Mióta az eszemet tudom, újságíró akartam lenni. Bár az írás szeretete, mondhatni, végigkísérte az életemet, a tényfeltárás műfajával csak 2019-ben ismerkedtem meg, a Transparency International oknyomozó újságírói mentorprogramján. Tulajdonképpen ennek – és az akkor még Átlátszónál dolgozó mentoromnak, Csikász Briginek – köszönhetem, hogy 2020 októbertől az Átlátszó csapatának tagja vagyok, ahol az oknyomozás mellett az adatújságírásba is belekóstolhattam.
Az Átlátszónál töltött eddigi közel másfél évem alatt számos fontos témát nyílt alkalmam feldolgozni. Írtam a Hajdúnánás külterületére tervezett MotoGP pályáról bemutatva, hogyan ömlik a közpénz a beruházás érdekében létrejött cégekbe (eddig látható eredmény nélkül), miközben hivatalos értesítést elfelejtettek küldeni a kisajátításban érintett földtulajdonosoknak.
MotoGP: a kisajátításról még semmi hír, de már a földjeiken dolgoznának | atlatszo.hu
Az elmúlt hetekben megkérdeztük a pályaépítésben érintett helyieket, ők mit tapasztalnak, hogy halad a beruházás. A nevüket az esetleges következmények miatti félelmükben nem vállaló gazdák arról számoltak be, hogy már vannak olyanok, akikkel sikerült megállapodásra jutni. Sőt, olyan család is akad, akivel ugyan megállapodás még nem született, de már elköltöztek.
Beszámoltam a Gyulafirátóton épülő katonai bázis körüli lakossági tiltakozásról is – a témában írt cikkeimről nemrég a Partizán műsorában is beszéltem.
A közpénz nyomon követése mellett, úgy gondolom, fontos hangot adni azoknak, akiknek a problémái, küzdelmei egyébként nem biztos, hogy eljutnának a többségi társadalomhoz, ezért a szocio-anyagok is közel állnak a szívemhez. Különösen nagy öröm számomra, hogy foglalkozhattam az önkormányzati lakásokkal, vagy épp azzal, hogy áll az évek óta húzódó Hős utcai telepfelszámolás.
A Hős utcaiak elhelyezésére vásárolt lakások több mint fele üresen áll | atlatszo.hu
A B tömbben egy tulajdonossal beszélve kiderült, hogy körülbelül 15-16 lakásban laknak még, de a tulajdonosok nagy része „elhúzott már innen”. A legtöbb lakáson valóban látszik, hogy nem él bennük senki: erről árulkodnak a lefalazott ablakok és ajtók, de sok helyen betört üveget, üresen árválkodó ablaknyílásokat találni – ami egyébként kifejezetten veszélyes, hiszen több gyerek is él a házban, akik előszeretettel kalandoznak az elhagyatott, üres lakásokban.
Részt vettem már nemzetközi és hazai projektekben is: írtam a lengyel OKO.press-nek a melegellenes törvény néven elhíresült gyermekvédelmi törvényről a választások fényében, közreműködtem a VSquare koronavírus vakcináról szóló cikkének elkészítésében, magyar adatokkal segítettem az Investigative Europe kettős élelmiszerminőségről szóló cikkének megírását. Nemrég pedig a K-Monitorral való együttműködés keretében a hazai magántőkealapok témáját jártam körbe.
Offshore cégek helyett magántőkealapok mögé bújik a NER-elit, egyre több szektort hálóznak be a titkos pénzgyűjtők | atlatszo.hu
Az elmúlt években egyre többször lehetett hallani a gombamód szaporodó hazai magántőkealapokról, amelyek számos iparágba bevásárolták magukat cégek megvételével, ám az alapok mögött álló befektetők kiléte titokban maradt. Cikkünkben utánajárunk, miként fordulhatott elő, hogy a magántőkealapok mára gyakorlatilag felváltották az offshore cégeket. Emellett azt is megmutatjuk, hogy milyen jelentős hazai alapok vannak, és ezek milyen politikaközeli szereplőkhöz köthetők.
Ezenkívül az Átlátszó Oktatás-blog szerkesztésével foglalkozom, valamint rendszeresen írok cikkeket az Átlátszó angol rovatába, az Átlátszó English-re, legutóbb pedig az Open Information Partnership dezinformációval foglalkozó projektjének keretében az egyik legnagyobb hazai álhíroldal működését, a mögötte álló szerzőt mutattuk be.
Úgy hozta az élet, hogy a tényfeltáró cikkek írása mellett az adatújságíró csapatnak is tagja lettem. A koronavírus ilyen szempontból sok munkát adott nekünk, de az egyik kedvenc témám – ami a pedagógussztrájk miatt különösen aktuálissá vált – az oktatás helyzetének bemutatása adatalapú cikkeken keresztül. Írtam az egyetemi oktatók és a közoktatásban dolgozó pedagógusok fizetéséről, arról, hogy sok egyetemi tanárt ingyen foglalkoztatnak, több esetben pedig a megérdemeltnél alacsonyabb munkakörben dolgoznak, így több havi fizetésüket bukhatják évente.
A választást, illetve az azt megelőző időszakot különösen izgalmas volt újságíróként figyelemmel kísérni: adatgyűjtéssel segítettem az országgyűlési választás előtt az Átlátszó jelöltböngésző térképének létrehozását. Beszámoltam arról, hogyan éltek vissza egyes pártok az ajánlásgyűjtés során sokak aláírásával, személyes adataival, a választás napján pedig a Borsod 5-ös választókerületben készítettünk helyszíni riportot Bodnár Zsuzsa kollégámmal, választási csalások után kutatva.
Bár a környezetemben is tapasztalom, hogy sokakat váratlanul ért, sőt, volt, akit el is keserített az április 3-i eredmény, az újabb kétharmad, én úgy gondolom, az előttünk álló időszakban különösen fontos szerepe lesz a független újságírásnak.
A fennmaradó, kormánytól független lapokra az egyre szűkülő piacon ugyanis még nagyobb felelősség hárul abban, hogy tájékoztassák az embereket, hogy bemutassák, mire költi a kormány az adófizetők pénzét, és utánajárjanak mindannak, amit a hatalmon lévők eltitkolnának. Különösen most, hogy a járvány miatt bevezetett veszélyhelyzetben szinte lehetetlen hozzájutni az egyébként közérdekű adatokhoz – én például hónapon keresztül próbáltam adatot szerezni az oltásokról, vagy a kórházban ápolt koronavírus fertőzöttekről.
Az állam hivatalosan mit sem tud arról, hogy hány oltottat ápolnak kórházban, de az illetékesek bőszen nyilatkoznak róla | atlatszo.hu
Ameddig várakozunk, érdemes felidézni azt a látszólagos ellentmondást is, hogy amennyiben tényleg nem létezik nyilvántartás arról, hogy a kórházban lévő fertőzöttek közül hányan kapták meg az oltást, és hányan nem, hogy lehetséges, hogy több alkalommal olyan nyilatkozatokat tettek kormányközeli politikusok, illetve egészségügyi szakemberek, amely azt sugallja, hogy birtokukban vannak az adatok.
Örülök, hogy az Átlátszónál szabadon, mindenféle külső befolyás nélkül dolgozhatok, hogy olyan dolgokról írhatok, amik valóban érdekelnek, hogy lehetőség van arra, hogy belemélyedjek egy-egy témába, és akár több héten keresztül dolgozzak egy nagyobb anyagon.
Mert lehet, hogy közvetlen hatása nem minden esetben van a cikkeknek – bár szerencsére azért arra is akad példa –, úgy gondolom, nem is feltétlenül ez az újságíró feladata. Bármilyen kihívásokat is tartogat a politikai környezet, amiben dolgozunk, bárhogyan is hívják a vezetőket, mi beszámolunk arról, hogy mi történik körülöttünk, nyilvánosságra hozzuk a korrupcióval, közpénzköltéssel kapcsolatos ügyeket, visszaéléseket.
És amíg vannak olvasóink, amíg vannak, akiknek egy kicsit is segítünk azzal, hogy a szűkebb vagy tágabb környezetük problémáit a nyilvánosság elé tárjuk, addig biztosan nem hiába dolgozunk. Ha fontosnak tartod a munkánkat, akkor kérlek, támogasd az Átlátszó szerkesztőségét személyi jövedelemadód 1 százalékával!
Szopkó Zita
Címlapkép: Bodoky Bence
Megnövelt magassággal épül tovább egy magánkikötő Leányfalun, aminek építését két éve a hatóságok leállították. A tulajdonos szakhatósági hozzájárulást kapott, az...
Tavaly nyáron indítottak petíciót helyi civilek a strandon tervezett betonozás ellen, amiről a helyi polgármester állítja: szó sem volt arról,...
Debreciner.hu: Meglepetésszerű közmeghallgatást tartott a debreceni önkormányzat – Nem is szólalt fel senki Az eseményt a 2020-as és a 2021-es...
Telex: Hét év börtönbüntetésre ítélték Szkopjéban a Magyarországon menekültstátuszt élvező Nikola Gruevszkit Sikkasztásért hét év börtönbüntetésre ítélte egy szkopjei bíróság...
