„Semmifajta korrupciót nem tűrök el, tűrtem el a múltban, és nem tűröm el a jövőben sem.” – ezzel mondattal örvendeztette meg a miniszterelnök a publikumot a parlament utolsó ülésnapján. Élcelődés helyett összeszedtünk néhány gyanús ügyet azok közül, amelyeket az Átlátszó talált 2015-ben az uniós fejlesztési források felhasználása körül.
A kormány egyik legtöbb botrányba keveredett tagjával, L. Simon Lászlóval kezdődik a sor: februárban derült ki, hogy 267 millió forint támogatást kapott a tulajdonában lévő kastély felújítására – persze nem L. Simon, akinek, mint tudjuk, úgy van cége, hogy nincs, hanem az államtitkár által 2011-ben alapított alapítvány. A kastély tulajdonosa viszont az L. Simon és felesége által 2011-ig birtokolt Ráció Kiadó Kft.
Bár a cég ma már nincs L. Simonék nevén, az ingatlan tulajdoni lapja szerint az új tulajdonos nem töröltette az államtitkár hitelére bejegyzett jelzálogjogot – ez a kockázatvállaló bizalom pedig igencsak szoros kapcsolatot feltételez a felek között.
Az államtitkár nagy ravasz: Lázár János nyári ultimátumára, miszerint meg kell válnia gazdasági érdekeltségeitől, azzal reagált, megvizsgálja, miképp teljesítheti a kérést, az eredményről pedig majd a cégadatokból lehet tájékozódni. Nos, az önvizsgálat megnyugtató eredménnyel zárulhatott, ugyanis L. Simon a közhiteles cégjegyzék szerint a mai napig tag a botrányba keveredett „Simon és Simon” Kft-ben, igaz, közvetlen részesedése 25% alá csökkent.
Nagy pénzekkel nagystílűen
A sok pitiáner lopkodás között üde színfoltot jelentett a Farkas Flórián-féle Országos Roma Önkormányzat (ORÖ) Híd a munkába-projektje: ilyen nagyvonalúsággal kevesen szórják a pénzt, mint a magyar felzárkózási (roma) stratégia két állócsillaga, az ORÖ és állandó konzorciumi partnere, a Türr István Képző és Kutató Intézet (TKKI).
Február végén Hadházy Ákos segítségével bejutottunk az ORÖ egyik új szerzeményébe, egy Gellérthegy utcai irodaházba – a projektmenedzsment magyarázata szerint innét, a Tabánból irányítják majd a leszakadó térségekben élők foglalkoztatását segítő programot, terepre meg havi 500 ezer forintért bérelt Opel Corsákkal járnak.
A humoros elemek dacára Hadházy feljelentést tett az ügyben – az ügyészség által indított nyomozás viszont nem talált semmi törvénytelenséget. A döntés lényegében a projektet közreműködő szervezetként – az ORÖ-t meg államigazgatási funkcióiból adódóan – felügyelő EMMI-n múlott: a nyomozóhatóság megkeresésére a minisztérium azt válaszolta, minden vásárlás és kifizetés szabályos volt, nincs itt miért nyomozni.
Repülőtér ugyan egyelőre nem, de csónakázótó és kisvasút azért épül Felcsúton. Márciusban írtuk meg, hogy a korrupciógyűlölő miniszterelnök alig kétezer lelkes falujának az eddigi tízmilliárdnyi közpénzhez még egy kisvasútra való 600 milliót is odacsapott a fejlesztési minisztérium.
A projektet egy kormányhatározat kiemelt beruházásnak nyilvánította, ami nagyjából annyira reális, mint az általunk megszerzett engedélyezési dokumentációban szereplő napi 2-7 ezres várható utasszám.
A miniszterelnök ezen a fronton is megvívja majd a harcát Brüsszellel: miközben az unió vizsgálódik az ügyben, Orbán novemberben oda nyilatkozott, hogy „ha támadják a kisvasutat, akkor meg kell hosszabbítani Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor meg Lovasberényig”.
Az uniós források elköltése körüli anomáliákban nem is a feltűnően gyakori korrupciógyanú a legszomorúbb – legyen az nyersen anyagi, vagy éppen politikai természetű -, hanem a soha nem látott fejlesztési lehetőségek elszalasztása. Ennek mintegy emblémája az észak-alföldi regionális hulladékgazdálkodási program kudarca.
A 2006-ban indult, 34 milliárdos összköltségű projekt ma ott tart, hogy a korábbi vállalásokból szinte semmi nem teljesült, a lakossági szelektív hulladékgyűjtés és –újrahasznosítás lényegében nem valósult meg, viszont a projektet működtető hulladékos cég, az Észak-alföldi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft. mára – részben a győzedelmes rezsiharc járulékos káraként – csődközeli helyzetbe került.
De ide sorolhatjuk azt a több mint 500 millióval támogatott, célja szerint a látássérültek internethasználatát megkönnyítő szoftvert, amelynek a fejlesztésénél épp a felhasználókat nem kérdezték meg. Az ügyben egy vak ember fordult az OLAF-hoz, mert gyanúja szerint „Feltalálták a meleg vizet 558 millióért”.
A vakszoftver után megtaláltuk a siketeknek készült tolmácskesztyű-projektet is – az érintetteket itt sem vonták be a fejlesztésbe -, meg egy egész céghálózatot, amelyik összesen 2 milliárd forintnyi pályázati forráshoz jutott.
Uniósmutyi-dosszié 2015
Vakszoftver után tolmácskesztyű: uniós milliárdok kamugyanús kutatás-fejlesztésre
Kétes sikerű uniós projektek: végigjártuk a nyíregyházi pénznyelőt
Másfélmilliárd uniós forintból fejleszt a Humansoft Mórahalmon – egyelőre rejtély hogy micsodát
Internetező szoftver vakoknak: félmilliárd forint uniós pénz a meleg vízért?
Átlátszós cikksorozat alapján készült a magyar esettanulmány az OLAF éves jelentésében
A Békés Drén Kft. felemelkedése: ömlik a közpénz Barkász Sándor vállalkozásához
Határokon átívelő sajtószolgáltatásban is nagyot alkot a dinnyekartelles fideszes
Így költöttek el 7-16 milliárd uniós forintot a semmibe vezető utak építésére a magyar-román határon
600 millió forint uniós támogatást juttat az Orbán-kormány a felcsúti Orbán-alapítványnak kisvasútra
267 millió forint uniós támogatás L. Simon László kiadójának vidéki kastélyára
Közel 10 milliárd forint fejlesztési forrást költött el kart-karba öltve a magyar és a román kormány a Magyarország-Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program (HURO) keretében a határmenti úthálózatok fejlesztésére. A pénzből sok kilométernyi út épült, természetesen döntően kormánykedvenc cégek kivitelezésében a határ mindkét oldalán.
Csakhogy az utak nem érnek össze: vagy a semmibe vezetnek, vagy – határátkelő híján – betontömbök és rendőrök zárják el az átkelést.
Persze nemcsak aszfaltba lehet ölni a határok lebontására szánt pénzt, kiváló lehetőség például a kommunikáció: felesleges kétnyelvű kiadványok, 10 perces promó-videó 4 ezer euróért, háromszoros áron tartott kommunikációs tréningek, és jól ismert arcok a határ mindkét oldalán – nekünk Pusztaottlaka ura, a dinnyekirály Simonka György és köre jutott. Kisebb pénzek, persze, de azért szépen lehet keresni, hiszen bő száz ezer eurót el lehetett tapsolni itt is.
Nemzeti nyertesek
1 milliárd forintnyi megbízás a HURO-pénzekből is jutott a magyar mélyépítés új csillagának, a Békés Drén Kft-nek – Barkász Sándor cége szinte a semmiből lett az elmúlt öt évben meghatározó szereplője az iparágnak, a Fidesz-közelinek mondott vállalkozó összesen 70 milliárd forintnyi közbeszerzésen volt nyertes, igaz, az esetek jelentős részében a régebbi nagypályásokkal konzorciumban.
Hasonlóan gyümölcsöző időszak volt ez a belvárosban is jeleskedő Penta Általános Építőipari Kft. számára: tavaly már közel 20 milliárd forint árbevételre tett szert a nagyok árnyékában kevésé látszó cég, az egyedüli tulajdonos Nagy Gábor számára egymilliárd forint osztalékot állapított meg.
Ne legyenek kétségeink, ilyen nagyságrendű megrendeléshez és profithoz ma az építőiparban jellemzően állami/önkormányzati beruházásokon lehet jutni.
A közpénzen keletkezett árbevétel-arányos nyereség tekintetében a pálmát viszont a korábban a miniszterelnöki vő, Tiborcz István résztulajdonában álló Elios Zrt. vitte el. Tiborcz idén júniusban, az Elios sikerszériája körüli botrány tetőpontján eladta cégbeli tulajdonrészét.
Az Elios teljesítménye nemcsak a nyereségesség, de az egy projektre jutó korrupciós kockázatokat jelző OLAF csalási indikátorok (red flagek) tekintetében is kiugró volt: hét olyan Elios-nyerést is találtunk, ahol legalább három indikátor figyelmeztetett a visszaélés lehetőségére.
Átlátszós cikksorozat alapján készült a magyar esettanulmány az OLAF éves jelentésében
Hülye maradt volna az OLAF, ha nincs az Átlátszó! Ha az Átlátszó újságírói nem mennek el Csepelre, nem lett volna esettanulmánya idén az Európai Csalás Elleni Hivatalnak, az OLAF-nak Magyarországról. Tovább a teljes cikkre.
Háromszoros áron elszámolt anyagok, építkezés engedély nélkül, tömeges feketefoglalkoztatás – így zajlik Nyíregyházán a kétmilliárdos Sóstó-Gyógyfürdő-projekt. A város vezetése körül kialakult holdudvar nem tud olyan szabálytalanságot elkövetni, amelynek bármi következménye lenne. Az általunk feltárt visszásságok nem fordulhattak volna elő, ha a hatóságok nem mutatnak feltűnő passzivitást – még akkor is, ha konkrét bejelentést kaptak a szabálytalanságokról.
Kétes sikerű uniós projektek: végigjártuk a nyíregyházi pénznyelőt from atlatszo.hu on Vimeo.
A projekt tervezésében, kivitelezésében és ellenőrzésében kulcsszerepet játszik az a tulajdonosi kör, amelyik Kovács Ferenc 2010-es polgármesterré választása óta került a városban nyerő pozícióba.
Hazai forrásból
És végül egy kakukktojás: a fenti történetek egytől-egyig az uniós források elherdálásáról szóltak. De van egy cikkünk, amelyik – végre! – hazai fejlesztési forrás „becsatornázásáról” szól: az évet a közismert használtruha-kereskedővel, a Háda-cégcsoporttal kapcsolatba hozható üggyel kezdtük.
A Hádáékhoz több szálon kötődő társaság úgy jutott 340 milliónyi, kis és közepes vállalkozások (kkv) munkahelyteremtő beruházásaira szánt támogatáshoz, hogy egyébként a kiírás feltételeinek egyik Háda-tulajdonolta cég sem felelt meg. Az ügyletben nem is a trükközés volt meglepő, amellyel a cápa helyet kapott a kismedencében, hanem egyes kormánytagok aktív közreműködése a buliban.
Noha a pályázat nyertese a Hádáékhoz csak közvetetten kötődő proxy-cég, a MaxxPont Kft volt, a támogatásból megépített üzemcsarnok avatásán Seszták fejlesztési miniszter szemrebbenés nélkül a Háda-cégcsoport sikeréről beszélt. (Háda és Seszták a térségben kölcsönösen támogatják egymást.) Bakiról, vagy félreértésről szó sem lehet, hiszen a pályázaton a Háda nem, csak a MaxxPont Kft. indult.
Nemzeti forrásból gazdaságfejlesztésre az uniós támogatáshoz képest csak fillérek jutnak. Nem mintha az érintettek rettegnének az OLAF-tól, de úgy néz ki, hazai pályán egészen gátlástalanul lehet trükközni, a retorziónak még annyi esélye sincs, mint az uniós projektek esetében.
A Hádáékhoz kötődő esetben ráadásul megvalósult a legrosszabb forgatókönyv: a munkahelyteremtésre szánt támogatásból ugyan megépült az új üzemcsarnok, és a kedvezményezett MaxxPont valóban felvett 170 embert, csakhogy az eredeti Háda-cégnél épp ennyivel dolgoznak most kevesebben, mint egy évvel ezelőtt. Vagyis a 340 milliónyi támogatásból ugyan épült valami, de új munkahely nem teremtődött.
Éppen ezért a kedves olvasók – meg az érintett kormánytagok és cégvezetők – biztosak lehetnek benne, hogy jövőre visszatérünk a „sikersztorira”.
Becker András
Ajándékozz névre szóló 2016-os Átlátszó Támogató Kártyát!
Havonta csak egy ezres: már csak 872 új előfizetőre van szükségünk ahhoz, hogy az alapműködésünk közösségi finanszírozásúvá váljon.
Az Európai Csalás Elleni Hivatal most 10,9 millió euró (nagyjából 4,4 milliárd forint) uniós támogatás visszavonását javasolja az Európai Bizottságnak.
Ötmilliárd forintos geotermikus fűtési rendszer – termálkút és a hozzá kapcsolódó hőközpontok – kiépítésére kért és kapott uniós támogatást a KEHOP programból egy a helyi önkormányzat részvételével megalakított konzorcium a Bács-Kiskun megyei Zsanán.
Az üstökösként emelkedő ingatlanmágnás a miniszterelnök vejével, Tiborcz Istvánnal üzletel évek óta, bekerült a tíz leggazdagabb magyar elitklubjába, és tavaly majdnem visszavásárolta a Budapest Airportot a magyar államnak.
Az Európai Bizottságnak több kifogása is volt: közbeszerzési szabályok megsértése, el nem számolható kiadások, meg nem valósított tevékenységek.
