Csalódott ellenzékieket sodor a Tisza – mutatjuk, melyik párt hány szavazót bukott

A június 9-i választás után a fő kérdés, hogy honnan jöttek a Tisza párt szavazói, és hogy milyen lehetőségei vannak – van-e egyáltalán lehetősége – a bővülésre. Több tévképzet is makacsul tartja magát ezekkel kapcsolatban. Szerencsére léteznek olyan adatsorok, amelyek összevetése elég egyértelmű választ ad ezekre a kérdésekre.

Több összeállítás látott már napvilágot a mostani kettős választásról, de ezek többsége megelégedett az adatok közlésével, illetve nagyvonalakban annak megbecsülésével, hogy ki gyengült és ki erősödött júniusban a korábbi állapothoz (az a kettő vagy az öt évvel ezelőttihez) képest. Annak találgatása (vagy kategorikus leszögezése), hogy a Tisza párt miként hatott a NER-re, megmaradt a politikailag motivált kijelentések tartományában, illetve a vágyvezérelt vélekedések világában.

Megye kettő

Az alábbi elemzés egyetlen területre koncentrál: a vármegyékre. A nem megyei jogú városi településeken leadott szavazatok alkalmasak egyedül megvizsgálni azt, hogy miként döntöttek ugyanazon választók, ha volt a szavazólapon Tisza, és ha nem. Továbbá a megye egészét (az EP-listát) lehet összevetni a két évvel ezelőtti országgyűlési választás eredményeivel.

Tudvalevő, hogy 3, 4, illetve 5 szavazólapon lehetett szavazni, attól függően, hogy ki hol lakik. Önkormányzati képviselőre (kislistán vagy egyéni körzetben), továbbá polgármesterre és európai parlamenti listára minden településtípuson. A megyei jogú városokban értelemszerűen nem voksolhatnak főpolgármesterre, és nincs megyei önkormányzati lista sem, tehát nem lehet összevetni az EP-választással (az előbbin nem szerepelt a Tisza, utóbbin igen). A fővárosban pedig a főpolgármester-jelöltek személye annyira meghatározó, hogy jelentősen torzítja a fővárosi közgyűlés listás választásának eredményét is, ráadásul itt egyaránt volt közgyűlési és EP-listája a Tiszának, tehát egyedül az nem derül ki, amire kíváncsiak vagyunk.

Egy dolgot viszont le lehet mérni a fővárosban is, mégpedig azt, hogy

az egyes pártok vagy pártszövetségek, de főleg a politikai blokkok támogatóinak száma és aránya miként változott, és hogy van-e átjárás a tömbök között.

Ám először nézzük a megyéket ebből a szempontból, ezúttal még a megyei jogú városokat is beleszámítva (azaz mindenkit, aki nem budapesti), mert ennél az összehasonlításnál (EP-választás – parlamenti választás) van mód a teljes egybevetésre. Mivel két éve nem csupán a DK, az MSZP és a Párbeszéd szerepelt közös listán, hanem velük a Jobbik, az LMP és a Momentum is, ezért őket külön pártonként nem tudtuk ezen a vetületen vizsgálni. Együttes eredményüket néztük, és ahhoz még hozzáadtuk a listájukat vezető miniszterelnök-jelöltjük mostani pártjának eredményét.

 

Látható, két év alatt a Fidesz szavazói számából jóformán minden megyében egyértelműen, a szavazatarányából szerényebb mértékben vesztett, a baloldal viszont mindkettőben hatalmasat; a Mi Hazánk és az MKKP pedig alig vagy egyáltalán nem vesztett szavazót, a pártok versenyében pedig többnyire változatlanok maradtak, vagy erősödtek is. Ezt ellensúlyozza a Tisza semmiből való előretörése. Most már csak az a kérdés, hogy ezek a számok hogyan viszonyulnak egymáshoz, azaz hová tűntek az elveszett szavazók, honnan jöttek az újak, és a nagy egész szempontjából mindez mit mutat.

Aktív és passzív fideszesek, átcsoportosuló ellenzék

Ehhez először is kigyűjtöttük megyénként az egyes szervezetek (illetve szervezetcsoportok) szavazatváltozását és az összes érvényesen szavazó számának változását. Ezt elhelyeztük növekmény-csökkenés skálán.

 

Az élesebb szemű megfigyelő már ebből is láthatja a lényeget, vagyis azt, hogy

a Fidesz támogatottsága a részvétellel függ össze, a Tisza emelkedése pedig a baloldal gyengülésével.

Azonban hogy teljesen egyértelmű legyen a helyzet, emeljünk ki két adatot, és rakjunk mellé még kettőt. (A kis- és kisebb pártoknál vagy eleve elhanyagolható a támogatottság, vagy, mint a kutyáknál és a Mi Hazánknál láttuk, minimális a változás, a többi ellenzéki eredményét pedig máshogy mutatjuk be). Az alábbi ábrán a Fidesz szavazatcsökkenését és az összes szavazatcsökkenést (vagyis az alacsonyabb részvételből következő változást) mutatjuk be, valamint a Fidesztől – fogalmazzunk így – balra lévő térfelet összevonva: az Összefogás egykori pártjainak szereplését a Tiszával együtt, mellétéve az Összefogás 22-es eredményét.

 

A kép megdöbbentően azonos megyénként, és nagyon határozott következtetés vonható le belőle. A Fidesz szavazatváltozása szorosan követi a részvétel csökkenését, amiben egyfelől semmi meglepő sincs, az EP-választáson eleve kisebb szokott lenni a részvétel, és darabszámra a Fidesz minden eddiginél több szavazatot kapott így is. Másfelől ugyanakkor nagyobb arányban maradtak otthon a vidéki fideszesek, mint az átlag. A párt 22-es vidéki szavazóinak (ideértve mindenkit, aki nem budapesti) valamivel több mint negyedére ezúttal nem számíthatott, míg az összes érvényes szavazat csak alig több mint 15 százalékkal csökkent. Nem kockáztatunk nagyot, ha kijelentjük: ez a veszteség elsősorban az egzisztenciális szempontok szerint voksolók miatt van. Ez sem csoda, ha azt vesszük, hogy ezelőtt a választás előtt nem volt különösebb gazdasági rásegítés a kormány részéről.

Hogy a fideszesek otthon maradtak, és nem átszavaztak máshová, azt bizonyítja a következő összehasonlítás is.

A „hagyományos” parlamenti ellenzék és a Tisza együttes támogatottsága az ország többségében szinte főre pontosan egyezik meg az Összefogás 22-es támogatóinak számával.

Tehát a Tisza szinte kizárólag a két éve az ellenzéki közös listára szavazók közül tudott halászni. A valóság persze árnyaltabb, léteznek mindenféle keresztbe szavazások, a Tiszának vannak mi hazánkos és kutyapárti támogatói (bár, hogy pontosan milyen mi hazánkosok és milyen kutyapártiak, arra még visszatérünk), a nagykép azonban ez, statisztikailag a fenti megállapításoknak van jelentősége, politikai stratégák erre alapoznának mindenütt. Vagyis arra, hogy

az orbánisták és az antiorbánisták között egyelőre nincsen átjárás.

Mindezt alátámasztják a budapesti adatok is. Az összefogás listája két éve 454 840 szavazatot kapott a fővárosban, most az összefogás egykori pártjai és a Tisza együtt 442 086-ot. Mindezt úgy, hogy a legfontosabb ellenzék által kézben tartott pozícióért kiélezett küzdelem folyt, a főpolgármester több szavazatot szerzett, mint amennyivel öt éve elhódította a tisztségét. Azaz a baloldali szavazók aktivizálva voltak, azok is, akik a régi káderek megszabadításától (így Karácsonytól is) remélték az ellenzék megerősítését. Ennek ellenére nem sikerült elérni az akkor szavazatmennyiséget, noha ebbe sem MKKP, sem a Mi Hazánk nem zavart bele, mivel a fővárosban EP-listán szavazatban és szavazatarányban is nagyon hasonlóan szerepeltek az országgyűlésihez.

A fentiek már lefedik az ország egészét, tehát kirajzolják, hogy az ország egészében miként változott ’24-től a választói akarat. Ennek a négy adatsornak és különbségüknek a választási honlapon közzétett hivatalos végeredményével való pontos összevetését az teszi lehetetlenné, hogy ott a külképviseleteken és levélben szavazók hol be vannak forgatva a végső számokba, hol nem. Mi végig a szavazókörökben ténylegesen megjelentek szavazatait számoltuk, ahogy az országgyűlésinél is a belföldön leadott szavazókat figyeltük – már ahol ezt lehet, a részvételi adatoknál nem mindig.

Azonban a hivatalos országos adatokat alapul véve is ugyanaz látszik: a Fidesz vesztett 760 ezer szavazatot, amennyiben eredményéből megpróbáljuk kivonni a levélszavazatokat, akkor számításaink szerint közel 820 ezer a veszteség, míg a belföldön érvényesen leadott szavazatok száma 910 ezerrel csökkent. A baloldallal egyszerűbb a helyzet, mert a külhoni szavazatok esetében alig hatnak, szemben a Fidesszel és a részvétellel. 2022-ben az Összefogás listája 50 ezerrel maradt el a kétmilliótól, a múlt előtti vasárnap a parlamenti ellenzék pártjai és a Tisza együtt 3 ezer darab szavazattal voltak kettőmillió fölött. Két megjegyzés: a Fidesznek egy országgyűlésin változatlanul ott van legalább 200 ezer tartaléka a külhoni szavazók közt, illetve két éve a nehezen beazonosítható legkisebbekre (a Gattyán és Gödény-pártra) szinte pontosan 100 ezer szavazat érkezett, most csak 16 ezer. Ez a pici különbség is árnyal valamit a képen.

Szétszavazók

A szavazók mozgásáról még pontosabb információkkal rendelkezünk, és arról is szinte mindent megtudunk, hogy kikből állnak a Tisza párt júniusi szavazói, ha megnézzük, miként szavaztak a megyékben a nem megyei jogú városokban élők. A kis- és közép településeken volt megyei közgyűlési lista (Tisza nélkül) és európai parlamenti választási lista (Tiszával). Tehát itt találhatóak egyedül olyan választók, akik kaptak olyan szavazólapot, amelyen szerepelt a Tisza, és olyat is, amelyiken nem.

Vagyis a megyei listás és az EP-választásra megyékben leadott szavazatok összehasonlításából világosan kiderül, hogy a Tiszára szavazók saját júniusi pártjuk hiányában kire voksolnak. Az összevetéshez korrigálni kell a megyei EP-listás adatokat, azaz ki kell vonni belőlük a megyei jogú városokban azonos választáson leadott szavazatokat. (A teljes korrektség kedvéért egy szőrszálhasogató kitérő: a megyei és az EP-lista között még így is lesz némi eltérés a lakcímmel rendelkező uniós polgárok miatt, de ez minimális. Például a közel 420 ezer választópolgárral rendelkező Hajdú-Biharban a különbség az egyik, illetve a másik kategóriában választójoggal rendelkezők közt 2 ezer fő, és ez a különbség a megjelenteknél tovább csökken).

 

A teljes összevetést ezúttal az nehezíti, hogy a pártok nem mindenhol állítottak listát az közgyűlési választásra, pontosan a többségük a megyék többségében nem állított, viszont több helyen akadtak civil indulók. A megfejtés azonban akkor is kirajzolódik, ha megyénként más és más volt az indulók száma és összetétele. Még egy megjegyzés az elejére: az EP-listán közösen induló pártok megyei eredményeit is összevontuk, ami praktikusan azt jelenti, hogy ahol indult az MSZP, hozzászámítottuk a DK-hoz – és ezeken a helyeken volt jobb a baloldal eredménye. Azaz azzal a meglepő dologgal szembesültünk, hogy a megyékben az MSZP még létezik, és listájuk hiányában a DK arra is alkalmatlan volt, hogy a szocialistákat bevonzza. De ez is kiderül a részletekből.

Nagy általánosságban a szavazók durván harmada viselkedik máshogy a két választáson, tehát ekkora részük szavaz át az EP-listán a Tiszára vagy kisebb pártokra a megyei döntéséhez képest, vagy éppen az érvénytelenül leadott megyei szavazatából érvényes lesz az EP-n (erre még többször visszatérünk). Igaz ez azokra a helyekre is, ahol 5 lista volt (DK-MSZP-t, ugye, egybevontuk), például Bács-Kiskunban vagy Békésben. Itt ennek a harmadnak a harmadát olyanok teszik ki, akik a megyein a Mi Hazánkra voksoltak, negyedét-negyedét, tehát összesen a felét az óbaloldalra, illetve a Momentumra. A fideszesek kevesebb mint tíz százalékát alkotják annak a kontingensnek, amelyik különböző módon szavazott a két választáson, és ezzel a 10 százalékkal számban megegyeznek azok, akik a megyein érvénytelen voksot adtak le, de az EP-n nem.

A pártok oldaláról ez úgy néz ki, hogy a Mi Hazánk megyei szavazóinak felét nem tudta megtartani az EP-re, a baloldal ennél is kicsivel nagyobb részről volt kénytelen lemondani, a Momentumot megyei közgyűlési szavazóiknak 80 százaléka(!) hagyta faképnél az EP-n. A Fidesz-szavazóknak viszont csupán 5 százaléka voksolt át az EP-n más pártokra. Ugyanezt tapasztaljuk a szintén ötlistás Csongrádban, Borsodban és Hajdú-Biharban, azzal, hogy az első helyen kevesebb az érvénytelen és az átszavazó fideszes, Borsodban meg gyengébb a Momentum, de így is a megyei szavazóknak a 80 százaléka eltűnt az EP-n, Hajdúban meg pont fordítva, ott a DK-MSZP a gyengébb, de az átszavazási arányokon ez nem változtat.

Szintén 5 lista állt Zalában és csak 4 Győr-Moson-Sopronban, és a két területben az a közös, hogy az MSZP nem indult (Zalában az ötödik lista egy nem túl acélos civil szervezeté volt). Mindkét helyen már a megyein is pocsék eredményt ért el a DK, a Tisza szavazatainak fele itt is balról érkezett, de itt a belső megoszlás más. Nagyobb rész jön a Momentumtól, majdnem 30 százalék, és 20 alatt a DK-tól. Vagyis azok az emberek, akiket más megyében valahogy még az MSZP ért el, azok Győr-Mosonban és Zalában a Momentumra szavaztak, és onnét mentek az EP-listán a Tiszára.

A másik véglet, ahol 7 lista is volt, ilyen például Baranya, itt civilek mellett az LMP is indult. A megyein és az EP-n különbözően szavazóknak itt már csupán 20 százalékát teszik ki a megyei listán Mi Hazánkot támogatók. Igaz, a párt sokkal rosszabbul is szerepelt, mint Bács-Kiskunban, Békésben, netán a Hajdúságban, vagy pontosabban utóbbikban szerepelt jól. Azaz, ha nincs a baloldalon kívül más ellenzéki lista (mint például Baranyában az LMP-é, és nem indulnak civilek, akkor a Mi Hazánk jelentősen nőni tud. Viszont ezek a szavazók most át is mentek a Tiszára. Ami más oldalról onnan is látszik, hogy Baranyában az LMP-t kezdte ki leginkább  a Tisza, a zöldek szavazóinak közel 70 százalékát elvitte.

Ami még a tiszásokat és csak az EP-listán induló szervezetek támogatóit illeti: 10 százalékuk voksolt érvénytelenül a megyei listán, 30 százalék érkezett a DK-tól, a Momentumtól itt viszont 20 százalék sem. Ennek okai is a gyengébb szereplésben keresendők, a Momentum itt kevesebb mint 7 százalékot szerzett, szemben a fentebb említett megyékkel, ahol 10-13 százalékot. Tehát az ellenzékiek egy része szívesebben szavaz civilre vagy a szemében kevésbé kompromittálódott ellenzéki szervezetre, és ugyanezt erősítik meg Nógrád és Jász-Nagykun-Szolnok adatai is. Ám a Momentum szavazóknak így is elvitte kétharmadát a Tisza.

 

Még ennél is jobban látszik Pest megyében a DK-Momentum-dinamika. Itt is csak 4 lista volt, és a lila progresszív-liberális párt itt érte el a legjobb eredményét, közel 21 százalékot szerzett, a DK-nak be kellett érnie szűk 16 százalékkal (ez sokkal kedvezőbb terep a Gyurcsány-pártnak, mint Nyugat-Magyarország). A Momentumot ennek ellenére itt is agyonverte a Tisza-jelenség, az EP-listán már 5 százalék alá esett, a megyei önkormányzatin rá szavazók 80 százaléka hagyta ott a pártot. A Tisza, a Kutyapárt és kisebb pártok megyei szavazóinak összesen 40 százaléka származott olyanoktól, akik a megyei közgyűlésbe a Momentum bejutását támogatták (a többi szavazat – más megyékhez hasonló arányban – a DK-tól, a Mi Hazánktól, az érvénytelenül szavazókból és Fidesztől érkezett). Az azonban ebből és az előbbi megyék számaiból nem derül ki, hogy a jobb híján momentumos szavazók milyen arányban mennek a Tiszához, illetve a kutyákhoz.

Szerencsére van olyan hely, amely ebből a szempontból támpontul szolgálhat, és úgy általában lemérhető a kutyapárti hatás. Ez Fejér. Itt állított egyedül listát a Magyar Kétfarkú Kutya Párt, és el is ért 11,6 százalékot. Az első megjegyezni való, hogy jól láthatóan itt volt a legalacsonyabb az érvénytelen szavazatok aránya. Vagyis, ha a megye adataiból indulunk ki, akkor a június 9-i résztvevőknek hozzávetőlegesen egy százaléka volt olyan, aki a Tiszára szavazott, annak hiányában az MKKP-re, de másra nem volt hajlandó. Viszont ezt a szavazói csoportot beszámítva már nagyon közel járunk ahhoz az arányhoz, ahányan egy „normális” választáson érvényesen voksolnak, tehát szűkül az a rés, amelyben azok találhatóak, akik csak a Tiszára szavaztak. (Ezt a számot június 9-ről pontosan meg tudjuk mondani, erre a későbbiekben visszatérünk).

Ami még a kutyahatáshoz tartozik, ugyanazt el tudják érni, amit másutt az LMP-nél láttunk: szavazatot elvinni megyei listán a Momentumtól. (Csak ők, mint láttuk, még az érvénytelenek közül is tudnak halászni).  A liláknak itt volt az egyik legrosszabb eredménye, viszont közelítünk a maghoz, a szavazattartó képességük is nagyobb volt, „csak” 59 százaléka voksolt át támogatóiknak az EP-n. A kutyáknak viszont több mint 67 százaléka. A DK és a Mi Hazánk a többi megyéhez képest rosszabbul szerepelt, és a DK mellett nem volt MSZP, így a baloldal és a radikális jobboldal „csupán” 40 százalékot veszített szavazóiból.

Mivel egyedül itt volt minden jelentősebb erőnek listája,

nagyjából modellezhető, hogy egy vidéki környezetben honnan jönnek a Tisza szavazói. Az MKKP-től közel 30 százalékban, a Mi Hazánktól közel 20-ban, az önkormányzati választáson a DK-ra és Momentumra voksolók 15-15 százalékát teszik ki a tiszásoknak, a megyei listán még így is érvénytelent leadók 5 százaléknál már kisebb arányban képviseltetik magukat a Tisza táborában, nagyságrendileg ugyanennyi a fideszes, és olyan 10 százaléka a tiszásoknak az, aki egy civil szervezetet választott az önkormányzati listán.

Figyelemreméltó, amit Hevesben tapasztalunk. Itt állított egyedül megyei listát a 2RK – és megugrotta az 5 százalékos küszöböt. Igaz, hogy ez a pártelnök, Vona Gábor szülőföldje, de a Gyöngyösön túli településeken is nagyjából ugyanaz az arány, mint a megye többi részén, úgyhogy ott ennek már nincs sok hatása. Továbbá itt az egyik legerősebb a helyi Jobbik, a két vármegye közül ez az egyik, ahol képviseltethetik magukat a megyei közgyűlésben. A két ex-jobbikos vetélytárs lefaragott a Mi Hazánk táborából, ahogy a szomszédos Jász-Nagykun-Szolnokban, ahol a Jobbik állított listát. Országos jelentősége van annak, hogy a 2RK a Momentumhoz hasonlóan 80 százalékos átszavazást produkált (a Jobbik „csak” 65-öt), tehát ezt a kezdeményezést csírájában fojtotta el a Tisza, ha élhetünk ezzel a képzavarral. Még egy ex-jobbikos szervezetre kitérnénk, Nógrád volt az egyetlen, ahol a Jakab Péter-féle Nép Pártján  megyei listát állított, de nem érte el az 5 százalékos küszöböt (volt LMP is, ami meg is látszott a Momentum támogatottságán).

Somogyban nem volt Momentum, de két, helyben roppantul beágyazott civil szerveződés majdnem 30 százalékot szerzett együtt, így nem sok következtetést lehet a megyei adatokból levonni, annyira eltorzítja a pártviszonyokat. Annyit, hogy a civilek indulása már önmagában kiütötte a DK-t, tehát a további szavazatvesztése az EP-listára már nem megrázó. Fejér után itt a legalacsonyabb az érvénytelenek száma, ami azt jelenti, hogy a leginkább kompatibilisek a Tiszával a somogyi egyesületek, illetve ők meg tudták szólítani azokat, akik a Tisza hiányában csak a Kutya Pártra szavaznának.

Még egy jelenségre kell kitérni, azokra a helyekre, ahol a gyengülés ellenére brutálisan erős maradt a Fidesz. Szabolcsban, Tolnában, Vasban a 25 százalék alatti eredménnyel zárt a Tisza párt, de ha megnézzük az átszavazásokat, akkor láthatjuk, hogy nem azért, mert a kormánypártok szavazattartó-képessége itt nagyobb volt. A Tisza ezeken a helyeken elsősorban a Mi Hazánkból bővült, mégpedig azért, mert a baloldal itt már korábban tönkrement, vagyis onnan már nem tudott támogatót gyűjteni. Mindez már előrevetíti a végső következtetést, de előbb nézzük, hogy pártonként miként változnak a megyékben a szavazatszámok és a százalékpontok.

 

Kik is tehát a tiszások?

Az előbbi ábrából nagyjából már kirajzolódik, hogy honnét érkeznek a tiszások, ám figyeljük meg azokat is, akik sehonnan. Vagyis azokat, akik csak a Tiszára szavaznak, semmi másra. Egy „normál” választáson egy százalék körül van az érvénytelen szavazatok aránya. Most első ránézésre többszöröse volt, a megyei listás választáson, és mint említettük, Fejér megyében volt a legalacsonyabb az az arány, ahol volt kutyapárti és mi hazánkos lista is, itt már nagyon közel járt a „normálishoz” ez a szám.

 

A megyei és a korrigált EP-listás érvénytelenek összevetéséből egzaktul meg lehet állapítani, hogy a nem megyei jogú vidéki településeken hányan voltak, akik érvénytelenül szavaztak a Tisza hiányában, vagyis ők alkotják a kemény magot. 55763 ilyen választópolgár van. Ez ezen a választói bázison (amely az összes szavazó 62 százaléka) 2 százalék. Országosan kivetítve olyan 90 ezer ember lehet, de az MKKP 18 helyen nem állított listát a 19-ből, így ha a Fejér megyei arányokból indulunk ki

50-60 ezer embert tesznek ki a legelkötelezettebb tiszások.

Most vessünk egy pillantást arra, hogy az egyes pártok megyei listás szavazói között mekkora arányt képviselnek azok, akik az EP-n máshova szavaztak.

 

Látható, a fideszeseknél ez mindösszesen 4-5 százalék, és nem is biztos, hogy a fideszes pontos megjelölés, mivel lehet, hogy inkább fordítva célszerű megközelíteni. Azaz ezek olyan apróbb pártok szavazói, akiknek a másodlagos pártpreferenciája a Fidesz. Akár így, akár úgy, a kiábrándult fideszes változatlanul olyan, mint Columbo felesége, állandóan szó van róla, de még senki nem látta.

Nem így az ellenzéki pártoknál. Itt az átszavazás 40-80 százalékát tette ki az önkormányzati szavazóiknak. A baloldalnál akkor kisebb az arány, ha már nagyon nem volt mit elvenni tőle. És ha már a baloldalnál tartunk. Miközben szólt a gyurcsányozás, és másról sem lehetett hallani Magyar Pétertől, a Tisza párt vezérétől, hogy a DK egyenlő kék Fidesz, addig

közel kétszázezer szavazó volt, aki most júniusban a DK vezette baloldalra és a Tiszára is szavazott.

Egészen precízen 201011 baloldali választó az EP-n más pártot támogatott, de mivel valószínűtlen, hogy a baloldalról Márki-Zay Péterre vagy Vona Gáborra szavaznának, nem merész feltételezés, hogy ennek elsöprő többsége a Tiszánál között ki.

A kis pártok inkább táplálkoztak a Mi Hazánk szavazóiból, mivel többnyire jobboldaliak, sőt mint láttuk, ex-jobbikos szervezetek is vannak itt, amelyeknél még van átjárás a Mi Hazánkhoz. Márpedig a Mi Hazánknál is regisztrálhatunk 233 ezer olyan szavazót, aki a megyei listához képest másra szavazott az EP-listán. Ám a fő különbség nem is az a DK-hoz képest, hogy inkább innét szóródtak szét a többi párt közé, hanem hogy a Mi Hazánk megőrizte országgyűlésin megszerzett támogatottságát, azaz ezek a választók azon felüli részt képviselnek. Azaz olyan emberekről beszélünk, akik 2022-ben vélhetően az Összefogás-listára szavaztak, menet közben a Mi Hazánkkal kezdtek rokonszenvezni, ami megyei listán leadott szavazatukban érhető tetten, majd visszatértek a Tisza jóvoltából a nagyobb ellenzéki szervezethez. Vagyis

a baloldaltól a Tisza elvett szavazatokat, a Mi Hazánk (és az MKKP) esetében pedig megakadályozta azt, hogy 2024-ben nagyra nőjön,

ami amúgy egy teljesen reális lehetőség volt, amint azt még a Tisza áradása előtti cikkünkben jeleztük.

Valójában annyi történt, hogy az a diffúz ellenzéki forradalom, amely már az előválasztáson is megmutatta magát, folytatódott tovább. Akkor az eredetileg teljesen esélytelen Márki-Zay Péter 57-43-arányban győzte le a legnagyobb ellenzéki párt jelöltjét. Egy hihetetlenül heterogén tábor sorakozott föl az ellenzékváltó miniszterelnök-jelölt mögött és számtalan újnak gondolt képviselőjelölt mögött szerte az országban. Még nagyobb arányban segítette ez a földindulás Kovács Gergely kutyapárti jelöltet a polgármester-jelöltséghez (majd a polgármesterséghez) a XII. kerületben. A Tisza eredménye ugyanennek a trendnek a része, csak a fölénye (67-33) nagyobb a két és fél évvel ezelőttinél. Viszont ez a népmozgalom sem 2022-ben, sem 2024-ben nem érte el a Fidesz közönségét.

Hont András

Az adatvizualizációban Szabó Krisztián működött közre.