatóság így is tett, kérte a határozatok hatályon kívül helyezését, mert a meghívók kiküldése, valamint a közgyűlés megtartása között nem tartották be a törvény által előírt nyolc napos határidőt, a részvényesek közül voltak alá nem írt átvételi igazolások, sőt, akadt olyan fax-visszaigazoló szelvény, amelyen a hívószám – a Telekom nyilvántartása szerint – nem is létezett. A két évig tartó pert jogerősen megnyerte a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség.

A Szegedi Ítélőtábla a Hajdú-Bét 2004. január 22-i közgyűlési határozatainak megsemmisítéséről szóló döntést helyben hagyta, de mivel a felszámolásról szóló döntés közben jogerős lett, lényegében ez csak egy formális aktus, erkölcsi győzelem volt.

A 2006. április 27-én aztán büntetőeljárás indult az egyik hitelező, a Solvent Rt. feljelentése alapján csődbűntett gyanúja miatt, amely 2007. június 8-án – bizonyítékok hiányában – megszüntettek.

Újabb lökést az ügynek Faragó Attilának, a Vasas Futball Klub Kft. ex-tulajdonosának, a Híd Akvizíciós Zrt. vezérigazgatójának múlt évi kihallgatása adott, aki ellen a Nemzeti Nyomozó Iroda Korrupció és Gazdasági Bűnözés Elleni Főosztályán folyt büntetőeljárás a csődbe jutott Soltvadkert és Vidéke Takarékszövetkezetben tartott egyik felszámolói számlának a hamis átutalási megbízásokkal történő megcsapolása miatt.

Libamájból is lehet farhát

Faragó a Hungária Közraktár Zrt. átvilágítása során találkozott a Hajdú-Bét Rt.-hez kapcsolódó ügyletekkel. 2014. március 18-i vallomásában elmondta: azon a hétvégén, amikor a Hajdú-Bét Zrt.-t Debrecenből Kecskemétre áthelyezték – Faragó szerint azért, mert itt jobbak voltak a bírói kapcsolataik és előre tudták ki lesz a felszámoló -, a cég milliárdos értékben mirelit húsárut tett közraktárra, mert az árukészletet így ki lehetett vonni a felszámolási vagyonból.

“Egész hétvégén mentek a nyomtatók, hogy le tudják gyártani a közraktári jegyeket” – mondta Faragó, aki szerint a húsáru közraktározása nem adott végleges megoldást, mert a közraktárjegyek érvényessége véges, ezért szükség volt a húsáru értékének a csökkentésére, amit úgy értek el, hogy az értékesebbeket (máj, comb, mell) farhátként tüntették fel, vagy lejárt szavatossági időt jelző címkét tettek rá, így az selejtezhetővé vált. Miután a hétvégi, sebes közraktározás lezajlott, a Hajdú-Bét soron kívül kérte önmaga ellen a felszámolást, ami Kecskeméten egy nap alatt jogerős lett.

A múlt évben újraindult nyomozásban ezekről a körülményekről is kihallgatták a Hajdú-Bét-tel kapcsolatos végzéseket meghozó nyugdíjas cégbírót. Varga Miklós azonban már nem emlékezett arra, hogy miként tudta 2004. január 29-én meghozni a felszámolásról szóló végzést úgy, hogy Debrecenből a cégiratok – a Bács-Kiskun Megyei Bíróság bélyegzője szerint – csak 2004. február 5-én érkeztek a megyeszékhelyre.

Az sem rémlett Vargának, hogy a reggel meghozott és – a fellebbezési jogról történő lemondás miatt – néhány órán belül jogerőssé vált végzésről miként értesült a Hajdú-Bét ügyvédje, valamint az általa kijelölt felszámoló, a Hunyadi Válságmenedzser és Felszámoló Zrt., mivel a döntésről szóló határozatot aznap személyesen átvették a kecskeméti bíróságon.

Gazdálkodás zuhanórepülésben

A milliárdos értékű fagyasztott áru közraktározása ugyanakkor csak hab volt a tortán, a nagyobb tétel a jelzáloggal terhelt ingatlanoknak a felszámolási vagyonból való kikerülése volt.

Mivel egy banknak az adós céggel kapcsolatos hitelezési okiratait, a jegyzőkönyveit addig meg kell tartania, ameddig annak a felszámolása be nem fejeződik, adott volt a hatóságok számára, hogy a Hajdú-Bét legnagyobb hitelezőjének, a Raiffeisen Banknak átnézzék az idevágó aktáját, valamint az akkori kulcsfigurákat kihallgassák.

Az egyik alapkérdés: a Hajdú-Bét-nél 2003 végén valóban fennállt-e a fizetésképtelenség, mert ha igen, akkor a társaságnak attól a pillanattól kezdve a beszállítók és az alkalmazottak érdekeit kellett volna minden intézkedésükkel szem előtt tartani, ellenkező esetben csődbűntettet valósítanak meg. A nyomozati iratokban szereplő pénzintézeti szakember vallomása szerint a Raiffeisen Bank havonta kért be adatokat a cégtől. A Hajdú-Bét gazdálkodását azonban 2003 őszén már a bank kockázatkezelő osztálya vizsgálta, ami azt jelenti, hogy a cégnek voltak törlesztési elmaradásai.

A Raiffeisen – a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság nem jogerős felszámolást elrendelő végzését (december 12.) követően – 2003. december 17-én mondta fel a hétmilliárd forint erejéig biztosított hitelkeret-szerződését a Hajdú-Bét-tel. Ám a vallomások szerint nem ez volt a döntő ok – hiszen felszámolást kezdeményezhetnek egy cég ellen, még ha fizetésképes is – hanem az, hogy az ország legnagyobb baromfi- és víziszárnyas feldolgozójának a pénzügyi és számviteli adatai már ősszel az egyértelmű fizetésképtelenséget tükrözték.

A bank követelése több volt, mint a vagyon, ezért nem finanszírozták tovább a céget. Ettől a pillanattól kezdődött meg a jelek szerint a versenyfutás a Raiffeisen Bank részéről, hogy a felszámolás jogerős megkezdése előtt mentsék, ami menthető.

Abban az időben ugyanis még nem volt olyan jogszabály, hogy a felszámolók minimum 50 százalékos áron értékesíthetnek egy vagyontárgyat. A bank ezért attól tartott, hogy a felszámolási eljárásban hiába előzi meg a jelzáloggal biztosított követelése más hitelezők követeléseit, olyan alacsony áron fogják értékesíteni a vagyonelemeket, hogy ő sem tud pénzéhez.

A Hajdú-Bét részéről Gansperger Gyula, a fő tulajdonos Wallis részéről pedig Bajnait követően Hajdú Mónika jogász, Bajnai élettársa egyeztetett a hitelező bankkal a további teendőkről.

Menekülőút a Wallisnak

“A banknak az volt az érdeke, hogy még a felszámolás előtt a pénzéhez jusson. A Hajdú-Bét Zrt. ebben teljesen partner volt” – mondta a Raiffeisen egyik magas beosztású egykori vezetője a tanúkénti kihallgatásakor.

A pénzintézetesek visszaemlékezései szerint non-stop rohammunka zajlott 2003 karácsonyát megelőző napokban a bankban, ahol a Hajdú-Bét ingatlanait rendszerezték, annak érdekében, hogy a számos vagyonelemre kiterjedő keretjelzálogot egyediesítsék, vagyis az egyes konkrét vagyontárgyakra alkalmazzák.

A jelzáloggal terhelt 22 ingatlanra a banknak egy korábbi szerződés alapján vételi joga volt, amely rögzítette az opciós vételár meghatározásának a szabályait is. A szerződés szerint az opciós vételár meghatározását két értékbecslő végezte, a szerződés szerint egyiket a Hajdú-Bét, a másikat a Raiffeisen Bank bízta meg, de végül nem így történt, mert a baromfi-feldolgozó helyett a későbbi vevő, a Békésfact Kft. adott értékelési megbízást, ám ez tíz éve még nem tűnt fel a nyomozóknak.

Az ingatlanszakértők által meghozott és a felek által elfogadott forgalmi érték az ingatlanokra tehermentesség esetén 4 milliárd 874 millió 158 ezer 750 forint volt. Ezzel szemben a szakértői vélemény számos értékcsökkentő tényezőt alkalmazott, így az úgynevezett likvidációs árként megállapított opciós vételi összeg mindössze 2 milliárd 701 millió 103 ezer 471 forint lett. A Hajdú-Bét hitelezői bíróságon támadták meg a szerződést, ahol is

a Szegedi Ítélőtábla (a Legfelsőbb Bíróság által is helybenhagyottan) azt állapította meg, hogy az értékcsökkentő tényezőket az értékbecslők eltúlozták: az általuk alkalmazott 43% helyett csak 30%-os értékcsökkenés volt megállapítható, így a Raiffeisennek további 600 millió forintot kellett fizetnie az ingatlanokért.

Ez az összeg a Hajdú-Bét felszámolási vagyonát növelte, vagyis abból a cég hitelezőit kellett kielégíteni. A helyzet faramucisága, hogy ehhez az összeghez a Raiffeisen jutott hozzá a Hajdú-Bét hitelezőként, mivel a követelése jelzáloggal biztosított volt, így előbb állt a sorban, mint a cég hoppon maradt beszállítói.

De miért ezt az utat választották, miért nem érvényesítette a bank a Wallis felé a készfizető kezességvállalást? – merül fel az alapvető kérdés a laikusban. Ezt a pénzügyőrök is feszegették, de érdemleges választ nem sikerült kicsikarniuk a tanúkból, mivel a legmagasabb szintű tárgyalások a lehető legszűkebb körben zajlottak. Konkrétumok nélkül annyi azonban elhangzik az egyik bankos tanú részéről:

“A Hajdú-Bét-nek a Raiffeisennel való gördülékeny együttműködésének az volt az ára, hogy a Wallist nem húzza magával.”

Békés áfázgatás a strómannal

Minden sínen volt, még nem került jogerősen felszámolás alá a Hajdú-Bét, már csak egy cég kellett, ami az opciós jog alapján megveszi a jelzáloggal terhelt ingatlanokat – ebben adóoptimalizálási megfontolások is vezethették a Raiffeisent, mivel ha közvetlenül veszi meg az ingatlanokat, az azok után fizetendő áfát péntintézetként nem helyezhette volna levonásba.

A kihallgatott banki szakemberek elmondták, a vezérigazgató, Felcsuti Péter — a későbbi Bajnai-párt elődszervezete, a Haza és Haladás Egyesület egyik alapítója, aki utóbb otthagyta Bajnaiék pártját — a szőnyeg szélére állította őket, hogy oldják meg a problémát, mert többet nem bukhatnak az ügyön. Kellett sebtében egy cég, amely bevállalja, illetve alkalmas az ingatlanvásárlásra, valamint annak továbbértékesítésére.

Így jött a képbe a Békésfact Kft. A cég ügyvezetője egy Romániából áttelepült hölgy volt, aki munkát keresett akkoriban Magyarországon. Szerencséjére nővérének a gimnáziumi osztálytársa a hazai felszámológuru, a Kossuth Holding Vagyonkezelő Zrt.-t egykoron tulajdonosként vezénylő Magyari József, a második Orbán-kormány idején a Vértesi Erőmű Zrt. vezérigazgatója, a harmadik Orbán-kormány szingapúri nagykövete.

A Békésfact Kft. ügyvezetőjének vallomása szerint Magyari ajánlotta fel neki a tisztséget, munkája abból állt, hogy két-három hetente meg kellett néznie a cég postafiókját.

A hölgy a Wallis, valamint a Hajdú-Bét vezetőinek még a nevét sem hallotta, amikor a kihallgatásán felsorolták neki az ügylet mögött vezénylő nagyfiúkat. Amikor a nyomozók elé tárták a 2003. december 15-én kelt ingatlanszakértői megbízást, amelyet a Békésfact Kft. részéről aláírt, illetve a 2003. december 23-án a Raiffeisen és a Békésfact Kft. között létrejött jelzálogszerződést, a postafiókot ürítgető ügyvezető elismerte, hogy az aláírások a sajátjai.

A szerződések keletkezésének a körülményeiről azonban semmit sem tudott, arra emlékezett csak, hogy egy bank előterében kellett aláírnia néhány papírt „a Józsi” kérésére. Hozzátette: “én csak egy bábu voltam, sok iratot aláírtam úgy, hogy semmit sem tudtam róluk. Én nem voltam soha abban a hiszemben, hogy bűncselekményt követek el. Én úgy gondoltam, az ügyvezetői tisztség elvállalásakor és az aláírásokkor, hogy ez nem egy fajsúlyos dolog. (…) Engem senki, semmiről nem tájékoztatott.”

A Békésfact Kft. csaknem tíz éve felszámolás alatt áll, egykori ügyvezetője az Opten céginformációs szolgáltató adatai szerint további két felszámolás alatt álló vállalkozásban volt még vezető tisztségviselő.

NAV-fityisz az ügyészségnek

A széleskörű adatgyűjtéssel megindult büntetőeljárás beindulását követően Bajnai Gordon a múlt évben lelépett a politika porondjáról. A döntést akkor nyilvánosan egy külföldi állásajánlattal indokolta, de sokakat meglepett, hogy épp a helyhatósági választások kampányának kezdetén hagyta cserben pártját. Talán úgy értékelhette, többet árt, ha marad. Ha így történt sem biztos, hogy rosszul érezte: gyanúsított (ő legalábbis) nem lett ugyan, de a politikai marketing szintjén a „libaügy” csúnyán ráégett: már miniszterelnöksége idején megkezdődtek, 2012-es politikai visszatérésétől fogva pedig szinte egymást érték a libázó tüntetések.

Bajnait az idén kihallgatták tanúként, de szerepe büntetőjogilag nem volt értékelhető, mert a döntő aláírásokat Nagy György, a Hajdú-Bét akkori igazgatósági elnöke, valamint Gansperger Gyula igazgatósági tag hozták. Ők tárgyaltak, illetve nyilatkoztak fizetésképtelenséget a Raiffeisen felé, ők vették tudomásul, hogy a módosított opciós szerződés alapján a Békésfact Kft. megveheti az összes jelzáloggal terhelt cégingatlant, amit a stróman cég az áfa-optimalizálás miatt még alacsonyabb áron értékesített tovább a banknak.

Mivel megítélésük szerint az egész ügylet előre megtervezett volt, az adónyomozók úgy értékelték, hogy Gansperger és Nagy csődbűntettel gyanúsítható.

A felszámoló cég irányított kijelölésére ugyanakkor nem volt teljes körű bizonyíték a Varga bíró lehallgatási jegyzőkönyveinek fel nem használhatósága miatt. Az, hogy a felszámoló — akinek alapvető érdeke lett volna — nem támadta meg az értékaránytalan opciós szerződést, még nem elegendő muníció az irányított felszámolás alapos gyanújához.

A nyomozást szorosan felügyelő ügyészség felterjesztette a Legfőbb Ügyészségre a gyanúsításra szánt személyek neveit, amiket az ottani illetékesek jóváhagytak. Magyari Józsefet nem sikerült a megadott címről beidézni, Ganspergert meggyanúsították, Nagy Györgynek pedig kipostázták a gyanúsítotti idézést. Mindez nem kis merészség lehetett a pénzügyőröktől és a kis ügyészektől, tekintve Gansperger és az egyébként a Hajdú-Bétet is hitelező OTP első emberéhez, Csányi Sándorhoz is szorosan köthető Nagy befolyásos kapcsolatrendszerét.

A Bács-Kiskun Megyei főügyész 2015. május 12-én helyt adott Gansperger panaszának, és megállapította, hogy „nem gyanúsítottja a nyomozásnak”. Nagy Györgynek pedig — mivel együtt írtak alá Ganspergerrel és ezért a (az ő esetében tervezett) gyanúsításuk szóról szóra megegyezik — ennek értelmében már be sem kellett fáradni a kihallgatásra.

Gyanúsítotti kihallgatás anonimizált jegyzőkönyve letölthető itt. (PDF)

A gyanúsítással szembeni panaszt elbíráló határozat anonimizálva letölthető itt. (PDF)

Bajnai Gordon tanúkénti meghallgatásának jegyzőkönyve anonimizálva letölthető itt. (PDF)

Tanúvallomás jegyzőkönyve anonimizálva letölthető itt. (PDF)

Varga Miklós tanúkénti meghallgatásának jegyzőkönyve anoniizálva letölthető itt. (PDF)

A Szegedi Ítélőtáblának az opciós jog gyakorlásáról szóló ítélete letölthető itt. (PDF)

A Legfelsőbb Bíróságnak az ítélőtáblai döntést helybenhagyó ítélete letölthető itt. (PDF)

A kérdés ezt követően csak az volt, hogy miként zárják le a terhelő bizonyítékokban éppenséggel nem szűkölködő büntetőügyet. Az ügyészség utasította a NAV Dél-Alföldi Regionális Bűnügyi Igazgatóságát, hogy varrja el a szálakat, de az adónyomozók — ha nem is példátlan, de semmiképp sem szokványos módon — ennek nem tettek eleget, hanem viszontválaszukban hosszasan fejtegették, hogy mitől egyértelmű büntetőügy ez.

Hogy ebben a szokatlan karakánságban mennyire játszott szerepet az Fidesz felső vezetését érintő oligarcha-háború, nem tudni. A NAV-ot ekkoriban még épp Vida Ildikó, az Orbán Viktorral már összekülönbözött, kegyvesztett valahai főoligarcha, Simicska Lajos bizalmasa vezette.

Gansperger és Simicska az ősidőkben, a kilencvenes évek elején együtt ügyködtek a Fidesz gazdasági hátországának a megteremtésén. Simicska köreiben járatosak azt magyarázták ugyanakkor most az Átlátszónak, hogy Ganspergerben már az első Orbán-kormány idején megingott a bizalom, éppen azért, mert úgymond átmaszekolt a politikai lövészárkon. Bajnai még 2006-ban a 168 Órának adott interjújában azzal indokolta a volt fideszes főkönyvelő leigazolását a Wallishoz, hogy Gansperger „remek munkaerő”, ő pedig nem politikai szempontok szerint választ kollégákat.

Gyűlnek a panaszok: egy menet még hátra van

Abszurd módon, a gyanúsításokat korábban helyben hagyó Kecskeméti Járási Ügyészségre hárult a Hajdú-Bét-nyomozás megszüntetésének feladata. A határozatuk indoklása szerint a közraktárjegyeken feltüntetett húsárú leértékelése ennyi idő távlatában már nem igazolható pontosan. Az pedig, hogy a Hajdú-Bét vezető képviselői a fizetésképtelen helyzetben nem vitatták az ingatlanok értékét, és azok értékesítéséről szóló okiratot aláírták, önmagában nem utal az ésszerűtlen gazdálkodásra, hiszen már korábban, az opciós megállapodásban rögzítették az árképzés metódusát.

Az egyik érintett hitelező bűnpártolásért, valamint hivatali visszaélésért feljelentette a kecskeméti vezető ügyészt, Német Zsoltot, mondván: a Legfelsőbb Bíróság 2009-ben megállapította az eladott ingatlanok alulértékelését és — a Békésfact felszámolása miatt — a Raiffeisen Bankot 600 millió forint kompenzációra kötelezte.

Gyűlnek a panaszok a nyomozás megszüntetése ellen is, hiszen a vastag aktában van számos terhelő bizonyíték Gansperger és Nagy kimentése indoklásának az ellentettjére, miközben a felszámoló tizenegy év után — 246 millió forint köztartozást maga után hagyva — befejezte a Hajdú-Bét felszámolását, a bíróság pedig törölte is a céget. Így nyomozás esetleges újra elrendelése a panaszok nyomán már nem kavarhatja fel a vállalat történetének a befolyásos pénzemberek által vezényelt utolsó fejezetét.

A legnagyobb blamázst persze az ügyészség követte el, hiszen már a gyanúsítások terv szintjén való rögzítésekor, elegánsan megszüntethette volna a büntetőeljárást. Ezzel a kifelé erőszakos kapkodásnak tűnő huszárvágással azonban a Polt Péter vezette ügyészség rossz színben tünteti fel az egész szervezetet, és a hivatásukba vetett hitet ingatta meg az erre még fogékony ügyészeiben.

Rajnai Attila

Közreműködött Rádi Antónia

Fizess elő az Átlátszóra, hogy még sok ilyen cikket írhassunk!

Havonta csak egy ezres: már csak 945 új előfizetőre van szükségünk
ahhoz, hogy az alapműködésünk közösségi finanszírozású legyen. Tudnivalók itt.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom