Elkészült a KEHI norvégjelentése, jöhetnek a koncepciós perek

tanu

Nyilvános lett a KEHI jelentése a norvég civil alap kapcsán lefolytatott vizsgálat eredményeiről. A jelentés jórészt az Ökotárs és konzorciumi partnereinek magatartását vizsgálja vagy tíz évre visszamenőleg, valamint a norvég állam részéről eljáró szereplők döntéseit. Mivel kordokumentumról van szó, érdemes mindenkinek legalább a vezetői összefoglalót elolvasni, majd egy pillanatra felidézni, hogy mit állapított meg a KEHI a trafik-, a föld- és a kaszinópályázatok után, milyen vizsgálatokat folytatott a Közgép nyertes közbeszerzései kapcsán, és pár idézetet elővenni Bacsó Péter A tanú c filmjéből. Nehéz választani, de talán ez a nyerő mondat:”Mutasson nekem egyetlen embert ebben a tetves országban, akire ha kell, 5 perc alatt nem bizonyítom rá, hogy bűnös! Magára is, magamra is, mindenkire!

A KEHI jelentés egyetlen szót nem tartalmaz arról, hogy milyen hatáskör alapján folytatott vizsgálatot a magyar kormányzati olyan pénzek felhasználása kapcsán, amelyek nem magyar költségvetési pénzek (a jelentés is elismeri, hogy a magyar költségvetésnek soha nem volt része a vizsgált összeg, ld.: 20. o.), és amelyek KEHI általi vizsgálatát nemzetközi szerződések tiltják meg. Így tekintsük semmisnek a jelentést, és ebben a szellemben olvasgassuk.

A jelentés elkészítése során is jogsértést követett el a KEHI. A vizsgált szervezetek által közétett „Üzenet” szerint sem a jelentés tervezetét, sem a jelentést nem küldték meg nekik. A KEHI ellenőrzési eljárását szabályozó 355/2011. (XII. 30.) Kormányrendelet szerint a tervezetet is meg kell küldeni, amit ugyan mellőzni lehet, de az elkészült jelentés megküldését már nem. A jelentés tehát úgy közöl tényként nyilvánosan nem ellenőrizhető és jogszabályi hivatkozásokkal a legtöbb esetben alá nem támasztott jogsértéseket, hogy azokra az érintetteknek lehetőségük sem volt válaszolni, az őket ért vádakról pedig a sajtóból értesültek.

Kockázatelemzés volt a kiválasztás módszertana – szól a bevezető. A 288 millió eurós támogatási keretösszegből, ami nagyságrendileg 86 milliárd forint, a vizsgálat a Civil Támogatási Alap 20.7 millió eurós, mintegy hat milliárd forintos tétel elköltését vizsgálja. Ezek szerint a fennmaradó 80 milliárd forint kapcsán a kockázatelemzés semmilyen kockázatot nem tárt fel. Amit nem a civilek kezelnek, azt biztos nem lopták el, hiszen köztudott, hogy Magyarországon ha valaki lop, az csakis civil lehet. A NAV elnökét tuti tévedésből vagy civil ármány hatására tiltották ki az USÁ-ból korrupció miatt, a politikusok pedig a korrupció szó jelentését sem ismerik – tudatlanok esetében nyilván semmi kockázat nincs.

Független ember vagy?

Ha lesz 4 ezer független támogatója az Átlátszónak, akkor nincs az a lázárjános, aki el tudna minket hallgattatni. Legyél egy a 4 ezerből, és változtasd meg Magyarországot! Tudnivalók itt!

Az Ökotárs norvégok általi kiválasztása kapcsán az állami szervezet megkerülését rója fel a jelentés. Arról azonban megfeledkezik, hogy a vizsgált alap esetében az FMO kizárólagos joga volt a végrehajtás, így az Ökotárs kiválasztása is, a megkötött nemzetközi szerződés alapján kiadott szabályzat 5.13.2 pontjának megfelelően. „When the FMO acts as a Programme Operator, the implementation of the programme shall normally be performed by a fund operator, appointed and contracted by the FMO.” Az külön kérdés, hogy a KEHI vizsgálat körébe mi okból esik egyáltalán az a kérdés, hogy a norvégok hogyan választanak ki egy közreműködő szervezetet olyan pénz elosztásában, amelyet a norvégok adnak. A KEHI jelentés azt sugallja, hogy a norvégok csaltak akkor, amikor a saját pénzüket költötték el. Bravo.

A jelentés továbbra is ragaszkodik ahhoz az állításhoz, a norvég fél is kifogásolta az Ökotárs működését. Az a baj, hogy a norvég fél – éppen az atlatszo.hu-n közzétett levél tanúsága szerint – a KEHI eljárását kifogásolja, és őt szólította fel többször a hatáskör hiányában folytatott ellenőrzés azonnali befejezésére.

A vizsgálati jelentés többször említi azt is, hogy a Norvég Civil Alapból olyan szervezeteket részesítettek támogatásban, amelyek vezetői valamelyik politikai párthoz köthetők. Ezt az állítást azzal igazolja, hogy a támogatott szervezetek vezetői közül volt, aki országgyűlési képviselő lett, más pedig önkormányzatban nyert el képviselői tisztséget. Az nem világos, hogy ennek mi köze a támogatási döntés jogszerűségéhez, és az sem, hogy a támogatott szervezet vezetője politikai preferenciájának mi köze van ahhoz, hogy a támogatás alapján megvalósított projekt politikai vagy szakmai projekt volt-e, és szabályszerű volt-e a végrehajtása vagy sem. Azt sem tudjuk, hogy mostantól a KEHI fogja-e vizsgálni, hogy a közpénzek felhasználóinak milyen a politikai preferenciája. A jelentés nem segít ezen kérdések feloldásában.

Felrója azt is a jelentés, hogy „A támogatások felhasználása során jellemző volt, hogy a kedvezményezettek olyan gazdasági társaságokkal kötöttek szerződést, amelyek képviselője a kedvezményezett szervezet tisztségviselője. Az is előfordult, hogy a kedvezményezettek a projekt keretében közvetlenül a saját alkalmazottjukkal vagy tisztségviselőjükkel kötöttek szerződést”. Lefordítva: egy civil szervezet elnyert egy támogatást egy projektre, és a projektet a civil szervezet tagjai vagy munkatársai valósították meg, az ennek során elvégzett munkáért pedig megkapták a megítélt támogatást. Ez éppen akkor bűn, mint amekkora bűn a köztisztviselőknek adott fizetés azért, mert elvégzik egy minisztérium munkáját.

Az egyik legszebb rész talán az, ahol kritikaként fogalmazza meg a jelentés, hogy egy program során férfi térdzoknit, befőzőgumit és garnélarákot számoltak el, amit a KEHI szerint nem lehetett volna, ezért ez költségvetési csalásnak minősül. Bezzeg azt, hogy a parlagfű elleni küzdelemre felajánlott 1.1 milliárd forintot kitevő adó 1%-ból kirúgott kormánytisztviselők bérét finanszírozták meg terepjárót vettek a Vidékfejlesztési Minisztériumban, azt nem vizsgálta a KEHI.

A szabálytalanságok hosszú sorát olvashatjuk még a jelentésben, minden pontot nem elemeznénk végig. Az is megeshet, hogy van köztük megalapozott kritika is. Hogy ehhez mi köze a magyar államnak, ha a norvég fél – vagyis a pénz tulajdonosa – nem kifogásolja a pályázatok elbírálását, végrehajtását és elszámolását, az továbbra is rejtély. Ugyanis nehéz úgy szabálytalanul kezelni pénzt, ha annak adományozója szerint a pénzkezelés szabályos volt, és különösen nehéz gazdálkodási kötelezettségre vonatkozó megalapozott kritikának tartani egy olyan jelentést, amely nem jelöli meg, hogy milyen szabályban foglalt mely kötelezettség megszegését kéri számon a vizsgálat alá vont szervezeteken.

Az is rejtély, hogy ha a vizsgálat alá vont szervezetek nem működtek együtt a KEHI-vel, akkor mi alapján lehet megfogalmazni annak a gyanúját, hogy valaki szándékosan sértette meg valamely kötelezettségét és ezzel szándékosan okozott kárt a vagyon tulajdonosának – ugyanis mindez feltétele annak, hogy valaki hűtlen kezelést vagy költségvetési csalást kövessen el. A végső szót természetesen majd a büntetőbíróságok mondják az ügyben, mert a KEHI számtalan feljelentést tett a jelentés alapján. A bíróságon majd kicsit több kell ahhoz, hogy ne legyen ebből a kutyakomédiából közröhej a tárgyalóteremben.

Az atlatszo.hu annyiban érintett a norvég pénzek felhasználása kapcsán, hogy  (már a projekt címéből is láthatóan) együttműködött az Asimov Alapítvánnyal a Norvég Civil Támogatási Alap NCTA-2013-4155-M1 jelzésű, “Az atlatszo.hu közpénzügyi watchdog módszertanának továbbfejlesztése és továbbadása civil szervezetek, közéleti blogok és aktivista hálózatok részére” című projekt előkészítésében és folyamatos kapcsolatban segítette a projekt megvalósítását. Vélhetőleg erre az együttműködésre vonatkozik a jelentés következő kritikája:

Két esetben megállapítást nyert, hogy az „Ökotárs Alapítvány vezette konzorcium olyan pályázatot részesített támogatásban, amelynek alapján az ellátandó feladatok valójában egy másik szervezet tevékenységi körébe tartoztak, azonban a pályázati kiírás feltételei szerint az utóbbi szervezet nem részesülhetett volna támogatásban. Mivel a projektek nagy részét a támogatásra nem jogosult szervezetek valósították meg, a körülmények arra utalnak, hogy a kedvezményezettek, illetve a velük szerződéses viszonyban álló szervezetek eljárása a pályázati feltételek megkerülésére irányult.”

A projekt végrehajtása céljából kötött együttműködési megállapodás az Asimov Alapítvány honlapján bárki számára elérhető, csakúgy, mint a projekt elszámolásai és az annak keretében elszámolt költségek bizonylatai. Ezekből egyértelműen megállapítható, hogy az atlatszo.hu kiadója, az atlatszo.hu Közhasznú Nonprofit Kft., illetve annak vezető tisztségviselője a projektből semmilyen támogatásban vagy díjazásban nem részesült. Van itt némi következetlenség: a fentebb említettek szerint az volt a baja a KEHI-nek, hogy a támogatott szervezetek munkatársai valósították meg a projektet. Itt meg az a baj, hogy mások.

Az pedig, hogy egy alapítvány valamely más közhasznú szervezet tevékenységét támogatja, a magyar civilszféra egyik évtizedek óta bevett támogatási formája, a nagyobb, az Asimovhoz hasonlóan 5 millió forint feletti egyszázalékos felajánlást gyűjtött alapítványok között is több tucatnak kifejezetten ez a rendeltetése. Azt csiripelték a verebek, hogy a KEHI egy újságíróknak tartott háttérbeszélgetésen strómannak nevezte az Asimov Alapítványt. Emlékeztetnénk a tisztelt Hivatal képviselőit, hogy a stróman attól stróman, hogy nem tudni, kinek a nevében jár el. A nyilvános stróman tehát nem stróman.

Érezzük persze, hogy amikor a semmit kell eladni, akkor a bombasztikus megfogalmazás sokat segíthet, de ennek annál is kevesebb a valóságtartalma, mintha valaki a KEHI-seket nevezné politikai segédcsapatnak csak azért, mert kormányutasításra ellenőriznek.

Korábbi cikkeink a norvégbűnözésről

Nemzetközi szerződések zárják ki a KEHI vizsgálatát a Norvég Civil Alap ellen

Nem veszett ügy a forrásvédelem: jogi tanácsok norvégbűnözőknek

Mong Attila: A Fidesz-fasizmus és gyors hazaárulás Strasbourgban

Amikor az adatokért jönnek: túlélési tippek norvégbűnözőknek

A Piszkos Tizenháromra vadászott a rendőrség az Ökotársnál és a Demnetnél

A MIÉP tagja és képviselőjelöltje volt a KEHI norvégügyi főnyomozója

Itt az Átlátszó–KEHI-episztola: adnak, kapunk

Gyakran Ismételt Kérdések a KEHI norvégalapozásáról

Mennyiért vegzálja a KEHI a norvég pénzt felhasználó civileket?

Itt az Ernst & Young jelentése a Norvég Civil Alap átvilágításáról

Az Asimov Alapítvány és az atlatszo.hu nem működik együtt a KEHI-vel

Nem kell Norvégia pénze, ha nem Lázár János oszthatja

Hogyan lettünk jugoszláv békaemberek, és mi köze van ehhez Putyinnak