Bezárás
Adatigénylések

Mennyiért vegzálja a KEHI a norvég pénzt felhasználó civileket?

Olvasónk kíváncsi volt, hogy mennyibe kerül az adófizetőknek a KEHI vizsgálata, amelyet a szervezet a Norvég Civil Alapból támogatást kapó szervezetek ellen indított. A válasz nagyjából ez: amúgy sem mondanánk meg, de az átlátszósoknak még annyira sem.

Olvasónk, Magosányi Árpád a KEHI-hez fordult közérdekűadat-igénylésével, szavai szerint azért, hogy kiderüljön: „mennyi pénzt terveznek az adóforintjaimból a magyar demokrácia védelméért legtöbbet tévő szervezetek zaklatására költeni.” Kíváncsi volt, hogy jelenleg a KEHI hány munkatársa dolgozik az ellenőrzésen, és hogy terveznek-e további munkatársakat bevonni. Az is érdekelte, hogy a tervek szerint mennyi ideig fog tartani az ellenőrzés, hogy az ellenőrzésben dolgozó munkatársak után havonta átlagosan mennyi kiadása van a Hivatalnak, valamint hogy különített-e el a Hivatal pénzügyi keretet az ellenőrzés céljaira, és ha igen, akkor mekkora összegben.

A KEHI részletes válaszainak többsége korrekt, de információtartalma nincs. Arra a kérdésre például, hogy terveznek-e további munkatársakat bevonni az ellenőrzésbe, azt válaszolták, hogy „a vizsgálatokba beosztott munkatársak száma mindig a vizsgálat során felmerülő további feladatokhoz igazodik”, azaz ez attól függ, hogy mennyi lesz a munka – magunktól sose gondoltuk volna. Aztán azt, hogy az ellenőrzésen dolgozók után mennyi munkabért, járulékot kell fizetniük, szintén nem tudják megmondani, mert egy-egy munkatársuk egyszerre több feladatot is végez, nem lehet tehát meghatározni, hogy egységnyi munkabérből mennyi megy a Norvég Alap által támogatott civilekkel szembeni vizsgálatra – ebbe se könnyű belekötni. Azt az eldöntendő kérdést pedig, hogy különítettek-e el extra forrásokat az ellenőrzésre, egy tőmondatban válaszolták meg: „Nem.” – de ellentétes tartalmú bizonyíték hiányában természetesen nincs okunk kételkedni ennek valóságtartalmában.

Tart, ameddig tart

Arra a kérdésre, hogy meddig fog tartani az ellenőrzés, már jóval pikírtebb a válasz: legalább 3 hónapig, „azonban annak időtartamát jelenősen befolyásolja, hogy az ellenőrzött szervek együttműködnek-e, és a kért adatokat határidőben és teljes körűen a Hivatal rendelkezésére bocsátják-e”. Magyarán, ha az ellenőrzöttek nem adnak ki gyorsan minden olyan adatot, amire az állam kíváncsi (és amihez a civil szervezetek, így az átlátszó szerint sincs semmi köze), akkor hosszas vegzatúrára készülhetnek.

Ráadásul a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalról szóló kormányrendelet szerint előzetesen tájékoztatást kell adni a kormányzati ellenőrzés várható időtartamáról. A KEHI-nek az átlátszó számára küldött levele – amelyet nyilvánosságra is hoztunk, itt elolvasható – ugyanakkor említést sem tesz arról, hogy meddig fog tartani a terv szerint a vizsgálat.

„Mert részrehajlók természet szerint”

Az első kérdésre viszont, miszerint jelenleg a KEHI hány munkatársa dolgozik az ellenőrzésen, bicskanyitogató választ adtak – érdemes hosszabban is idézni:

„A megkeresésével érintett vizsgálat jelenleg is folyamatban van, és a Hivatal az egyes vizsgálatokban részt vevő munkatársak számát mindig az elvégzendő feladatok nagyságához és azok humánerőforrás-igényéhez igazítja, ezért a vizsgálatban részt vevők számának megismerése olyan további, az ellenőrzéssel kapcsolatos – többek között az ellenőrzött szervezetek számára vonatkozó – következtetések levonását tennék lehetővé, amelyek a vizsgálat sikeres lefolytatását veszélyeztetnék. Ráadásul – amint ezt az érintettek nyilvánosságra hozták – az Ön által a közérdekű adatigénylésének benyújtására használt honlap üzemeltetőjének több partnerszervezete is ellenőrzött szervezet, a honlap főszerkesztője és munkatársai pedig az egyik támogatott projekt megvalósításában személyesen is részt vesznek. Mindezekre tekintettel a kért adat megismerése a Hivatal mint közfeladatot ellátó szerv feladat- és hatáskörének illetéktelen külső befolyástól mentes ellátását veszélyeztetné, ezért az Info. tv. 27. § (6) bekezdésére figyelemmel nem adható meg.”

A válasz két okból sem igazolható.

1. „Az átlátszónak még kevésbé mondjuk meg!” – Érthetetlen, hogy miért elutasítási érv az, hogy olvasónk a Kimitud közérdekűadat-igénylő rendszerét használta. Ha megküldik a kért adatot, akkor az már nyilvánosságra is került, tehát hozzánk, vagy bármelyik más, KEHI által ellenőrzés alá vont szervezethez is eljuthat, így irreleváns, hogy annak kiadását a Kimittudon, emailben, postai levélben, vagy egyszerűen szóban, személyesen kezdeményezték-e.

2. „Ez döntés-előkészítő adat!” – Erről szól ugyanis az Infotv. 27. § (6) bekezdése, amire a KEHI hivatkozott. A döntés-előkészítő iratok nyilvánosságról szóló diskurzus hosszú múltra tekint vissza. Az Alkotmánybíróság már 1994-ben értelmezte, hogy mire valók ezek a dokumentumok: „garanciális intézménye a köztisztviselői munka színvonalának és hatékonyságának, hogy a köztisztviselők döntés-előkészítése szabadon, informálisan és a nyilvánosság nyomásától mentesen folyik. Ezért az aktanyilvánosság a közbülső munkaanyagokra nem, hanem csak a végeredményre vonatkozik” [34/1994. (VI. 24.) AB határozat]. A döntés-előkészítő anyagok tehát azért nem nyilvánosak teljes körűen, mert a jogalkotó azt szeretné, hogy a közigazgatás belső működésében, akkor, amikor a legkülönfélébb érvek és ellenérvek merülnek fel egy jövőbeli döntés mellett vagy ellenében, a véleményüket kifejtőket ne befolyásolja a nyilvánosság előtti magyarázkodás veszélye: a szakmai véleményért akkor kelljen csak felelősséget vállalni, ha az a kormány teljesítendő célkitűzésévé válik.

A KEHI a válaszában nem mondta meg, hogy miért indokolt az adat döntés-előkészítő voltára hivatkozással elutasítani az igényt: nem tudjuk, milyen döntést akarnak meghozni, amit arra az adatra alapoznak majd, hogy hányan vesznek részt a vizsgálatban. Márpedig az Alkotmánybíróság kimondta, hogy „amennyiben a közérdekű adat megismerése megakadályozható egy nyilvánosság-korlátozási okra való formális hivatkozással úgy, hogy a korlátozás tartalmi indokoltságának tényleges fennállása kétségtelen módon nem bizonyított, akkor ez a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jog alaptalan, s így szükségtelen korlátozásának minősül”. Nem elég tehát azt mondani, hogy az adatok döntést megalapozó célt szolgálnak, azt is közölni kell, hogy hogyan és milyen döntését. Szerintünk tehát jogszabályellenes nem megmondani, hogy hányan vesznek részt a vizsgálatban.

Előzmények

Itt az Ernst & Young jelentése a Norvég Civil Alap átvilágításáról

Az Asimov Alapítvány és az atlatszo.hu nem működik együtt a KEHI-vel

Nem kell Norvégia pénze, ha nem Lázár János oszthatja

Hogyan lettünk jugoszláv békaemberek, és mi köze van ehhez Putyinnak

Válasz a Pesti Srácoknak: nyilvánosságra hozzuk a Norvég Alaphoz benyújtott pályázatot

A KEHI azt mondja, hogy ha kiderülne, hányan dolgoznak az ellenőrzésen, abból olyan további, az ellenőrzéssel kapcsolatos – többek között az ellenőrzött szervezetek számára vonatkozó – következtetéseket lehetne levonni, amelyek a vizsgálat sikeres lefolytatását veszélyeztetnék. Nos, elég nehéz elképzelni, hogy mennyiben befolyásolja egy vizsgálat eredményességét az, hogyha kiderül, négyen, vagy száznégyen dolgoznak-e rajta; úgyszintén azt is, hogyha az kerül napvilágra, hogy négy, vagy száznégy szervezetet ellenőriznek.

A KEHI-ről szóló kormányrendelet ugyanis világossá teszi, hogy a KEHI jogszabálykötött eljárást folytat, aminek eredményeképpen jogszabályban meghatározott döntést fog hozni – ezt kíváncsian várjuk, valamint azt is, hogy utólag hajlandók lesznek-e megmondani, mennyi energiát mozgósítottak civil szervezetek jogtalan vegzatúrájára.

Asbóth Márton

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom