Nincs más hátra, mint előre! – Erdélyi Katalin támogatási felhívása

Hiszek abban , hogy nagyon fontos, amit csinálunk: pártoktól, hirdetőktől és gazdag tulajdonosoktól független újságként kiderítjük a hatalmasok által eltitkolni szándékozott ügyeket, és könnyen érthető formában tárjuk olvasóink elé a legbonyolultabb dolgokat is. Dokumentáljuk, ami történik, hogy ha következménye nincs is egy-egy visszaélésnek, legalább nyoma legyen. Szerintem ez a sajtó feladata – elfogulatlannak lenni, nem beállni egyik politikai oldal mellé sem, hanem mindig csakis a köz, ha úgy tetszik az ország és a nemzet érdekeit tartani szem előtt. 

Ha valaki gyerekkoromban azt mondta volna, hogy egyszer újságíró, pláne, hogy Magyarország első és legjobb tényfeltáró portáljának főszerkesztő-helyettese leszek, nagyon kinevettem volna. Egy nagyjából 1000 lakosú faluban nevelkedve ugyanis ez elképzelhetetlennek tűnt. Kicsit ma is az, mégis megvalósult. Újságírói végzettségem ugyan a mai napig nincs, de kétségkívül az vagyok, és az Átlátszó munkatársaként több szakmai díjat is kaptam már az évek során.

Hosszú volt az út idáig. Nagyjából az első gyerekem születésével egy időben lett otthon számítógépem, és ha volt egy kis szabadidőm meg energiám, az alvásidejében nézelődtem az interneten. Rátaláltam az akkor még az Index blogketrecében futó, főként közéleti témákról író Vastagbőrre, amit sokáig csak olvastam, aztán témajavaslatokat küldtem a szerzőknek. 2008 végén minden bátorságomat összeszedve elfogadtam az invitálásukat, hogy írjak hozzájuk saját cikkeket. Megtettem, és rögtön az első Index-címlapra került (ami akkoriban nagy szó volt), aztán sorban jött a többi. Közben a gyerek óvodába ment, úgyhogy már az idegenforgalmi munkám mellett „blogolgattam”, és egyre jobban szerettem.

Rettentően örültünk Zero kollégával a Vastagbőrön, amikor 2011-ben elindult az Átlátszó, a 2012-ben elstartoló KiMiTud-ra pedig az elsők között regisztráltam, és mára már 1000-nél több adatigénylésem van. Egy héttel a KiMitTud beüzemelése után megállapodtunk Bodoky Tamás főszerkesztővel, hogy időnként az Átlátszóra is írok majd – azóta vagyok a csapat tagja, és ez volt az első átlátszós írásom. Addigra lett még egy gyerekem, sok cikket írtam már, a Gyurcsány-kormány pedig elbukta a választást, és 2 éve a Fidesz volt hatalmon.

Vagyis a világ nagyot változott, de tulajdonképpen mégsem, hiszen ugyanúgy a közpénzek sorsát és a közéleti történések hátterét igyekeztem kideríteni. Ehhez pedig hatalmas lökést és rengeteg segítséget adott az Átlátszó, ahol a főszerkesztőtől és a rutinos kollégáktól – köztük az azóta már kamionsofőrnek állt Becker Andrástól – sokat tanulhattam. Közben pedig rengeteg izgalmas kalandban volt részem. Főleg 2014-től, amikor az Átlátszó főállású munkatársa lettem.

Beckerrel például felfedeztük Semjén Zsolt családtagjainak vadászházát Gánton, próbáltuk feltárni a tiszafüredi lépfenejárvány körülményeit, megnéztük a kazincbarcikai választási kampányt, és szemtől-szemben hallgattuk az érpataki polgármester szidalmait.

Érpataki hazugságbomba: amit az átlátszós patkánymédia elhallgatott! | atlatszo.hu

4./ egy a vidék és saját településének sorsáért felelősséget vállaló, helyi összetartó csoport által alapított érpataki székhelyű civil (egyesület) szeretetszolgálat. (Mindenféle lejárató megközelítés ellenére ma a hatályos törvények szerint magánszemélyek tulajdonában nincsenek civil szervezetek.)

Bejártam a migránsok útvonalát Szerbiától Szegedig, elmentem a CÖF-fel Krakkóba, voltam Felcsúton Mészáros Lőrinc vagyonnyilatkozatait nézegetni borítékon keresztül, jártam a tranzitzónáknál, és sétáltam az azóta már lebontott Fertő tavi cölöpházaknál. Számtalan alkalommal mentem egy-egy adatigénylésem kapcsán iratbetekintésre különböző helyekre a Belügyminisztériumtól az MVM-székházig, és szintén közérdekű adatok miatt többször voltam a bíróságon valamelyik kiváló jogászunkkal.

Írtam meddőségi klinikákról, a felcsúti kisvasútról, a négyszeresére drágult vizes vb-ről, a Békemeneteket szervező CÖF állami támogatásairól, a külügyminisztert jachtoztató oligarcha állami megbízásairól, a titokban nyaralóhelyekre járó honvédségi repülőkről, a magángéppel focimeccsre utazó miniszterelnökről, a védettségi igazolványokról és a Nemzeti Bank cége által vett festményekről is.

Hívott fel államtitkár dühösen a róla szóló cikkem miatt, fikázó cikket írt rólam a Magyar Hírlapba Bayer Zsolt mellett Csizmadia László CÖF-elnök is, és interjút adott nekem Simicska Lajos a G-napon. Szerepeltem CEU-s diákok sajtószabadságról szóló vizsgafilmjében, több tévé- és rádióadásban is, kaptam gazdasági újságírói díjat, majd Minőségi Újságírásért díjat, aztán Transparency-Soma díjat és Sámli-díjat. Nincs más hátra, mint előre! Folytatni a tényfeltárást.

Simicska Lajos: „A mi médiánk ellen fog állni, és kurvára le fogja szarni, hogy az Orbán mit akar” | atlatszo.hu

Simicska Lajos: „A mi médiánk ellen fog állni, és kurvára le fogja szarni, hogy az Orbán mit akar”

Imádom a munkám. Egyfajta kötelességnek és küldetésnek érzem, hogy feltárjam azokat az ügyeket, amelyeket a döntéshozók megpróbálnak eltitkolni. A Gyucsány-kormány alatt kezdtem közéleti visszásságokról írni, vagyis abszolút nem a Fidesz „ellen” dolgozom, hanem a köz – ha úgy tetszik, az ország és a nemzet – érdekében.

Szerintem az állami/önkormányzati pozíciókban lévőknek tisztességes döntéseket kell hozniuk, nem szabad visszaélniük a hatalmukkal, és takarékosan, megfontoltan szabad csak költeniük az adófizetők által összedobott közpénzt. Ha nem így tesznek, megírjuk.

Hiszek abban, hogy az igazság mindennél fontosabb, a feltárásához pedig szükség van a független sajtóra. Nekünk egyfajta modern krónikásokként dokumentálnunk kell azt, ami történik az országban, hogy ha következménye nincs is egy-egy visszaélésnek, legalább nyoma legyen. Ha fontosnak tartod a munkánkat, kérlek támogasd adód 1%-ával az Átlátszó szerkesztőségét!

Erdélyi Katalin

Címlapkép: Bodoky Bence