Öncenzúrához vezetnek az újságírók elleni támadások az EU keleti tagállamaiban

Az újságírást világszerte támadások érik. A tendenciát a Covid-19-járvány és az azt övező indulatok tovább súlyosbították, és még tovább szítják a kritikusaikat elhallgattatni próbáló politikusok. Az EU keleti részén sok helyen fizikai támadásoknak is ki vannak téve az újságírók (ennek legsúlyosabb példája Jan Kuciak szlovák oknyomozó újságíró és menyasszonya, Martina Kušnírová meggyilkolása volt), ami több helyen öncenzúrához vezet.

A független újságírás a működő liberális demokrácia előfeltétele. Robert A. Dahl politológus, a demokrácia egyik legalapvetőbb teoretikusa feltétlenül szükségesnek tartja, hogy a polgárok „hozzáférjenek olyan alternatív információforrásokhoz, amelyeket nem monopolizál a kormány vagy bármely más csoport”. Ezt a szerepet jellemzően a média és a szigorú etikai és szakmai normák szerint a köz érdekében dolgozó újságírók töltik be.

Az elmúlt években a média e funkciói szisztematikusan erodálódtak. A „fake news” kifejezéssel dobálózó Donald Trumptól kedve Jair Bolsonarón át, aki azt mondta, hogy „sűrített tejes dobozokat kellene feldugni a sajtó hátsó felébe”, a független médiát leépítő Orbán Viktorig mindenhol ugyanazt a nyugtalanító tendenciát látjuk. Nem meglepő, hogy a Riporterek Határok Nélkül (RSF) sajtószabadság-indexe nagymértékben korrelál a szabadság és a demokrácia minőségének különböző indexeivel. Azok számára, akik magát a demokráciát akarják kiirtani, a sajtó gerincének megtörése gyakran az egyik első lépés. Az információáramlás ellenőrzése – vagy éppen az igazság fogalmának erodálása, és annak felváltása az „alternatív tények” abszurd fogalmaival – alapvető lépés minden múltbeli, jelenlegi és jövőbeli autokrata számára.

Ezt figyelhetjük meg Romániában is, ahol az elmúlt években megszaporodtak az újságírók elleni támadások, például a kompromat-műveletek, a politikai nyomásgyakorlás vagy a közérdekű információkhoz való hozzáférés megtagadása.

Ezt tapasztaljuk Magyarországon, ahol egyes újságírók és egész hírcsatornák kerültek a kormányhoz kötődő média és politikusok lejárató kampányainak célkeresztjébe.

Lengyelországban az újságírók nemcsak a gyűlölködő politikusok fanatikus támogatóitól, hanem a rendfenntartó erők képviselőitől is fizikai támadásokat tapasztaltak. A Cseh Köztársaságban egy volt miniszterelnök online támadást indított egy oknyomozó újságíró ellen, akit a választási vereségéért okolt. Bulgáriában, ahol a kormányváltásnak és az oligarcha Delyan Peevski médiabirodalma felszámolásának köszönhetően javult a médiaszabadság rangsora (aki most Magnitsky-szankciók alatt áll), paradox módon ugyanebben az időszakban nőtt az újságírók elleni bejelentett támadások száma. És Szlovákiában is, ahol az öt évvel ezelőtti újságíró-gyilkosság ellenére a gyűlölet és a megfélemlítés mértéke ismét olyan szintre nőtt, hogy maguk az újságírók is öncenzúrát gyakorolnak, csak hogy békén hagyják őket.

Van azonban remény, hiszen a meglepő ellenálló képesség és a visszavágás képességének jeleit is láthatjuk. Szlovákiában az oknyomozó újságírás a Kuciak-gyilkosság ellenére nemcsak hogy nem szűnt meg, de az újságírók indítottak egy egyedülálló kezdeményezést a támadások megfigyelésére és az újságírók védelmére safe.journalism.sk néven. Magyarországon és Romániában a független oknyomozó újságírók sikeresen küzdöttek a bíróságokon a rágalomhadjáratok ellen. A Cseh Köztársaságban egy oknyomozó újságíró nem hátrált meg, miután az ország egyik legbefolyásosabb politikusa online támadást uszított ellene, hanem bíróságon küzdött, és fontos, precedenst teremtő győzelmet aratott.

Milyen típusú támadások a leggyakoribbak az EU keleti részén?

Ezekben a hírlevelekben az EU keleti részének országaira – a visegrádi négyekre, valamint Romániára és Bulgáriára – összpontosítunk. Ezeknek az országoknak a többségében – a korrupcióval, a demokrácia minőségével és a jogállamisággal kapcsolatos problémákon kívül – az a közös, hogy gyakran nem is gyűjtenek pontos adatokat az őket érintő problémákról. Ez a helyzet az újságírók elleni támadások esetében is.

 

Szlovákia kivételével, ahol (holland mintára) csak nemrégiben kezdtek el szisztematikusan ilyen kutatásokat végezni maguk az újságírók, egyik ország sem rendelkezik pontos számadatokkal az újságírókat érintő incidensekről. A nyilvánosságra került adatok alapján az újságírók elleni támadás leggyakoribb típusa azonban ezekben az országokban a fenyegetés. Ez általában szóbeli fenyegetést jelent, nagyon gyakran online környezetben, de néha a régiesebb módon, levélben történik. Peter Sabo szlovák oknyomozó riporter például 2020-ban pisztolylövedékeket kapott a postaládájába.

A támadások egyéb gyakori típusai közé tartozik a diszkrimináció, a perrel való fenyegetés, a kémkedés és a kibernetikai kémkedés – ezzel a problémával külön hírlevél foglalkozik –, sőt, az akkreditáció megtagadása, vagy az, hogy bizonyos médiumok újságíróit nem engedik be sajtótájékoztatókra. Ilyen esetekről számolnak be Csehországból és Szlovákiából, ahol a Smer-SD párt és annak vezetője, Robert Fico évekig nem volt hajlandó válaszolni a legnagyobb független napilapok, a SME és az N kérdéseire. Nemrég, a közelgő parlamenti választások kapcsán a győzelemre esélyes párt a TV Markíza választások előtti vitáiban való részvételt is megtagadta, támadva annak objektivitását és pártatlanságát.

Amellett, hogy a lengyel újságíróknak a Jog és Igazságosság hatalomra kerülése óta a diszkriminációval, valamint a gazdasági jólétüket és munkahelyük biztonságát fenyegető veszélyekkel kell szembenézniük, a lengyel újságíróknak a fizikai támadások és verések kivételesen magas fokával is meg kell küzdeniük. A magyar újságíróknak nagyon hasonló megpróbáltatásokkal kell szembenézniük, különösen durva rágalomhadjáratokkal, amelyeket a kormánypártok és a velük kapcsolatban álló szervezetek szerveznek.

 

Ahol pontos számok állnak rendelkezésre, ott az adatok megdöbbentőek. Szlovákiában az újságírók kétharmada (66,2%) számolt be arról, hogy tavaly valamilyen támadás érte őket; az esetek 76%-a szóbeli támadás volt. Az újságírók 85%-a úgy véli, hogy ez veszélyezteti a szólásszabadságot, 16%-uk pedig elismerte, hogy öncenzúrát alkalmaz a valós vagy vélt fenyegetések miatt. Ezek a támadások az egyik oka annak, hogy a nyilvánosság 2018-as masszív támogatása ellenére ma már jóval kevesebb aktív oknyomozó újságíró van Szlovákiában, mint Ján Kuciak és Martina Kušnírová meggyilkolásakor.

A világjárvány normalizálta az operatőrök megverését

A gyilkosság a fizikai erőszak szélsőséges formája. Bár a közelmúltban nem történt újabb újságíró-gyilkosság az EU keleti részén, az egyéb fizikai erőszak egyre gyakoribb. A világjárvány idején a COVID-dal kapcsolatos intézkedések ellen tiltakozók dühös tömegei gyakran támadtak a médiamunkások ellen, akiket a dühöt kiváltó világjárványügyi intézkedéseket végrehajtó „elit” tagjainak tekintettek.

Ez a tendencia nem kizárólag az EU keleti részére volt jellemző.

A tüntetők Németországban rendszeresen támadtak újságírókra, míg Hollandiában egyes médiumok kénytelenek voltak testőröket alkalmazni a tüntetések alatt a riporterek védelmére.

Szlovákiában az agresszív tiltakozások két televízióállomás operatőreinek fizikai támadásához vezettek, akiknek a felszerelését vízzel és ketchuppal rongálták meg.

A lengyel újságírók szintén fizikai támadások célpontjaivá váltak, és nem csak a COVID-19 tüntetések során. 2020 októberében Wroclawban az abortusztörvények szigorítása elleni tüntetésen két, az eseményről tudósító újságírónőt fizikailag bántalmaztak. A tüntetésekről való tudósítást a rendőrség is többször akadályozta, egy újságírót őrizetbe vettek és kitiltottak a városból.

2021-ben a lengyel és a fehérorosz határon a migránsválságot dokumentáló fotóriportereket a lengyel hadsereg katonái őrizetbe vették, miközben a feladatukat végezték. 2022 áprilisában az ügyészség lezárta a 2020. november 11-i tüntetésekről tudósító újságírók elleni rendőri erőszakkal kapcsolatos nyomozást, mivel nem sikerült azonosítani az elkövetőket – olvasható a 2023-as jogállamisági jelentésben. Az eseményről készült videoófelvételeken látható, hogy a rendőrség gumibotokkal verte a médiamunkásokat, annak ellenére, hogy azok vagy PRESS feliratot viseltek, vagy egyértelműen újságíróként voltak azonosíthatók. Az ügyészség szerint a helyszínen tartózkodó rendőrök maszkot vagy sisakot viseltek, ami lehetetlenné tette az azonosításukat. A kihallgatott rendőrök és feletteseik, akik a helyszínen voltak, szintén nem tudtak senkit sem azonosítani.

Magyarországon az újságírók elleni fizikai támadások jellemzően szintén tüntetéseken történtek, Jellemzően akkor történtek ilyen incidensek, amikor a tüntetők felismerték a tudósítókat, és a politikai táboruk „ellenségeként” azonosították őket.

Súlyosnak tekinthető a 2020 januári eset, amikor a Bayer Zsolt és Bede Zsolt nevével fémjelzett tüntetésen zaklattak és megütöttek több riportert (egyikük, Hont András akkor a HVG munkatársa volt, most az Átlátszónak dolgozik). Ez az eset azért tekinthető súlyosabbnak, mert a támadó, Bede Zsolt ismert kormánypárti közéleti személyiség volt, aki annak idején sorra zavarta meg az ellenzéki rendezvényeket – sok jel mutat arra, hogy ezt a tevékenységet kormányzati hátszéllel folytathatta, de legalábbis a kormányzati média hangos helyeslése mellett tette.

Több olyan eset is előfordult, amikor biztonsági cégek alkalmazottjai túlzott erőszakkal akadályozták az újságírók munkáját. 2019-ben az ATV egyik riportere és egy helyi képviselő a helyhatósági választások során illegális kampányolás gyanúja miatt próbált oknyomozni. A helyi önkormányzati irodák őrzésére szerződött privát biztonsági cég tagjai bántalmazták őket, és a támadás során a riporter kamerafelszerelése is megsérült. Az ATV egy másik forgatócsoportját 2017-ben szintén biztonsági őrök lökdösték, miközben egy vitatott építési projektet próbáltak filmre venni a budapesti Városligetben.

Bulgáriában Slavi Angelov oknyomozó újságírót szófiai otthona előtt támadta meg két, fémcsövekkel felfegyverkezett, maszkos férfi, egy harmadik férfi pedig mobiltelefonjával rögzítette a támadást. A 2020-as támadást továbbra sem sikerült felderíteni.

Zaklatás: célkeresztben a médiában dolgozó nők

Bár a fizikai támadások kétségtelenül a legmegdöbbentőbbek, nem ezek a leggyakoribb támadások, amelyekkel egy újságíró a keleti uniós országokban szembesülhet, a szóbeli támadások sokkal gyakoribbak. A szóbeli támadások, különösen a politikusok részéről, gyakran további zaklatásra motiválják a politikusok követőit és a hatóságok tagjait.

A lejárató kampányok gyakran társulnak jogi zaklatással is – utóbbiakat nevezik SLAPP-pereknek (az angol betűszó jelentése Strategic Lawsaits Against Public Participation – stratégiai perek a közéletben való részvétel ellen).

Lengyelországban a kormány sajtórendezvényein többször is szóbeli támadások érték a független média újságíróit. Például 2023 májusában Jaroslaw Kaczynski, a Jog és Igazságosság elnöke a TVN24 egyik újságíróját „a Kreml képviselőjének” nevezte. Ugyanakkor A Media Freedom Rapid Response nemzetközi szervezet 2022. márciusi „Article’19” című jelentésében rámutat, hogy Lengyelországban egyre gyakoribb a SLAPP, vagyis a kormánytisztviselők által a kormányt bíráló újságírók vagy aktivisták ellen indított perek gyakorlata. A perek célja mindig ugyanaz: megfélemlítés és elhallgattatás. 2021-ben a Towarzystwo Dziennikarskie (Az Újságírók Társasága), egy lengyel civil szervezet, amely a médiaszabadság védelmével foglalkozik, közzétett egy jelentést, amelyben 2015 és 2021 között összesen 66 SLAPP-perrel számoltak össze újságírók ellen, és 58 büntetőeljárást, köztük 25-öt a Büntető Törvénykönyv 212. cikke alapján. Ez utóbbi különösen népszerű eszköze az újságírók akadályozásának: kimondja, hogy egy újságíró akár egy év börtönbüntetésre is ítélhető egy közszereplő „megrágalmazásáért”.

A Towarzystwo Dziennikarskie információi szerint a 187 jogi eljárás (SLAPP típusú perek, a Büntető Törvénykönyv 212. cikke szerinti vádak, polgári perek) közül a legtöbbet a következők indítják: közintézmények (41), valamint az államkincstár vállalatai (26), egy adott politikushoz kötődő személyek (26) és maguk a politikusok (21). A jogi eljárások leggyakoribb célpontjai a hatóságokkal szemben kritikusan nyilatkozó Gazeta Wyborcza újságírói (73). Az Axel Springer Polska konszern (többek között a népszerű Onet.pl portál és a „Newsweek Polska” hetilap kiadója) adatai szerint 2016 és 2021 között közel 100 alkalommal perelték be újságíróit. A Batory Alapítvány által a jogállamiság szintjéről készített legutóbbi jelentés szerzői szintén kiemelik a SLAPP perek problémáját.

A zaklatásnak, fenyegetésnek különösen a női újságírók vannak kitéve: a Nemzetközi Sajtóintézet 2017-es jelentése rámutatott, hogy Magyarországon a női újságírók gyakrabban kerülnek célkeresztbe, mint a férfiak (ami összhangban van a globális trendekkel).

Magyarországon nem merült fel bizonyíték arra, hogy ezek a fenyegetések a bűnüldöző hatóságoktól, titkosszolgálatoktól vagy hasonló szereplőktől származnak, ugyanakkor a zaklatások gyakran a médiumokat vagy egyes újságírókat lejárató médiakampányok eredményei. 2023 februárjában például a Mérce újságírója halálos fenyegetéseket kapott, miután tudósított egy szélsőjobboldali tüntetésről. Az esetet megelőzően a kormánypárti média hamisan összefüggésbe hozta a Mércét az antifasiszta aktivisták által elkövetett erőszakos támadásokkal. A rendőrség később büntetőfeljelentést tett a zaklató ellen.

Előfordult az is, hogy országos elérésű kormánypárti médiumok konkrét újságírók ellen folytatott rágalomhadjáratot. A TV2 2016-ban lejárató riportokat közölt a HVG egyik újságírójáról, Gergely Zsófiáról,

ami szintén a megfélemlítés egyik formájának tekinthető, mivel Gergely nem volt ismert közéleti személyiség. Ennek ellenére hirtelen kiszemelték, a fotóját az országos televízióban mutatták, és hamis vádakkal próbálták lejáratni.

A TV2-t később a bíróság kötelezte, hogy fizessen kártérítést rágalmazásért.

Az egyes újságírókon kívül a médiumok általában véve is gyakran váltak a kormányhoz kötődő média és a politikusok által folytatott lejárató kampányok célpontjává. A Direkt36-ot, a Telexet és az Átlátszót például azzal vádolták, hogy „külföldi ügynökök által finanszírozott” és „nemzetbiztonsági fenyegetés” egy sor azonos cikkben, amelyeket számos kormánypárti hírügynökség, köztük az állami tulajdonú MTI is újraközölt.

Hasonlóképpen, Romániában a szóbeli támadások gyakran kapcsolódnak az állami hátterű zaklatáshoz. Ezt jól példázza Alin Cristea esete, aki a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Nyomozó Igazgatóság (DIICOT) célpontja volt. Cristeát gyermekpornográfia terjesztésével vádolták. A context.ro szerint Cristea korábban arról számolt be, hogy a DIICOT egyik ügyésze nyomást gyakorolt rá, hogy ne jelentessen meg kritikus cikkeket a Brăila megyei rendőrség vezetőjéről. Ugyanez a hivatal emelt vádat a Román Nemzeti Rádió egyik újságírójából lett informátor ellen, miután leleplezte, hogy egyik főnöke közpénzeket használt fel saját érdekében. Az ügyet végül a bírák elutasították.

Továbbá Emilia Șercan oknyomozó újságíró fenyegetésekkel és zaklatással szembesült, miután leleplezte a plágiumot egy volt miniszterelnök doktori disszertációjában. A rágalmazási és megfélemlítési kampány 2022 februárjában kezdődött, miután az újságírónő bizonyítékot szolgáltatott a rendőrségnek arról, hogy fotóit felnőtteknek szóló weboldalakon osztották meg. A magánjellegű képeket és az ügy bizonyítékait Cristian Rizea weboldalán tették közzé, és számos más weboldalon is terjesztették, valamint az „A.I. Cuza” Rendőrakadémiához kapcsolódó WhatsApp-csoportokban terjesztett becsmérlő anyagokban használták fel. Șercan feljelentései alapján hat büntetőeljárást indítottak.

Az amerikai külügyminisztérium jelentése szerint a G4Media.ro főszerkesztőjének házastársát megfenyegette egy katonatiszt azért, hogy cenzúrázzon egy készülő cikket.

Gabriel Cristian Alexandru százados a Nemzetvédelmi Egyetemről felvette a kapcsolatot Cristian Pantazi feleségével, és megfenyegette, hogy nyomást gyakoroljon az újságíróra, és lebeszélje arról, hogy cikket jelentessen meg a Nemzetvédelmi Egyetem egyik professzoráról, aki Ukrajnával kapcsolatos összeesküvés-elméleteket terjesztett.

Jelenlegi és korábbi kormánytisztviselők nyomást gyakorolnak az oknyomozó újságírók ellen indított polgári peres eljárásokkal és büntetőjogi feljelentésekkel. Az egyik legutóbbi esetben Benny Steinmetz nemzetközi bányamágnás két pert indított a RISE Project Romania és a The Organised Crime and Corruption Reporting Project (OCCRP) ellen.

Steinmetz kérte a RISE-projektről és az OCCRP-ről megjelent összes cikk törlését. Az üzletember azt is kérte a bíróságon, hogy tiltsák el a két platformot a róla szóló újságírói vizsgálatok közzétételétől. A bírósági kérelmet „a felek idézése nélkül” terjesztette elő. Beny Steinmetzet 2016-ban Romániában öt évre, 2022-ben pedig Svájcban szintén öt évre ítélték, ahol a bíróság fenntartotta a korrupciós ítéletet, de három évre csökkentette a büntetést. Steinmetz azt tervezi, hogy fellebbez a svájci legfelsőbb szövetségi bíróságnál.

A bolgár újságírók is hasonló fenyegetések és zaklatások kombinációjával szembesülnek a közhivatalnokok részéről. 2022-ben Atanas Tchobanov oknyomozó újságíró és az OCCRP tagja figyelmeztetést kapott az Egyesült Államok szófiai nagykövetségétől, hogy közvetlen fizikai támadás veszélye áll fenn ellene. Kollégájának, Dimitar Sztojanovnak más országba kellett költöznie, miután más forrásból is érkezett egy hasonló, közelgő támadásról szóló jelentés. 2023-ban mind Tchobanov, mind Sztojanov, akik a BIRD.BG oknyomozó portált vezetik, intézményes támadással szembesültek Ivan Geshev főügyész hivatala részéről, aki azt állította, hogy bűnözőkkel és politikusokkal szövetkeztek, hogy eltávolítsák hivatalából, és közzétették újságírói forrásaik levelezését. A Franciaországban élő Tchobanovot az Avisa Partners francia hírszerző cég is célkeresztbe vette, amely egy bolgár ügyfélnek dolgozott 2020-ban.

A súlyos bűncselekményeket és korrupciót feltáró oknyomozó riporterek ellen szintén nagyon gyakoriak a lejárató kampányok. Ez egy régi taktika, amelynek célja, hogy megváltoztassák a helytelenül elkövetett bűncselekményt, és lejárassák a tényfeltárót. És ha a fenyegetések és a rágalmak nem segítenek, mindig ott van a jogi fenyegetés: a Bivol.bg (OCCRP tagközpont) és a Mediapool hírportál egyaránt 1 millió bolgár levre (kb. 500 000 euró) perelték be. Tchobanov és Stoyanov egy-egy hírhedt üzletember négy SLAPP-feljelentéssel néz szembe.

Szlovákiában az oknyomozó újságírók, akiket Marian Kočner helyi üzletember gyűlölt, az egészségbiztosító állami adatbázisában és még a rendőrségnél is keresettek. Ezeknek az illegális kereséseknek az eredményeit egy Kočner által alkalmazott kémcsapat arra használta fel, hogy kövesse ezeket az újságírókat, köztük Ján Kuciakot. Az ebből a megfigyelésből származó fényképeket később felhasználták, amikor Kočner társszervezete elrendelte az újságíró meggyilkolását. Az illegális megfigyelés miatt több embert is megvádoltak; egy rendőrt két év börtönre ítéltek az illegális házkutatások miatt.

Apátia a kormányok részéről

A Ján Kuciak-gyilkosság után, és különösen az azt követő 2020-as kormányváltást követően a politikusok több, az újságírók védelméről szóló törvényt ígértek.

Annak ellenére, hogy az új koalíció 2020-ban kétharmados parlamenti többség támogatásával indult, nem sikerült elfogadniuk a szlovákiai újságírók védelméről szóló alkotmányos törvényt.

A kormány és a parlament elfogadta a sajtótörvénykönyv égetően szükséges módosításait, sőt a büntető törvénykönyv módosítását is előkészítette, ami az ígért magasabb fokú újságíró-védelmet hozná. A törvényjavaslat szerint az újságírók és több más szakma, például az orvosok ellen elkövetett bűncselekmények súlyosabbnak minősülnének, és automatikusan súlyosabb büntetést vonnának maguk után.

A kormánykoalíció azonban nem tudta elfogadtatni a törvénymódosítási javaslatot a parlamentben. A módosításokat várhatóan még idén, a közelgő előrehozott választások után tárgyalja majd a parlament.

Hasonlóképpen a szomszédos országokban sincsenek külön törvények az újságírók védelmére, annak ellenére, hogy a köz érdekében dolgoznak, és nagy kockázatnak vannak kitéve. A lengyelországi Sajtóklub többször is – sikertelenül – benyújtotta a Szejmnek a törvény módosításának tervezetét, amelynek célja az újságírók és a médiában dolgozók fokozott jogi védelmének kiterjesztése. Eszerint az újságíró vagy szerkesztőségi munkatárs (pl. hangmérnök vagy operatőr) ellen a munkája során vagy azzal összefüggésben elkövetett támadás hivatalból üldözendő lenne, és ugyanúgy büntetendő, mint a hivatalos személy elleni támadás. Bulgáriában az egyetlen említésre méltó előrelépés a közelmúltban elfogadott, a bejelentőkről szóló új jogszabály, de a végrehajtás még javításra szorul.

Az egyetlen reménysugár sok országban az igazságszolgáltatásból ered, amely néha segít az újságírók megtámadásában, és fontos precedenseket teremthet. Bár a független média elleni magyar lejáratókampányok általában nem ütköznek törvénybe, vannak kivételek: 2023-ban az Átlátszó sikeresen perelte a kormánymédiát helyreigazításért.

A bukaresti fellebbviteli bíróság a RISE Project és annak riportere, Ionuț Stănescu fellebbezését vizsgálta felül. A fellebbezés két ítéletet támadott meg: 2020 júliusából és 2021 márciusából származó, Ramona Mănescu volt miniszternek kedvező ítéleteket támadtak meg. A RISE Project 31 millió euró ingatlanügyletek révén történt illegális megszerzésével kapcsolatban folytatott nyomozást, amelyben Mănescu ismerősei voltak érintettek; az üzletekben állítólag 4 millióval gazdagodott Mănescu  családja. Annak ellenére, hogy Mănescu két pert is megnyert a RISE ellen, arra hivatkozva, hogy a RISE bizonyíték hiányában, amely őt az ügyletekhez kötné, a fellebbviteli bíróság június 8-án elutasította a fellebbezést és arra kötelezte, hogy 8000 euróval kárpótolja az újságírókat, és fedezze a 18 000 lejes jogi költségeket.

A Cseh Köztársaságban egy oknyomozó újságíró megnyert egy ügyet, amely fontos precedenst teremtett. A Pandora-iratokkal kapcsolatos oknyomozás leleplezte Andrej Babiš akkori cseh miniszterelnököt, aki offshore cégek láncolatát használta arra, hogy ismeretlen forrásból származó pénzt fektessen be Dél-Franciaországi ingatlanokban. Babiš ANO pártja elvesztette a következő választásokat, mire a volt miniszterelnök az oknyomozást közlő investigate.cz-t és Pavla Holcovát a választások manipulálásával vádolta, és úgy döntött, hogy személyes bosszút áll azzal, hogy online lincselésre buzdítja követőit. Holcová beperelte Babišt,és a bíróság az ő javára döntött. Babišnak bocsánatot kell kérnie és viselnie kell a jogi költségeket. Az ítélet azért lényeges, mert megállapítja a politikusok felelősségét a közösségi hálózatokon közzétett bejegyzéseiért és a bejegyzések alatti következő hozzászólásokért.

Ez a hírlevél az Organised Crime and Corruption Reporting Project (Szervezett bűnözésről és korrupcióról szóló tudósítói projekt) hét oknyomozó tagjának kutatásán alapul: ezek az Investigace.cz (Cseh Köztársaság), Bird.bg (Bulgária), Frontstory.pl (Lengyelország), Rise Project (Románia), Ján Kuciak Nyomozó Központja – icjk.sk (Szlovákia), Átlátszó (Magyarország), Context Investigative Reporting Project (Románia). A csapat a hírlevélben a szervezett bűnözés vagy a korrupció témáját vizsgálja, és bemutatja a leglényegesebb tényeket. Címlapkép: a Gazeta Wyborcza székháza Lengyelországban (Wikimedia Commons).