Kudarcot vallott a Fekete-tengeri egyezmény újratárgyalása, az ukrajnai sárszezon sem vet véget a harcoknak – heti összefoglalónk

Tovább folytatódott Zaporizzsja megyében a felőrlő anyagháború, Tokmak térségében az ukránok elfoglalták az orosz erődrendszer, a Szurovikin-vonal második sávjának egy részét, áttörésről azonban még nem lehet beszélni. Romániában csapódott be két orosz drón, és bár az incidenst először a kormány megpróbálta eltussolni, a háború eseményeit követő önkéntesek az interneten hamar azonosították a drónt és a becsapódás helyét, ami után Bukarestben behívatták az orosz ügyvivőt.  

• Továbbra is rendkívül lassan halad dél felé Tokmak, Zaporizzsja térségében az ukrán ellenoffenzíva, a hét közepén az ukrán erők ellenőrizték az orosz Szurovikin-vonal egy részét.
• Több olyan frontszakaszon is kisebb, lokalizált támadásokat indítottak az ukrán erők, ahol hosszú ideje viszonylag csend volt. Ezt valószínűleg az tette lehetővé, hogy az orosz tartalékokat innen Tokmakhoz helyezték át.
• Két orosz drón csapódott be Románia területén. A román kormány először tagadta az incidenst, azonban az online OSINT-közösség nyomozása után beismerték azt.
• A török kormány és az ENSZ próbálkozásai ellenére nem sikerült helyreállítani a fekete-tengeri gabonaszállítási megállapodást; a brit légierő kíséri a gabonaszállító hajókat.
• Először küld humanitárius segélycsomagot Ukrajnának Örményország. A kaukázusi állam az orosz szövetségi rendszer, a CSTO tagja, de egyre inkább kifelé kacsintgat.

Az elmúlt héten továbbra sem mozdultak el jelentősen a frontvonalak, Ukrajna a zaporizzsjai fronton és Bakhmut körül kis területeket tudott visszafoglalni. Továbbra is az ukrán fél képes jelentősebb támadó hadműveletekre, az orosz erők nagyrészt védekezésre kényszerülnek, azonban a hónapok alatt kiépített védelmi vonalak (Szurovikin-vonal) az ukránok lehetőségeit is korlátozza.

Csiga-offenzíva

A háború mostani szakaszára a felőrlő, az első világháborús állásháborút idéző hadviselés jellemző: a támadó fél a tankcsapdák, aknamezők és más akadályok miatt nem tud gyors gépesített manővereket végrehajtani, ehelyett az ukránok az orosz állásokat egyenként, tüzérség és gyalogság bevetésével próbálják felszámolni.

Ez a taktika az elmúlt hónapokban elsősorban Orihiv, Robotine és Tokmak térségében vezetett eredményre, itt az ukránok áttörték a Szurovikin-vonal első sávját (aknamezők és egyéb akadályok Robotinétől északra). A múlt héten írtunk arról, hogy a térségben, Verbove falu szélén ukrán gyalogosok átjutottak a következő vonalon, azt azonban nem lehetett tudni, meg tudták-e vetni a lábukat a vonalban.

Az elmúlt héten készült felvételek alapján az ukránoknak sikerült megszilárdítaniuk a Szurovikin-vonal egy szakasza feletti kontrollt, Verbove és Robotine között (ez tudható onnan, hogy orosz források több felvételt is közzétettek a héten, amelyeken ukrán katonák láthatók a Szurovikin-vonal állásaiban.)

Ukrajna az így keletkezett hídfőt próbálja kiszélesíteni, és tovább haladni Novoprokopivka, majd Zaporizzsja fő logisztikai csomópontja, Tokmak irányába.

Műholdfelvételek arra utalnak, hogy az ukrán erők a héten valamivel közelebb kerültek Novoprokopivkához, a falu határaiban körös-körül bombázások nyomai láthatók.

A sárszezonban is folytatódnak a harcok

Az ukrán páncélos erők rendkívül nehézkesen tudnak haladni a térségben, emiatt az ukránok főként a tüzérségre és gyalogságra hagyatkoznak. Orosz katonai források és haditudósítók az elmúlt héten ismét panaszkodtak az ellen-tüzérség hiányára, azaz arra, hogy az ukrán tüzérség büntetlenül tudja ágyúzni az állásaikat. A háború elején az orosz hagyományos tüzérség hatalmas fölényben volt (tavaly tavaszi-nyári becslések szerint az orosz tüzérség háromszor annyi lövedéket lőtt ki naponta, mint az ukrán), ez azonban mostanra jelentősen csökkent, egyes területeken pedig át is fordulhatott. Ennek oka egyrészt a lőszerkészletek kimerülése, másrészt az, hogy az ukrán tüzérség (amely a modernebb nyugati ágyúknak köszönhetően nagyobb hatótávon és pontosabban tud lőni) július-augusztusban számos orosz ágyút elpusztított.

Ez a harcmodor elhúzódó háborút vetít előre – erről beszélt a héten Mark Milley amerikai vezérkari főnök is, megemlítve, hogy nagyjából 30-45 nap maradt hátra az őszi esőzések és a sárszezon beálltáig, ami lehetetlenné teszi a komolyabb gépesített hadműveleteket Ukrajnában.

Ugyanakkor a háborút most sem ezek jellemzik, emiatt tehát várhatóan a sárszezonban is folytatódik a most látott lövészárok-háború – erre utalt szeptember 9-én Kirilo Budanov, az ukrán katonai hírszerzés vezetője, aki a Reutersnek azt nyilatkozta, hogy október után is folytatódik az ellentámadás (ez nem lenne példátlan, tavaly ősszel Bahmutnál az oroszok folytattak támadó hadműveleteket – szintén lövészárok-harcokkal –, nem sokkal később elfoglalva a várost).

Harcok Bahmut és Donyeck város körül

Az elmúlt héten új fejlemény volt, hogy több olyan területen is kiújultak a harcok, ahol hosszabb ideje kevés összecsapásról lehetett hallani. Szeptember 9-én orosz források arról adtak hírt, hogy az ukrán erők bejutottak Novomajorszke (Donyeck megye dél-nyugati része) faluba, közel a korábbi frontvonalhoz. Később ezt légi felvételekkel is megerősítették.

A hét végén orosz haditudósítók hasonló támadásról számoltak be a 2014 óta megszállt Donyeck város mellett, mint írták, az ukránok itt elfoglalták Opitne falu (nem összetévesztendő a Bahmuttal szomszédos azonos nevű településsel) északi részét, megközelítve Donyeck repülőterét. Ezt később ukrán katonai források is megerősítették.

Bahmut körül az ukránok megszilárdították az ellenőrzést a közelmúltban visszafoglalt területeken. Szeptember 9-én Rybar orosz haditudósító arról írt, hogy Kliscsiivka nagyobb, déli részét Ukrajna ellenőrzi. Ez egybevág azzal, amit az ott harcoló ukrán dandár egyik tisztje mondott a Szabad Európának. Más orosz források szerint a megszállók feladták Andriivka falut, miután Kliscsiivka elfoglalásával az ukránok ellenőrzik az ide vezető összes utat.

Ahogy korábban írtunk róla, Oroszország az elmúlt hetekben több frontszakasztól is csapatokat vont el, hogy Tokmak, az ukrán ellentámadás fő célpontja védelmére vethessék be őket. Valószínűleg ez teszi lehetővé, hogy az ukránok ezeken a pontokon tudjanak új támadásokat indítani. Ugyanakkor ezek valószínűleg csak lokális támadások, céljuk főleg az orosz tartalékok lekötése lehet, nem egy nagyobb áttörés.

NATO-tagállam területén csapódott be orosz drón

A háború nemzetközi kontextusában több fontos esemény is történt a héten. Szeptember 4-én éjjel, amikor Oroszország újabb légi támadást indított Ukrajna nyugati része ellen, két iráni gyártmányú Sahid drónt (amelyekkel valószínűleg Izmail kikötőjét célozták) a NATO-tagállam Románia területén csapódott be.

Bár az incidens nem okozott kárt vagy sérülést, jól mutatja az online OSINT („nyílt forrású hírszerzés”) fontosságát a háborúban. Az ukrán külügy másnap jelezte, hogy román területen csapódott be orosz drón, amit a román kormány gyorsan cáfolt. Azonban a drónokról készült felvételek azonnal felkerültek az internetre, ahol önkéntesek beazonosították a becsapódás helyét. Az alábbi Twitter-threadből kiderül, mi alapján állapították meg, hogy valóban román területen csapódott be a Sahid:

Két nap múlva a román védelmi miniszter elismerte, hogy átvizsgálták a határt, és megtalálták egy orosz-iráni drón maradványait, majd hamarosan egy második drón roncsát is.  Szeptember 9-én pedig már a román külügyminiszter berendelte a bukaresti orosz ügyvivőt, és felszólította Oroszországot a légi támadások beszüntetésére.

Nem éled újra a gabonaegyezmény

A héten kiderült az is, hogy kudarcba fulladtak azok a tárgyalások, amelyek a fekete-tengeri gabonaszállítási egyezség megújítását célozták. Oroszország idén mondta fel a megegyezést, miután az ukránok megtámadták a katonai szállítmányok célba juttatására is használt krími hidat. Válaszul az orosz légierő ukrán kikötőket és gabonaraktárakat bombázott, több ezer tonna terményt elpusztítva.

A megegyezést azóta kétszer is megpróbálta újraéleszteni a nemzetközi közösség. Szeptember elején Recep Tayyip Erdogan török elnök főként erről tárgyalt az orosz államfővel.

Bár a tárgyalások végén Erdogan úgy nyilatkozott, hogy küszöbön áll a gabonaegyezmény újraindítása, Vlagyimir Putyin a tárgyalásokról távozva ennek ellenkezőjét mondta.

Pár nap múlva az ENSZ Titkársága dolgozott ki egy tervet a gabonaegyezmény újraindítására, ami több engedményt is tartalmazott Oroszország javára: például az Orosz Mezőgazdasági Bank visszakapcsolását a SWIFT-rendszerbe, és az orosz műtrágyaexportra vonatkozó EU-s szankciók feloldását (megjegyzendő, hogy ez nem ENSZ, hanem EU-hatáskör, az ENSZ-titkárság ajánlata tehát inkább csak ötletelésnek tekinthető). Szergej Lavrov orosz külügyminiszter azonban szeptember 6-án nyilvánosan elutasította az ENSZ Titkárságának ajánlatát.

A gabonaegyezmény felmondása után Oroszország bejelentette, hogy legitim célpontnak tekint minden, az ukrán kikötőkbe érkező hajót, civileket is beleértve. Ukrajna nem sokkal később hasonló bejelentést tett az orosz kikötőkbe érkező hajókról. Azonban eddig nem volt arra példa, hogy bármelyik fél elsüllyesztett volna civil hajókat (arra viszont igen, hogy orosz katonák megállították és átkutatták őket). Szeptember 8-án a brit miniszterelnök megerősítette, hogy július óta a brit légierő gépei kísérik a Fekete-tengeren haladó kereskedőhajókat, hogy eltántorítsák az oroszokat azok megtámadásától. A lépésnek az élelmiszer-biztonság szempontjából azonban kevés jelentősége van, mivel Oroszország eddig sem süllyesztett el külföldi civil hajókat, és az ukrán gabonaexportot nem a fekete-tengeri, valójában alig betartatott blokád, hanem a kikötők és silók orosz bombázása nehezíti.

Jereván kifelé kacsintgat az orosz szövetségből

Szeptember 5-én Örményország a háború folyamán először bejelentette, hogy humanitárius segélyt küld Ukrajnának (az akció arca a miniszterelnök, Nikol Pasinján felesége). A segítségnek önmagában csekély a jelentősége, diplomáciai szempontból azonban mégis jelentős gesztusról van szó. Örményország ugyanis tagja a CSTO-nak, az Oroszország vezette katonai-politikai blokknak. Az elmúlt évtizedekben Jereván Moszkva egyik legközelebbi partnere volt, ami főleg arra a tényre vezethető vissza, hogy Örményország védelmét Azerbajdzsánnal és Törökországgal szemben csak Moszkva tudta eddig garantálni – Oroszország emiatt régóta katonai bázist működtet Örményországban, és a 2020-as hegyi-karabahi háborúban békefenntartókat küldött a vitatott területre.

Ukrajna inváziója óta azonban Jereván láthatóan kevésbé bízik abban, hogy Oroszország képes továbbra is garantálni az örmények biztonságát.

Miközben ismét növekszik a feszültség Azerbajdzsánnal, Örményország több olyan lépést is tesz, ami arra utal, hogy az orosz CSTO helyett a Nyugattal próbálná szorosabbra fűzni a viszonyt.

Szerdán az örmény védelmi miniszter bejelentette, hogy amerikai katonákkal közösen terveznek hadgyakorlatokat szeptember 11. és 20. között. Nem sokkal korábban az örmény kormány a parlament elé terjesztette a háborús bűnökről szóló Római Szerződés ratifikálását – ez a szerződés mostanában orosz vezetők háborús bűnössége kapcsán került elő. A Szerződést aláíró országok elvileg kötelesek letartóztatni és kiadni a Nemzetközi Büntetőbíróságnak a háborús bűnök miatt körözött vezetőket – ilyen lenne több orosz vezető, köztük Putyin is.

Oroszország aligha meglepő módon nem nézi jó szemmel ezeket a lépéseket. A moszkvai külügyminisztérium szeptember 8-án beidézte az örmény nagykövetet, hogy tiltakozzon Jereván „barátságtalan lépései” ellen, beleértve az ukrajnai humanitárius segélyakciót is.

 

Zubor Zalán