A Riporterek Határok Nélkül idén 22. alkalommal publikálta sajtószabadság indexét, amely 180 országot rangsorol a média helyzete szempontjából egy 0-tól 100-ig terjedő skálán. A 100 a legjobb, a 0 pedig a legrosszabb elérhető eredmény. A 2024-es lista alapján hazánknak sikerült javítani pár helyet a korábbi évhez képest, ám még így is megelőz minket az uniós tagállamok többsége. Infografikák a sajtószabadság világnapja alkalmából.
A sajtószabadság indexet és a hozzá kapcsolódó jelentést minden évben a sajtószabadság világnapján, május 3-án publikálja a Riporterek Határok Nélkül (RSF) nevű nemzetközi újságíró-szervezet. Az egyes országok értékelését öt mutató alapján végzik: vizsgálják többek között a politikai, gazdasági, szociokulturális kontextust, a jogi keretrendszert, valamint a biztonságot.
„A sajtószabadságot világszerte éppen azok fenyegetik, akiknek a sajtószabadság biztosítékának kellene lenniük – a politikai vezetők” – olvasható a 2024-es jelentésben. Ezt a megállapítást arra alapozzák, hogy az öt mutató közül a politikaiban történt a legjelentősebb visszaesés, a globális átlag itt ugyanis 7,6 ponttal kevesebb idén, mint egy évvel korábban.
Az élmezőnybe ebben az évben is a skandináv országok kerültek: Norvégia 91,89, Dánia 89,6, Svédország pedig 88,32 pontot kapott. A lista végén, a sereghajtók között Afganisztán (19,09 pont), Szíria (17,41 pont), és Eritrea (16,64 pont) található.
Magyarország 2024-ben 62,98 pontot kapott, ez a 67. helyre volt elég.
Hazánk helyezése azt jelenti, hogy nagyjából Argentínával, vagy a Kelet-karibi Államok Szervezetével kaptunk azonos pontszámot. Az előző évhez képest ez minimális, +0,02 pontos javulást jelent, mégis sikerült ezzel öt hellyel feljebb ugrania Magyarországnak a rangsorban, hiszen 2023-ban még csak a 72. helyre volt elég a pontszámunk.
Az RSF ugyanakkor kiemeli, hogy a 72. helyről a 67. helyre való magyar ugrás elsősorban más országok, főleg Bosznia és Koszovó jelentős visszaesésével magyarázható. Mindezek alapján a nemzetközi újságíró szervezet úgy fogalmaz, hogy
Magyarországon stagnál a sajtószabadság helyzete.
A legtöbb pontot (100-ból 85,97) a biztonság kategóriában kaptuk, ami azt vizsgálja, mennyire vannak az újságírók kitéve fizikai vagy egyéb támadásnak, megfélemlítésnek az adott országban. A legkevesebbet a politikai kategóriában értük el, ami lényegében a politikai nyomásgyakorlást, a média autonómiáját méri, és azt, hogyan viszonyulnak a hatalmon lévők a sajtóhoz. Ebben a kategóriában mindössze 38,55 pontot kaptunk.
A minimális javítás ellenére továbbra sem állunk túl jól a többi európai országgal való összevetésben. Az uniós tagállamok közül a harmadik legrosszabb pontszámot kaptuk, csak Máltát (60,96) és Görögországot (57,15) tudtuk megelőzni ebben az évben a 62,98 pontos eredménnyel.
A szomszédos országok átlagosan 67,56 pontot kaptak, vagyis valamivel jobb eredményt értünk el idén, mint a környező országok egy része. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor azt látjuk, hogy Szlovákia és Románia is elhúz mellettünk.
Idén ráadásul hazánkat már Bulgária is megelőzi, ami tavaly még mögöttünk állt a rangsorban.
A gyakran összehasonlítási alapként emlegetett Visegrádi Négyek 72,08 pontos átlagpontszámot kaptak, ami tízzel több, mint a magyar eredmény.
A jelentés a magyar sajtószabadságot illetően kiemeli a tavalyi évben megszavazott szuverenitásvédelmi törvényt, amely lehetővé teszi a magyar kormány számára a független magyar média lejáratását és zaklatását. Az Átlátszó is a támadás kereszttüzébe került, februárban emiatt húsz szerkesztőség közös nyilatkozatban állt ki a sajtószabadság és lapunk mellett.
Ugyanakkor az RSF-jelentésben azt írják, hogy úgy tűnik, Orbán Viktor uralma alatt „a független média megtanult túlélni, sőt, a társadalom egy részének támogatását élvezve gazdaságilag is megerősödni.”
Az RSF a pontszámok alapján 5 kategóriába sorolja az országokat a sajtószabadság szempontjából: megfelelő (85-100 pont), kielégítő (70-85 pont), problémás (55-70 pont), bonyolult (40-55 pont) és nagyon súlyos (0-40 pont). A megfelelő kategóriába idén mindössze nyolcan kerültek, az országok többsége a problémás besorolást kapta.
Bár hazánk helyzete érdemben nem sokat változott, voltak olyan országok, ahol jelentős visszaesés, vagy épp ellenkezőleg, javulás volt tapasztalható.
A legtöbbet ebben az évben Mauritánia javított, majdnem 15 ponttal többet kapott, mint 2023-ban, így 53 hellyel feljebb került a sajtószabadság index rangsorán. A legnagyobb romlás Bhutánban és Afganisztánban volt megfigyelhető: mindkét ország több mint 20 ponttal esett vissza a korábbi eredményeihez képest.
Bhután egy év alatt 57 hellyel csúszott lejjebb a listán,
hiszen tavaly még a 90. helyen szerepelt, idén viszont már 180-ból a 147. helyre sorolta az újságíró szervezet.
Ha a régiók szerinti bontást nézzük, akkor Észak-Afrika és a Közel-Kelet régiója ért el a legrosszabb eredményt a 2024-es sajtószabadság-index szerint. Ezt követi az ázsiai-csendes-óceáni térség, ahol az újságírás a tekintélyelvű kormányok miatt van nehéz helyzetben.
A sajtószabadság index eredményeiről két éve, 2022-ben is beszámoltunk. Ekkor hazánk a 85. helyet kapta a listán, azonban több mint 8 ponttal kevesebbet kaptunk, mint egy évvel korábban. Akkori cikkünkben megszólaltattuk Polyák Gábort, az ELTE BTK Média és Kommunikáció Tanszékének vezetőjét, és Nagy Károlyt, a Transzparens Újságírásért Alapítvány munkatársát is.
2021-ben a Reporters Without Borders a sajtószabadság ellenségeiről is publikált egy listát, amelyen 37 ország vezetője kapott helyet – köztük Orbán Viktor is, akit az illiberális demokrácia önjelölt bajnokának neveztek.
A magyar miniszterelnök ezzel olyan kormányfők illusztris társasághoz csatlakozott a szervezet gyűjtése szerint, mint Rodrigo Duterte, a Fülöp-szigetek akkori elnöke, Recep Tayyip Erdoğan török miniszterelnök, vagy éppen Jair Bolsonaro, azóta már leváltott brazil elnök, aki épp a magyar nagykövetségen keresett a közelmúltban menedéket, hogy megússza a letartóztatást.
A berlini székhelyű Civil Liberties Union szintén a napokban tette közzé éves jelentését a sajtószabadságról, amely 19 uniós országot vizsgált, a sajtószabadság és pluralizmus, az újságírók biztonsága és védelme, valamint a véleménynyilvánítás és a tájékoztatás szabadsága szempontjából. Ez a jelentés úgy fogalmaz, hogy a sajtószabadság számos uniós országban veszélyesen rossz helyzetben van, egyes tagállamokban pedig szinte teljesen újjá kell(ene) éleszteni.
A magyar helyzet kapcsán megemlíti az anyag a Szuverenitásvédelmi Hatósággal kapcsolatos aggályokat, a független média ellen indított lejárató kampányokat, a közérdekű adatokhoz való hozzáférés nehézségeit és az újságírók megfigyelését, lehallgatását is.
Az unió vezetése két éve, 2022-ben kezdte el a sajtószabadságról szóló szabályozás kidolgozását, amelyre márciusban az Európai Parlament is rábólintott.
Az Európai Médiaszabadság-törvény (European Media Freedom Act – EMFA) részben a hazai, médiaszabadságot érintő problémák miatt született, és lényegében a kiadók, tulajdonosok, a közösségimédia-platformok és az újságírók kapcsolatát igyekszik rendezni. Többek között megtiltja az uniós tagállamok kormányainak, hogy beavatkozzanak a szerkesztői döntésekbe, és hogy a riportereket a forrásaik felfedésére kötelezzék. Emellett a közszolgálati média függetlenségének biztosítása, az állami hirdetések igazságos elosztása, valamint a tulajdonosi viszonyok átláthatóságának biztosítása is a célkitűzések között szerepel.
Az uniós médiatörvényt idén márciusban elsöprő többséggel (464 igen, 92 nem, 65 tartózkodás) szavazta meg az Európai Parlament. A fideszes EP-képviselők ellene voksoltak, mert szerintük „cenzúratörvényről” van szó, ami „lehetőséget teremt arra, hogy Brüsszel elnyomja a nemzeti és keresztény-konzervatív véleményeket, értékeket”.
„Brüsszel a szemünk előtt teremt orwelli világot. Fegyvereket vásárolnak és szállítanak az Európai Békekereten keresztül, közben pedig az európai médiatörvényen keresztül akarják irányítani a médiát. Nem azért harcoltunk a kommunisták ellen, hogy 1984-ben végezzük!” – kommentálta Orbán Viktor magyar miniszterelnök az X-en (korábban Twitter) az Európai Unió új médiaszabadság-törvényének (EMFA) elfogadását.
Szabó Krisztián – Szopkó Zita
Címlapkép: Orbán Viktor miniszterelnök Magyar Nemzetet olvas 2019-ben. (fotó: Facebook/Orbán Viktor)
Hogyan szorul ki a piacról egy kisvállalkozó az állam miatt? Juhász Sándor példáján keresztül bemutatjuk, miként lehetetlenült el a megélhetése a MOHU megjelenésével.
Újbuda korábbi polgármesterét, az MSZP-ből a DK-ba átigazolt Molnárt két éve foglalkoztatja a DK-s László Imre által vezetett önkormányzat.
A gödi civilek keresettel támadták meg az engedélyt, a bíróság pedig azonnali jogvédelmet rendelt el az ügyben és a per lezárultáig megtiltotta az akkugyár környezethasználatát.
Szabó-Gödri Rita az RTL Fókusz című műsorának volt a vendége.
