Több közép- és délkelet-európai országban gyakori az újságírók lehallgatása és megfigyelése

Új kémszoftverek, poloskák és más lehallgató eszközök segítségével figyelnek meg újságírókat, valamint forrásaikat az állami hatóságok több közép- és délkelet-európai országban – mondták el a Balkan Investigative Reporting Networknek (BIRN) a megfigyelés alatt álló újságírók. Az összeállításhoz az Átlátszó három hazai érintettel készült interjúval járult hozzá.

„Jézusom, megfigyeltek, mihez férhettek hozzá?” – ezt gondolta magában Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró 2020-ban, amikor kollégáival a Direkt36-nál egy olyan cikken dolgozott, amelyben több tízezer kiszivárgott telefonszámról számolt be, akiket a mobiltelefonokat megfertőző Pegasus kémprogrammal figyeltek meg.

A kiszivárgott listán 50 ezer célszemély telefonszáma szerepelt, köztük 300 magyar szám volt. Ezek egyike az oknyomozó újságíróé volt. Panyi így abban a szokatlan helyzetben találta magát, hogy egyszerre volt az általa vizsgált történet egyik szereplője, miközben részt vett a Pegasus hátterét feltáró projektben, és az erről szóló cikkek írásában is.

„Nem nagyon maradt idő ezen gondolkodni, mert részt kellett venni a munkában, és más, hasonló cipőben járó emberekkel kellett beszélnem, úgyhogy ez a feldolgozásban is segített, rögtön ugye láttam, hogy ez nem ellenem irányul csak, én csak része vagyok egy sokkal nagyobb merítésnek” – mondta a BIRN-nek.

 

A Panyi által emlegetett nagyobb merítés tényét a BIRN 15 közép- és délkelet-európai országban végzett felmérése is igazolja, ugyanis  a lap az elmúlt évtizedben 28 olyan esetet azonosított, amikor újságírókat figyeltek meg. Azt azonban nem tudni, hogy ez a szám mekkora a valóságban, hiszen nem minden megfigyelés került nyilvánosságra, mint ahogy arról sincs pontos információ, hogy a lehallgatások közül mennyi tart jelen pillanatban is.

A BIRN a célkeresztbe került újságírókkal készített interjúk alapján megállapította, hogy:

• Az esetek túlnyomó többségében bizonyítottan vagy gyaníthatóan a kormányok álltak a megfigyelés mögött.
• A megfigyelések nem csak a szervezett bűnözésről tudósító oknyomozó újságírók ellen irányultak.
• Az olyan új kémprogramok ellenére, mint a mobiltelefonokat célzó Pegasus, még mindig a „hagyományos” megfigyelés, például a lehallgatás vagy a fizikai megfigyelés a legnépszerűbb módszerek.
• Az esetek csaknem kétharmadában hivatalos vizsgálat indult a megfigyeléssel kapcsolatban.
• Egyik eset sem vezetett bírósági ítélethez vagy az érintettek felelősségre vonásához.

Jelenleg Görögországban, Moldovában, Szlovákiában és Észak-Macedóniában foglalkozik a nyomozóhatóság és a bíróság újságírók elleni megfigyeléssel összefüggő ügyekkel. Észak-Macedóniában az ország korábbi titkosrendőrségi vezetője újratárgyalásra vár több ezer ember, köztük újságírók illegális lehallgatása miatt.

Kém a telefonban

A The Guardian a Pegasust „a valaha kifejlesztett egyik legerősebb kémprogramnak” nevezte. Az NSO izraeli kibercég által gyártott eszköz észrevétlenül telepíthető a mobiltelefonokra, majd kihasználva azok sebezhetőségét, a telefon teljes tartalmához képes hozzáférni: üzenetekhez, fényképekhez, videókhoz, sőt, hívásokat is tud rögzíteni.

A Forbidden Stories által vezetett nemzetközi vizsgálat 2021-ben több mint 50 ezer fertőzött telefont talált a világ több mint 20 országában. Az adatokból kiderült, hogy legalább 180 újságírót vettek célba, többek között Franciaországban, Marokkóban, Mexikóban, Indiában és Magyarországon. Panyi, aki a Direkt36 és VSquare munkatársa, elmondta, hogy az 50 ezer telefonszám közül „több mint 300 olyan szám volt, amiket sejtésünk szerint a magyar felhasználó – amelyről később megtudtuk, hogy a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat volt – választott ki megfigyelésre”.

Panyi azt is feltárta, hogy Magyarország 2017-18-ban legalább 6 millió eurót költött az adófizetők pénzéből a Pegasus kémprogram beszerzésére. Megjegyezte, hogy mivel a Pegasus nagyon invazív, „olyan módon sérti valakinek a személyiségi jogait ez a típusú megfigyelés, ami tényleg csak olyan esetben lehet indokolt, ha valaki egy nagyon súlyos bűnt követ el, vagy egy ilyen típusú nagyon erős a gyanú van vele szemben”. „És azt láttuk, hogy sok tucatnyi olyan szereplő bukkan fel ebben a listában a telefonszámával, aki ellen semmiféle büntetőeljárás nem indult, semmiféle gyanús ügybe nem keveredtek” – mondta.

A Pegasus kémprogram kihasználta a mobiltelefonok operációs rendszerének sebezhetőségét, és így olyan megfigyelő alkalmazásokat és programokat telepített, amelyek lehallgató eszközzé változtatták az újságírók telefonjait. A Pegasus és más kémprogramok, mint például a Predator, úgynevezett „zéró kattintásos” támadásokon keresztül fertőzhetik meg a készülékeket. Ez azt jelenti, hogy észrevétlenül képesek megfertőzni a telefonokat, az áldozat részéről semmilyen beavatkozást nem igényelnek. Emellett a telefonhasználóknak küldött linkeken keresztül is telepíthetnek rosszindulatú programokat. Az egyik ilyen linket 2021 júliusában szöveges üzenetben küldték el Thanasis Koukakis görög oknyomozó újságírónak.

„Thanaszisz, tudsz erről a problémáról?” – állt az üzenetben, amely egy olyan linket tartalmazott, amely Koukakisz szerint azt sugallta, hogy „banki hírekről” van szó. „Rákattintottam a linkre, és abban a pillanatban gyakorlatilag megfertőződtem a Predatorral, és 2021. szeptember 24-ig, két és fél hónapig hozzáférhettek a mobilomhoz” – mondta a BIRN-nek.

A Predator a Pegasushoz hasonló, a Cytrox nevű észak-macedóniai cég által létrehozott kémszoftver. Koukakis akkor kezdett gyanakodni, hogy valami nincs rendben, amikor észrevette, hogy a telefonja túlmelegszik, és az akkumulátora „túl gyorsan merül”. Ellenőrizni kezdte a forrásait, és végül kapcsolatba lépett a CitizenLab nevű, a Torontói Egyetemen működő szervezettel, és a segítségükkel derítette ki, hogy megfigyelés alatt áll.

A kémprogramok használata sokkal elterjedtebb, mint azt eddig sejteni lehetett. A Citizen Lab 2020 decemberében arról számolt be, hogy a szerb Biztonsági-információs Ügynökség (BIA) a Circles nevű izraeli cég – amely a Pegasust gyártó NSO csoport része – szoftverét használja. A szoftver segítségével az országban található összes mobiltelefont másodpercek alatt megtalálhatják.

Egyelőre hivatalosan nem erősítették meg, hogy a szoftvert – amelyet a Citizen Lab szerint több mint 20 másik ország is beszerzett– újságírók ellen is bevetették-e.

Hagyományos módszerek: kamerák és poloskák

Bár a digitális megfigyelés az évek során egyre elterjedtebbé vált, a BIRN megállapításai szerint az újságírók megfigyelésére még mindig a „hagyományos” módszereket használják a leggyakrabban. Az állami szervek, amelyek az újságírók forrásainak megismerésére vagy kompromittáló anyagok felfedésére törekszenek, többnyire lehallgatást és fizikai megfigyelést alkalmaznak: lehallgatják a célszemélyek telefonját és lakását, valamint a klasszikus követési módszerrel dolgoznak. Ezeket a módszereket néha önmagukban is alkalmazzák, de gyakoribb, hogy egy olyan megfigyelés részeként vetik be őket, amelyben az újságírókat egyidejűleg követik, beszélgetéseiket rögzítik, vagy készülékeiket figyelik.

2020 februárjában Alexandru Costache román újságíró, aki az ország közszolgálati televíziójánál, a TVR-nél dolgozik, egy bárban múlatta az időt barátaival, többek között újságírókkal és igazságügyi tisztviselőkkel. Másnap reggel Costache-t felhívta egy barátja: ‘Kapcsold be a tévét, kapcsold be az RTV-t [Româniă TV], nézd meg, mi megy épp.’ „Mi voltunk azok” – mondta Costache a BIRN-nek.

Egy későbbi vizsgálat megállapította, hogy 11 ember vett részt Costache és barátai beszélgetésének rögzítésében, főleg abban a helyiségben, ahol találkoztak, „de a folyosón is a WC felé, sőt, még a WC-ben is filmeztek és fényképeztek minket, valamint kint, az udvaron, az utcán”. „Egészen addig követtek, amíg haza nem értem, mert a közelben lakom” – tette hozzá. A megfigyelést végző személyek egy online médium újságíróinak adták ki magukat.

A bukaresti ügyészség vizsgálatot indított, de az elkövetőket nem sikerült azonosítani, és az ügyet az év elején megszüntették. A megfigyelés oka továbbra sem ismert.

A kémprogramok használatát az Európai Unió több tagállamában, többek között Görögországban, Magyarországon és Lengyelországban is dokumentálták. Ricardo Gutierrez, az Európai Újságírók Szövetségének (EFJ) főtitkára a BIRN-nek elmondta, hogy reméli, hogy az EU végül lépéseket tesz az újságírók után kémkedő tagállamok tevékenységének megfékezésére, azáltal, hogy „nem engedi a kormányoknak, hogy a Predator, a Pegasus és az ilyen típusú eszközöket bárki ellen bevessék, nem csak újságírók ellen”.

„Nagyon fontos megérteni, hogy ha megengedjük az újságírók ilyen jellegű megfigyelését, az azt jelenti, hogy nemsokára akárki más is megfigyelés alatt állhat” – mondta Gutierrez.

A régi taktikák tovább élnek a posztkommunista országokban

A BIRN által vizsgált közép- és délkelet-európai országok többsége korábban olyan kommunista ország volt, ahol széles körben alkalmazták a megfigyelést. A posztkommunista átmeneti időszakban a biztonsági szolgálatok pedig nem mindenhol hagyták maguk mögött ezeket a gyakorlatokat.

Szerbiában Slobodan Milosevic elnök 2000-es bukása után a biztonsági apparátus tovább folytatta ezeknek a módszereknek az alkalmazását, beleértve a csellel szerzett kompromittáló anyagok felhasználását is. „Szado-mazo francia kém!” – ez csak az egyik cím az Informer névre hallgató, a kormányhoz kötődő bulvárlapból, amely 2016-ban Stevan Dojčinović szerb oknyomozó újságírót vette célba.

Dojčinović szerint a bulvárlap szenzációhajhász riportja része volt az ellene indított kampánynak, amely akkor indult, amikor az általa vezetett KRIK (Mreža za istraživanje kriminala i korupcije) oknyomozó újság az akkori miniszterelnök, Aleksandar Vucić egyik ingatlana után nyomozott.

A szenzációhajhász cím az Informer által közzétett fotókra utalt, amelyeken Dojčinović egy hét vagy nyolc személy részvételével zajló privát BDSM összejövetelen látható. Dojčinović azt mondta, hogy a szerb hírszerző szolgálat, a BIA úgy gondolta, hogy a fotók közzétételével „tönkreteheti” őt, ami azt mutatja, hogy „még mindig megmaradt a régi kommunista gondolkodás”, ami nyomásgyakorlás céljából az emberek magánéletét is célba veszi.

Az újságíró úgy döntött, hogy magánélet megsértése miatt pert indít az Informer ellen – és a per során kiderült, hogy a BIA állt a lejárató akció mögött. „Amikor bepereltem [a bulvárlapot], a perre adott válaszban az ügyvédjük azt írta, hogy minden, amit mondtam, hazugság, majd azt mondta, hogy minden információ, amit [az Informer] közzétett, igaz, és hogy az információk megerősítése érdekében a bíróságnak a BIA-hoz kellene fordulnia” – emlékezett vissza Dojčinović.

„Így lényegében megadták nekem az első muníciót ahhoz, hogy további eljárásokat kezdeményezhessek a BIA ellen” – tette hozzá. Dojčinović panaszt tett a szerbiai ombudsmannál. Az ügy még folyamatban van.

„A megfigyelés mértéke óriási volt”

Ma már a megfigyelést nemcsak hírszerző szolgálatok végzik. Az elmúlt évek egyik leghírhedtebb európai újságíró-megfigyelési ügyét például magánszemélyek kezdeményezték, az események pedig egy oknyomozó újságíró meggyilkolásához vezettek.

Marian Kočner szlovák üzletember egy volt rendőrökből és hírszerzőkből álló csoportot szervezett maga köré, akik feladata az volt, hogy kémkedjenek különböző személyek, köztük nyolc újságíró után, hogy felfedjék „piszkos titkaikat”. A megfigyelés célpontjai közé tartozott Ján Kuciak is, aki rendszeresen írt oknyomozó cikkeket Kočner üzleti ügyeiről az Aktuality szlovák hírportálnak. Kuciakot és menyasszonyát, Martina Kusnirovát 2018. február 21-én lőtték le nagymácsédi (Veľka Maca) otthonukban, ami a fővárostól, Pozsonytól mintegy 65 kilométerre található.

Egy évvel a gyilkosság előtt Kočner egy telefonhívás során megfenyegette a riportert. Bár Kuciak jelentette a fenyegetést, a hatóságok elutasították a nyomozást, az üzletembert ki sem hallgatták. A szlovák bíróság idén májusban egy újratárgyalás után felmentette Kočnert Kuciak és Kusnirova meggyilkolásának megrendelése alól.

„A bíróság meg van győződve arról, hogy Kočner vádlottat aggasztotta Ján Kuciak újságíró, különösen akkor, amikor a politikába akart belépni… [de] nem ítélhetünk el valakit kizárólag az indíték alapján” – mondta Ruzena Sabova bírónő az eredeti tárgyaláson. Kučner társát, Alena Zsuzsovát bűnösnek találták a gyilkosságok megrendelésében.

Ami a Kočner által létrehozott hálózatot illeti, amely a megfigyeléseket végezte, a szlovák rendőrség 2019 márciusában büntetőeljárást kezdeményezett „ismeretlen tettesek” ellen, akik 2017 elejétől 2018 májusáig figyelték az újságírókat és más személyeket – írja a Slovak Spectator.

Laura Kellöová oknyomozó újságíró azonban, aki folytatta a Kuciak által elkezdett munkát az Aktualitynél, azt mondta, hogy megdöbbentette a megfigyelés intenzitása: „Az újságírók megfigyelésének mértéke és a róluk szóló információk rendőrségi adatbázisokból való illegális kinyerése óriási mértékű volt”. „Azt hittem, hogy az ilyesmi a kommunizmus bukásával véget ért Szlovákiában” – mondta Kellöová.

„Ez nem a munka része”

A BIRN-nek a megfigyeléssel kapcsolatos tapasztalataikról nyilatkozó újságírók többsége azt mondta, hogy jobban aggódtak amiatt, hogy a megfigyelés hatással lehetett-e a kapcsolataikra, forrásaikra, felfedhetett-e részleteket az anyagokkal kapcsolatban, amin épp dolgoztak, mint amiatt, hogy a saját életükre hogyan hatott a lehallgatás.

„Ami nagyon aggaszt, az az, hogy mennyire érintették a forrásaimat, azokat az embereket, akikkel kapcsolatban álltam a megfigyelés időszakában” – mondta Thanasis Koukakis, a CNN Greece és a Newsbomb.gr pénzügyi szerkesztője, akit 2020-ban a görög hírszerző szolgálat, egy évvel később pedig a Predator kémprogram használatával figyeltek meg. Koukakis elmondta, hogy a megfigyelés miatt néhány forrását a görög pénzügyminisztériumból és a bankrendszerből magyarázat nélkül elmozdították érzékeny pozíciókból. „Utólag persze minden értelmet nyert” – mondta.

Gutierrez, az EFJ főtitkára szerint az újságírók gyakran két problémás tendenciát mutatnak a megfigyeléssel kapcsolatban. Az egyik az, hogy azt gondolják, hogy nem tudósítanak „fontos témákról”, ezért soha nem kerülnének megfigyelés alá; a másik pedig az, hogy azt gondolják, hogy a hatóságok általi megfigyelés hozzátartozik a munkához. „Nem, nem része a munkának, hogy megfigyelés alatt álljunk, nem része a munkának, hogy letartóztassanak, és nem része a munkának, hogy megfélemlítsenek” – mondta Gutierrez.

A rendőrség vagy ügyészség a BIRN által elemzett 28 eset kevesebb mint kétharmadában indított hivatalos vizsgálatot a megfigyeléssel kapcsolatos esetek miatt. Ezek közül az esetek közül eddig egyik sem vezetett bírósági ítélethez. Az esetek csaknem felében a vizsgálat még mindig folyamatban van.

Az egyik ilyen megoldatlan ügy a 2015-ben Észak-Macedóniában feltárt tömeges lehallgatás, amelybe állítólag magas rangú rendőrségi tisztviselők is érintettek voltak. Az akkori titkosrendőrségi főnököt, Saso Mijalkovot elítélték, de 2021-ben a fellebbviteli bíróság hatályon kívül helyezte az ítéletet, és Mijalkov újratárgyalásra vár.

A vád szerint 2008 és 2015 között, amikor Nikola Gruevszki volt hatalmon, a vádlottak több mint 4200 telefonszámot hallgattak le illegálisan, bírósági végzés nélkül. A lehallgatottak között sok újságíró is volt. Az egyik, akinek a telefonját lehallgatták, Vasko Popetrevski újságíró, a „360 fok” című televíziós műsor és weboldal főszerkesztője volt.

A Gruevski kormányának megbuktatása után indított vizsgálat után Popetrevski megtudta, hogy „hét és fél éven keresztül szó szerint éjjel-nappal lehallgatták az összes telefonomat a nap 24 órájában”. Reméli, hogy Mijalkovot jogerős ítélet alapján elítélik, mielőtt 2025-ben elévülne az ügye, és a megfigyelés áldozatai kártérítést kapnak – „üzenetként, hogy ez nem fordulhat többször elő, és nem szabad, hogy még egyszer megtörténjen”.

Gyakori a nemzetbiztonsági okra való hivatkozás

Néhány újságíró, akit lehallgattak, azt mondta a BIRN-nek, hogy most már nagyobb óvintézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy elkerüljék a megfigyelést, különösen mivel az elektronikus módszerekkel az eddiginél kifinomultabbá vált a megfigyelés.

Koukakis elmondta, hogy titkosított alkalmazásokat használ a telefonján, és ha teheti, igyekszik személyesen találkozni a forrásaival. „És természetesen a mobiltelefonomat rendszeresen ellenőrzöm, hogy nincs-e rajta kémprogram” – tette hozzá.

Bartosz Węglarczyk, a legnagyobb lengyel online híroldal, az ONET főszerkesztője, akit a 2000-es évek végén figyeltek meg, elmondta, hogy médiavállalata digitális biztonsági szakembereket alkalmaz, hogy megvédjék az újságírókat a megfigyeléstől, és annak tudatában dolgoznak, hogy mindez bármikor megismétlődhet.

A szlovákiai Aktualitynél Laura Kellöová hasonlóan vélekedett: „Mindig fel kell tételeznem, hogy valaki lehallgat vagy figyel engem, hogy megtudják, kivel kommunikálok, min dolgozom, kivel beszélek és kik a forrásaim”. Kellöová elmondta, hogy Ján Kuciak meggyilkolása után az Aktuality újságírói „szinte kizárólag titkosított alkalmazásokon keresztül kommunikálnak”.

Néhány európai ország azonban az orosz kémkedés miatti vélt fenyegetésekre reagálva az ukrajnai orosz invázió kezdete óta fontolgatja biztonsági szolgálatai megfigyelési jogköreinek kiterjesztését. Lengyelországban a parlament jóváhagyására vár egy, az elektronikus kommunikációról szóló törvénytervezet, amelynek célja, hogy a biztonsági szolgálatok hozzáférjenek minden e-mailben vagy más online kommunikációs eszközzel küldött, vagy kapott anyaghoz.

Ezzel párhuzamosan az Európai Unió a digitális megfigyelés korlátozásának lehetőségét vizsgálja az európai médiaszabadságról szóló törvényjavaslattal, amely a médiaszabadság első uniós szintű szabályozása, és amelynek elfogadása jelenleg folyamatban van. A jogszabálytervezet és az Európai Tanácsnak a törvénnyel kapcsolatos álláspontja alapján azonban úgy tűnik, hogy a digitális megfigyelés visszaszorításának ez a lehetősége valószínűleg elszalasztásra kerül, és a helyzet még rosszabbá válhat.

Gutierrez kifejtette, hogy Franciaország beavatkozását követően a jogszabálytervezetet úgy módosították, hogy lehetővé tegyék az újságírók megfigyelését, ha „az államnak a nemzetbiztonság garantálása érdekében szüksége van rá”. Az EFJ-t aggasztja, hogy „a nemzetbiztonság fogalmát visszaélésszerűen használják fel a megfigyelés elrendelésére, az újságírók utáni kémkedésre” – mondta. „Ez egyfajta legalizálása az újságírók elleni kémkedésnek bármilyen okból, mert bármit lehet nemzetbiztonsági kérdésként értelmezni; a fogalom homályos, így a tagállamok könnyen megpróbálhatják igazolni az ilyesmit” – figyelmeztetett.

A BIRN-nek nyilatkozó újságírók és szakértők közül sokan meg voltak győződve arról, hogy a leleplezett esetek és az azokat követő jogi kihívások ellenére Közép- és Délkelet-Európa szerte folytatódik az újságírók megfigyelése.

Saška Cvetkovska, az észak-macedóniai Investigative Reporting Lab főszerkesztője megjegyezte, hogy a 2015-ben leleplezett tömeges megfigyelési rendszer miatt a korábbi tisztviselők ellen folyamatban lévő büntetőeljárások ellenére továbbra is közzéteszik a nyilvánvalóan lehallgatással szerzett anyagokat. „2015-től napjainkig naponta, megállás nélkül, különböző [online] platformokon és a médiában jelennek meg a politikai pártok elnökeinek, üzletembereknek, parlamenti képviselőknek és újságíróknak az engedély nélkül rögzített beszélgetései” – mondta Cvetkovska.

Panyi Szabolcs magyar oknyomozó riporter, akit a Pegasus kémprogrammal figyeltek meg, szintén úgy véli, hogy a megfigyelés sokkal szélesebb körű, mint ami eddig napvilágra került – és az is aggasztó, ahogyan a hatóságok és a közvélemény reagált az újságírók megfigyeléséről szóló hírekre.

„Az egész reakció a magyar állam részéről nem azt mutatja, hogy ők komolyan vennék azokat a személyiségi jogi és emberi jogi aggályokat, amik az ilyen típusú megfigyelésekben előjönnek, hanem próbálják ezt az egészet lesöpörni az asztalról, mint úgymond egy politikai botrányt” – mondta Panyi. „És nagyon szomorú az, hogy én nem látom, hogy maga a magyar közvélemény, a magyar társadalom különösebb ellenállást tanúsítana, amikor olyan információkkal szembesül, hogy a magyar állam tényleg bárkit, bármikor lehallgathat” – tette hozzá.

Lehallgatott magyar újságírók

A BIRN Surveillance States elnevezésű projektje Közép- és Délkelet-Európa 15 országában vizsgálta az újságírók megfigyelését. Minden ország három újságíróval készített videóinterjút, amelyek ezen az oldalon érhetőek el teljes terjedelmükben. A projektben az Átlátszó is részt vett, a három megfigyelt magyar újságíróval arról beszélgettünk, hogy mikor és miért történhetett a megfigyelésük, illetve milyen hatással volt az életükre a lehallgatás ténye.

 

Panyi Szabolcs mellett a korábban HVG-nél dolgozó, jelenleg a nyolcadik kerületi Józsefváros Újság főszerkesztőjeként tevékenykedő Dercsényi Dávid is a Pegasus célpontok között volt. Őt valamikor 2019-ben figyelték meg, három telefonját is lehallgatták a kémprogrammal. Az Átlátszónak elmondta: annyira nem lepődött meg, amikor fény derült a megfigyelésre, korábbi munkahelyén ugyanis közvetetten mindig érezték, hogy célkeresztben vannak.

 

Kőszeg Ferenc egykori országgyűlési képviselőnek, a Magyar Helsinki Bizottság egyik alapítójának megfigyelése jóval korábbra, a 80-as évekre tehető, amikor a demokratikus ellenzék szamizdatja, a Beszélő munkatársa lett. Az Átlátszónak arról mesélt, hogy a megfigyelés akkoriban egészen nyílt módon történt. Ekkor főleg a  klasszikus módszereket vetették be, például bepoloskázták a lakást, de lehallgatták a telefonját, sőt, még az utcán is követték, és házkutatásra is sor került az otthonában.

A cikk eredeti, angol nyelvű változata a Balkan Insighton jelent meg, írta Milica Stojanović. Fordította: Szopkó Zita. A cikkhez az interjúkat Claudia Ciobanu, Katarína Kozinková, Delia Marinescu, Sinisa Jakov Marusić, Eleni Stamatoukou, Milica Stojanović és Szopkó Zita készítették.