„A budapesti mentés a vidéki mentőautók nélkül rég bedőlt volna” – a szakszervezeti vezető szerint súlyos gondok vannak a mentőszolgálatnál

Az elmúlt időszakban a sajtó attól volt hangos, hogy hova nem ért el időben a mentő, hogy hogyan vezénylik fel a vidéki dolgozókat Budapestre, s hogy milyen körülmények között, milyen fizetésekkel kell dolgozniuk a mentősöknek. Lengyel Tiborral, a Magyarországi Mentődolgozók Szövetségének elnökével beszélgettünk ezekről a témákról, illetve arról, hogy miként látják ők az Országos Mentőszolgálat helyzetét.

Átlátszó: Hogyan írná le most az OMSZ helyzetét?

Lengyel Tibor: Hát, ramaty a helyzet, hogy egyszerűen fogalmazzak. Mi azt látjuk, hogy minden egyes intézkedés arra irányul, hogy egyik napról a másikra találjanak megoldásokat, és ezek a megoldások soha nem hosszú távúak, átfogóak, amivel a probléma gyökerét lehetne kezelni, hanem mindig ad hoc jellegűek. Képletesen mondva, sebtapaszt tesznek a nyílt törésre.

78%

Év végéig még

22 503 995 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Az elmúlt időszakban többször is cikkeztek a felvezénylésekről.

Lassan tíz éve jelen van, hogy a mentőegységeket Budapestre rendelik fel. De míg tíz éve csak Budapest környéki állomásokról, később már egész Pest megyéből, aztán már a környező megyékből is hívtak fel egységeket. Most már ott tartunk, hogy az ország legtávolabbi szegletéből is gondolkodás nélkül hívnak kollégákat.

Ezek az átirányítások úgy működnek, hogy van egy adott számú mentőegység, akiket tervezetten, fixen Budapestre kell irányítani. Ilyen például a nagykátai állomás. Itt most hat mentőautó van az állomáson, abból egy minden hétköznap, minden körülmények között Budapesten dolgozik. És most már napi szinten reggelente még egy autót vezényelnek fel, indoklás nélkül. A sülysápi mentési pontra delegált mentőautó hónapok óta nem tud elindulni létszámhiány miatt, pedig az ottani önkormányzat nagy erőket fektetett a mentéspont kialakításába. Így a szervezett 6 autóból egy autó áll, kettő Budapesten van, és csak három marad az állomáson.

Épp a tegnapi napról kaptam olyan információt, hogy a közép-magyarországi régió összes mentőállomásáról fölrendeltek autókat. Tehát olyan mentőállomásokról is, ahol kettő autó van. Gondoljunk bele, hogy egy vidéki, két autós mentőállomásról a mentőkapacitás 50 százalékát elveszik. Azt látjuk, hogy mindenféle opciók, variációk működnek arra, hogy a budapesti mentést életben tartsák, mert a budapesti mentés, a vidéki mentőautók nélkül, csak a budapesti mentőegységekre támaszkodva, rég bedőlt volna.

És mi ennek az oka?

Az, hogy kevés a mentőegység, a mentőerők nincsenek egyensúlyban az ellátandó feladatok számával. Itt most melyik oldalon kéne javítani? Föl kéne venni még Budapestre ezer embert, és gyakorlatilag minden utcában álljon egy mentőautó, és akkor mindenre lehet mentőt küldeni, vagy pedig a másik oldalon kicsit lejjebb kéne szorítani a feladatok számát? Benőtt körömhöz, herpeszhez, gyomorrontáshoz, az ujj elvágásához is mentőt küldenek.

El lehet gondolkodni, hogy melyik oldalon lenne érdemesebb egy kicsit elkezdeni mozgolódni. Jelen pillanatban a mentőerőket próbálják megnövelni, de nem úgy, hogy jobb fizetést adnak, jobb munkakörülményeket teremtenek, és ezáltal próbálják bevonzani az embereket, hanem az országosan meglévő mentőkapacitás ad hoc jellegű átcsoportosítgatásával próbálják meg ezt a budapesti egyenlőtlenséget valahogy egyensúlyba hozni. Ám ez nem igazán sikerül, sőt, inkább gyűrűzik ki a probléma.

Miért küldenek mentőt, amikor nem lenne rá szükség?

Gyakorlatilag nincs megfelelő háttérszabályozása a mentésnek, és főleg a mentésirányításnak. Egy mentésirányító nem teheti meg, hogy azt mondja egy adott helyzetben, hogy ne haragudjon, én nem küldöm ki ezért a mentőt. Nincs ilyen szabályozás. Ha nem küldi ki a mentőt, és annak az embernek akár a későbbikben valami problémája lesz, gondolkodás nélkül kirúgják. A mentésirányítók nyomás alatt vannak jelen pillanatban.

Láthattuk az elmúlt évek eseteit, például Gálvölgyi Jánosét, amikor nem ért ki időben a mentő. Mindig a mentésirányításon találták meg a bűnbakot. Soha egy vezető, a menedzsment nem áll ki ilyenkor, hogy igen, felülvizsgáljuk a szabályokat, felülvizsgáljuk az utasításainkat, felülvizsgáljuk a kialakult gyakorlatot, hogy hogyan lehetne ezen változtatni. Nem! A felelősséget a dolgozókra hárítják, ezért ők inkább nem kockáztatnak.

Szó volt arról, hogy tartozások vannak a szerviz partnereknél. Van erről valamilyen információ?

Ez is az elhallgatott információk közé tartozik. Soha nem lehet hivatalos információt kinyerni a mentőszolgálattól, mert nem kapunk tájékoztatást tőlük, ennél kisebb ügyekről sem. Ezeket is a bajtársaink visszajelzései alapján tudjuk. Elmondásuk szerint elvisznek egy autót egy szervizbe, és ott azt mondják nekik, hogy nem biztos, hogy ez most el fog készülni, mert olyan tartozást halmozott már fel a mentőszolgálat, hogy ezeket a javításokat egyelőre visszatartják. Tavalyi évben volt is egy utasítás, hogy ha egy autó javítása X forintnál többe kerül,  akkor azt egészen felső vezetői szinttel kellett jóváhagyatni, csak akkor lehetett az autót megcsináltatni.

Az is sokszor szóba kerül, hogy a statisztikák kozmetikázva vannak. Mit lát a szakszervezet?

A statisztikák szépítgetése régi hagyomány a mentőszolgálatnál. Már jóval ezelőtt is kaptunk olyan információkat, miszerint a statisztikákat javítgatták, legfőképpen Budapest tekintetében. Erre példa az átvezénylések kérdése. Reggel az adott régióban dolgozó autó bejelentkezik, hogy munkába áll, és ezt rögzítik is reggel a statisztikában. Majd felvezénylik Pestre, átjelentkezik annak a mentésirányítási rendszerébe, kap új mentőegység-azonosítót.

A példának okáért 12-kor Budapesten készült statisztikába pedig bekerülnek a felvezényelt autók is, budapestiként feltüntetve. Azaz egy autó kétszer szerepel a statisztikában. Magyarázatból nincs hiány, mert ugye Győrffy úr (a mentőszolgálat szóvivője – a szerk.) mindig elő tud állni frappáns magyarázatokkal, csak hát ezeknek a – hogy is mondjam – hitelességét, ha mások nem is, de a mentődolgozók nagyon-nagyon erősen megkérdőjelezik. Rettentően elégedetlenek a mentődolgozók az Országos Mentőszolgálat kommunikációjával, ami nagyon félrevezető.

Mi a helyzet az eszközökkel ?

Rettenetes nagy csinnadrattával jelentették be pár éve, hogy 1,6 milliárd forintért vettek eszközöket. Minden egyes mentőautó-átadásnál miniszteri látogatás van, megjelenik az átadás híre a sajtóban. Amikor a rendőrségnél új gumibotokat vesznek, nem láttuk még, hogy rettenetes nagy ceremónia keretében adnák át a gumibotokat és felvonulna a rendőrség Budapesten. Akkor nekünk miért kell fölvonulnunk, hogy új mentőautót kaptunk?

Mi a helyzet a mentőautókban használt gyógyszerekkel, felszereléssel?

Alapvetően a központi raktárakból van az utánpótlás. Ez többnyire működni szokott, de éppen most decemberben volt egy krízis, amikor nem volt infúzió-utánpótlás. Minden mentőautón kell(ene), hogy legyen infúzió. Még vezetői utasítások is jöttek ki, hogy mindenki próbáljon meg spórolni. A mentőegységek kórházakból kéregettek, hogyha bevittek egy beteget és kötöttek neki infúziót, akkor a kórházból próbáltak meg pótlást kérni. A mentőállomások egymás között üzengettek, hogy „te, neked mennyi van? Nekem kettővel több, akkor egyet küldjél már, mert nekünk nincsen.”

Bejegyzés egy mentős fórumról

Ez januárra rendeződött?

Egyelőre nem kaptam róla információt, hogy továbbra is fennáll a helyzet. Nagyon bízom benne, hogy ez már megoldódott.

És mi az, ami a legnagyobb problémát jelenti a mentődolgozók számára?

Alapvetően a munkakörülmények, amelyek hagynak némi kívánnivalót maguk után. Például a felvezényléseket nem szeretik a dolgozók, de azt megtagadni nem lehet. Nem tudnak enni, mert nincs hol, csak menet közben állnak meg valahol valamit bekapni, amire 20 perc jut. Vagy a mentőben esznek, aminek az alapos fertőtlenítésére nincs lehetőség két beteg közt,  mert ahhoz, ugye, be kéne menni az állomásra, kivenni a mentőautóból az eszközöket, lefertőtleníteni, minden behatási időt megvárni, ózongenerátort használni, aminek legalább háromnegyed óra kell. Ez nagy időveszteség lenne.

Amikor Budapesten így áll a mentési helyzet, gondolhatjuk, hogy nem férne bele akárcsak egy autó esetében ilyen fertőtlenítés. Tehát a felvezényelt mentős sokszor egy parkolóban, a szennyezett ruhájában eszik, amit lecserélni sem tud, mert nincs hol.

Az elég sokszor látszik a médiában, hogyha valamelyik szakszervezet megszólal, akkor rögtön cáfolják az állításokat. Mennyire partner a mentőszolgálat vezetése?

Rendkívül ridegnek nevezném a kapcsolatot. A mentőszolgálat egyáltalán nem kezeli partnerként a szakszervezetet. A mentőszolgálatnál két említésre méltó szakszervezet van: a Mentődolgozók Önálló Szakszervezete, illetve a Magyarországi Mentődolgozók Szövetsége. A másik szakszervezet gyakorlatilag tetszhalott állapotban van, nem látunk semmilyen tevékenységet a részükről. Azt leszámítva, hogy még régen ők voltak a reprezentatív szakszervezet. 2021-ben elvették a kollektív szerződést, aminek a megkötésére jogosult volt a szakszervezet – addig őket használta a mentőszolgálat a kollektív szerződés megkötésére, mert azt írták alá, amit eléjük tettek.

A főigazgató úrral való levelezéseink során rendre kioktató hangnemű válaszok érkeznek. Nemhogy önként nem von be minket a főigazgató, semmilyen munkáltatói intézkedés kapcsán, se véleményezésbe, se együttműködésbe, de még ha mi kérjük, akkor sem ad erre lehetőséget. Ha tájékoztatást kérünk, kitérő, semmitmondó, lekezelő és kioktató válaszokat küld. Eleve a kormányzat abszolút ellenségesen bánik a szakszervezetekkel, folyamatosan csorbítja a szakszervezetek jogosítványait és működését.

Ezt kezdték 2012-ben, amikor elvették a legerősebb ütőkártyát: a vétójogot. Addig a szakszervezetnek volt vétójoga, tehát ha a munkáltató valamilyen intézkedést be akart vezetni, a szakszervezet megvétózhatta; azaz addig, amíg a szakszervezettel a munkáltató nem egyezett meg, addig nem vezethette be a munkáltató az adott intézkedést. Ezt elvették, tehát ezzel gyakorlatilag félig-meddig kiherélték a szakszervezeteket.

Ezt követte az, hogy az egészségügyben minden dolgozóra kiterjedő kollektív megállapodást kollektív szerződés keretében nem lehet kötni. Tehát ezzel megint egy fontos elemet vettek el a szakszervezetiségtől. Most pedig elvették a munkáltatói tagdíj levonást, amivel a szakszervezetek életét nehezítik. A honvédségnél konkrétan betiltották a szakszervezetet. Tehát egyértelműen látszik a kormányzat szándéka a szakszervezetiséggel szemben, és itt a mentőszolgálatnál maradva tökéletesen illeszkedik ebbe a munkáltató viselkedése is.

Mi a helyzet a fizetésekkel?

Alapvetően a probléma a humán erőforrásnál kezdődik. Évek óta emlegetik az életpályamodellt, amiből soha nem valósult meg szinte semmi. Egy mentő dolgozó, ha idejön, jelen pillanatban nem láthatja azt, hogy mi az a dolog, ami itt fogja tartani 5-10-20-30 évig ennél a cégnél – azon kívül, hogy ez egy  „hivatás”. Kell a pénz, és a pénz manapság a munkának az egyik legfőbb mérvadója lett.

De ott van a béren kívüli juttatás kérdése is, ami a mentőszolgálatnál egy vicc, még talán annak is rossz. Ugyanis 100 ezer forintot kapunk egy évben Szép-kártyára, illetve kapunk 6.000 forint mosatási támogatást és 7.000 forint cipőpénzt, valamint 12 ezer forint bankszámla hozzájárulást. Ennyi az összes béren kívüli juttatásunk a mentőszolgálatnál jelen pillanatban. Ezeket még 2009-ben állapították meg, akkor egyezett meg róla a másik szakszervezet, és azóta változatlan.

Igen, hatezer forintból sokszor nem lehet ruhát mosni, abban biztos vagyok.

Főleg a mentő dolgozók ruháit. Külön utasítás van róla, hogy milyen mosószerrel és milyen impregnálószerrel kell a ruhákat kezelni, amelynek az egyhavi adagja nagyságrendileg 6000 forint. És itt jön be a képbe az, hogy a ruházat nem védőruhának, hanem munkaruhának lett minősítve, mert ha munkaruha, akkor azt a dolgozó saját maga tisztíttatja. Ha védőruha lenne, akkor a munkáltatónak kellene biztosítania a tisztíttatását. Tehát itt is itt van egy furfang az egészben.

Volt inflációkövető bérkorrekció?

Semmilyen infláció követő intézkedése nem volt a mentőszolgálatnak. Be van lengetve egy márciusi béremelés, ami nem az, hanem bérrendezés, bérátalakítás. Átalakítják a bértáblát, egyszerűsítik, amivel alapvetően nincs baj. A baj ott van, hogy egy -tól-ig összeg van megadva az egyes kategóriákban. Azt pedig a munkáltató fogja megállapítani, hogy ki milyen bérezést fog kapni. Eddig a bértábla sávos volt, tehát láthattuk azt, hogy három évente, még ha nem is sokkal, de nőtt a bér.

A harmadik és fontos dolog, az a minősítés. Bevezették már ezt az egészségügyi szolgálati törvényben, de eddig erről eddig csönd volt. Na, most lett a mentőszolgálatnál, és kijött róla az utasítás. A minősítés alapján a mentődolgozók bére fölfelé plusz 40 százalékkal, lefelé pedig -20 százalékkal eltéríthető. A minősítés ellen bíróságon léphet fel csak a mentődolgozó, és ott sem a minősítés eredményét, maximum a minősítés indoklását támadhatja meg.

Tehát, ha én rosszul végzem a munkámat az elöljáróm szerint, akkor azt mondhatja, hogy nekem csak 20 százalékkal kevesebb jár, vagy ha jól, akkor azt, hogy 30 százalékkal több?

Így van.

És ezt ki dönti el?

Delegálva van a feladat, a régióvezetők fogják a minősítést elkészíteni. De nyilván egy régió vezető mentőtiszt az ő régiójában dolgozó 1300 ember munkáját nem látja és nem ismeri. Tehát ez tovább lesz delegálva az állomásvezetőknek, főápolóknak, garázsmestereknek, műszaki gondnokoknak – az állomáson lévő vezetőknek. Ki van adva egy szempontrendszer, hogy miszerint kell a minősítést elvégezni, de nyilván azt, hogy egy adott személyre konkrétan ezek tényleg hogyan vonatkoznak és ő ezeket hogyan tartotta be, az teljesen a minősítést készítő vezetőnek a szubjektív megítélésén fog múlni. Semmilyen garanciát nem látunk jelen pillanatban arra, hogy ezek a minősítések objektívek lesznek. Ennek pedig pénzbeli következményei lesznek a mentődolgozókra nézve. Mondhatjuk azt, hogy aki jól fekszik a főnöknél, annak a minősítése megfelelő lesz.

De vannak más dühítő dolgok is. A mentőszolgálatnál olyan régi és borzasztó rossz berögződések vannak, amelyeket még az előző rendszerből emeltek át. El is tudok mondani egy nagyon jellemző példát. Nagykátán, a mentőállomáson, talán a ’60-as években volt egy műszaki gondnok, aki az autókért volt felelős. Ő utasításba adta, hogy csak kerek összegű kerek literre lehet megtankolni a mentőt, mert hadilábon állt a matematikával, és még kockás füzetbe vezette az elszámolást.

Ez az utasítás ma 2024. január 16-án is érvényben van még, és amikor rákérdeztünk, hogy nem lehetne-e ezen változtatni, akkor azt mondták, hogy nem. Ez így működött, és így is marad.

És akkor ott van még a szolgálati beosztással való sakkban tartás, ami a mentőszolgálatnál rendkívül bevett és rutinos eszköz. Persze a szolgálati- és munkaerő beosztás a munkáltató privilégiuma. De nem arra való, hogy azzal a munkavállalót befolyásoljuk és rákényszerítsük arra, hogy a munkáltató által elvárt dolgoknak megfeleljen. Ha valaki ilyen-olyan okoknál fogva rebellissé válik, vagy úgy dönt a vezetője, hogy meg kell valahogy fegyelmezni,  akkor az első dolog, amibe belenyúlnak, az a beosztása.

Elveszik a 24 órás szolgálatait, nem kapja meg azokat a szabadnapokat, amiket mondjuk kifejezetten azért kért, mert akkor valamilyen fontos dolga van, beosztják arra a napra, amit ő szabadnak kért, budapesti autóra osztják csak be, csak nappali szolgálatokat kap. Ez jogszerű intézkedésnek tűnik, de mégis jogtalan nyomásgyakorlás eszközévé válik, amivel ellehetetlenítik a másodállását, a családjával való megfelelő törődést, a hobbiját. És ettől minden mentő dolgozót tart. Ezt senki nem akarja, ez mindenkinek rossz, és anyagi vonzata is van. Elesik a pótlékoktól, elesik a másodállásától, és ezt senki nem akarja kockáztatni.

Azt le kell szögeznem, hogy a mentés ma Magyarországon kizárólag azért működik még, mert a mentődolgozók erejükön felül teljesítenek, hivatástudatuktól vezérelve, mindent megtesznek a betegek ellátása érdekében. Ez az, ami életben tartja a Mentőszolgálatot, nem az inkompetens vezetés szakmaiatlan, politikának megfelelni akaró intézkedései, a mentőkre zúdított utasítás-áradat, amivel a felelősséget próbálják folyamatosan elhárítani maguktól. Itt tartunk jelen pillanatban, 2024 januárjában, Magyarországon az Országos Mentőszolgálatnál.

Kérdezett: Zimre Zsuzsa

Címlapfotó: Lengyel Tibor felvétele