Bezárás
Cikkek

Nem veszett ügy a forrásvédelem: jogi tanácsok norvégbűnözőknek

Egy újságíró, különösen, ha oknyomozó, egyes információkat olyanoktól szerez, akik nem szeretnék, ha kiderülne a kilétük. Ők többnyire bennfentes források, vagy a nyilvánosságot nem vállaló civilek. Az általuk szolgáltatott információ viszont kincset ér: ha ők nincsenek, talán sosem értesülünk egy-egy hírről, és jó pár botrány kirobbanása is elmaradt volna. Az újságíró ezért természetesen titokban tartja, honnan származik az információja. Ha tudja. Hasonló a helyzet a jogvédő civil szervezeteknél.

Emlékezetes, hogy az Átlátszó már az indulásakor rögtön belefutott egy forrásvédelmi ügybe: 2011-ben az egyik alapítót a rendőrség kötelezte forrása felfedésére, illetve lefoglaltak tőle egy adatkordozót. Az ügyben végül alkotmányjogi panasz nyomán az Alkotmánybíróság kimondta, hogy „az újságírói források védelmének esetében a védelem tárgya az információt átadó személy és az újságíró közötti bizalmi viszony, és nem az információ zártan kezelése”. Így aztán 2012 májusában az Országgyűlés módosította is a médiaalkotmányt, meglepetésünkre részben az általunk kidolgozott törvényjavaslatot elfogadva.

A hatályos szabály

A jogszabály most úgy fogalmaz, hogy az újságíró törvényben meghatározottak szerint jogosult a számára információt átadó személy kilétét a bírósági és hatósági eljárások során titokban tartani, továbbá bármely, az információforrás azonosítására esetlegesen alkalmas dokumentum, irat, tárgy vagy adathordozó átadását megtagadni.

Csak a bíróság, és az is csak négy együttes feltétel fennállása esetén kötelezhet az információforrás felfedésére és az információforrás azonosítására alkalmas dokumentum, irat, tárgy vagy adathordozó átadására, csak akkor, ha

(a) három évig terjedő vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény felderítése érdekében jár el

(b) az információt átadó személy kilétének ismerete nélkülözhetetlen,

(c) az ettől várható bizonyíték mással nem pótolható, továbbá

(d) a bűncselekmény felderítéséhez fűződő érdek – különösen a bűncselekmény tárgyi súlyára tekintettel – olyan kiemelkedő, amely az információforrás titokban maradásához fűződő érdeket egyértelműen meghaladja.

A Blikk újságírójának minapi esetében nem másról volt szó, mint hogy Oszter Sándor állítólagos részeg manőverezéséről melyik rendőr adott információt a Blikknek. Könnyen belátható, hogy itt szó sincsen a jogszabály szerinti kivételesen indokolt esetről – ezt a rendelkezést terrorcselekmények, emberölések, vagy más, kiemelkedő súlyú bűncselekmények felderítését megkönnyítendő találta ki a jogalkotó.

Ha a rendőrség indítványára a bíróság kötelezi az információforrás felfedésére az újságírót, az ellen fellebbezni lehet, aminek halasztó hatálya van, vagyis amíg a másodfokon eljáró bíróság nem dönt, az újságíró jogszerűen hallgathat. Még akkor sincs minden veszve, ha a másodfok is a rendőrségnek ad igazat, mert végső soron el lehet vinni az ügyet alkotmányjogi panasz formájában az Alkotmánybíróság elé.

Ha jön a rendőr

Ha tehát jön a rendőrség az újságíróhoz vagy a szerkesztőségbe, és vinné a mobilt vagy a laptopot, először is hivatkozzunk arra, hogy újságírók vagyunk, illetve hogy ez egy szerkesztőség. Mindenképpen ragaszkodjunk ahhoz is, hogy ezt a hivatkozásunkat a jegyzőkönyv tartalmazza. Nem árt, ha erről van valami hivatalos igazolás is a birtokunkban: egy sajtóigazolvány vagy munkaszerződés, illetve a szerkesztőség címét is tartalmazó NMHH határozat másolata; ez ugyan nem feltétele a mentesség érvényesítésének, de biztosan elgondolkodtatja az eljáró rendőrt.

A tanúvallomást mindaddig teljesen jogszerűen megtagadhatja az újságíró, amíg a rendőrség jogerős bírósági határozattal nem rendelkezik arról, hogy a tanúvallomást meg kell tenni. A lefoglalással szemben fizikai ellenállást nem szabad tanúsítani még akkor sem, ha azt jogszerűtlennek tartjuk, de nyolc napon belül panasszal lehet élni, ha az újságírói mentességre való hivatkozás ellenére bírósági végzés nélkül elviszik a laptopot vagy elveszik a mobilt.

Ha valaki nem újságíró

Az „Amikor az adatokért jönnek: túlélési tippek norvégbűnözőknek” c. írásunkban azt a lehetőséget taglaltuk, hogyan tarthatjuk titokban az adatainkat kriptográfiai megoldások bevetésével akkor is, ha az adathordozót fizikailag lefoglalják.

Ezzel kapcsolatban többen kérdeztétek, hogy milyen büntetéssel kell számolni, ha egyszerűen megtagadja valaki az együttműködést a hatósággal. Tehát amikor szó sincs azon törvényben biztosított mentességi okokról, mint például az újságírói forrásvédelem, hanem szimplán közlitek a hatósággal, hogy nem vagytok hajlandók velük együttműködni polgári engedetlenség okán, és nem adjátok át a kért jelszót.

Most leírjuk, mire lehet számítani, de hangsúlyozzuk: mindig érdemes egy kompetens ügyvéddel egyeztetni a konkrét eset konkrét körülményei fényében. Általános jogi recept nincs semmire, az adott eset összes körülménye bármikor bonyolult jogi kérdéseket vethet fel.

Korábbi cikkeink a témáról

Amikor az adatokért jönnek: túlélési tippek norvégbűnözőknek

Döntött az Alkotmánybíróság: atlatszo.hu – médiatörvény 1:0

Mint írtuk korábban is, a házkutatás során azon lefoglalni szándékozott iratok, dokumentumok, informatikai eszközök átadása tagadható meg, amelyen olyan adat található, amelyet tanúként sem lenne köteles az intézkedéssel felfedni. A kérdés jogos, mi van, ha valaki polgári engedetlenkedni szeretni, és nem érdekli, hogy mit mond a jog, mert az eljárást hatalommal való visszaélésnek tekinti? Ez bűncselekmény? És ha igen, mi járt érte? Pénzbüntetés, felfüggesztett vagy letöltendő börtön?

Rendőrtől csak rendbírságot kaphatsz

A válasz több részre osztható. Ha valaki a kért dolog átadására vagy az információs rendszerben tárolt adat hozzáférhetővé tételére vonatkozó felszólításnak önként nem tesz eleget, rendbírsággal sújtható. Ennek mértéke ezer forinttól kétszázezer forintig terjedhet, ismételt vagy súlyos esetben a felső határ félmillió forintig emelkedik, és nem fizetés esetén elzárásra is átváltoztatható. A rendbírságot az ügyész vagy a bíró szabja ki határozatban, amellyel szemben halasztó hatályú jogorvoslatnak van helye. Ha az arról szóló jogerős határozatban kiszabott rendbírságot valaki nem fizeti meg, azt elzárásra változtatják át, egy napi tétel ezer forinttól ötezer forintig terjedhet.

eclypt

Ennyi maradt az Átlátszónál 2011-ben lefoglalt adathordozóból

Más a helyzet akkor, ha valaki tanúzási mentességre hivatkozással tagadja meg a kért dolog átadását vagy az információs rendszerben tárolt adat felfedését. Ilyen esetben a megtagadás jogosságáról a nyomozó hatóság, az ügyész vagy a bíróság határoz, attól függően, hogy kinek az eljárása során hivatkozik mentességre az érintett.

Ha úgy dönt a hatóság, hogy tanúzási mentesség ok nem áll fenn, a hatóság megidézheti tanúként az érintettet, és kötelezheti arra, hogy tanúként fedje fel a titkosítást, adja meg a jelszót. Az ezen döntéssel szemben bejelentett jogorvoslat is halasztó hatályú.

Ha bírósági előtti vallomástétel során ezt követően sem fedi fel valaki a titkosítást a következményekre történő figyelmeztetés után sem, a tanúvallomás jogosulatlan megtagadásának vétségét követheti el, amiért elzárással büntetendő az illető. Annak legrövidebb tartama öt nap, leghosszabb tartama kilencven nap. Hangsúlyozzuk hogy ez a vétség csak a bíróság előtt vallomástétel jogosulatlan megtagadása esetén áll fenn, egyéb esetben csak az előbb említett rendbírság lehet a szankció.

Hamis tanúzás is lehet belőle 

Végül ha valaki az ügy lényeges körülményére valótlan vallomást teszt, vagy a valót elhallgatja bármelyik hatóság előtt, az hamis tanúzás bűntettét követi el, amiért egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés szabható ki alapesetben. Arra még nincs kialakult gyakorlat a magyar jogrendszerben, hogy a jelszó tudatos eltitkolása hamis tanúzásnak minősülhet-e, avagy sem, de deklarált megtagadás esetén szerintünk erről nem lehet szó.

Ha a jelszó felfedésére irányuló kérdésre következetesen azt válaszolod, rendőrnek, ügyésznek, bírónak egyaránt hogy “erre a kérdésre megtagadom a választ”, akkor mentesség híján is csak a tanúvallomás jogosulatlan megtagadásának vétségét követed el, amiért a rendőrtől és az ügyésztől elzárásra is átváltoztatható bírságot, a bírótól pedig legfeljebb 90 nap fogházat kaphatsz. Ha viszont mellébeszélsz vagy ködösíteni próbálsz, könnyen rád húzhatják a hamis tanúzás bűntettének tényállását, amit már egy-öt év börtönnel rendel büntetni a törvény.

Ezek tehát a várható következmények a renitenskedők számára. De még egyszer ismételjük: ha valaki ilyesmin törné a fejét, előbb hívjon egy ügyvédet.

Független ember vagy?

Ha lesz 4 ezer független támogatója az Átlátszónak, akkor nincs az a lázárjános, aki el tudna minket hallgattatni. Legyél egy a 4 ezerből, és változtasd meg Magyarországot! Tudnivalók itt!

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom