Maradási esélyek Békéscsabától Salgótarjánig

Záródarabjához érkezett a megyei jogú városokat áttekintő sorozatunk. A legutóbbi cikkben azokat a dunántúli településeket néztük át, amelyeknél nagy változás nem várható, és az elmúlt években sem vétették észre magukat komoly botránnyal vagy más különösebb eseménnyel. Ezúttal a hátralévő, hasonló helyzetben lévő városokat igyekszünk áttekinteni. 

A kihívók itt sem táplálhatnak vérmes reményeket. Összesítésünkben szerepel olyan város, ahol már 2014-ben nem fideszes lett a vezetés, olyan, ahol 2019-ben győzött az ellenzék, és olyan, amelyet a kormánypárt szilárdan birtokol és birtokolt. Mutatjuk, mi várható Békéscsabán, Kecskeméten, Salgótarjánban, Tatabányán és Érden.

78%

Év végéig még

22 503 995 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A 2019-es ellenzéki térfoglalást hozó, amúgy csalóka optikájú önkormányzati választáson az Orbán-ellenes erők öt nagyvárost hódítottak el az ország nyugati felén, kettőt keleten. Három megyei jogú várost már korábban korábban megszereztek (Békéscsaba, Hódmezővásárhely és Salgótarján), egyet pedig soha nem engedtek ki a kezükből (Szeged).

Ugyanakkor 12 olyan település volt ebben a kategóriában, amelyiknél még a Borkai-botrány hatása alatt sem sikerült fordulatot elérniük. A legutóbbi választás óta a megyei jogú városok száma kettővel bővült, velük külön cikkben foglalkoztunk: az egyik ellenzéki, a másik kormánypárti vezetésű.

A legutóbbi írásunkban szereplő települések többnyire olyanok voltak, ahol az ellenzéknek nem sikerült áttörést elérnie, és győzelmük ezúttal sem valószínű, illetve Dunaújvárost 2019-ben megszerezték, és ott a Fidesznek kevés az esélye most. Ebben a cikkben változatosabb a kép, azt leszámítva, hogy a kihívók itt sem táplálhatnak vérmes reményeket. Szerepel olyan város, ahol már 2014-ben nem fideszes lett a vezetés, olyan, ahol 2019-ben győzött az ellenzék, és olyan, amelyet a kormánypárt szilárdan birtokol és birtokolt.

Haragos Békés, hűséges Kecskemét

A kisgazda gondolat egyik szülőföldje a Viharsarok, ami már a Horthy-korban és még korábban is megannyi tiltakozás, ellenállás helye volt. Megvan tehát itt a hagyománya a jobboldaliságnak, de úgy az általában vett rebellis hajlamnak is. A megyeszékhely, Békéscsaba azon hat nagytelepülés közé tartozik, ahol soha nem volt magát baloldalinak valló polgármester.

A városban – a nem falusi települések többségéhez hasonlóan – a rendszerváltáskor az SZDSZ szerezte meg az irányítást. Polgármesternek – először még a közgyűlés által – Pap Jánost választották meg, aki ’94-ben és ’98-ban is úgy tartotta meg pozícióját, hogy az MSZP is indított vele szemben ellenfelet. Egyedül 2006-ban élvezte a baloldal – hallgatólagos – támogatását, de hivatalos támogatóként az MSZP ekkor sem volt föltüntetve a szavazólapon. Ahogy négy év múlva sem, de akkor már mindegy is lett volna: a 2006-os ősz itt is Fidesz-diadalt hozott.

Vantara Gyula 2014-ig irányította Békéscsabát, akkor viszont a parlamenti mandátumot választotta, utódjául meg egy régi kisgazdát szemeltek ki. Ám őt legyőzte a független Szarvas Péter, aki mögött csöndes támogatóként ott állt a Jobbik. A baloldal csak a harmadik helyet tudta megcsípni, és a győzelemhez nem volt szükség a szavazóira.

Legközelebb azonban újabb csavar keletkezett a történeben: a Fidesz, ha nem is hivatalosan, de beállt az immár saját szervezettel is rendelkező Szarvas mögé, aki ezúttal is a Hajrá Békéscsaba színeiben indul, és ezúttal sincs fideszes kihívója. Indít viszont jelöltet a Mi Hazánk, amely pártnak ez az egyik legerősebb megyéje. Emellett rajthoz áll az az egyesület, amely elsőként állapodott meg Magyar Péterrel annak támogatásáról. Lesz továbbá aspiránsa a baloldali ellenzéknek is.

Maradva az Alföldön, de egy megyével arrébb, Kecskemét közelmúltját nézve, annak belviszonyai is néha kalandosra sikerültek – igaz, korábbi időszakban. Bács-Kiskun székhelye a kezdeti liberális beütéstől eltekintve jobboldali bázisnak számít. Már ’94-ben is az MDF jelöltje győzött, hiába az országos szocialista hullám. Bár a győzelemhez kellett, hogy elaprózódjanak a szavazatok. 1998-ban viszont már nem volt kérdés: a fideszes Szécsi Gábor magabiztosan nyert, és újrázott négy év múlva is.

A fordulat ekkor következett be: Szécsi fokozatosan elhidegült pártjától, és 2006-ban már arra lehetett figyelmes, hogy az MSZP-SZDSZ igyekszik megnyerni őt parlamenti képviselőjelöltnek. Szécsi ezt végül vállalta is, és az első forduló után majdnem ezer szavazattal vezetett is, ám a második fordulóban a fideszes jelölt győzött.

Azonban a választók törvénytelen befolyásolása miatt a második fordulót megismételték, amit a Fidesz példátlannak tartott. Orbán Viktor például személyesen kampányolt a helyszínen, a megismételt győzelem után a „leghűségesebb városnak” titulálva a települést. Ami annyira hűséges lett a Fideszhez, hogy ezután a polgármesteri székből is leváltotta Szécsit, és azóta is csak fideszest választ meg erre a posztra.

Nem valószínű, hogy ez ezúttal változna, mivel a 2014 óta elöljáró Szemereyné Pataki Klaudiával szemben az ellenzék jelöltje mellett további három civil, illetve független is indul, és állított jelöltet a Mi Hazánk is.

Bányászvárosok Északon

Salgótarján és Tatabánya a szocializmus idején értelemszerűen hangsúlyos szerepet kapott, a rendszer szempontjából kiemelt fontosságú bányászat emelte mindkét települést a legfontosabbak közé. Annyira, hogy mindkét város többnyire első osztályú focicsapattal rendelkezett.

E múltból az következne, hogy mindkét település a baloldal bástyájaként álljon a politikában, ám ez csupán részben van így. Annyiban mindenképpen igaz lenne a jellemzés, hogy a városok 1994 és 2010 között MSZP-s országgyűlési képviselőket választottak, az önkormányzatokat tekintve azonban színesebb a kép.

A Népsport beszámolója 1972-ből. Forrás: Arcanum

Tatabányán annyira, hogy a szocialisták által támogatott jelölt először 2019-ben került a polgármesteri tisztségbe. 1990-ben a szabad demokrata Bencsik Jánost választották polgármesterré, aki posztját ’94-ben megőrizte, de amikor ’98-ban pártja listájáról bejutott az országgyűlésbe, akkor kilépett az SZDSZ-ből, és lemondott mandátumáról.

Polgármesteri küzdelemben – immár függetlenként – azonban újból nyert, hiába állított minden párt jelöltet vele szemben. 2002-ben a Fidesz már nem tett így, és Bencsik fölényesen győzött, négy év múlva pedig már nyíltan is a Fidesz támogatta, és akkor is nyert, bár szorosabb küzdelemben. Bencsik ma is tagja a parlamentnek és a Fidesz-frakciónak, a NER idején végig ő Tatabánya parlamenti képviselője, de a városvezetéstől 2010-ben elbúcsúzott.

Utódja a szintén fideszes Schmidt Csaba lett, akit 2019-ben legyőzött az ellenzék támogatásával a DK-közeli Szűcsné Posztovics Ilona. Noha a ciklus közben akadtak komoly belső konfliktusok, a polgármester mögött végül újra összeállt az ellenzéki koalíció, így esélyesként néz szembe fideszes, illetve mi hazánkos és egy civil kihívójával.

Salgótarján is liberális vezetéssel indította a rendszerváltás utáni időszakot, de itt már ’94-ben átvették az irányítást a szocialisták. A város polgármestere Puszta Béla lett, ám a helyi erős ember az egy időben az MSZP pénztárnoki posztját is betöltő, hatalmas villájáról elhíresült Boldvai László volt. A kettejük között elmérgesedő viszony vezetett oda, hogy 2006-ban mindketten indultak a polgármesterségért, nevető harmadikként viszont a fideszes Székyné Sztrémi Melinda futott be.

Őt 2014-ben nagyon szoros versenyben győzte le Dóra Otto, aki egy évvel később elhunyt. Az időközi választáson pedig már jelentős fölénnyel győzött az addigi alpolgármester, Fekete Zsolt, aki most adja át a stafétát. Reményei szerint ő is a saját alpolgármesterének, Huszár Máténak, akinek a Fidesz mellett még további négy vetélytársa is van.

Érdemeik elismerése

Végül meg kell még emlékezni a Baja és Esztergom előtt megyei jogú várossá nyilvánított Érdről. A cím odaítélése a kétezres évek közepén vitákat váltott ki, mivel valójában egy agglomerációs településről van szó, amelyik csak lakosságszámában tesz eleget a megyei jogú városokkal szemben támasztott követelményeknek.

A város nem csupán ezer szállal kötődik Budapesthez, de hasonlít is rá, nem pusztán kertvárosi, néhol panelházas küllemében, hanem abban is, hogy politikailag is a fővároséhoz nagyon hasonló utat követ.

Annyi a különbség, hogy Érden a jobboldal egy picit erősebb, így már 2006-ban sikerült a Fidesznek megszereznie az érdi polgármesterséget, de azt 2019-ben el is vesztette. Akkor a volt SZDSZ-es Csőzik László került a település élére, akinek a felesége, a ’19 óta DK-s Bősz Anett pedig főpolgármester-helyettes Budapesten – csak hogy további kapcsolatokat említsünk a fővárossal.

Az érdi polgármester kormánypárti kihívója Kardosné Gyurkó Katalin, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnöke lesz. Az elmúlt időszakban a média nem érdi botrányoktól volt hangos, a sajtó inkább a korábbi fideszes vezetés botrányos ügyeivel foglalkozott, Csőziknek tehát lehet oka a nyugalomra.

Azonban az ő esetében is, mint a többi fent említett ellenzékinél (salgótarjáni, tatabányai polgármesterjelöltek) el kell mondani, hogy a 2019-es önkormányzati választástól induló, a 2019-es EP-n és a 2022-es országgyűlésin is nyomon követhető tendencia egy folyamatos Fidesz-erősödés. Amennyiben a Tisza alámossa a hagyományos ellenzéket, akkor esetükben mégiscsak lehet baj.

Hont András

Adatvizualizáció: Szabó Krisztián. A cikk elkészítéséhez az archív anyagokat az Arcanum adatbázisa szolgáltatta. A címlapkép Átlátszó-montázs.