Bezárás
Cikkek

Így nőtt 5 milliárdról 32 milliárd forintra a Margit híd felújításának költsége

„Annyiba került, mintha egy centiméter vastagon bevonták volna arannyal” – nagyjából így él a köztudatban a Margit híd felújítása. Az bizonyos, hogy az eredetileg tervezett költség többszörösébe került a projekt, érdemben senki nem ellenőrizte, és a mai napig nem nyilvánosak azok az adatok, amelyek alapján igazolni vagy cáfolni lehetne a sokmilliárdos túlárazás gyanúját. A politikailag talajt vesztett, meggyengült integritású városháza, kezében a 30 milliárddal, ideális üzleti partnere volt a nagyétvágyú kivitelezőknek.

tudta_elofizetok

Előfizetőket keresünk – támogasd a független tényfeltáró újságírást havi 1000 forinttal! 

2012 tavaszán a Fővárosi Ítélőtábla a kivitelező MH 2009 Konzorcium javára döntött a Margit híd átadásának csúszása kapcsán indított perben. A jogerős ítélet szerint megalapozatlan a főváros kötbérigénye, a kivitelező azért nem végzett hatásidőre, mert a szükséges dokumentumokat a megrendelő nem bocsájtotta rendelkezésére a szerződés szerinti határidőre.

Így a híd felújítására kiszámlázott több mint 30 milliárdot hiánytalanul megkapta a kivitelező, sőt, a késedelem miatt újabb 740 millió forintos követeléssel állt elő.

Bár a köztudatban az egyik leginkább túlárazott projektként él a Margit-híd felújítása, ezt a sejtést érdemben bizonyítani vagy cáfolni nem lehetett. A főváros ugyanis olyan átalánydíjas szerződést kötött az MH 2009-cel, amely alapján az a negyedéves részszámlákon túl lényegében semmit nem volt köteles nyilvánosságra hozni. A tényleges költségek megismerhetőségért az Index által indított per 2012-ben a Kúrián is elbukott. Három évvel később viszont az Alkotmánybíróság kimondta ezen adatok nyilvánosságát, így még az idén pontosabb képet kaphatunk arról, tényleg túlárazott volt-e a felújítás.

Egy biztos: a kivitelezést elnyerő konzorcium lényegében tartotta magát az előzetes költségvetésében vállalt árakhoz, így ha volt is túlárazás, akkor az nem a számlázáskor, hanem a projekt költségének elfogadásakor történt. Nehéz lenne tehát azt mondani, hogy ez legalább részben nem az akkor SZDSZ-MSZP vezetés alatt álló főváros döntéshozóinak felelőssége.

bpest

Az Átlátszó interaktív EU-támogatás térképén böngészve további részleteket tudhat meg a budapesti uniós fejlesztésekről.

Megérte-e az Unió 6 milliárdja?

A főváros már a projekt előkészítő szakaszában olyan reménytelen tárgyalási pozícióba manőverezte magát, hogy 2009-re lényegében nem tehetett mást, mint hogy elfogadja az MH 2009 ajánlatát.

2002 óta napirenden volt a híd rekonstrukciója – ekkor még 3-5 milliárdos költségről volt szó –, de mire sikerült eljutni a közbeszerzés kiírásáig, a híd olyan rossz állapotba került, hogy nem lehetett tovább halogatni a felújítást. Ekkorra elkészült a Szabadság híd felújítása (5,6 milliárd forint), és átadták az M0-ás északi hídját (63 milliárd forint) – ezek befejezéséig nem merték megkockáztatni a Margit híd lezárását, mondván, ellehetetlenül a főváros közlekedése.

A finanszírozás szempontjából is lépéskényszerben volt a főváros: a kormány 2007-ben döntött, hogy támogatja a főváros pályázatát, így 6 milliárdos uniós támogatással lehetett számolni a projekt büdzséjében. Csakhogy a késlekedés miatt félő volt, hogy a megítélt támogatást az EU visszavonja, így pedig pénzügyi szempontból végképp ellehetetlenül a projekt – jobb esetben a főváros kényszerül hitelből pótolni a kieső uniós támogatást.

Amennyire utólag rekonstruálható, a fővárosi nagyprojektekre jellemző szervezetlenség uralta az előkészítés és bonyolítás folyamatát. Bár 2004-ben elkezdődött a projekt előkészítése, határidőre mégsem állt rendelkezésre minden szükséges dokumentum, nem kis résben azért, mert a projektnek a városházán belül nem volt igazi gazdája. Ahogy a 2010-ben felállított vizsgálóbizottság – a közgyűlés MSZP-SZDSZ többsége által el nem fogadott – jelentése fogalmaz:

„Az előkészítés során a feladat szervezeti egységtől szervezeti egységbe vándorolt. A projektnek nem volt egyetlen, a folyamatot végig kísérő, minden részletet átlátó és irányítani képes vezetője. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan több esetben tetten érhető a politikai vezetés kézi vezérlésű beavatkozása.”  Az előkészítő dokumentumokkal kapcsolatban a jelentés tényként állítja, hogy „(…) nem állt rendelkezésre sem kivitelezői szerződés megkötésekor, sem a kivitelezés megkezdésekor a független statikusi szakvélemény, sem pedig az engedélyezett kiviteli tervdokumentáció.”

A dokumentum szerint a bizottság meghallgatta a kivitelezési szerződés megkötéséért felelős ügyosztály képviselőjét, aki szerint a késedelmes teljesítés esetére olyan szövegrész került a szerződésbe, amely nagyban megnehezítette, hogy a főváros adott esetben érvényesíthesse kötbérigényét. A magas vállalkozói ár egyik lehetséges magyarázata éppen az volt, hogy a szerződés a szűk határidők mellett nagyon súlyos kötbérezést tett lehetővé.

Ha mindkét állítás igaz, akkor a szerződés magas kötbért kötött ki, de azt nagy valószínűséggel nem lehetett érvényesíteni. Mint ahogy nem is sikerült.

A Margit híd felújításával kapcsolatban 2004 körül még 5 milliárd forint alatti árról beszéltek. Mire eljött az ideje, a főváros a felújítás két évére már 14 milliárdot tervezett be. Némi trükközésre volt szükség, mivel a megpályázott uniós konstrukcióba nem lehetett a műemléki jellegű munkákat elszámolni – ezzel együtt is hidegzuhanyként érte a döntéshozókat, mikor a tenderbontásnál kiderült, hogy a két, műszakilag azonos tartalmú ajánlatból az olcsóbb, a Közgép-A-Híd Építő-Strabag konzorcium ajánlata is nettó 21 milliárdról szólt. (A végleges szerződést az Index perelte ki.)

Kapcsolódó cikkek

Többszöri átadás, megduplázódó költségek – így újult meg a Várkert Bazár az unió pénzéből

Uniós pénzcunami Lázár János kedvenc tokaji borászfalujába

Az uniós milliárdokból felújított Hollókőn épül a fideszes Becsó család háza

Gigantikus yachtkikötő épült a Balatonon, a szomszéd strandon félméteres az iszap

Tizenkét grafikon Magyarország EU-támogatásainak politikai befolyásoltságáról

Továbbfejlesztettük az EU-támogatás térképet, és nem lennénk most a független polgármesterek helyében

Interaktív térképen mutatjuk meg, hogy mennyi EU-s pénzt kaptak a magyar települések

A teljes költség persze ennél jóval több lett, a műemléki és más járulékos költségekkel együtt jócskán meghaladta a 30 milliárdot. A városházán uralkodó zűrzavart jól mutatja, hogy bár 2007-ben készült egy tervezői költségbecslés, amely 21,8 milliárdos teljes költséggel számolt, a főváros 2009. május 5-i ún. engedélyokirata még mindig 13 milliárd fedezetigénnyel számolt.

Nem sokkal később kiderült, hogy a rekonstrukció bruttó 30 milliárdba fog kerülni, ezért két héttel az eredeti engedélyokirat elfogadása után a fővárosi közgyűlés módosította azt, immár 30 milliárdos költséghez adva hozzájárulást. Ezzel a szakmailag nehezen védhető kapkodással ugyan sikerült megmenteni a 6 milliárdos uniós támogatást, cserébe viszont a főváros lényegében kiszolgáltatta magát a kivitelező konzorciumnak.

Hídépítők

A Margit híd felújítása szempontjából döntő jelentőségű volt az M0-ás északi hídjának elkészülte. Ehhez a projekthez kötődött az évtized egyik legbotrányosabb csődje, melyben főszerepet játszott a Margit híd későbbi építőinek egy része is.

A Megyeri híd építését az M0 Északi Duna-híd konzorcium nyerte, a tagok 60-40 százalék arányban a Hídépítő Zrt. és a Strabag Zrt. Az acélszerkezeti munkák nagy részét a Ganz Híd-, Daru és Acélszerkezetgyártó Zrt. (Ganz Acél Zrt.) végezte. A cégben a mai napig fele-fele arányban tulajdonos a Vegyépszer Zrt. és a Hídtechnika Kft. Ez utóbbiban több cégen, így a Hídépítő Zrt-n keresztül jelenleg is meghatározó tulajdonos Apáthy Endre és családja. Így alakult ki az a sajátos vállalkozói konstrukció, hogy a projekt többségi generálkivitelezője (Hídépítő Zrt.) és az alatta álló alvállalkozó (Ganz Acél Zrt.) jelentős részben ugyanannak a tulajdonosi körnek a birtokában van.

A Ganz Acél a projekt első szakaszában rendben kifizette az alvállalkozóit, majd a kifizetések elkezdtek csúszni, míg végül a Ganz egyáltalán nem fizetett, és 2009-ben csődvédelembe menekült. Több tucat kisebb vállalkozásnak mintegy 1 milliárd forintja ragadt bent, jelentős részük emiatt csődbe is ment. A generálkivitelező Hídépítő mosta kezeit, mondván, ő átutalta az esedékes részleteket a Ganz Acélnak, a pénzt rajta kell keresni – más kérdés, hogy a generálkivitelező és a nem fizető Ganz Acél tulajdonosi köre közt jelentős átfedés van. Az ügyben több feljelentés is született, nyomozás is indult, de vádemelésre már nem került sor. Három évvel később aztán a Ganz nagyjából féláron kifizette a hitelezőit, és megmenekült a felszámolástól.

Hasonló utat járt be a Vegyépszer cégcsoport is, itt tavaly fejeződött be a csődeljárás. Apáthy Endre és a Vegyépszer-tulajdonos Nagy Elek, az évtized két meghatározó építőipari nagytőkésének cégbirodalma túlélte a viharokat. A Margit-híd felújítására mindketten pályáztak, de a Vegyépszer-Betonút duó végül alulmaradt Apáthyékkal szemben, így csak alvállalkozóként juthattak megrendeléshez. Apáthy és Nagy azonban nemcsak rivalizáltak: 2005-2007-ben Duna Új-Híd Konzorcium néven a cégeik építették 43 milliárdért a Pentele hidat, és a Szabadság hidat is a Közgéppel kiegészülő Vegyépszer-Hídtechnika konzorcium újította fel 2007-ben.

A magyarországi hídépítésekben még a Strabag rúg labdába: a 83 milliárdért megépült Kőröshegyi völgyhíd generálkivitelezője a Strabag-Hídépítő-konzorcium volt. Igaz, a kormányváltás előtti utolsó pillanatban az első Orbán-kormány még a Vegyépszer-Ganz-párost hozta ki győztesnek, de a Medgyesi-kabinet végül inkább Strabagékkal szerződött.

Ráadásul ekkorra vezetési válság is kialakult a városházán: az erősödő szocialista Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes mellett a fáradt Demszky kezéből egyre inkább kicsúszott az irányítás. A főpolgármester 2007-ben már bejelentette, hogy nem indul a következő választáson, és az SZDSZ fölmorzsolódásával párhuzamosan egyre gyengült a pozíciója a városházán.

A 2009-ben kirobbant BKV-botrány egyértelművé tette, hogy a főváros irányítása egyre inkább a Hagyó-csopot befolyása alá került, a 2008-as népszavazás után pedig az is kérdésessé vált, hogy a hagyományosan inkább balra szavazó fővárost meg tudják-e tartani a szocialisták. Ebben a helyzetben a városháza a szocialista érdekcsoportok zsákmányterültévé vált. Demszky pedig, ahogy ez a BKV-nyomozás vallomásaiból is kiderül, egyre kevésbé uralta a helyzetet, a hivatal szervezeti egységeinél pedig erős helyezkedés kezdődött. 2009-ben mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy kormányváltás lesz, nyilván ez sem erősítette a vezető hivatalnokok lojalitását.

Ettől függetlenül is tény, hogy a szocialista-liberális vezetésű főváros, a nagyprojektek jelentős részével olyan, közismerten a Fidesz holdudvarához tartozó cégeket erősített, mint az első Orbán-kormány építőipari favoritja, a Vegyépszer, vagy a következő ciklusban 100 milliárdos értékben közbeszerzéseket nyerő Közgép. De jócskán jutott munka a többek közt a 4-es metró építésénél a Vegyépszer mellett a Hídépítőnek is.

Igaz, talán a 70/30 jegyében, a szocialista kormány sem volt szűkmarkú a Fidesz gazdasági holdudvarával, dacára annak, hogy a 2006-os önkormányzati győzelem után a fideszes vezetésű vidéki városok egymással versengve hozták helyzetbe ezeket a cégeket.

eu_app_banner_uj

A Transparency International Magyarország által kifejlesztett EU Közpénzfigyelő applikáció segítségével te is értékelheted az uniós pénzből megvalósuló beruházásokat, így a budapesti fejlesztéseket is. Töltsd le a mobilodra: Android, IOS

Drágán, késve, de elkészült

A hidat végül 2011. december 21-én adták át hivatalosan – a szerződésben rögzített véghatáridő március 31-e volt, igaz, novemberben már megindulhatott a gépjárműforgalom. A főváros 2009 augusztusában kötött szerződést az MH 2009 konzorciummal, de a munkák csak három hónappal később kezdődtek a szükséges dokumentáció hiányosságai miatt.

Hiába egy a tábor, a viszony 2011 végére meglehetősen feszült lett Tarlós főpolgármester és az MH 2009 vezetői között – a főváros a késedelmes teljesítésre hivatkozva még augusztusban megpróbálta lehívni a konzorcium 2,6 milliárdnyi bankgaranciáját, de a hídépítők bírósághoz fordultak, és az nekik adott igazat. A főváros végül hiánytalanul teljesíteni kényszerült a konzorcium minden követelését, így a hídrekonstrukció végső költsége a járulékos kiadásokkal együtt valahol 32 milliárd fölött van.

Becker András

A cikk a Transparency International Magyarország támogatásával készült, az uniós finanszírozású projektet az EU Közpénzfigyelő mobil applikáció segítségével választottuk ki.

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom