Akár 600 milliárd forint veszteséget okozhat az Eon földgáz-nagykereskedő megvásárlása

orbaneon

Másfél évvel ezelőtt indítottunk pert a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő ellen, hogy megismerhessük az állami tulajdonú Magyar Villamos Műveknek az Eon földgáz-nagykereskedő és a földgáztározók megvásárlásáról döntő közgyűlésére kiadott mandátumot és az azt megalapozó előterjesztéseket. A Vagyonkezelő utolsó töltényig küzdött, hogy elzárhassa ezeket a nyilvánosság előtt, de mind első fokon, mind másodfokon, mind pedig a Kúria előtt nyertük a pert. Most pedig végül megkaptuk az iratokat is, amiket közzé is teszünk. Kezdjük érteni, miért nem akarta kiadni az előterjesztéseket a Vagyonkezelő: azok az  E-on földgáz-nagykereskedő piaci értékét a Take-or-Pay kockázatok beárazásával együtt -600 milliárd forintra, nem tévedés, mínusz hatszázmilliárd forintra teszik.

Eufemisztikusan szólva szokatlan tranzakció keretében szerezte meg közpénzből az állam az E.on magyarországi földgáz-nagykereskedőjét és gáztározóit: a vételárat már a cégek teljeskörű átvilágítása és a szerződés kitárgyalása előtt, a miniszterelnök és az Eon vezére közötti szándéknyilatkozatban meghatározták. Sőt, az előterjesztés szerint a szerződés teljes kitárgyalásáig az E-on nem volt hajlandó teljeskörű iratbetekintést biztosítani a magyar állam képviselőinek, épp a legfontosabb üzleti kockázatokat tartalmazó szerződéseket csak a szerződések parafálása után (előterjesztés 7. oldal) volt hajlandó megmutatni.

Nyilván nem véletlen, hogy mindenki az ülepét védte a tranzakció során: az MVM olyan előkészítő anyagot készített, ami olyan kiemelkedő árazási és finanszírozási kockázatokat azonosított, amelyektől épeszű ember csak menekülni akar. A Vagyonkezelő gazdasági főigazgatója véleményében hasonlóan járt el, mindenképpen miniszteri döntést javasolt a témában. A Vagyonkezelő igazgatósága is csak miniszteri utasításra (részvényesi joggyakorlói határozatra) adta ki az MVM közgyűlésre szóló, az E.on-cégek megvásárlására vonatkozó mandátumot, Németh Lászlóné az utasításában pedig a Kormány határozatára hivatkozott.

A legfontosabb kockázatként az előterjesztés a földgáz-nagykereskedő Take-or-Pay kötelezettségét említi, amely azt jelenti, hogy az orosz Gazprommal fennálló hosszú távú földgáz-nagykereskedői szerződés alapján egy előre meghatározott mennyiségű földgázt akkor is ki kell fizetnie a magyarországi nagykereskedőnek, ha egyébként azt nem nem tudja értékesíteni. Ezt a szintet még jóval a világgazdasági válság miatti fogyasztáscsökkenés előtt határozták meg, vagyis a Take-or-Pay automatikusan milliárdos nagyságrendű veszteséget termel a magyar földgáz-nagykereskedő számára.

Leginkább emiatt lőtte be a nagykereskedő piaci értékét  akár -600 milliárd forintra az előterjesztés, ami azt eredményezi, hogy kedvezőtlen esetben a 261 milliárdért megvásárolt teljes csomag (nagykereskedő+tárolók) lehet hogy csak -355 milliárd forintot ér. A különbség 616 milliárd forint. Az előterjesztés maga rögzíti, hogy a Take-or-Pay kockázat csökkentéséről csak a tranzakció zárását követően lehet egyezteti az orosz Gazprommal, vagyis akkor, amikor már a kockázatot végső soron a magyar állam magára vállalta.

Az árazási problémákon túl az előterjesztés szerint az egész adásvétel komoly állami támogatási kockázatokat hordoz magában, leginkább valószínűleg azért, mert nehezen támasztható alá, hogy ilyen vagyonértékelés és ekkora kockázatok mellett ennyi pénzért egy független piaci szereplő is megvásárolta volna az E.on érdekeltségeit. Ezzel kapcsolatban az első előterjesztés megjegyzi, hogy „célszerű lehet a teljes problémahalmazt a témában kompetens szakértőkkel, és a Támogatásokat Vizsgáló Iroda illetékeseivel áttekinteni.”

Túl alapos vizsgálatra mindenesetre nem kerülhetett sor, mivel az egy héttel későbbi, immár a miniszteri utasítás nyomán megszületett második előterjesztés csak annyit tartalmaz, hogy „az időközben történt tárgyalások során az E.ON SE kérte a tranzakció esetleges tiltott állami kockázatának vizsgálatát, melyet információink szerint a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Vagyonpolitikai Államtitkársága megvizsgált és véleményéről tájékoztatta az E.ON SE-t.” A vizsgálat eredményéről maga az előterjesztés hallgat, ami meglehetősen beszédes.

Nem tudjuk, hogy a tranzakció zárását követően a magyar kormányzat milyen megállapodást kötött az orosz féllel az előterjesztés szerinti sokszázmilliárd forintos kockázatok csökkentése érdekében. Azt azonban látatlanban is megelőlegezhetjük, hogy ha a Gazprom hajlandó volt újratárgyalni a hosszú távú földgázszállítási szerződést, azért vagy maga a Gazprom vagy az orosz állam kért cserébe valamit. Csak találgathatunk, hogy mit.

A kiadott iratokat (a könnyebb követhetőség érdekében mellékletekre bontva) elolvashatja itt:

Előterjesztés az MNV igazgatóságának 2013. január 28-i ülésére

1. sz. melléklet: VIR lap

2. sz. melléklet: Közgyűlés összehívását kezdeményező levél

3. sz. melléklet: Közgyűlési meghívó

4. sz. melléklet: MVM javaslatot kérő levél

5. sz. melléklet: MVM Alapszabálya

6. sz. melléklet: MVM által készített szakmai anyag

7. sz. melléklet: Vagyonértékelési elemzések 2012november, 2013január

8. sz. melléklet: Vagyonértékelési elemzések összefoglalása

9. sz. melléklet: EFS környezetvédelmi átvilágítás

10. sz. melléklet: EFT értékének változása a tárgyalási folyamat során

11. sz. melléklet: Szükséges szerződésmódosítások

12. sz. melléklet: Szándéknyilatkozat

13. sz. melléklet: 1583/2012. (XII.15.) Kormányhatározat

14. sz. melléklet: Elővásárlási jog alapításáról szerződés

15. sz. melléklet: Letéti szerződés

16. sz. melléklet: Belső vélemények

Előterjesztés az MNV igazgatósága részére faxos szavazásra (2013. január 31.)

(Címlapkép: innen.)