Cikkek

Pofátlanul túlárazott projektek, feketefoglalkoztatás – így költik el Nyíregyházán az uniós milliárdokat

Háromszoros áron elszámolt anyagok, építkezés engedély nélkül, tömeges feketefoglalkoztatás – így zajlik Nyíregyházán a kétmilliárdos Sóstó-Gyógyfürdő-projekt. A város vezetése körül kialakult holdudvar nem tud olyan szabálytalanságot elkövetni, amelynek bármi következménye lenne. A projekt tervezésében, kivitelezésében és ellenőrzésében kulcsszerepet játszik az a tulajdonosi kör, amelyik Kovács Ferenc 2010-es polgármesterré választása óta került a városban nyerő pozícióba. De mit csinál az ellenzék?

Előzmények

Kérdéses törvényességű módon üzemeltet közterületi térfigyelő kamerákat egy önkormányzati cég Nyíregyházán

„Kész volt minden, csak a cigányok széthordták” – lepusztult és életveszélyes a tavaly felújított játszótér a Huszár-telepen

A 2010-es választásokat követően nem csak a politikai, de a gazdasági hatalomátvétel is megtörtént Nyíregyházán. A váltás egyik leglátványosabb elemeként 2010 elején a Jósa András tömbkórház  felújításának tervein évek óta dolgozó tervezővel, Bogár Lászlóval szerződést bontottak, majd de facto közbeszerzés nélkül a Fatum Property Kft-t bízták meg 501 millió forintért ugyanezzel a munkával. A kirúgott tervező szerződése 252 millió forintról szólt.

A mérnököt nemcsak, hogy nem fizették ki, de állítása szerint a Fatum az ő kifizetetlen terveit fejleszti tovább. Az ügyben a mai napig több bírósági eljárás is folyik – a Fatum Property pedig továbbra is bőségesen kapja a megrendeléseket a városi és a megyei önkormányzattól.

Tegyük hozzá, a kórházfejlesztési projektben a megrendelő nem a város, hanem a megyei önkormányzat volt – csakhogy Kovács Ferenc polgármester ebben az időben még a megyei önkormányzatnál dolgozott, többek között a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egészségügyi Szervezési és Szolgáltató Holding felügyelőbizottságának elnökeként. Forrásaink szerint egyébként is jelentős befolyása volt a megyei irányítású fejlesztésekre.

Az eredeti kórháztervezési szerződés felmondásában játszott szerepére utal az is, hogy a szerződés felmondásakor – Seszták Oszkár megyei közgyűlési elnök rendelte magához a tervezőt – személyesen is jelen volt. Információink szerint ezen a megbeszélésen részt vett Podlovics Roland is, aki ebben az időszakban a kórházbővítési projekt vezetője volt – a késedelmes, hibás teljesítésre hivatkozó szerződésfelmondásban értelemszerűen meghatározó szerepe volt.

Kovács polgármesterré választása után magával vitte Nyíregyházára Podlovicsot, 2011 februárja óta ő vezeti a városi fürdőcéget, a Sóstó-Gyógyfürdők Zrt-t.

Ömlik Nyíregyházára az uniós támogatás

2010 óta összesen 24 milliárd forint értékű uniós társfinanszírozású program indult a városban – összegszerűen a második legnagyobb, a 2,1 milliárdos „Fenntartható, komplex szolgáltatásfejlesztés és funkcióbővítés Sóstó-Gyógyfürdőn” az Észak Magyarországi Operatív Program keretében.

A program egyik célja a turisztikai potenciál erősítése a régióban, a sóstói fejlesztés terve ennek maradéktalanul megfelelt. Értelemszerűen a projekt gazdája a fürdőcég, vezetője pedig Podlovics Roland vezérigazgató. A projekt tervezésében és kivitelezésében – akárcsak a másik milliárdos fejlesztés, az Agora-projekt esetében – szinte kivétel nélkül megtaláljuk azokat a szereplőket, akik a Kovács-Podlovics páros pozícióba kerülésével jutottak komolyabb megrendelésekhez Nyíregyházán.

A cégek és szereplők közti, bonyolultnak tűnő kapcsolatrendszer eredményeképp lényegében egyetlen csoport kezébe került a milliárdos fejlesztések tervezése, kivitelezése és a végrehajtás ellenőrzése – mint látni fogjuk, éltek is a zárt rendszer nyújtotta lehetőségekkel.

Az ábra az Agora- és a Gyógyfürdő-projektben résztvevő cégek és ügyvezetők kapcsolati hálóját mutatja be. A két projekt költsége összesen 4,2 milliárd forint.

Mint látjuk, a szálak cégjogi értelemben is összefutnak: a nyíregyházi nagyprojektek nyertesei egytől-egyig felbukkannak a Formál Group Kft-ben. Igaz, ennek inkább szimbolikus jelentősége van, a kft összes árbevétele 2011 óta alig több mint 10 millió forint.

Kihozni belőle a legtöbbet – egy fantomterv kalandos élete

A sóstói projekt már az indulásnál furcsa kanyarokat vett: a tervezési szakaszban például kikerülték az építési engedélyre vonatkozó – szakértők szerint jelentősen túlárazott – 63 millió forintos tervezői munka közbeszereztetését, arra hivatkozva, hogy a Fatum Property Kft. kizárólagos joga a tervezés, mivel ez a cég dolgozta ki a fejlesztési koncepciót, illetve készítette el az elvi építési engedélyes tervdokumentációt.

A helyzet azért ennél kicsit bonyolultabb. A megye által alapított Esélyt az ifjúságnak Alapítvány 2011-ben támogatási szerződést köt a Fatum Propertyvel a sóstói projekt fejlesztési koncepciójának és elvi engedélyezési terveinek kidolgozására – vagyis a Fatum a szükséges dokumentációt ingyen az alapítvány rendelkezésére bocsájtja. Az alapítvány pedig ezt az anyagot – egy későbbi kuratóriumi döntés alapján – ugyancsak ingyen felajánlja a városnak. Az alapítvány kuratóriumi elnöke 2009 és 2011 között maga Kovács Ferenc volt.

Ez lenne tehát az a terv és koncepció, amire hivatkozva a Fatum később megkapja a 63 milliós megrendelést. Csakhogy a hivatkozási alapot jelentő dokumentumot egyik fél sem tudta többszöri kérésünkre sem bemutatni. Némi keresgélés árán sikerült fellelnünk egy hasonló című, a Fatum által jegyzett dokumentumot. „Fenntartható komplex szolgáltatásfejlesztés és funkcióbővítés Sóstógyógyfürdőn” – a dolgozat viszont mindössze hat oldalnyi szöveg, és tartalmát tekintve nagyon messze van nemcsak egy beadható pályázattól, de egy tanulmánytervtől is.

Sokkal inkább mutatja egy komoly pályázati anyag formai és módszertani jegyeit az EconoConsult Kft. 110 oldalas tanulmánya („Nyíregyháza-Sóstógyógyfürdő turizmusfejlesztési koncepciója”), amely a város megbízásából készült még 2009-ben.

Tovább növeli a homályt a Fatum által készített koncepció/tervdokumentáció körül, hogy az az alapítvány beszámolója szerint 2011-ben elkészült, és átadták a városnak – ehhez képest a projekttel kapcsolatban 2012 márciusában tartott lakossági fórumon szó sem esett a Fatum Property által készített tervekről.

Fél évvel később viszont a projektvezető-vezérigazgató Podlovics Roland minden további magyarázat nélkül a Fatum Property tervezőjével tart újabb fórumot, ahol már a cég által készített koncepciót mutatják be.

Második szakasz: épít és ellenőriz

A tervezés körüli zavaros hercehurca lezárulta után, 2013 decemberében néhány nap különbséggel hirdettek eredményt Nyíregyháza két legnagyobb fejlesztési projektjével kapcsolatban: a Sóstó- Gyógyfürdői-projekt kivitelezés, tervezési munkáit a  BAU-VERTIKÁL Kft. – MOR-EX Kft. alkotta konzorciumi nyerte.

A projekt építésztervezője a Fatum Property Kft., műszaki ellenőre pedig a TLT Group lett. (Ez a cég vett részt műszaki ellenőrként a botrányos minőségben megvalósított 500 milliós Huszár-telepi projektben.) A 2,1 milliárdos költségű Kultúrsziget – Agóra Nyíregyháza projekt kivitelezési munkáit szintén ez a konzorcium kapta, kiegészülve a Fatum Property Kft-vel.

A konzorcium nagy múltú és több száz dolgozót foglalkoztató, megfelelő erőforrásokkal rendelkező cégeket utasított maga mögé a tendereken. Feltesszük, a nyertes konzorcium ajánlata volt a legkedvezőbb, de némiképp meglepő, ha megnézzük e cégek létszámadatait.  A Kultúrsziget-Agóra kiírásában például alapfeltétel volt 2010-től kezdődően minimum 60 fő statisztikai létszám igazolása – ennek ellenére az összesen 46 főt foglalkoztató konzorcium lett a befutó.

Igaz, a közbeszerzési törvény lehetőséget ad a pályázati kiírásnak való megfelelés igazolására más szervezet erőforrásainak bevonásával.

A konzorcium tehát 46 alkalmazottal vág bele a két projektbe – a létszám fele irodai, szellemi dolgozó. Ráadásul a BAU-VERTIKÁL-nak több futó projektje is áthúzódott 2013-ról a következő évre. A megfelelőség vizsgálata nem terjed ki egy-egy adott cég szabad kapacitásainak ellenőrzésére, így fordulhat elő, hogy egy pár tucat főt foglalkoztató cég egymás után több, milliárdos nagyságrendű építési munkát is elnyerhet lekötetlen kapacitásokkal rendelkező nagyvállalatok elől – más kérdés, miképp lehet versenyképes velük szemben az az ajánlat, amelyik alapvetően külső erőforrásokra épít.

Az építkezés ideje alatt mindenesetre jó néhány alkalommal beszéltünk olyan munkásokkal, akiket feketén foglalkoztatott az alvállalkozói láncolatban sokadik munkáltatója – a versenyképesség javításának még mindig elterjedt módja az építőiparban a fekete foglalkoztatás. Azt a nyíregyházai döntéshozóknak mindenesetre tudniuk kellett, hogy a nyertes konzorcium nehezen fogja tudni tartani a határidőket, mivel egyszerre kell helytállnia a város két legnagyobb építési beruházásán.

A konzorcium kisebbik tagja, a MOR–EX Kft. a pályázat elbírálásakor, 2013 novemberében még csak egy egyetlen főt foglalkoztató kisvállalkozás – 2012-es árbevétele 57 millió forint, 2014-ben már több mint 1 milliárd. A céget betéti társaságként alapította 1991-ben Vajda Tamás és Balogh Zsolt, Vad Sándor és Vincziczki Csaba voltak a kültagok.  A bt 1997-ben alakult át kft-vé, 2001 óta Vincziczki Csaba és Balogh Zsolt a tulajdonosok.

Vincziczki – sok más érdekeltsége mellett – 2006-tól a Kelet Út Kft. tulajdonos-ügyvezetője. A Kelet Út többségi tulajdonosa 2009-től 2014 februárjáig Cseszák Sándor, aki 2007 decemberétől 2010 májusáig fb-tag volt az MSZP új székházát építő Jókai 6. Irodaház Zrt-ben. Cseszák korábban üzleti kapcsolatban állt Dávid Gyula volt MSZP-s képviselővel, a pártvagyont kezelő Táncsics Alapítvány felügyelőbizottságának volt tagjával.

Mindezek alapján nehezen lehetne azt mondani, hogy a Nyíregyházán taroló konzorciumnak ne lenne bekötése a korábbi MSZP-s gazdasági holdudvarhoz. A kapcsolatot egyébként nem is nagyon rejtik véka alá: az Agora-projekt kivitelezését elnyerő MOR-EX képviselőivel például a szerződés szerint az [email protected] jellegű mail címeken léphet kapcsolatba az érdeklődő. Mindenesetre nem tűnik légből kapottnak az a helyi vélekedés, hogy a MOR-EX mögött valójában a Kelet Út áll.

Védelem alatt álló beruházás?

Noha a város vezetése nyilván tisztában volt azzal, hogy az építkezés nem indulhat el, mivel nincs minden szükséges engedély a kivitelező birtokában, a sóstói projekt alapkőletétele 2014. április 2-án, az országgyűlési választások előtt négy nappal megtörtént. A pont jókor megtartott médiaesemény keretében  szimbolikusan megbontják a 2006-ban átadott élményfürdőt, majd az építkezés ezen részét – az idegenforgalmi szezon kezdetére hivatkozva – 2014 szeptemberéig jegelik, az átadási határidőt pedig 120 nappal kitolják.

Így készült a cikk

Másfél éve, 2014. március 20-a óta folyamatosan követjük a 2,1 milliárd forint összköltségű sóstói gyógyfürdő-beruházást: több száz óra terepmunka, 28 közérdekű adatigénylés, a megtagadott adatigénylések ügyében indított öt NAIH-eljárás az adatgazdákkal szemben, és három, szintén az adatigénylések ügyében indított és jogerősen megnyert per a mi projektünk mérlege. A munka során több száz fénykép és több órányi videó- és hangfelvétel készült. A cikkben szereplő állításainkat ezekre, és a projekttel kapcsolatban keletkezett több száz oldalnyi dokumentáció szakértők általi elemzésére alapoztuk.

A projekt többi eleme lassan, de épül – nem ritkán feketén dolgozatott munkásokkal, jobb esetben napijegyes foglalkoztatottakkal. Az általunk rögzített beszélgetések során néha azt sem tudták megmondani a dolgozók, hogy kitől, melyik cégtől kapják a fizetésüket, jellemzően napi ötezer forintot, jellemzően zsebbe.

Szinte átláthatatlan a projekten dolgozó alvállalkozói hálózat, és nem ritka, hogy egy-egy munkát a sorban a negyedik alvállalkozó végzi el a kivitelező által vállalt ár töredékéért.

Az általunk feltérképezett építőipari alvállalkozók Nyíregyháza környéki településekről kerültek ki, de nem ritka vajai és kisvárdai cég sem. Bejelentett dolgozóval a NAV adatbázisa szerint ezek közül jó pár cég nem rendelkezett az építkezés idején.

Ennek ellenére nemhogy botrány nem lett, de egyetlen feketén foglalkoztató munkaadó sem bukott meg a projekten – igaz, a munkavédelmi felügyelőség egyetlen egyszer nem tartotta fontosnak ellenőrizni a város két legnagyobb beruházásán a munkavédelmi és egyéb szabályok betartását. Még annak ellenére sem, hogy több forrásból megerősített információink szerint többször is konkrét bejelentés érkezett hozzájuk.

Hasonlóan megengedő volt a projekttel kapcsolatban az építési hatóság. A 2014. január 1-je után kezdődött uniós beruházások esetében kötelezően elektronikusan kell vezetni az építési naplókat, ennek ellenére az ÉTDR-rendszerben nem találhatóak a projekttel kapcsolatos építési naplók adatai – a projekt körüli zűrzavart és feltűnő hatósági passzivitást tekintve talán ez sem véletlen.

A már egyszer 120 napra jegelt projekt legnagyobb elemét érintő fejlesztés (gyógyászati szárny építése) kivitelezési munkáit 2014. szeptember 8-án folytatják az alapozási előkészítő munkálatokkal, majd rá 8 nappal, szeptember 19-én élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető okokra hivatkozva a műszaki ellenőr 2015 februárjáig leállítja az építkezést.

Az intézkedés papíron marad, az építkezés ugyanis zavartalanul folyik tovább.

A sóstói projekt építési munkálatai egyébként is mintha minden szabályon felül állnának: a módosított engedélyes terveket 2014. december 1-jén nyújtják be a hatóságnak, de az épület három héttel később, 2014. december 19-én már szerkezetkész állapotban van. Az engedély benyújtásakor az alapozási munkákon rég túl vannak, ekkor már a vasbetonszerelés folyik az első emeleti részen.

Érthetetlen, hogy az építésügyi hatóság hogyan nem vette észre mindezt a törvényben előírt helyszíni ellenőrzésnél. Időközben az eredeti terveken statikai okok miatt módosítani kellett – ez meg is történt, de az építési hatóság továbbra sem észrevételezte, hogy valójában egy félkész épület engedélyeztetése folyik.

A tervmódosítás ürügyén viszont a kivitelező ismét kapott négy hónap haladékot a megrendelőtől. Így, mikor az eredeti határidőhöz képest fél év csúszással végre elkészül az épület, és 2015 nyarán megkapja a használatbavételi engedélyt, a város egyetlen fillér kötbért sem követel a kivitelező konzorciumtól – érthető, hiszen a fenti okok alapján a késedelmes teljesítés nem a kivitelező hibája.

Árak az egekben

Mindezek után nem meglepő, hogy a kivitelező nemegyszer a piaci ár többszöröséért számlázott ki anyagokat. Így például az elfogadott költségvetésben 44 db, Krúdy korát megidéző egyedi műkő ülőpad szerepel, amelyeket a  Vigadó környezetében meglévő padok alapján kellett volna legyártani.

Ebből egyetlen darab sem készült el, helyette a piacon kapható legolcsóbb, öntöttvas padokkal helyettesítették a korhű utcabútorokat. Ezek darabját 311 ezer forintra árazta be a kivitelező– a kereskedelmi forgalomban ezeket a padokat 85 ezer forintért lehet megvenni.

A tervekben összesen 91 darab pad megvásárlása/legyártása szerepel, viszont a helyszínen 65-70 darab padot találtunk, és ebből  is 11 darab a korábban már átadott parkból lett áttelepítve az új projektelem átadásra.

Természetesen megkérdeztük Podlovics vezérigazgató-projektvezetőt, hová lett a nemrég átadott parkból a hiányzó 11 pad. Állítása szerint ezeket megrongálták, és javításon vannak. Ehhez képest legalábbis furcsa, hogy a rendőrségen nem tettek bejelentést, holott a 11 darab pad értéke – legalábbis a projekt költségvetése szerint – több mint 3 millió forint.

A legtöbb kereskedőnél listaáron 2200 forint körüli áron kapható térkő a sóstói projektben 5715 forintba került, a 35 ezer forintért beszerezhető szemétgyűjtők darabját 177 ezer forintért számolta el a kivitelező.

De van itt 12 ezer forintért kapható ajtó, olyan, amilyet a nyolcvanas években típusterv alapján építettek be fürdőszobai ajtónak – ennek darabjáért a megrendelő 235 ezret fizetett. A túlárazási versenyben a pálmát az az öt halogén lámpa viszi, melyeknek darabja 637 ezer forintba került a megrendelőnek – valójában 7500 forintos lámpákról van szó.

Sajátos, hogy az önkormányzat nem minden esetben ennyire érzéketlen az árakkal kapcsolatban: a Városüzemeltetési Kft. ebben az időszakban szerzett be nagy mennyiségben utcabútorokat normál piaci áron – igaz, itt a város nem uniós forrásból, hanem a saját büdzséjéből állta a számlát.

A jóárasításra persze vannak más eszközök is: az ún. árazatlan költségvetésben öntöttvas kandeláberként szereplő lámpák helyett 48 ezer forintos műanyag lámpaoszlopok lettek beszerelve, az alacsonyfénypontú lámpák gyanánt pedig házilagosan tákolt, semmilyen érintésvédelmi szabálynak meg nem felelő fényforrások kerültek kihelyezésre.

A legnagyobb tétel ebben a sorban az egy kilométer hosszú rekortán borítású futópálya, ami a tervekben és a költségvetésben egy méter széles és 3+2 centiméter gumiborítással szerepel. A valóságban az elkészült 90 centi széles betoncsíkot néhány milliméteres gumiréteg borítja.

A parkosításnak és a költségvetésben szereplő több ezer növénynek még csak nyomát sem látni, az elültetett (és méregdrágán elszámolt) fák a locsolás hiánya miatt kiszáradtak.

A kivitelezéssel kapcsolatos észrevételeinkkel természetesen megkerestük a projekt vezetőjét, dr. Podlovics Rolandot, aki azt állította, hogy a projektet az EUTAF ellenőrizte, és nem talált komoly problémát.

A projektvezető ezen állítását is megpróbáltuk ellenőrizni: a valóság az, hogy az EUTAF semmilyen ellenőrzést nem végzett a projekttel kapcsolatban, egyedül az Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség tartott egy alkalommal a projekt helyszínén ellenőrzést, de ez nem terjedt ki a beépített anyagok és az elvégzett munkák minőségére. Ez ugyanis a megrendelő – esetünkben a város – által megbízott műszaki ellenőr feladata lenne.

A projekt műszaki ellenőre, a TLT Group már a Huszár-telepi beruházásnál bizonyította nagyvonalúságát.  Az általunk megkérdezett független szakértő szerint a kivitelezési hiányosságok, az alapvető szabványok, technológia szabályok be nem tartása miatt ezt a beruházást át sem lehetett volna venni.

A gyógyfürdő-projekt gyöngyszeme

A projekt legkisebb eleme a csónakház felújítása – ez a teljes költségvetés 1 százalékába, 20 millió forintba került. Szakértőink szerint ténylegesen ennek a töredéke, mintegy 3-5 millió forint lehetett a felújítás költsége.

A Csónakház esetében kifejezett újításnak számít a többi projektelemhez képest, hogy a műszaki leírás alapján eleve több olyan munkát beterveztek – ezek aztán megjelennek az árazott költségvetésben is -, amelyekről biztosan tudható volt, így tudnia kellett a megrendelő önkormányzatnak is, hogy ténylegesen nem kell elvégezni.

Így többek közt olyan területre rendeltek meg bozót- és gyomirtást, ahol erre biztosan nem volt szükség, lévén ez év tavaszán – épp a sóstó-gyógyfürdő projekt keretében – ez már megtörtént.

A műszaki leírás szerinti 200 m2-es térkövezés a valóságban mindössze 78 m2 lett, de az is kérdés, hogy egy új építésű épületnél mi szükség van a régi festék eltávolításra.

A csónakázótóra szánt stég papíron 3 millió 800 ezer forintba került, de az elkészült műtárgy alapján ennek reálisan inkább a tizede volt a költség.

Uniós ellenőrző szervezet tehát nem vizsgálta a projektet, az illetékes magyar hatóságok pedig semmi problémát nem találtak a projekt megvalósítása körül. Ez utóbbi emberileg érthető: a projektvezető Podlovics Roland a megyében is nagyhatalmú Kovács Ferenc polgármester bizalmi embere, vele pedig kevesen mernének ujjat húzni – különös módon a városi ellenzék sem interpellálta a városvezetést az ügyben, egyszer sem.

A milliárdos projektek körül szorgoskodó cégek, tervezők és műszaki ellenőrök így háborítatlanul végezhetik a dolgukat – a város épül-szépül, a lakosság öröme felhőtlen.

Becker András – Móricz Csaba

Fizess elő az Átlátszóra, hogy még sok ilyen cikket írhassunk!

Havonta csak egy ezres: már csak 945 új előfizetőre van szükségünk
ahhoz, hogy az alapműködésünk közösségi finanszírozású legyen. Tudnivalók itt.

4000__ani_6

Megosztás