A móri ügyhöz hasonlította a Prisztás-gyilkosságban született ítéletet Jozef Roháč

Idén lesz 30 éve, hogy megölték Prisztás Józsefet. Az annak idején politikai botrányt is okozó gyilkosság, amelyben több mint másfél évtizeden át még gyanúsított sem volt, máig sok kérdőjelet generál. A 2016-os jogerős ítélet után négy évvel a Fővárosi Törvényszék kimondta: rossz embert ítéltek el tettesként. Mindezt Jozef Roháč vallomására alapozva, aki beismerte: ő követte el az emberölést. Hogy aztán egy évvel később a Fővárosi Ítélőtábla visszaküldje az első fokon felmentett Hatvani Istvánt a börtönbe. Aki így már csak a jelenleg zajló feltételes szabadlábra helyezésben bízhat.

Az Átlátszóhoz eljutott  Roháč-nak az ügyben írott levele, melyben a 2002-es móri üggyel vont párhuzamot, s nyilatkozott Hatvani védője. Továbbá a bírósági iratok, s a korabeli híradások, valamint saját oknyomozásunk alapján próbáljuk rekonstruálni az ügyet. Riportunkban megszólal egy, az ügy nyomozásában részt vevő forrás is, aki szerint lehet, hogy nem Hatvani adta le a gyilkos lövést, de ez nem zárja ki, hogy férfi egyéb módon részt vett a bűncselekményben.

„A közvélemény azon része, amely ismeri az ügyet, meg van győződve arról, hogy Hatvani István ártatlan. Ugyanis a cselekmény elkövetését beismerő Jozef Roháč minden olyan részletet tudott az emberölésről, amit csak az tudhat, aki azt valóban elkövette. Arról nem is beszélve, hogy Roháč-ra ráillett a szemtanúk által megadott személyleírás is. Ezek a tények a Fővárosi Törvényszéket meggyőzték, így az 2020-ban felmentette Hatvani Istvánt, és félbeszakította a büntetés végrehajtását” – fogalmaz a Hatvanit képviselő Dr. Patócs Ilona ügyvéd.

„Mivel a  másodfokú bíróság mondvacsinált indokok alapján megváltoztatta az elsőfokú ítéletet, jelenleg annyit tehetünk, hogy kezdeményezzük ügyfelem feltételes szabadlábra helyezését. Erre minden jogalap megvan, ugyanis a börtönben eltöltött 12 év alatt a magaviselete példamutató volt, valamint a többi feltételnek is maradéktalanul megfelelt. Hatvani István a Prisztás-ügy előtt sohasem volt büntetve. A felmentő ítéletet követően egy évig szabadlábon volt a perújítási eljárás idején, de akkor sem került összetűzésbe a törvénnyel: dolgozott, a családjának élt. Majd amikor másodfokú bíróság elrendelte a büntetés továbbfolytatását, önként bevonult a börtönbe, nem akart szökni vagy elrejtőzni. Ennek dacára a feltételes szabadulást első fokon elutasították, most a fellebbezés eredményére várunk” – mondta el az Átlátszónak a Prisztás-gyilkosság elítéltjének jogi képviselője.

Patócs Ilona szerint a fenti tények alapján Hatvanit szabadlábra kellene helyezni.  (Nem ez az első bűncselekmény, amelyet Roháč magára vállal. Az Átlátszó számolt be róla, hogy a szlovák férfi elismerte: ők követte el a pártszékházak és politikusok ellen az 1998-as választás, illetve kormányalakítás idején elkövetett robbantásokat.)

Egy új móri ügy?

„Tényleg nincs a bírók és ügyészek között senki, aki nem csak a felszínt kapargatja? Nincs egy lelkiismeretes, felelősségteljes döntéshozó, aki végre tesz egy apró gesztust egy ártatlan ember felé?” – teszi fel a kérdést Hatvani István ügyvédje, aki Jozef Roháč-nak az ügyben írott levelét is eljuttatta portálunkhoz.

Jozef Roháč kézírásos levele

„Egyszer, már régen, tévében hallottam egy parlamenti képviselőt szenvedélyesen beszélni a magyar posztkommunista (i)gazságszolgáltatás legsötétebb foltjáról. A Kaiser-ügyről. Hogy ilyen Magyarországon már soha, de soha nem történhet meg. És tessék, már megint… Itt van a Hatvani-ügy. Azt az embert elítélték 15 év fegyházbüntetésre emberölésért, amelyet nem ő, hanem én követtem el.”– fogalmaz a levelében Jozef Roháč.

A Fenyő-gyilkosság és az Aranykéz utcai robbantás ügyében elítélt férfi hozzátette: „Tudom, hogy az ítéletet már nem lehet jóvátenni, de legalább egy hajszálnyit enyhíteni rajta még lehet. Kérem, legalább ennyit tegyenek meg!” Roháč. a levelében később is visszatért a móri bankrablásnál elkövetett gyilkosságokért ártatlanul elítélt Kaiser Ede ügyére.

Kaiser életfogytiglant kapott, de arra még az Atyaúristen sem tudott nézni a mennyekből és megoldotta azt a kegyetlen, és inkompetens ítéletet” – írja. Jozef Roháč szerint valami hasonló vár „a Hatvani-ügy jogi fiaskójára is. Ha valakit büntetni akarnak, tegyék meg velem, mert én vagyok a tettes. Hatvani csak egy ártatlan áldozat abban a hihetetlen és embertelen (i)gazságszolgáltatási tévedésben vagy inkább szándékban, amiért 15 évet kapott a semmiért, és az élete végéig muszáj lesz neki megbélyegezve élni, mint „gyilkos.” – mondja a más ügyekben Szlovákiában és Magyarországon egyaránt életfogytiglani büntetést kapott Roháč. Szerinte az ítélet „egyben a szakma megalázását is jelenti. Most kérem, hogy egy pillanatra, csak egy pillanatra álljanak meg, és éljék bele magukat egy ártatlan ember bőrébe, és képzeljék el azt a poklot, amibe taszították. És kérem, tegyék fel maguknak a kérdést, vajon miért teszem ezt még mindig, találjanak egy elfogadható magyarázatot. Nekem az az ember nem tud, és nem is adhat semmit. Nekem megvan minden, amire szükségem van. Nekem nem kell semmi!” – utal rá, hogy vallomását érdek nélkül tette.

Halálos ítélet Prisztásra a Művészinasban

De miért is kellett meghalnia Prisztás Józsefnek, aki „dúsgazdag vállalkozó hírében állt, az éjszakai életben is komoly neve volt.”? Olyannyira, hogy sértehetetlennek hitte magát. Mint az egyik ismerősének az Index 2014-es riportja szerint mondta, „elég nagy ember ő ahhoz, hogy ne merjenek hozzányúlni: „Én vagyok a Prisztás Józsi, minek nekem testőr?”  Ám a szervezett bűnözés végül lesújtott rá.

Az 1996. november 1-én történt gyilkosság indítéka a bíróság szerint az volt, hogy a Kisbandi becenéven, az alvilág bankáraként ismert Lakatos András 1996-ban Portik Tamástól 80 millió forintot, Prisztás Józseftől mintegy 100 milliót vett át. Cserébe, az „átvett pénzösszegek fedezeteként a Budapest, XII. Tállya u. 19. szám alatti, a Budapest, XII. Béla király u.27. szám alatti, és a Budapest, II. Kondor u.9. szám alatti ingatlanokat ígérte mind Prisztás Józsefnek, mind Portik Tamásnak” – szól a korabeli ítélet.

Csakhogy Kisbandi 1996. október elején „tartozásai kiegyenlítése nélkül, Portik Tamás tudtával és segítségével – távozott Magyarországról.” Viszont Portik és Prisztás egyaránt jogot formált a Lakatos Andráshoz köthető, összességében több mint 300 millió forint értékű ingatlanokra.

Így aztán 1996. október második felében, valamikor október 26-a előtt Portik találkozót beszélt meg Prisztás Józseffel a Művészinas (korábban Sirály) Étterembe. A megbeszélésén jelen volt Portik testőre, a későbbi gyilkosságért elítélt Hatvani István. Portik itt közölte Prisztással, „hogy mindenképpen igényt tart az ingatlanokra, mire Prisztás József kijelentette Portik Tamásnak, hogy a Tállya utcai ingatlant ,viheti”, mivel azzal kapcsolatban per van folyamatban, azonban a Kondor utcai és Béla Király úti ingatlanok őt illetik, azok tulajdonjogát akkor sem adja át neki, ha Portik Tamás megöli vagy megöleti őt.”

Miután Prisztás József rövid szóváltást követően távozott az étteremből, a hozzáállásán feldühödött Portik Tamás azt mondta Hatvani Istvánnak, hogy Prisztás Józsefet „ki kell nyírni”, illetve „meg kell halnia” – legalábbis ezt tartalmazza a 2016-ban született jogerős verdikt.

A szándékot tett követte: 1996. november 1-én, 11 óra után néhány perccel Óbudán a vállalkozó a társaságában lévő F. Ferenccel együtt elhagyta a Celer Kft. telephelyét és Prisztás kocsijához mentek. Prisztás kinyitotta az autója „vezetőülés oldali ajtaját, hogy beszálljon a gépjárműbe, és ekkor,11 óra 8 perc körüli időben a Szentendrei út felől a kerékpárral érkező, a fején sötét sísapkát, a kezén kesztyűt és nejlonzacskót viselő elkövető a sértettet bal oldaláról hátulról megközelítette, lelassított, és a jobb kezében tartott kb. 7,65-9 mm kaliberű lőfegyverrel egy ízben, célzottan fejen lőtte” Prisztást. Aki „a fején a bal fül mögött behatoló, és a fej jobb oldalán a halántéktájékon távozó egy rendbeli áthatoló jellegű fejlövés okozta koponyacsonttöréshez társuló agyroncsolódás és agybénulás következtében perceken belül a helyszínen életét veszítette.  Az elkövető a lövést követően a HÉV-sínek irányába távozva a kerékpárral elhajtott a helyszínről.”

Az ügy politikai hullámokat is keltett. Prisztás halála után előkerült egy fotó, amelyen az áldozat Kuncze Gáborral, a Horn-kormány SZDSZ-es belügyminiszterével látható. Kuncze szerint a fotó egy nyilvános rendezvényen készült, ahol „az általam felajánlott tárgyra volt egy licitálás, a licitálás győztesének ezt átadtam, vele lefényképeztek. A licitálás után derült ki, hogy az illetőt Prisztás Józsefnek hívják.”

A sors iróniája, hogy Kunczét nemcsak Prisztás Józseffel hozták hírbe, de közvetve azzal a Portik Tamással is, aki az ítélet szerint utasítást adott Prisztás megölésére. Mégpedig, hogy a Magyar Nemzet 2024 februári cikke szerint a Horn-kormány belügyminiszterének unokahúga a Portik-cég Energolnál volt titkárnő. Aztán kiderült, hogy ez nem igaz, s miután ezt megírtuk, a NER újságja is helyreigazításra kényszerült.

A gyilkosság ügyében az ítéletre húsz évet kellett várni, gyanúsított egészen a 2010-es évekig nem volt. Végül 2016 májusában a Fővárosi Ítélőtábla „előre kitervelten, aljas indokból elkövetett emberölés miatt felbujtóként mondta ki Portik Tamás bűnösségét, Hatvani Istvánt – aki fejbe lőtte Prisztás Józsefet – pedig előre kitervelten elkövetett emberölés bűntette miatt ítélte el.” Mindketten 15 év fegyházat kaptak. A Prisztást a helyszínre csaló F. Ferencnek „anyagi érdeke fűződött Prisztás József megöléséhez, tartozott ugyanis neki. Emellett több éven keresztül havi félmillió forintot kapott a történtek után Portik Tamástól a hallgatásáért cserébe.” Ő ekkor tíz évet kapott.

Roháč szerint nem Portik volt a megbízó

Ugyanakkor Jozef Roháč, mint a Prisztás-gyilkosság elkövetője már az ezredforduló utáni években felmerült. A nemrég Dubajból hazahozott Radnai László egy korábbi tanúvallomásában közölte, hogy „2003-ban vagy 2004-ben Drobilich Gábor egy találkozó alkalmával elmondta neki, hogy a Fenyő-gyilkosság és a Prisztás-gyilkosság végrehajtója Jozef Roháč  volt, a megbízó pedig Portik Tamás.” Az  1. számú tanúként említett személy pedig a vallomásában „a Prisztás-gyilkosság elkövetőjéről annyit közölt, hogy Radnai mesélte neki, hogy a kivégzést Roháč követte el. A bűncselekmény felbujtójaként Portik Tamásra utalt, bár közvetlen tudomásra nem hivatkozott.” – idézi fel a Hatvani Istvánt felmentő ítélet.

Azt is hozzátéve: Drobilich Gábor a tanúvallomásában „leírta kapcsolatát az ügy szereplőivel, és tagadta, hogy a jelen ügyet érintően az elkövetőre vagy a felbújtóra vonatkozó információt valaha közölt volna Radnai Lászlóval.” Már a 2014-es elsőfokú tárgyalás idején szóba került, hogy Radnai a vallomásaiban azt mondta, hogy

„Portik neki azt állította: bizonyos gyilkosságokról nemcsak ő, hanem Drobilich és az Energol másik vezetője, Ferencsik Attila is tudott, ám az ügyben végül sem Ferencsik, sem Drobilich nem lett megvádolva. Ezt az ügyész azzal magyarázta, hogy semmi nem bizonyítja, hogy Portik cégtársai is felbujtók lettek volna, de ettől függetlenül tudhattak a gyilkosságokról, esetleg jóvá is hagyhatták azt.”

Jozef Roháč azonban a Prisztás-gyilkosság felbujtójaként egy egészen más kört nevezett meg. Mint elmondta: „1996-1997-1998 környékén Jozef Hamala megrendelést kapott a gyilkosságra egy dunaszerdahelyi bűnözői csoporttól, akik kapcsolatban álltak egy ukrán bűnözői csoporttal. Hamala őt bízta meg a feladattal. Egy nappal a gyilkosság előtt Hamala felhívta telefonon, hogy másnap reggel 7 órakor legyen Budapesten, a Duna Pláza bevásárlóközpont előtt”. Roháč a Lancia típusú autójával érkezett a helyszínre, a Plázánál Hamala beszállt mellé a gépkocsiba.

Az ítéletet olvasva a laikusnak is szemet szúrnak bizonyos pontatlanságok, illetve ellentmondások.  Például, hogy Roháč még az évszámban sem volt biztos. Valamint, hogy a gépjármű-nyilvántartás adatai szerint 1998. december 22. napjától 2000. január 5. napjáig volt Jozef Rohac tulajdonában.”  A ügyet 2020-ban felülvizsgáló Fővárosi Törvényszék erre is kitért.

„Nyilvánvaló, hogy ilyen kirívóan hosszú idő távlatából a részletekben mutatkozó ellentmondás kevésbé kérdőjelezi meg a vallomás hitelességét, mint az események után közvetlenül nyilatkozó személy esetében. A mindennapi élet tapasztalatai alapján is elmondható, hogy nemcsak az átlagos történések, de még az ember életében nagy jelentőséggel bíró események (vizsga, esküvő, haláleset) részletei is nehezen idézhetőek fel; ilyen időtávon az emlékezet jóval kevésbé megbízható.” – hangsúlyozta a Laczó Adrienn által jegyzett bírói indoklás.

„Ezek a sok év elteltével tett vallomások ilyenek” – mondta az Átlátszónak adott interjújában a korábban a rendőrség Döglött Ügyek Osztályát, vagyis a Kiemelt Ügyeket Felderítő Főosztályt vezető Kovács Lajos nyugállományú ezredes. Aki szerint a Prisztás-ügy egy koronatanúja, Kelemen Györgyi vallomásában például „nagyon sok minden passzolt tartalmilag. De az alakiságok, az időpontok, a helyek tekintetében biztos, hogy téved […] tizenvalahány év elteltével, hogy konkrétan ez mikor volt, melyik napszakban, hány órakor.”

Az egykori nyomozó hozzátette: „Magamon is észrevettem ezt, mikor volt kollégáimmal beszélünk régi ügyekről, amik 20-30 éve történtek. A lényegben azonosan emlékszünk, de a részletekben már nem. Hogy ki mit mondott, hol állt vagy milyen nyomozási cselekmény történt éppen, abban egészen másként emlékezünk. Mindenkinek mások az emlékképei. A lényeg, a tartalom viszont azonos.”

A koronatanú: Dezső András

Roháč vallomása szerint mikor Prisztás és a társa kijöttek a cégtől, elindult a biciklivel, „és éppen odaért, amikor Prisztás kinyitotta az autó ajtaját. Menet közben hátulról, kb. fél méterről fejbe lőtte”. Elmondása szerint Prisztás utasa „annyit káromkodott, hogy a kurva anyád” Roháč „a gyilkosságért másnap vagy harmadnap 10 vagy 15.000 márkát kapott Hamalától.” Akadt egy helyszíni tanú, akinek vallomása megerősítette Roháč állításait.

„Dezső András a Celer Kft. alkalmazottja volt. 11 órakor a Ladik utcában lévő telephelyen beszélgetett a kollégáival, ekkor látott a főbejárat és a személybejárat közötti szakaszon egy kandelábernek támaszkodva egy kerékpárost. A kerékpáros a Duna és az áldozat gépkocsija felé fordulva ült a biciklin. Személyleírást az alábbiak szerint közölt: a kerékpáros átlagos testalkatúnak tűnt, 25-30 évesnek becsülte, bár ezt pontosan megítélni nem tudja, mert nem látta mozgás közben. Ruházata orkánszerű kabát, citromsárga betéttel, sötét sísapka és biciklis szemüveg. A kerékpár egy sötét színű mountainbike volt.” – szól a 2020-as, Hatvani Istvánt felmentő ítélet.

Olyan információ jutott el hozzánk, hogy a koronatanú, Dezső András a Telex bűnügyi újságírója, Dezső András édesapja lehetett. Megkerestük Dezső Andrást, aki cáfolta, hogy a tanú az ő családtagja lett volna.

„Édesapám soha nem dolgozott a gyilkosság helyszínén lévő cégnél. Mikor ezzel az üggyel foglalkoztam újságíróként, nekem is rögtön szemet szúrt a név, próbáltam is kideríteni, ki lehet az illető, de akkor már mind édesapám, mind pedig ez a tanú elhunyt, így őket nem tudtam erről megkérdezni. De apám soha nem mondta, hogy tanúskodott volna Prisztás József megölésének ügyében, és nem is dolgozott a környéken, tehát szerintem ez csak névrokonság” – mondta el az Átlátszónak Dezső András.

Volt két másik tanú is, de egyikük „az észlelés ideje és a kerékpáros haladási iránya alapján nem egyértelműen az elkövetőt látta” a másik észlelése pedig „olyan felületes volt, hogy abból az elkövető külsejére érdemi információ nem volt nyerhető.” Így az egyetlen tényleges szemtanú „Dezső András volt, aki azonban elhalálozott, így ismételt kihallgatására az eljárásban már nem kerülhetett sor. A tanú az elkövetőt átlagos testalkatúnak minősítette.”

Roháč azt mondta: azért most tesz vallomást, „mert korábban nem gondolta,hogy azt a nagydarab embert (Hatvani) tényleg el fogják ítélni.” Roháč a büntetés-végrehajtási intézet átirata szerint 2019 májusában 171 cm és 71 kg volt. Hatvani István 1996-os testalkatáról viszont „valamennyi tanú egyezően adta elő, hogy a 100 kg-ot jóval meghaladta, magassága 190 cm-t közelíti.”

Az elkövető ruházata és  külseje vonatkozásában pedig Dezső András volt az, „aki biztos, hogy teljességgel pártatlan, és jó közelítést adott testalkatra, ruházatra nézve. Hatvani Istvánt a méretei miatt sem most, sem 1996-ban, sem messziről, sem közelről átlagos testalkatúnak nevezni nem lehet Jozef Rohac most 73 kg és 170 cm magasságú, testalkata jóval közelebb áll ahhoz, amit a közember átlagosnak szokott nevezni.” – taglalta a Laczó Adrienn által 2020 február 14-én hozott ítélet.

Melyet azonban a Fővárosi Ítélőtábla a 2021. február 16-án kihirdetett ítéletével felülbírált. Az elsőfokú ítéletet a másodrendű terhelt (vagyis Hatvani István)  vonatkozásában megváltoztatta, „és az ő tekintetében is elutasította a perújítást. A fellebbviteli bíróság egyetértett azzal az ügyészi állásponttal, hogy az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, mivel iratellenes és téves ténybeli következtetéseket tartalmaz. Egyetértett továbbá azzal, hogy Jozef Rohac vallomása olyan ellentmondásokat tartalmaz, amely miatt nem volt alkalmas arra, hogy az alapügyben eljáró bíróságok bizonyíték mérlegelő tevékenysége eredményét megingassa és ésszerű kételyt ébresszen a terheltek bűnössége iránt.”

Tény, hogy azt, miszerint más lett volna felbujtó, tehát nem Portik felelős Prisztás haláláért, a Fővárosi Törvényszék Hatvanit felmentő ítélete sem látta megalapozottnak. Mint a bíró elmondta, a Roháč által felbujtóként megnevezett Jozef Hamala „1998. június 26-ától kezdve ismeretlen helyen tartózkodott, a magyar és a szlovák nyomozó hatóságok adatai szerint a lévai illetékességű bűnözői csoport tagja volt, amelyet Jozef  Roháč vezetett. Ezek hatóságok által feltárt adatok szerint valószínűsíthető, hogy Jozef Hamalát Jozef Roháč ölte meg 1999-ben.”

Laczó Adrienn az indoklásában hozzátette: a két állítást, hogy Roháč a tettes, illetve Hamala a megbízó, „nemcsak együttesen, de külön-külön is vizsgálni kellett, szem előtt tartva azt a lehetőséget is, hogy a két állítás valóságtartalma elválhat egymástól.”  Tehát attól, hogy az egyik állítás igaz, a másik még lehet valótlan.

Szerettük volna a Hatvani Istvánt meggyanúsító rendőrség álláspontját is bemutatni, amelynek nyomozati munkája révén emeltek vádat Hatvani ellen, s erre támaszkodva ítélte el őt a bíróság. Ugyanakkor a rendőrség nem kommentál bírói szakban lévő ügyeket. Sikerült viszont  eljutnunk egy névtelenséget kérő, a hajdani büntetőeljárásban részt vevő forráshoz.

„A valóság szerintem nem ilyen fekete-fehér, hogy Roháč bűnös és Hatvani ártatlan vagy fordítva. Meggyőződésem, hogy Hatvani István részt vett az emberölésben, de simán elképzelhető, hogy tényleg nem ő húzta meg a ravaszt. Történhetett úgy is, hogy Hatvani vitte Roháč-ot a helyszín közelébe, aki aztán onnan biciklivel folytatta az útját, s megölte Prisztást. Visszafelé pedig Hatvani felvette Roháč-ot, tehát ő menekítette ki a helyszínről. Vagyis lehet, hogy a tanú valóban Roháč-ot látta a lövés után elmenekülni, de ez nem azt jelenti, hogy Hatvani István ártatlan. Ha bűnsegédként részt vett a gyilkosságban, mert tudta, hogy az általa odafuvarozott Roháč meg fogja ölni Prisztást, akkor ugyanúgy bűnös, de ártatlannak semmiképp nem tekinthető” – mondja riportalanyunk.

Aki a perújításról beszélve ironikusan mosolyog. „Azért az vicces, hogy évtizedekkel a bűncselekmény után valaki hirtelen azt állítja, hogy más volt a megbízó, illetve a felbujtó. Persze mindig olyan, aki már rég meghalt. Ugyanez van a Fenyő-gyilkosság ügyében is. Érdekes módon, amíg az illető élt, addig nem vádolták azzal, hogy ő adott utasítást a cselekményre. Hanem csak azután, hogy elhunyt, tehát se meggyanúsítani sem lehet, se védekezni nem tud. Ez gyakori ügyvédi fogás: perújításban hosszú idő után előállni olyannal, amit már lehetetlen ellenőrizni. A Prisztás-ügyben az indíték, a felbujtó személye végül is a Hatvanit átmenetileg felmentő szakban sem változott, s szerintem a Fenyő-gyilkosságnál sem fog” – mondja a nyomozás részleteit ismerő forrásunk, akit Patócs Ilona korábbi interjúnkban tett állításáról is megkérdeztünk: lehet-e, hogy Hatvani ügye miatt hallgatták le az ügyvédjét Pegasussal, mert arra lehettek kíváncsiak, milyen lépéseket tesz, hogyan dolgozik ebben az ügyben a védelem.

„Kizártnak tartom, hogy Magyarországon egy hivatalos eljárásban, jóváhagyott engedéllyel az állam lehallgat egy ügyvédet. Van erre bármiféle bizonyíték? Bíróság előtt szakértők igazolták ezt egy valódi eljárásban? Nem hiszem, hogy ez ténylegesen így történt volna” – mondja riportalanyunk.

Mindezt azzal summázhatjuk: teljes bizonyossággal aligha tudható, kik lehetettek ott 1996. november 1-én délelőtt a Ladik utcában. De az ügyben a fentiek alapján valószínűleg joggal vetődik fel kétely, hogy tényleg Hatvani István adta-e le a gyilkos lövést.

Papp László Tamás

Címlapfotó: Portik Tamás (b) és Jozef Rohác az Aranykéz utcai robbantás, valamint a Fenyõ- és a Cinóber-gyilkosság összevont büntetõperének tárgyalásán a Fõvárosi Törvényszék tárgyalótermében 2016. március 31-én. MTI Fotó: Kovács Tamás